Nekem nőként megvan az ügyem, a hivatásom, amivel hasznosan szolgálom az embereket és szerintem a mindenséget is. Én így élek. Ez az én világom. Ha találkozom egy férfival, akkor ő ebbe érkezik. Én pedig a férfi már meglévő világába. Ez nem lehet one-way street szerintem, mivel mindkettőnknek megvan a világa. Utána a közöset építeném én szívem szerint és nem alkalmazkodnék egyoldalúan a férfihez, amit remélem ő sem gondol komolyan. Most így van ez a fejemben.
Nagy erkölcsi eszmefuttatásom: Szép összefoglaló volt! Annyi jutott még eszembe a lenyűgöző férfiról, illetve a nő lenyűgözéséről, hogy a nagy és nemes építkezés mellett, amely könnyen szembeötlik a nők számára, sokszor egészen aprónak tűnő dolgok számítanak igazán, kiváltképp az, amikor a férfi segítséget tud nyújtani másoknak önzetlenül, amikot kérés nélkül alázattal kezet nyújt a bajbajutottaknak. Pláne, ha ezt egy lenyűgöző férfi teszi, aki könnyen megtehetné, hogy fontos ügye okán elmegy a rászorulók mellett (tipikus népmesei példázat). Mert az életben nem a látszatokat kell nézni, és általában amikor egy férfi már lenyűgöző királyi ragyogó minőséggé vált, az mögött számtalan olyan áldozatvállalás is volt, amihez az embernek sokszor nem lenne kedve, hanem inkább az előre kitűzött céljára, küldetésére koncentrálna. (Mert az bőven elég a célba éréshez, ha valakinek tiszta lesz a szíve, megkísérli minden korábbi rossz tettét kijavítani, és közben megbocsájt másoknak is, mert ennél több szerintem nem is kell.) És lehet, hogy ezt a nő nem mondja ki, de szerintem ekkor érzi igazán jól magát párja mellett, nem akkor, amikor föltétlenül eredményeket tud felmutatni, amikor haladtak együtt valamerre. Szóval figyelmesen kell járni a világba, mert az élet sorsfordító eseményei gyakorta álruhában érkeznek, akkor probáltatik meg az ember, amikor a legkevésbé számítana rá, illetve semmit sem kell, hanem az élet sajátja, hogy előbb-utóbb mindenki ráébred arra, hogy hogyan lett volna jó helyesen cselekedni, amikor már elég sok rosszat elkövetett, és elég sok szenvedést hozott másokra. Az ember tragédiájának üzenetén gondolkoztam mostanság, amikor Lucifer végigvezetten a naív emberpárt a történelmen, és átélhette Ádám, hogy minden törekvése végül kudarcba fulladt, és nem kerülhette el sorsát. Ekkor azonban Isten (ami a mű végén már az Újszövetség istene) kegyelmet ad, és az elhíresült mondatot üzeni, hogy Küzdj, és bízva bízzál! De ez az üzenet még persze az útja elején lévő fiatal párnak szól, és idővel már (én legalább is) már nem akarok annyira küzdeni, mert értelmetlennek látom. Így azon filozgattam, hogy mi lesz idővel a küzdés helyett. Egyrészt lehet belőle szép lassan az a királyi mivolt, amikor az ember karöltve áll a mindenséggel. De ezt megelőzheti, illetve az ez mögött rejlő minőség szerintem leginkább a gyógyító szereppel illethető. Mert sokszor az ember nem látja a perspektívát, olyan nehézzé válik a léte, hogy csak szenvedést tapasztal, és már nem akar semmi saját cél irányába tenni, már alkalmatlannak érzi magát olyan nagy dolgok véghezvitelére, amikkel a másokon segíthet, amikkel a világot jobbá teheti. (Tulajdonképpen ez az, amikor eléri az erdő közepén a tavat.) És ekkor jut arra, hogy már nem ő számít többé, hanem belátja, hogy ő sem volt különb, mint a többi vágyak által hajtott, egymásba maró létforgatag embere, és egyedül már csak gyógyítani lehet ezt a beteg világot. És ekkor eljut arra a szintre, hogy önzetlenül segít másokon, mert már kiábrándult korábbi céljaiból, kiábrándult a küzdésből, a létért való harcból. És ekkor jelenik meg benne az isteni minőség, ami még ellenségein is hajlandó segíteni, amely fényesen beragyogja környezetét, és lassan egyre többe észreveszik. ( Érdekes, hogy a hagyományban Krisztus is gyakran királyként, uralkodóként szerepel, ez is erre utal, csak már teljesen a transzcendens síkon, amikor a szenvedései után föltámadt.) Végezetül ajánlom Kacvinszky József három kötetes művét, a Kelet világosságát, bár én is csak az elején tartok, de sok érdekes gondolat foglaltatik benne. Persze a bölcselet, meg a metafizika mindig csak hobbi és kellemes elmélkedés kell hogy maradjon, mert az élet az embernek útja során mindent megad néki, sokkal tisztábban és érthetőbben tapasztalva, mint ahogy azt tanok által lehetne. Ezért is van az, hogy a tanulságos történetekkel, népmesékkel ellentétben kellemetlen is metafizikával, vagy filozófiával, teológiával foglalkozni, mert az életet élni kell, nem lehet megúszni benne a részvételt sehogy!
