Találó és igaz megfogalmazás, jó cím is! Igaz, mert az életem folyamán jöttek aztán mentek a hölgyek. A saját boldogságom és kiegyensúlyozottságom érdekében mindig nagyon szeretnem kellett magam. Végül is ez a személyiség fejlődésem része. Ez nem önzőség és nem nárcisztikusság, hanem egy egészséges egó hozzáállása az élethez. 😊
"... De nem attól leszek boldog, kiegyensúlyozottabb - nem tudom -, szebb és jobb verziója magamnak, mert egy férfi mellémpenderül ..." (most azé' odafigyeltem ám, hogy ne legyek puncijó análfabatka feliratoztalak magamnak), szóval ehhez a gondolathoz hozzáfűznék. A "mellémpenderül" vagy mellémcsapódik nekem momentumnak hat, nélkülözi az állandóságot, ezért is kicsit ellene, kicsit mellette is szólnék. Úgy, ahogy egy fiúból a NŐ tud férfit faragni, mondjuk úgy inkább: férfivá válás a nő mellett lehetséges, úgy ez fordítva is igaz, hiszen úgy gondolom, a kettő együtt tesz ki egy egészet. Visszakanyarodva Ágneshez, én úgy mondanám: nem csupán CSAK a férfival töltött élet tesz boldoggá. A boldogság egy összetett állapot, amit sok-sok apró momentum és élethelyzet és érzés és kapcsolódások összessége, egyvelege állít be, és szerintem a NŐ életében a férfi hiánya egy kis űr, amit óhajt betölteni, mert nélküle nem igazán teljes a boldogság. Egy nő akkor tud igazán NŐ lenni, ha mellette áll a férfi is, aki kihozza belőle a nőiségét, a nőiességét, tehát a férfi egy ok, egy hatás, akinek kapcsolódására a nő kivirul és -úgy igazán - nőnek érzi magát. Ha erre aztán kap egy igazán őszinte bókot, simogatást, puszit, szerelmetes pillantást, talán legbelül akkor érezheti teljesnek a női lényét. De lehet, hogy csak egy romantikus bolond vagyok.
Képzeld el, mekkora szabadság, mikor kiegyensúlyozott vagy és boldog saját jogon akár, amihez hozzácsapódhat valaki, aki ott maradhat 1 hétig, 1 évig, 10 évig, 100 évig... Alapvetően nem hiszem, hogy van holtodiglan holtomiglan, és ha mégis, akkor is az egyik fél előbb megy el optimális esetben. Azaz egy ember megint szabad gyök lesz, megint keresheti a kapcsolódó potenciálokat, 1 napra, 1 hétre, 1 hónapra, 1 évre, 10 évre. Kivetted az egyenletedből, hogy te is eltávozhatsz előbb. Szeretnéd, hogy az utánad maradó hard dependensen zuhanjon annyira össze, hogy a boldogságot és a kiegyensúlyozott lêtet nem tudja megélni majd nélküled? Nem mással, önmaga, nélküled se. Persze az cherry on the top, mikor van egy másik fél, de kérem, ne a másiktól várjuk a fele tortát/teljes tortát.
@@uromlany értelek. Holtodigot teljesen én sem hiszem el. Nagy igazságod van abban, ha én dobom fel a pacskert előbb, akkor a másiknak nagyon szar lesz. De ez fordítva is igaz. A kiegyensúlyozottságot talán elérheti utána. De boldog már nem lesz. Teljesen már nem. Viszont nem értek egyet az "elvárással" kapcsolatban. Mert ez nem önzőség, hanem oda-vissza ható dolog, és nem elvárás, hogy boldoggá tegyen, hanem természetes dolog mind a két fél részéről. Szerintem te ezt nagyon rosszul látod. Ha én boldognak látom a társam és tettem is érte, akkor magam is boldog vagyok. Viszont ez egy mély kapcsolat esetén nem is annyira tudatos dolog, amolyan zsigeri szeretés. Tudjátok, Kicsit viccesen: ha anya boldog, akkor mindenki boldog.
Van egy film, ami nagyon nagy kedvencem: "Egy asszony illata". Az egyik jelenet a "Tangó", ahol egy fiatal nőt viszi el táncba a vak veterán (PAcino). A nő várja a párját, de nem jön. Ezt kihasználva felkérik táncra, és a lány (Gabrielle Anwar ) akkor tudja meg igazán, hogy milyen egy "igazi" férfi. Semmi szex. Csak az érzéki tánc, és az a tiszteletteljes bánásmód a hölggyel, az a kapcsolódás hozza ki a lányból a NŐt. Ott látszik a pillanatnyi boldogság, majd a szertefoszló idill amikor megjön az önző nárcisztikus párja, az űr, amit magaután hagy az igazi boldogság elvesztése, a női princípium visszahúzódása. Elképesztő játék, nézzétek meg, ha nem láttátok! megéri.
@@lospadresapa6028 only for you, LOSPADRES 😂😂🤍🤍🤍 minden alkalommal eszünkbe jutsz, mikor kiejtjük a szánkon és vihogunk, hogy ez téged pingelni fog 😂😂😂
Nincs az elveszve, mondjuk a Grétsynek tuti nem lett volna ennyire sok ideje ugyan azt bekommentelni n+50szer, mint ahogy a nagyonmagyar usernevű LOSPADRES teszi.
