Na én pl mikor házat nézek az első az hogy 1/1-es legyen és lakatlan. Ezzel csomó időt energiát pénzt spórolok. Sajnos ahol több a tulaj,lakott, idős mindig csak az esetek nagy részében megy a huza vona. Annó még a babaváró és társai előtt néztem egy kettőt ami időseké és akár benne is laktak. Mikor kimondták fizessem ki az egészet és utána talán 1 év múlva birtokba vehető akkor azt mondtam köszönöm de nem. Legtisztább legjobb ahogy én most nyáron vettem a szerződés írásnál a vételár átutalása után rögtön megvolt az átadás is és utána soha többet nem kellett látnom az eladót. Tudom sokaknak ez nem megoldás de aki megteheti és nem akar huzavonát ezt ajánlom.
Végre egy életszagú videó, nagyon jó lett! Köszi! Az első esetben teljesen jogszerűen járt el az ingatlanos. Igaz, okosabb lett volna, ha szerződés előtt alaposan elbeszélgetett volna az idős tulajokkal arról, hogy mit is írnak alá, és milyen esetnek mi a jogkövetkezménye. Ha az idősek nincsenek a gyerekeik gyámsága/gondnoksága alatt, akkor szabadon dönthetnek a saját tulajdonukról, akármennyire is hisztiznek a gyerekeik. Ha kihátrálnak a dologból, de ott van a szerződésben, hogy az irányáron tett ajánlatért jár a közvetítői díj, akkor az bizony jár. Peresíthetik, de jó eséllyel meg lesz ítélve. Az ingatlanos nem tartotta az öregeket tévedésben, és jogi tekintetben cselekvőképes állampolgárok voltak. Egész más az ábra, amikor a demens öregek már gondnokság/gyámság alatt vannak, akkor nem hozhatnak ilyen döntést.
Az első story-nál, sztem ki voltatok játszva. Volt az eladó, megjött az egyetlen vevő, Ti már nem kellettetek, kijátszottak benneteket. Rafkósak voltak. Jók a videók!!!! Csak így tovább!!!
Elvileg a szóban kötött szerződések is érvényesek. Csak baromi nehéz bizonyítani a tartalmukat és az ilyen szerződések kapcsán keletkezett "eseményeket"/"történéseket". Ezért kell a "papír" (értelemszerűen: aláírva). Ezen túl, sajnos 70 felé, de már akár 60 fölött is, a cselekvőképesség kérdése is felmerül (írom ezt 70-hez közeledve :))))))). És sajnos az ingatlannyilvántartás nagyon sok esetben nem tartalmazza a gondnokság alá helyezett állapotot a tulajnál - mert a rokonok, leszármazottak is rendszerint akkor kapnak észbe, amikor már ég a ház, és csak ekkor kezdeményezik a gondnokság alá helyezési eljárást. Az előadott ügyek töményen jogi ügyek, és úgy jogi ügyek, hogy az azok alapját képező "lepapírozás" abszolút hanyagul történt (azaz: nem történt meg). Elvileg lehetne azt csinálni, hogy az ingatlanos közli, hogy neki bizony van egy óradíja (inkább költségtérítésnek kéne nevezni) - a sikerdíj mellett -, és ha meggondolja magát a megbízó (eladó tulaj), akkor ezt mindenképpen ki kell fizetni az ingatlanos részére. Sajnos azonban lesznek olyan ingatlanosok (egyfajta "sztrájktörőként"), akik majd azzal akarnak ügyfelet szerezni, hogy lám-lám ők nem kérnek ilyet. Többek között ezért is "szahara" szakma az ingatlanozás. A hitványság miatt. A MI hitványságunk miatt.
Koszi a videot! Erdekes hallgatni "egyedisegeket" mas piaci szektorbol. Az idosek mindig elvannak tajolva, hogy minek mi az erteke. Magasabb befektetesi szinten ez meg inkabb problema. Mikor lesz lapszemle, Mester?
