Szamolányi Gyula - Kályha mellett : CoverByGaben

@old_new-f9r
Verselemzés:
Szamolányi Gyula: Kályha mellett
Szamolányi Gyula Kályha mellett című verse egy nosztalgikus, bensőséges és érzelmileg mély mű, amely az idő múlásáról, a megélt és elveszett álmokról, valamint a lélek nyugalmának kereséséről szól.
A vers egyszerre festi meg a külvilág ridegségét és a belső világ melegségét, miközben az emlékek és a valóság kettősségében mozog.
A vers témája és mondanivalója
A költemény központi motívuma a kályha, amely nem csupán egy fizikai tárgy, hanem a meghittség, a védelem és az elmélkedés szimbóluma is. A tűz lobogása a múló időt és a belső melegséget idézi, amely a hideg világ és a lélekben dúló viharok ellen védelmet nyújt.
A vers alapvetően két világot állít szembe egymással:
• A kint tomboló rideg valóságot („Erdő, mező borongó csatatér”), amely az élet küzdelmeire, a veszteségekre és a múló reményekre utal.
• A kályha melletti meleg, bensőséges közeget, ahol a lélek menedékre lel, ahol az emlékek, álmok és érzelmek összegződnek.
A vers beszélője egy olyan világban él, amelyet a csalódások és a múlt fájdalmai alakítanak, de mégis van egy pont, ahol az ember visszavonulhat, ahol a belső nyugalom és az emlékezés dominál. Az ellentétek - kint és bent, hideg és meleg, múlt és jelen - erős kontrasztot alkotnak, amelyek fokozzák a vers érzelmi hatását.
A hangulat és költői eszközök
A vers hangulata melankolikus, mégis megnyugtató. Az első szakaszokban a világ ridegsége és az élet megpróbáltatásai kerülnek előtérbe, míg a későbbiekben a melegség, az emlékezés és a megnyugvás kap nagyobb szerepet.
A költő gazdag képekkel és metaforákkal festi meg a belső és külső világ közötti különbségeket. A „sebzett lélek”, a „hervadó rózsás remények”, a „hulló bibor levelek” mind az elmúlás és a megpróbáltatások jelképei. A „tűz lobogása” és a „tündéri táj” viszont az élet melegét, az emlékek szépségét és a lelki menedéket szimbolizálják.
A vers zárása egyfajta feloldást hoz, hiszen a szív számára a tűz és a melegség reményt és menedéket nyújt a rideg világ elől.
Összegzés
Szamolányi Gyula verse a lélek menedékkereséséről, az élet küzdelmeiről és a belső melegség fontosságáról szól. A kályha melletti tűz a belső béke, az emlékezés és az érzelmi megnyugvás jelképe, amely segít átvészelni az élet viszontagságait. A költemény bensőséges hangulatával és gyönyörű képeivel mély hatást gyakorol az olvasóra, hiszen mindannyian vágyunk egy olyan helyre, ahol menedéket találhatunk a világ zajai elől.
Eredeti szöveg (feldolgozva):
Szamolányi Gyula: Kályha mellett
Komoly gyászfátyol leng völgyön-hegyen,
Erdő, mező borongó csatatér…
A léleknek, mely sebzett száz helyen,
Csöndes szobácska most világot ér.
A kandallóban duruzsol a láng,
Ábrándba ringat nyájas félhomály;
Mintha altatna az édes anyánk,
A szív felejti lassan ami fáj.
A nyármulást, az őszi bús ködöt,
Az elhervadt rózsás reményeket,
Az álmokat, miket büszkén szövött,
De pókhálóként a sors szétvetett,
S most e meleg, meghitt zugolyban itt
Magát meghúzza jámbor pók gyanánt
S szövi uj álmok csillogó szálait
Üdvről, hírnévről dőrén egyaránt…
A kályhában libeg-lobog a tűz,
Szelíd fényében annyi méla báj,
A szívről minden árnyat tovaűz -
S az őszi ködből kél tündéri táj.
#eszme #music #feldolgozás #irodalom #song #költemény #vers #ai #forradalom #1848 #szabadság #haza #jelkép #haza #magyar #magyarok #magyarorszag #szabadságharc #cover #gaben #coverbygaben #sorselemzés #kályha #szamolányi