Köszi szépen, hogy bemutatsz klasszikus, nem csilli-villi játékokat is. Mert valljuk be, az Át a sivatagról süt a kilencvenes évek kinézete. Absztrakt játék, száraz is lehetne akár; de ez a tevés téma - pláne ezekkel a színekkel és igényes alkatrészekkel -, nagyon jól áll neki. Ennek ellenére nekem, akinek a kinézet is fontos, nagy kedvenc. A játék szabályai egyszerűek, emiatt gyors játékmenetet tesz lehetővé; nulla szerencsefaktor, ami elég taktikussá teszi; nagy az újrajátszhatósága. Nem osztom az előttem szóló véleményét, hogy kicsi lenne a tér még kettő játékosnak is. Pont jó, hogy a másik közelsége interakcióba hoz. Figyelni kell a másikra ezért, hol kerülök előnybe, hol kell hagynom a fejlesztést. Tipikusan egy játék, ahol dinamikus a pontalakulás, kontroll alatt kell tartani, de nem jön be az analízis-paralízis, megmarad a gyorsasága. Nálunk ez a játék kerül elő, ha nem akarunk egy fárasztó nap után agyat égetni, de kell az absztrakt élmény. Az Azul alul marad vele szemben, akármennyire is futatott játék. Annyira megtetszett, hogy ezután kezdetem el igyekezni Knizia mester régi játékait begyűjteni. A T&E helyett igaz Y&Y lett, de most a Samurai van soron a kilencvenes évek végi mesterhármasból. Ajánlom mindenkinek ezt a játékot, aki szereti a taktikát a stratégiával szemben, kellemes és gyors családi játékra vágyik, és szereti a PEZ cukorkát! Kötelező klasszikus minden polcra.
Nekünk is megvan az Át a sivatagon, és ez is jó játéka Knizia mesternek. Van, akit frusztrál, hogy a több helyen veszélyes helyzeteken nem mind tudja lereagálni, bevédeni, de ez egy ilyen játék. Pont az a lényege, hogy kis helyen hamar konfrontálódnak a játékosok (akárcsak a Small World-ben), és nem lehetsz jelen mindenütt. Épp az a lényeg, hogy jól mérd fel, miért érdemes küzdeni, és mit kell veszni hagyni.
Szerintem botrányos egy játék, akárhány fővel is játsza az ember. Hogy miért? Mielőtt elkezdene izgalmas lenni, már vége is, mert olyan aprócska a térkép. Még kevés fővel, teljes térképen játszva is bosszantóan rövid. Semmilyen taktikai játékra nincs lehetőség, mert maximum csak a kezdeményét tudod megvalósítani, elfogy a hely vagy a bábu, és vége a játéknak. Egyik legnagyobb vételi csalódás.
renthicya , akkor csak ez a típus nem jön be neked. Én kimondottan szeretem, hogy rövid a játékidő, és eddig 2-3-4 fővel játszva mindig remek élmény volt. Pont attól érezni a feszültséget, hogy ügyesen kell helyezkedni, jól kell olvasni a többiek szándékát, és gyakorlatilag ha nem reagálsz egy-egy helyzetre azonnal, a következő körödben már késő lehet. Ez egy viszonylag egyszerű szabályrendszerű gyors absztrakt játék. Annak pedig kiváló. Tény, hogy amennyiben hosszasan felépített stratégiára vágysz, azt nem ebben találod meg.
A bemutatód megnézése után, megrendeltem a játékot. Érthető, értelmezhető a videó. Köszönöm!!!
Köszi szépen, hogy bemutatsz klasszikus, nem csilli-villi játékokat is. Mert valljuk be, az Át a sivatagról süt a kilencvenes évek kinézete. Absztrakt játék, száraz is lehetne akár; de ez a tevés téma - pláne ezekkel a színekkel és igényes alkatrészekkel -, nagyon jól áll neki.
Ennek ellenére nekem, akinek a kinézet is fontos, nagy kedvenc. A játék szabályai egyszerűek, emiatt gyors játékmenetet tesz lehetővé; nulla szerencsefaktor, ami elég taktikussá teszi; nagy az újrajátszhatósága. Nem osztom az előttem szóló véleményét, hogy kicsi lenne a tér még kettő játékosnak is. Pont jó, hogy a másik közelsége interakcióba hoz. Figyelni kell a másikra ezért, hol kerülök előnybe, hol kell hagynom a fejlesztést. Tipikusan egy játék, ahol dinamikus a pontalakulás, kontroll alatt kell tartani, de nem jön be az analízis-paralízis, megmarad a gyorsasága. Nálunk ez a játék kerül elő, ha nem akarunk egy fárasztó nap után agyat égetni, de kell az absztrakt élmény. Az Azul alul marad vele szemben, akármennyire is futatott játék.
Annyira megtetszett, hogy ezután kezdetem el igyekezni Knizia mester régi játékait begyűjteni. A T&E helyett igaz Y&Y lett, de most a Samurai van soron a kilencvenes évek végi mesterhármasból.
Ajánlom mindenkinek ezt a játékot, aki szereti a taktikát a stratégiával szemben, kellemes és gyors családi játékra vágyik, és szereti a PEZ cukorkát! Kötelező klasszikus minden polcra.
Ez egy nagyon jó játék!!!!
Taktikus, gondolkodós, pörgős. Normális áron elérhető. Mégegyszer köszi a videót!!!
Nekünk is megvan az Át a sivatagon, és ez is jó játéka Knizia mesternek.
Van, akit frusztrál, hogy a több helyen veszélyes helyzeteken nem mind tudja lereagálni, bevédeni, de ez egy ilyen játék. Pont az a lényege, hogy kis helyen hamar konfrontálódnak a játékosok (akárcsak a Small World-ben), és nem lehetsz jelen mindenütt. Épp az a lényeg, hogy jól mérd fel, miért érdemes küzdeni, és mit kell veszni hagyni.
Ez a játék nekem egy go variánsnak tűnik. Mintha annak a óvodás bevezetése lenne.
Szerintem botrányos egy játék, akárhány fővel is játsza az ember. Hogy miért? Mielőtt elkezdene izgalmas lenni, már vége is, mert olyan aprócska a térkép. Még kevés fővel, teljes térképen játszva is bosszantóan rövid. Semmilyen taktikai játékra nincs lehetőség, mert maximum csak a kezdeményét tudod megvalósítani, elfogy a hely vagy a bábu, és vége a játéknak. Egyik legnagyobb vételi csalódás.
renthicya , akkor csak ez a típus nem jön be neked. Én kimondottan szeretem, hogy rövid a játékidő, és eddig 2-3-4 fővel játszva mindig remek élmény volt. Pont attól érezni a feszültséget, hogy ügyesen kell helyezkedni, jól kell olvasni a többiek szándékát, és gyakorlatilag ha nem reagálsz egy-egy helyzetre azonnal, a következő körödben már késő lehet. Ez egy viszonylag egyszerű szabályrendszerű gyors absztrakt játék. Annak pedig kiváló. Tény, hogy amennyiben hosszasan felépített stratégiára vágysz, azt nem ebben találod meg.