Nem tudom ez a visszalépkedés mennyire csak az idősekre jellemző ingatlaneladás esetében. Mi és egy haverom jó pár éve autóvásárlás terén jártunk hasonlóan (Mi két esetben ((majdnem három)), haverom két esetben, rövid időn belül,) Kinéztünk egy autót, vittünk magunkkal szerelőt, költség a szerelő, az üzemanyag, idő, stb. Megnéztük, megállapodtunk, majd közölte az eladó fiatal hölgy, hogy neki ez a kocsi még kell, majd egy hónap múlva adja el. Várunk, hívtuk, még mindig nem ...és így ment egy - másfél hónapig, amikor is kinéztünk egy másikat. Azt már a közelben, hívtam az eladót, hogy megyünk, megnézzük. Tetszett, megegyeztünk, majd felment a törzskönyvért. Le a lakásból már azzal jött, hogy a felesége nem szeretné hogy eladják, ne haragudjunk, mégsem eladó. Ő is fiatal volt. A harmadik autó esetében már izgultunk előre. Megnéztük, megegyeztük, majd a hölgy meglepődött, hogy fizetni akarunk és távozni az autójával. Szerencsére az érthetetlen meglepődése ellenére kipakolta a cuccait és vihettük, de rajta is látszódott a vacillálás. Ő szintén 30 - 35 körüli lehetett. Illetve másik két történet, szintén autó, haverom. Egyiket hívta, hogy indul megnézni, na Ő valóban idős bácsi volt, hangján hallotta, visszahívta, hogy meglepte őket hogy megvennék az autójukat, ezért meggondolták magukat a feleségével. Ugyan ez az autótípus, közép korú tulajjal, barátomék megnézték az autót, majd a tulaj közölte ott helyben, hogy ne is egyezkedjenek, mert ez a kocsi a szívéhez nőtt, most hogy vinnék, rájött hogy akkor már nem lesz az övé, így nem adja mégsem. Tudom, más mint az ingatlan adás-vétel, de a lényeg itt is a visszalépés az adásvételtől, ezzel anyagi és időbeni kárt okozva másoknak és ezekben a történetekben, amik személyesek vagy baráti körből származók, egyetlen egy volt az idős. Ingatlan adásvétel esetén ennyire az idősebbekre jellemző ez, vagy azért előfordul a fiatalokkal is?
Persze hogy elöfordul, csak az arány nem ugyanaz. És nem azt mondom hogy a 70-esekből mindenki ezt csinálja, de mondjuk az időseknél 5/1 , a fiatalabbaknál meg 20/1 az arany.
Ki is a donteshozo? A tulaj? Aki akar 70 eves es alair egy szerzodest? (Ezzel jogilag semmi baj sincs addig amig az illeto cselekvokepes) Amig 70 felett lehet vezetni addig vmilyen oknal fogva el is adhat ingatlant.. Nem?
A baj az hogy azt mondja döntésképes, ugráltat egy halom embert, majd a végén viszakozik, és megszivat mindenkit. Persze ezt nem csak 70 évesen lehet megtenni, de az tény hogy ilyenkor jóval sűrűbben előfordul a tapasztalatunk szerint
Én úgy éreztem, hogy itt a döntéskeptelenség a probléma. Eladsz valamit, megszületik az elhatározás, azzal együtt, hogy mi az az összeg, amit szeretnél érte legalább kapni, ha ez az összeg felett jön a vételár az jó, de nem szabad kapzsinak lenni, mert ott elúszik minden, ez igaz a tőzsdére, kriptóra is stb... Az nagyon nem jó, hogy a lehető legtöbbet, konkrét reális számok kellenek a fejben, de az emberek 90%-a ezt nem érti, honnét is értené? Nem kereskednek napi szinten, de nyilván másoknak meg nem hisznek.
Viszon be lehet ìrni a limitàr helyère a hirdetèsi àrat is. A piac vàltozik, had döntse el a tulajdonos meddig megy le ès ne az èrtèkesìtő döntse ezt el előre.
Nem tudom, jól értem -e ezt a Norbis ügyet... Ha a tulajdonossal (!) kötött szerződést, pl. egy 70-es hölggyel, aki teljesen fitt, jól tartja magát, szellemileg friss, miért kéne hogy felmerüljön, hogy ő -e a döntéshozó a saját lakása eladásában?? Ő adta a megbízást, igaz? Az miért az ingatlanos feladata, hogy felmérje, vajon a tulajdonos van -e olyan testi-szellemi-mentális állapotban, esetleg kiszolgáltatott helyzetben hogy egymaga döntsön a lakás eladásáról. Mi van, ha a tulajdonos nem akarja a gyerekeit bevonni az eladásba, sőt mi van, ha egyáltalán nem is tartja a kapcsolatot a gyerekeivel. Szerintem nem feladata az ingatlanosnak, hogy személyes ill. családi ügyekbe beavatkozzon. Az megint más, ha tudatosan, az időst tulajt módszeresen félrevezetve alacsonyabb árban állapodik meg, ez valóban nem etikus. És igen, akkor meg lehetett volna a helyzetet menteni, ami sajnos nem történt meg.