Végezetül meg annyi plussz gondolat jutott az szembe, hogy ebben a teljesítményorientált világban mindenki csak az eredményekre kiváncsi, ami egyfajta türelmetlenséget, elégedetlenséget szülhet az emberben. Pedig valamit kijavítani, amit korábban elrontottunk, bocsánatot kérni, ha bibáztunk, az sokszor sokkal nagyobb érdem, mintha el is értünk volna valami újat, és ahogy az itt is többször kifejtésre került, az élet gyakran rejtett okok miatt akad el, mert elsőre semmi sem az, aminek látszik.
Megmosolyogtatónak találom, amikor egy jól felépített, a világot rendszerben látó mély üzeneteket közvetítő video alatt olvasom a kommentelőket, akik szerint az előadó nem hiteles, szűklátókörű stb. :D Én nem pazarolnám a drága időmet olyan video megtekintésére, amit olyan ember csinált, akihez nem tudok kapcsolódni érzésem szerint. Ez is teljesen rendben van. Keresni kell másik embert, másik videot és nem itt jajgatni.
ezzel az eszmefuttatással az baj, hogy ahhoz, hogy eltudjam dönteni, hogy igaz e számomra videó üzenete, ahhoz megkell néznem a videót és véleményt formálni arról (amit persze nem muszáj kommunikálni). de a sorrend elég nehezen felcserélhető szerintem...
Kérdésem: ki làtja jòl a szolgàlat lépéseit? A férfi vagy a nö? Ha közösen épîtik, szolgàlnak, akkor mindkettönek jòk a meglàtàsai a szolgàlat érdekében. Nincs kûlön vilàg, ahovà a màsik érkezhet- egy cél és egy iràny van.. a célhoz vezetö ùtat is a kettöjûk meglàtàsa erösîti. Igaz, hogy a nönek nem eröböl kell megnyilvànulnia, de a férfinak sem az egóbòl.. amikor a nö eröböl kénytelen megnyilvànulni, ott a férfi éppen gyàva meglàtni az igazsàgot, s az egòja mögé bujik.. ezért, amikor egy nö , aki a közös ûgyben a férfi maghàza, eröböl kénytelen a „ maghàzat“ feszegetni, az a férfi szégyene, mert ahelyett hogy körbeölelné és oltalmaznà a maghàzàt, agyon akarja nyomni az egòjàval..
Nem lehet valahogy meggyorsítani a folyamatot? Vezetni, terelgetni a nőt, hogy minél hamarabb a királyné korszakba jusson? Mert nekem az a tapasztalatom, hogy leghamarabb 35+évesen engedik el a harcos amazont, de ha nekem már társ kell mellém, mert egydül kevés vagyok a céjaimoz, akkor ez a 35+ kor már késő, ha saját gyereket is szeretnék.
Jézusom. Ez hihetetlen, hogy 2024-ben értelmes ember ezt komolyan kimondja. Szép trükk a bevezető, így elejét veszi a kedves előadó minden jellegű vitának. Sajnálatos, sőt, lesújtó.
Nekem nőként megvan az ügyem, a hivatásom, amivel hasznosan szolgálom az embereket és szerintem a mindenséget is. Én így élek. Ez az én világom. Ha találkozom egy férfival, akkor ő ebbe érkezik. Én pedig a férfi már meglévő világába. Ez nem lehet one-way street szerintem, mivel mindkettőnknek megvan a világa. Utána a közöset építeném én szívem szerint és nem alkalmazkodnék egyoldalúan a férfihez, amit remélem ő sem gondol komolyan. Most így van ez a fejemben.