érdekes :)
Találó és igaz megfogalmazás, jó cím is! Igaz, mert az életem folyamán jöttek aztán mentek a hölgyek. A saját boldogságom és kiegyensúlyozottságom érdekében mindig nagyon szeretnem kellett magam. Végül is ez a személyiség fejlődésem része. Ez nem önzőség és nem nárcisztikusság, hanem egy egészséges egó hozzáállása az élethez. 😊
Ajánlott anyag a youtubon: Dolák-Saly Róbert: Imádom engem. 😄
A Farkas a mezőn után az egyik kedvenc 😂
"... De nem attól leszek boldog, kiegyensúlyozottabb - nem tudom -, szebb és jobb verziója magamnak, mert egy férfi mellémpenderül ..." (most azé' odafigyeltem ám, hogy ne legyek puncijó análfabatka feliratoztalak magamnak), szóval ehhez a gondolathoz hozzáfűznék. A "mellémpenderül" vagy mellémcsapódik nekem momentumnak hat, nélkülözi az állandóságot, ezért is kicsit ellene, kicsit mellette is szólnék. Úgy, ahogy egy fiúból a NŐ tud férfit faragni, mondjuk úgy inkább: férfivá válás a nő mellett lehetséges, úgy ez fordítva is igaz, hiszen úgy gondolom, a kettő együtt tesz ki egy egészet. Visszakanyarodva Ágneshez, én úgy mondanám: nem csupán CSAK a férfival töltött élet tesz boldoggá. A boldogság egy összetett állapot, amit sok-sok apró momentum és élethelyzet és érzés és kapcsolódások összessége, egyvelege állít be, és szerintem a NŐ életében a férfi hiánya egy kis űr, amit óhajt betölteni, mert nélküle nem igazán teljes a boldogság. Egy nő akkor tud igazán NŐ lenni, ha mellette áll a férfi is, aki kihozza belőle a nőiségét, a nőiességét, tehát a férfi egy ok, egy hatás, akinek kapcsolódására a nő kivirul és -úgy igazán - nőnek érzi magát. Ha erre aztán kap egy igazán őszinte bókot, simogatást, puszit, szerelmetes pillantást, talán legbelül akkor érezheti teljesnek a női lényét. De lehet, hogy csak egy romantikus bolond vagyok.
Képzeld el, mekkora szabadság, mikor kiegyensúlyozott vagy és boldog saját jogon akár, amihez hozzácsapódhat valaki, aki ott maradhat 1 hétig, 1 évig, 10 évig, 100 évig... Alapvetően nem hiszem, hogy van holtodiglan holtomiglan, és ha mégis, akkor is az egyik fél előbb megy el optimális esetben. Azaz egy ember megint szabad gyök lesz, megint keresheti a kapcsolódó potenciálokat, 1 napra, 1 hétre, 1 hónapra, 1 évre, 10 évre.
Kivetted az egyenletedből, hogy te is eltávozhatsz előbb. Szeretnéd, hogy az utánad maradó hard dependensen zuhanjon annyira össze, hogy a boldogságot és a kiegyensúlyozott lêtet nem tudja megélni majd nélküled? Nem mással, önmaga, nélküled se.
Persze az cherry on the top, mikor van egy másik fél, de kérem, ne a másiktól várjuk a fele tortát/teljes tortát.
@@uromlany értelek. Holtodigot teljesen én sem hiszem el. Nagy igazságod van abban, ha én dobom fel a pacskert előbb, akkor a másiknak nagyon szar lesz. De ez fordítva is igaz. A kiegyensúlyozottságot talán elérheti utána. De boldog már nem lesz. Teljesen már nem. Viszont nem értek egyet az "elvárással" kapcsolatban. Mert ez nem önzőség, hanem oda-vissza ható dolog, és nem elvárás, hogy boldoggá tegyen, hanem természetes dolog mind a két fél részéről. Szerintem te ezt nagyon rosszul látod. Ha én boldognak látom a társam és tettem is érte, akkor magam is boldog vagyok. Viszont ez egy mély kapcsolat esetén nem is annyira tudatos dolog, amolyan zsigeri szeretés. Tudjátok, Kicsit viccesen: ha anya boldog, akkor mindenki boldog.
@@zoltangasparek8755 jó gondolatébresztő, ezek már nagyon mély kérdések. nagyon jó téma a Kiborítónak
Van egy film, ami nagyon nagy kedvencem: "Egy asszony illata". Az egyik jelenet a "Tangó", ahol egy fiatal nőt viszi el táncba a vak veterán (PAcino). A nő várja a párját, de nem jön. Ezt kihasználva felkérik táncra, és a lány (Gabrielle Anwar ) akkor tudja meg igazán, hogy milyen egy "igazi" férfi. Semmi szex. Csak az érzéki tánc, és az a tiszteletteljes bánásmód a hölggyel, az a kapcsolódás hozza ki a lányból a NŐt. Ott látszik a pillanatnyi boldogság, majd a szertefoszló idill amikor megjön az önző nárcisztikus párja, az űr, amit magaután hagy az igazi boldogság elvesztése, a női princípium visszahúzódása. Elképesztő játék, nézzétek meg, ha nem láttátok! megéri.
Általánosítást h o z o k. Nem mondok, nem viszek, hozok.
@@lospadresapa6028 only for you, LOSPADRES 😂😂🤍🤍🤍 minden alkalommal eszünkbe jutsz, mikor kiejtjük a szánkon és vihogunk, hogy ez téged pingelni fog 😂😂😂
benned egy Grétsy László veszett el
Nincs az elveszve, mondjuk a Grétsynek tuti nem lett volna ennyire sok ideje ugyan azt bekommentelni n+50szer, mint ahogy a nagyonmagyar usernevű LOSPADRES teszi.