Az a baj a megbízókkal, hogy másnak a munkáját túlságosan alul vagy egyáltalán nem becsülik. Szoktam mondani, hogy a vételár nagyon, de nagyon sok összetevős dolog. Volt hasonló megbízásom, 1 nap alatt hoztam a vevőt, de ez azért volt, mert már előtte 2 hónapja tartottam a vevőjelöltemmel napi szinten a kapcsolatot és tudtam, hogy csak a szűk környéken keres. A tulajdonos zsebben meg nyílt a bicska, hogy biztos olcsón adta el (ergo átvertem), mert egy nap alatt irányáras ajánlatot adott a vevőm + az én 1 napos munkámra horibilis összeget még ki kell fizessen.....
Ez most különösen jó volt. Mert ide-oda volt a beszélgetés. Nagyon életszagú volt. Köszönöm.
Jó ötlet ez a sztorizgatás, az élet nagyon érdekes helyzeteket tud teremteni! Várunk ilyeneket is
Na én pl mikor házat nézek az első az hogy 1/1-es legyen és lakatlan. Ezzel csomó időt energiát pénzt spórolok. Sajnos ahol több a tulaj,lakott, idős mindig csak az esetek nagy részében megy a huza vona. Annó még a babaváró és társai előtt néztem egy kettőt ami időseké és akár benne is laktak. Mikor kimondták fizessem ki az egészet és utána talán 1 év múlva birtokba vehető akkor azt mondtam köszönöm de nem. Legtisztább legjobb ahogy én most nyáron vettem a szerződés írásnál a vételár átutalása után rögtön megvolt az átadás is és utána soha többet nem kellett látnom az eladót. Tudom sokaknak ez nem megoldás de aki megteheti és nem akar huzavonát ezt ajánlom.
Végre egy életszagú videó, nagyon jó lett! Köszi! Az első esetben teljesen jogszerűen járt el az ingatlanos. Igaz, okosabb lett volna, ha szerződés előtt alaposan elbeszélgetett volna az idős tulajokkal arról, hogy mit is írnak alá, és milyen esetnek mi a jogkövetkezménye. Ha az idősek nincsenek a gyerekeik gyámsága/gondnoksága alatt, akkor szabadon dönthetnek a saját tulajdonukról, akármennyire is hisztiznek a gyerekeik. Ha kihátrálnak a dologból, de ott van a szerződésben, hogy az irányáron tett ajánlatért jár a közvetítői díj, akkor az bizony jár. Peresíthetik, de jó eséllyel meg lesz ítélve. Az ingatlanos nem tartotta az öregeket tévedésben, és jogi tekintetben cselekvőképes állampolgárok voltak. Egész más az ábra, amikor a demens öregek már gondnokság/gyámság alatt vannak, akkor nem hozhatnak ilyen döntést.
Az első story-nál, sztem ki voltatok játszva. Volt az eladó, megjött az egyetlen vevő, Ti már nem kellettetek, kijátszottak benneteket. Rafkósak voltak. Jók a videók!!!! Csak így tovább!!!
Köszönöm, de az első sztorihoz semmi közünk, ha ez nem derült volna ki.
Ráadásul a megbízó fizetett, tehát nem értem a kommentet.
