Remek összefoglaló, köszönet érte! Ez jutott eszembe... Egy spanyol nyelvű oldalon találtam a következő bejegyzést: Olyan ez, mint ha egy ember segítségért kiáltana. kiáltás egy másik emberért! --------------- Quiero tomase un cafe - con alguien. Que sea capaz de mirarme sin sacar de telefono. Cómo antes, qundo eramos todavia libres. ---------------- Szeretnék meginni egy kávét - valakivel. Aki képes rám nézni anélkül, hogy elővenné a telefonját. Mint régen, amikor még szabadok voltunk.
Fantasztikus beszélgetés volt. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert talán még pont az én generációm volt az utolsó, akinek a gyermekkori alapélményei mind offline történtek (90-es évek). Vezetékes telefonunk volt, TV, rádió, és DOS-os játékokkal játszottunk, de azokat is csak ideig óráig, utána mentünk ki a kertbe játszani a kutyával, nézni mi minden történik a fűben. Simán lekötött egy könyv, órákig képes voltam rajzolni, festeni, gyöngyöt fűzni. Az okoseszközök részint nagyon kényelmessé tették az életet, cserébe viszont a rabjaik lettünk. Nekem már az nagy segítség, hogy nincs se fb se insta a telefonomon.
Karácsonyra csörgőórát kértem, mechanikusat, foszforeszkáló mutatókkal. Szokom, hogy ketyeg... Mindig eszembe jut mama, mikor minden este felhúzta. Én is ezt teszem. És este a wifit kikapcsolom... okos telefonom nem lesz, mert tudom, beszippantana.
úgy szeretem az ilyeneket. Miért? Mert ennek van értelme. Beszélhetnénk nagy okos GDP-kről, csak annak meg nem volna értelme. Magamra ismertem a trollos résznél. Hát ez van.
Tari Annamária pszichológus remekül összefoglalta, remek hasznos dolgokat mondott! Köszönöm szépen!
Hálásan köszönöm!
Nagyon hasznos, tartalmas, életmentő beszélgetés volt! ❤️
Remek összefoglaló, köszönet érte!
Ez jutott eszembe...
Egy spanyol nyelvű oldalon találtam a következő bejegyzést:
Olyan ez, mint ha egy ember segítségért kiáltana. kiáltás egy másik emberért!
---------------
Quiero tomase un cafe - con alguien.
Que sea capaz de mirarme sin sacar de telefono.
Cómo antes, qundo eramos todavia libres.
----------------
Szeretnék meginni egy kávét - valakivel.
Aki képes rám nézni anélkül, hogy elővenné a telefonját.
Mint régen, amikor még szabadok voltunk.
Fantasztikus beszélgetés volt. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert talán még pont az én generációm volt az utolsó, akinek a gyermekkori alapélményei mind offline történtek (90-es évek). Vezetékes telefonunk volt, TV, rádió, és DOS-os játékokkal játszottunk, de azokat is csak ideig óráig, utána mentünk ki a kertbe játszani a kutyával, nézni mi minden történik a fűben. Simán lekötött egy könyv, órákig képes voltam rajzolni, festeni, gyöngyöt fűzni. Az okoseszközök részint nagyon kényelmessé tették az életet, cserébe viszont a rabjaik lettünk. Nekem már az nagy segítség, hogy nincs se fb se insta a telefonomon.
egyetértek....'85 - ben születtem....
Karácsonyra csörgőórát kértem, mechanikusat, foszforeszkáló mutatókkal. Szokom, hogy ketyeg... Mindig eszembe jut mama, mikor minden este felhúzta. Én is ezt teszem. És este a wifit kikapcsolom... okos telefonom nem lesz, mert tudom, beszippantana.
Köszönöm
úgy szeretem az ilyeneket. Miért? Mert ennek van értelme. Beszélhetnénk nagy okos GDP-kről, csak annak meg nem volna értelme. Magamra ismertem a trollos résznél. Hát ez van.