Éles Gergő - Családi kör

Éles Gergő: Családi kör
Vérem az, ki úgy érez, mint én
ólom és az arany peremén.
Ki elhullajtott forgácsokat lát,
keresve is nehezen talál.
Félelemmé olvad el a fém,
a szív, és az alkáli remény.
Földalatti odvában sok érc
kohónk hűsén megrepedni kész.
Elengedett kezekből hullt vér
ismeretlen véredénybe tér.
Névtelenné vetemedünk el,
csak a gőz és a pára rejtjelel.
Testvérekké nőnek mind a fák,
hajlott árnyékukkal nyúlnak át
határokká szabdalt lelkemért,
águk rozsdált kulcscsomókig ér.
Belénk lehelt nyomkövetővel
hazánk magában téved el.
Ne érjél hozzám bánat,
rozsdától édes szád vad országokká rág.
Címerünk közepében kardokkal rajzolt béke áll.
Pattanó idegszálak
érces hangjától támad fényév távolság.
Titokban cserélt zárak álmukban nyílni vágynak rád,
hogy zsákba zárt foltját megtaláld.