Nagyon klassz, reális videó lett! És én pártolom, hogy legyen több ilyen videó is! 😊
Nagyon érdekes volt. Jöhetnek sztorik máskor is. 😊
Elvileg a szóban kötött szerződések is érvényesek. Csak baromi nehéz bizonyítani a tartalmukat és az ilyen szerződések kapcsán keletkezett "eseményeket"/"történéseket". Ezért kell a "papír" (értelemszerűen: aláírva). Ezen túl, sajnos 70 felé, de már akár 60 fölött is, a cselekvőképesség kérdése is felmerül (írom ezt 70-hez közeledve :))))))). És sajnos az ingatlannyilvántartás nagyon sok esetben nem tartalmazza a gondnokság alá helyezett állapotot a tulajnál - mert a rokonok, leszármazottak is rendszerint akkor kapnak észbe, amikor már ég a ház, és csak ekkor kezdeményezik a gondnokság alá helyezési eljárást. Az előadott ügyek töményen jogi ügyek, és úgy jogi ügyek, hogy az azok alapját képező "lepapírozás" abszolút hanyagul történt (azaz: nem történt meg). Elvileg lehetne azt csinálni, hogy az ingatlanos közli, hogy neki bizony van egy óradíja (inkább költségtérítésnek kéne nevezni) - a sikerdíj mellett -, és ha meggondolja magát a megbízó (eladó tulaj), akkor ezt mindenképpen ki kell fizetni az ingatlanos részére. Sajnos azonban lesznek olyan ingatlanosok (egyfajta "sztrájktörőként"), akik majd azzal akarnak ügyfelet szerezni, hogy lám-lám ők nem kérnek ilyet. Többek között ezért is "szahara" szakma az ingatlanozás. A hitványság miatt. A MI hitványságunk miatt.
Ingatlanos storyk videó jó ötlet 😉
Koszi a videot! Erdekes hallgatni "egyedisegeket" mas piaci szektorbol. Az idosek mindig elvannak tajolva, hogy minek mi az erteke. Magasabb befektetesi szinten ez meg inkabb problema. Mikor lesz lapszemle, Mester?
Jövö héten 😉
@@Mlinarikmarton Ott leszek!
Mint Karak a Vukkal! -na hát ez a mondat vitte a pálmát!
Nem tudom ez a visszalépkedés mennyire csak az idősekre jellemző ingatlaneladás esetében. Mi és egy haverom jó pár éve autóvásárlás terén jártunk hasonlóan (Mi két esetben ((majdnem három)), haverom két esetben, rövid időn belül,) Kinéztünk egy autót, vittünk magunkkal szerelőt, költség a szerelő, az üzemanyag, idő, stb. Megnéztük, megállapodtunk, majd közölte az eladó fiatal hölgy, hogy neki ez a kocsi még kell, majd egy hónap múlva adja el. Várunk, hívtuk, még mindig nem ...és így ment egy - másfél hónapig, amikor is kinéztünk egy másikat. Azt már a közelben, hívtam az eladót, hogy megyünk, megnézzük. Tetszett, megegyeztünk, majd felment a törzskönyvért. Le a lakásból már azzal jött, hogy a felesége nem szeretné hogy eladják, ne haragudjunk, mégsem eladó. Ő is fiatal volt. A harmadik autó esetében már izgultunk előre. Megnéztük, megegyeztük, majd a hölgy meglepődött, hogy fizetni akarunk és távozni az autójával. Szerencsére az érthetetlen meglepődése ellenére kipakolta a cuccait és vihettük, de rajta is látszódott a vacillálás. Ő szintén 30 - 35 körüli lehetett. Illetve másik két történet, szintén autó, haverom. Egyiket hívta, hogy indul megnézni, na Ő valóban idős bácsi volt, hangján hallotta, visszahívta, hogy meglepte őket hogy megvennék az autójukat, ezért meggondolták magukat a feleségével. Ugyan ez az autótípus, közép korú tulajjal, barátomék megnézték az autót, majd a tulaj közölte ott helyben, hogy ne is egyezkedjenek, mert ez a kocsi a szívéhez nőtt, most hogy vinnék, rájött hogy akkor már nem lesz az övé, így nem adja mégsem. Tudom, más mint az ingatlan adás-vétel, de a lényeg itt is a visszalépés az adásvételtől, ezzel anyagi és időbeni kárt okozva másoknak és ezekben a történetekben, amik személyesek vagy baráti körből származók, egyetlen egy volt az idős. Ingatlan adásvétel esetén ennyire az idősebbekre jellemző ez, vagy azért előfordul a fiatalokkal is?
Persze hogy elöfordul, csak az arány nem ugyanaz. És nem azt mondom hogy a 70-esekből mindenki ezt csinálja, de mondjuk az időseknél 5/1 , a fiatalabbaknál meg 20/1 az arany.