István tisztelet az őszinteségedert és ahogyan ezt beletetted az élet struktúrájaba… abszolút értem, köszönet ezért is 👏👏
Köszönöm szépen, fantasztikus gondolatok ❤❤❤
Az eddigi legjobb videó, amit Öntől láttam. Köszönöm.
Nagy erkölcsi eszmefuttatásom:
Szép összefoglaló volt! Annyi jutott még eszembe a lenyűgöző férfiról, illetve a nő lenyűgözéséről, hogy a nagy és nemes építkezés mellett, amely könnyen szembeötlik a nők számára, sokszor egészen aprónak tűnő dolgok számítanak igazán, kiváltképp az, amikor a férfi segítséget tud nyújtani másoknak önzetlenül, amikot kérés nélkül alázattal kezet nyújt a bajbajutottaknak. Pláne, ha ezt egy lenyűgöző férfi teszi, aki könnyen megtehetné, hogy fontos ügye okán elmegy a rászorulók mellett (tipikus népmesei példázat). Mert az életben nem a látszatokat kell nézni, és általában amikor egy férfi már lenyűgöző királyi ragyogó minőséggé vált, az mögött számtalan olyan áldozatvállalás is volt, amihez az embernek sokszor nem lenne kedve, hanem inkább az előre kitűzött céljára, küldetésére koncentrálna. (Mert az bőven elég a célba éréshez, ha valakinek tiszta lesz a szíve, megkísérli minden korábbi rossz tettét kijavítani, és közben megbocsájt másoknak is, mert ennél több szerintem nem is kell.) És lehet, hogy ezt a nő nem mondja ki, de szerintem ekkor érzi igazán jól magát párja mellett, nem akkor, amikor föltétlenül eredményeket tud felmutatni, amikor haladtak együtt valamerre. Szóval figyelmesen kell járni a világba, mert az élet sorsfordító eseményei gyakorta álruhában érkeznek, akkor probáltatik meg az ember, amikor a legkevésbé számítana rá, illetve semmit sem kell, hanem az élet sajátja, hogy előbb-utóbb mindenki ráébred arra, hogy hogyan lett volna jó helyesen cselekedni, amikor már elég sok rosszat elkövetett, és elég sok szenvedést hozott másokra.
Az ember tragédiájának üzenetén gondolkoztam mostanság, amikor Lucifer végigvezetten a naív emberpárt a történelmen, és átélhette Ádám, hogy minden törekvése végül kudarcba fulladt, és nem kerülhette el sorsát. Ekkor azonban Isten (ami a mű végén már az Újszövetség istene) kegyelmet ad, és az elhíresült mondatot üzeni, hogy Küzdj, és bízva bízzál! De ez az üzenet még persze az útja elején lévő fiatal párnak szól, és idővel már (én legalább is) már nem akarok annyira küzdeni, mert értelmetlennek látom. Így azon filozgattam, hogy mi lesz idővel a küzdés helyett. Egyrészt lehet belőle szép lassan az a királyi mivolt, amikor az ember karöltve áll a mindenséggel. De ezt megelőzheti, illetve az ez mögött rejlő minőség szerintem leginkább a gyógyító szereppel illethető. Mert sokszor az ember nem látja a perspektívát, olyan nehézzé válik a léte, hogy csak szenvedést tapasztal, és már nem akar semmi saját cél irányába tenni, már alkalmatlannak érzi magát olyan nagy dolgok véghezvitelére, amikkel a másokon segíthet, amikkel a világot jobbá teheti. (Tulajdonképpen ez az, amikor eléri az erdő közepén a tavat.) És ekkor jut arra, hogy már nem ő számít többé, hanem belátja, hogy ő sem volt különb, mint a többi vágyak által hajtott, egymásba maró létforgatag embere, és egyedül már csak gyógyítani lehet ezt a beteg világot. És ekkor eljut arra a szintre, hogy önzetlenül segít másokon, mert már kiábrándult korábbi céljaiból, kiábrándult a küzdésből, a létért való harcból. És ekkor jelenik meg benne az isteni minőség, ami még ellenségein is hajlandó segíteni, amely fényesen beragyogja környezetét, és lassan egyre többe észreveszik. ( Érdekes, hogy a hagyományban Krisztus is gyakran királyként, uralkodóként szerepel, ez is erre utal, csak már teljesen a transzcendens síkon, amikor a szenvedései után föltámadt.)
