Ugyanazon év október 10-én Puccininál gégerákot diagnosztizáltak, ezt követően Belgiumba, Brüsszelbe ment gyógykezelésre. 1924. november 29-én azonban meghalt.
Alfano saját kéziratai alapján fejezte be művet. A kiadó, Ricordi és a karmester Arturo Toscanini is erősen kritizálták Alfano munkáját, aminek hatására Alfano kizárólag Puccini hátrahagyott vázlatait és útmutatásait követve, újraírta a rábízott részeket.
Az ősbemutató a milánói La Scala színházban volt, 1926. április 25-én, Arturo Toscanini vezényletével, amikor is csak a Puccini által komponált torzó hangzott el. Azóta az operát hagyományosan Alfano kiegészítéseivel adják elő.
Puccini 1920 márciusában kezdett el dolgozni a Turandot operán, Giuseppe Adami és Renato Simoni librettóírókkal való találkozása után. 1921 januárjában kezdte el a komponálást. 1924 márciusában elkészült a záró duettel. Mivel ennek szövegével elégedetlen volt, október 8-ig leállt a komponálással, amikor is végül elfogadta Adami akkor már negyedik szövegváltozatát.
Puccini a Turandothoz is felhasznált autentikus ázsiai zenemotívumokat, akárcsak a Pillangókisasszony esetében. Utolsó operájának nyolc témájában hallhatunk tradicionális kínai zenét. A kínai dal címe „Mò Li Hūa (茉莉花)”, vagy „Jázmin”, melynek dallama többször is ismétlődik.
A turandot szó perzsa eredetű, jelentése „Turán lánya”. Turán egy Közép-Ázsiai régió. Perzsául a történet „Turandoht” néven ismert, ahol a „doht” a „dohtar” szó származéka, melynek jelentése „lánygyermek”.
A Turandot premierjén, 1926. április 25-én a milánói La Scala színházban, Arturo Toscanini karmester a III. felvonás közben leállította az előadást, majd a közönség felé fordult és kijelentette: „Qui finisce l'opera, perché a questo punto il maestro è morto.” („Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a szerző meghalt.”) A függöny lassan leereszkedett.
Puccini 36 oldalnyi vázlatot és további 23 oldalnyi szöveget hagyott hátra a Turandot befejezéséhez, további instrukciókkal, melyek segítségével Riccardo Zandonainak be kellett volna fejeznie az operát. Puccini fia, Tonio, ellenkezve apja akaratával, Franco Alfanót bízta meg az opera befejezésével.
Kínában a Turandot sokáig be volt tiltva, mert úgy vélték, hogy rossz fényben mutatja be a kínai népet. 1998-ban az operát nyolc alkalommal adták elő a Tiltott Városban, az eseményt a kínai vörös hadsereg katonái felügyelték. A művet Csang Ji-mou koreográfiájával és Zubin Mehta karmester vezényletével adták elő. A szereplők: Giovanna Casolla Turandot hercegnő, Szergej Larin Kalaf, és Barbara Frittoli, aki Liút alakította.
A Turandot története a perzsa Ezeregy napok könyvéből származik (nem összetévesztendő Az Ezeregyéjszaka meséivel, sem a Hezar o-yek shab könyvvel), ahol ugyancsak találkozhatunk „Turandoht” kínai hercegnő személyével. De ez a történet inkább a perzsa költő, Nizami történetére hasonlít, amely egy orosz hercegnőről szól.
Ugyanazon év október 10-én Puccininál gégerákot diagnosztizáltak, ezt követően Belgiumba, Brüsszelbe ment gyógykezelésre. 1924. november 29-én azonban meghalt.
Alfano saját kéziratai alapján fejezte be művet. A kiadó, Ricordi és a karmester Arturo Toscanini is erősen kritizálták Alfano munkáját, aminek hatására Alfano kizárólag Puccini hátrahagyott vázlatait és útmutatásait követve, újraírta a rábízott részeket.
Az ősbemutató a milánói La Scala színházban volt, 1926. április 25-én, Arturo Toscanini vezényletével, amikor is csak a Puccini által komponált torzó hangzott el. Azóta az operát hagyományosan Alfano kiegészítéseivel adják elő.
Puccini 1920 márciusában kezdett el dolgozni a Turandot operán, Giuseppe Adami és Renato Simoni librettóírókkal való találkozása után. 1921 januárjában kezdte el a komponálást. 1924 márciusában elkészült a záró duettel. Mivel ennek szövegével elégedetlen volt, október 8-ig leállt a komponálással, amikor is végül elfogadta Adami akkor már negyedik szövegváltozatát.
Puccini a Turandothoz is felhasznált autentikus ázsiai zenemotívumokat, akárcsak a Pillangókisasszony esetében. Utolsó operájának nyolc témájában hallhatunk tradicionális kínai zenét. A kínai dal címe „Mò Li Hūa (茉莉花)”, vagy „Jázmin”, melynek dallama többször is ismétlődik.
Ricordi azt szerette volna, ha a befejezetlenül hagyott részek úgy hangoznának, mintha azokat is Puccini írta volna.
❤
A turandot szó perzsa eredetű, jelentése „Turán lánya”. Turán egy Közép-Ázsiai régió. Perzsául a történet „Turandoht” néven ismert, ahol a „doht” a „dohtar” szó származéka, melynek jelentése „lánygyermek”.
A Turandot premierjén, 1926. április 25-én a milánói La Scala színházban, Arturo Toscanini karmester a III. felvonás közben leállította az előadást, majd a közönség felé fordult és kijelentette: „Qui finisce l'opera, perché a questo punto il maestro è morto.” („Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a szerző meghalt.”) A függöny lassan leereszkedett.
Puccini 36 oldalnyi vázlatot és további 23 oldalnyi szöveget hagyott hátra a Turandot befejezéséhez, további instrukciókkal, melyek segítségével Riccardo Zandonainak be kellett volna fejeznie az operát. Puccini fia, Tonio, ellenkezve apja akaratával, Franco Alfanót bízta meg az opera befejezésével.
Kínában a Turandot sokáig be volt tiltva, mert úgy vélték, hogy rossz fényben mutatja be a kínai népet. 1998-ban az operát nyolc alkalommal adták elő a Tiltott Városban, az eseményt a kínai vörös hadsereg katonái felügyelték. A művet Csang Ji-mou koreográfiájával és Zubin Mehta karmester vezényletével adták elő. A szereplők: Giovanna Casolla Turandot hercegnő, Szergej Larin Kalaf, és Barbara Frittoli, aki Liút alakította.
A Turandot története a perzsa Ezeregy napok könyvéből származik (nem összetévesztendő Az Ezeregyéjszaka meséivel, sem a Hezar o-yek shab könyvvel), ahol ugyancsak találkozhatunk „Turandoht” kínai hercegnő személyével. De ez a történet inkább a perzsa költő, Nizami történetére hasonlít, amely egy orosz hercegnőről szól.