én meghallgatnám a sztori mesélős videókat is
🔝🔝🔝
Ki is a donteshozo? A tulaj? Aki akar 70 eves es alair egy szerzodest? (Ezzel jogilag semmi baj sincs addig amig az illeto cselekvokepes)
Amig 70 felett lehet vezetni addig vmilyen oknal fogva el is adhat ingatlant.. Nem?
A baj az hogy azt mondja döntésképes, ugráltat egy halom embert, majd a végén viszakozik, és megszivat mindenkit. Persze ezt nem csak 70 évesen lehet megtenni, de az tény hogy ilyenkor jóval sűrűbben előfordul a tapasztalatunk szerint
Én úgy éreztem, hogy itt a döntéskeptelenség a probléma.
Eladsz valamit, megszületik az elhatározás, azzal együtt, hogy mi az az összeg, amit szeretnél érte legalább kapni, ha ez az összeg felett jön a vételár az jó, de nem szabad kapzsinak lenni, mert ott elúszik minden, ez igaz a tőzsdére, kriptóra is stb...
Az nagyon nem jó, hogy a lehető legtöbbet, konkrét reális számok kellenek a fejben, de az emberek 90%-a ezt nem érti, honnét is értené? Nem kereskednek napi szinten, de nyilván másoknak meg nem hisznek.
Ismerem a szüleim korosztályát, úgyhogy nem irigyellek titeket, hogy velük kell üzletelnetek :D
Ezért etikátlan kérdés a limit ár. Soha nem adtam meg ezt a számot. Semmi köze hozzá senkinek 😉
Limitár mindig van a szerződésben. Csaxolok.
Viszon be lehet ìrni a limitàr helyère a hirdetèsi àrat is. A piac vàltozik, had döntse el a tulajdonos meddig megy le ès ne az èrtèkesìtő döntse ezt el előre.
Nem tudom, jól értem -e ezt a Norbis ügyet... Ha a tulajdonossal (!) kötött szerződést, pl. egy 70-es hölggyel, aki teljesen fitt, jól tartja magát, szellemileg friss, miért kéne hogy felmerüljön, hogy ő -e a döntéshozó a saját lakása eladásában?? Ő adta a megbízást, igaz? Az miért az ingatlanos feladata, hogy felmérje, vajon a tulajdonos van -e olyan testi-szellemi-mentális állapotban, esetleg kiszolgáltatott helyzetben hogy egymaga döntsön a lakás eladásáról. Mi van, ha a tulajdonos nem akarja a gyerekeit bevonni az eladásba, sőt mi van, ha egyáltalán nem is tartja a kapcsolatot a gyerekeivel. Szerintem nem feladata az ingatlanosnak, hogy személyes ill. családi ügyekbe beavatkozzon. Az megint más, ha tudatosan, az időst tulajt módszeresen félrevezetve alacsonyabb árban állapodik meg, ez valóban nem etikus. És igen, akkor meg lehetett volna a helyzetet menteni, ami sajnos nem történt meg.
De az sem feladata az ingatlanosnak hogy megszivasson, és rontsa a szakma amugy is szar hírét egy darab csöves jutalek miatt.
@@Mlinarikmarton
Ezt a többséggel sosem fogod tudni megértetni...
A '70-es az 1970-est jelent, tehát az 1970-es években születettet.
Itt nem azt jelenti, ujabban nyelvujítok is
Az a baj a megbízókkal, hogy másnak a munkáját túlságosan alul vagy egyáltalán nem becsülik. Szoktam mondani, hogy a vételár nagyon, de nagyon sok összetevős dolog. Volt hasonló megbízásom, 1 nap alatt hoztam a vevőt, de ez azért volt, mert már előtte 2 hónapja tartottam a vevőjelöltemmel napi szinten a kapcsolatot és tudtam, hogy csak a szűk környéken keres. A tulajdonos zsebben meg nyílt a bicska, hogy biztos olcsón adta el (ergo átvertem), mert egy nap alatt irányáras ajánlatot adott a vevőm + az én 1 napos munkámra horibilis összeget még ki kell fizessen.....
Nem tudom sajnálni a parazita ingatlanosokat.
@@newsnews8182 helyes! inkább 100 irigy, mint egy sajnálkozó+
Nem könnyű a munkát behozni a cégbe na :)