Végezetül ajánlom Kacvinszky József három kötetes művét, a Kelet világosságát, bár én is csak az elején tartok, de sok érdekes gondolat foglaltatik benne. Persze a bölcselet, meg a metafizika mindig csak hobbi és kellemes elmélkedés kell hogy maradjon, mert az élet az embernek útja során mindent megad néki, sokkal tisztábban és érthetőbben tapasztalva, mint ahogy azt tanok által lehetne. Ezért is van az, hogy a tanulságos történetekkel, népmesékkel ellentétben kellemetlen is metafizikával, vagy filozófiával, teológiával foglalkozni, mert az életet élni kell, nem lehet megúszni benne a részvételt sehogy!
Végezetül meg annyi plussz gondolat jutott az szembe, hogy ebben a teljesítményorientált világban mindenki csak az eredményekre kiváncsi, ami egyfajta türelmetlenséget, elégedetlenséget szülhet az emberben. Pedig valamit kijavítani, amit korábban elrontottunk, bocsánatot kérni, ha bibáztunk, az sokszor sokkal nagyobb érdem, mintha el is értünk volna valami újat, és ahogy az itt is többször kifejtésre került, az élet gyakran rejtett okok miatt akad el, mert elsőre semmi sem az, aminek látszik.
És vigyázzz István, mert a nőnek sajnos mindig mindenben igaza van!!!
Nagyon jó meglátás
Megmosolyogtatónak találom, amikor egy jól felépített, a világot rendszerben látó mély üzeneteket közvetítő video alatt olvasom a kommentelőket, akik szerint az előadó nem hiteles, szűklátókörű stb. :D Én nem pazarolnám a drága időmet olyan video megtekintésére, amit olyan ember csinált, akihez nem tudok kapcsolódni érzésem szerint. Ez is teljesen rendben van. Keresni kell másik embert, másik videot és nem itt jajgatni.
ezzel az eszmefuttatással az baj, hogy ahhoz, hogy eltudjam dönteni, hogy igaz e számomra videó üzenete, ahhoz megkell néznem a videót és véleményt formálni arról (amit persze nem muszáj kommunikálni).
de a sorrend elég nehezen felcserélhető
szerintem...
Kérdésem: ki làtja jòl a szolgàlat lépéseit? A férfi vagy a nö? Ha közösen épîtik, szolgàlnak, akkor mindkettönek jòk a meglàtàsai a szolgàlat érdekében. Nincs kûlön vilàg, ahovà a màsik érkezhet- egy cél és egy iràny van.. a célhoz vezetö ùtat is a kettöjûk meglàtàsa erösîti. Igaz, hogy a nönek nem eröböl kell megnyilvànulnia, de a férfinak sem az egóbòl.. amikor a nö eröböl kénytelen megnyilvànulni, ott a férfi éppen gyàva meglàtni az igazsàgot, s az egòja mögé bujik.. ezért, amikor egy nö , aki a közös ûgyben a férfi maghàza, eröböl kénytelen a „ maghàzat“ feszegetni, az a férfi szégyene, mert ahelyett hogy körbeölelné és oltalmaznà a maghàzàt, agyon akarja nyomni az egòjàval..
Köszönöm !
Nem lehet valahogy meggyorsítani a folyamatot? Vezetni, terelgetni a nőt, hogy minél hamarabb a királyné korszakba jusson? Mert nekem az a tapasztalatom, hogy leghamarabb 35+évesen engedik el a harcos amazont, de ha nekem már társ kell mellém, mert egydül kevés vagyok a céjaimoz, akkor ez a 35+ kor már késő, ha saját gyereket is szeretnék.
Igen a genetikadat összerekó teremtőnk lelkére hallgatni.
A lwgmagasabb szint .
❤
És mindere csak rábólint, István? Hű haaa! Hol az egyenlőség?
❤❤❤❤❤❤
Ez nem elnyomás? Ha szeretne elmenni úszni egy délután és neked szükséged valamire, nem mehet el?
Férfiként miért alázod a férfiakat?
Jézusom. Ez hihetetlen, hogy 2024-ben értelmes ember ezt komolyan kimondja. Szép trükk a bevezető, így elejét veszi a kedves előadó minden jellegű vitának. Sajnálatos, sőt, lesújtó.
Ne. Keső