Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz - Jámbor József (Vers mindenkinek)

แชร์
ฝัง
  • เผยแพร่เมื่อ 6 ต.ค. 2024
  • Legkiemelkedőbb színművészeink tolmácsolásában a magyar líra legfontosabb alkotásai az M5 csatornán. Célunk, hogy a költészet mindenki számára a mindennapok része lehessen.
    Az M5 a Közmédia legfiatalabb tematikus csatornája.
    „Jót s jól” - a mottóhoz hűen, három biztos pillérre támaszkodik: oktatás, ismeretterjesztés, kultúra.
    Műsoraink széles skálájáról: Nyelvoktatás, kulturális híradó, Vers mindenkinek, fesztiválhíradó, szakmák bemutatója, tudomány másképpen, zene-irodalom-tudomány gyerekeknek, tételek kidolgozása érettségizőknek, színház és zene mindenkinek.
    Látogassa meg weboldalunkat:
    www.mediaklikk...
    Nézzen ránk a Facebookon is:
    www.facebook.c...

ความคิดเห็น • 2

  • @bogipinter2446
    @bogipinter2446 4 ปีที่แล้ว +3

    LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ
    Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
    S távolléted alatt kedvem miben lelem!
    Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
    Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
    Lefestem szüretem estvéli óráit,
    Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
    És csak alig hallom a vígság lármáit,
    Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
    Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
    Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
    A képzelet égi álmába merűlök,
    S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
    Az őszibogárnak búsongó hangjai
    Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
    S az emlékezetnek repdező szárnyai
    Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.
    Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
    Béborúlt az élet vidám álorcája!
    Még két mulatótárs van ébren mellettem:
    A szelíd szerelem hamvadó szikrája
    S bús melancholiám szomorgó nótája.
    [1804 után]
    Berzsenyi Dániel

  • @donatmarcelltalas3360
    @donatmarcelltalas3360 2 ปีที่แล้ว +2

    LEVÉLTÖREDÉK BARÁTNÉMHOZ
    Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
    S távolléted alatt kedvem miben lelem!
    Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
    Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
    Lefestem szüretem estvélyi óráit,
    Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
    És csak alig hallom a vígság lármáit,
    Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
    Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
    Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
    A képzelet égi álmába merűlök,
    S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
    Az őszibogárnak busongó hangjai
    Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
    S az emlékezetnek repdező szárnyai
    Visszahozzák éltem eltünt örömeit.
    Életem képe ez. - Már elestvélyedtem,
    Béborúlt az élet vidám álorcája!
    Még két mulatótárs van ébren mellettem:
    A szelíd szerelem hamvadó szikrája
    S bús melancholiám szomorgó nótája.