József Attila & Ágnes Vanilla - Szeretők lázadása
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 13 ก.ย. 2024
- József Attila: Szeretők lázadása
Eljön az az éjjel, melynek
minden csillaga szívig ég el.
Föllázadt szeretõk szaladnak
lobogó hajakkal, zenékkel.
Nótázva hozza mind a partig
görnyesztõ piros drágaságát.
Megtárul morogva a tenger
s kincseiket mind bedobálják.
- Gyõztél, eljöttünk szerelemmel,
ízedet visszahoztuk néked,
nosza fogadd bilincseinket,
kötözd be fájó szívverésed.
Nosza fogadd hát koronánkat,
a harangot, sapkánkon a csörgõt,
egy zacskó lisztünk s egy marék
elbúsult, ragaszkodó szöllõt.
Fogadd most-tépett ágainkat,
vedd jólcsinált szerszámainkat.
Fogadd seprõnket, tányérunkat,
de ágyunk helyett, nesze, magunkat.
S füstölgõ, parazsas homlokkal
fiúk és lányok leguggolnak,
fölöttük reszketve ereszkednek
pártalanul nagy, teli holdak.
S a víz a sok vad ajándéktól
kijön értük, elönti õket,
hanem hiába zúg, zúgása
erõsbíti az éneklõket.
A lányok dalát: Tenger vagyunk,
keserû só vagytok ti bennünk -
a fiúk dalát: Partok vagyunk,
keserû tenger vagytok bennünk. -
S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve
és háborogván emlékezik
az elcsöndesült szerelemre.
Én nem tudtam, hogy ez ilyen szép és fájdalamas lehet! Egy éve ezzel kelek és fekszem, csodálatos szöveg, fantasztikus zene, és a kép! az gyönyörű! Örvendezek mikor hallgathatom.
szeretem József Attilát és mégsem ismertem ezt a gyönyörűséget, amit a dallam csak emelt..döbbenet..
tökéletes! Ebben a rohanó világban kötelezővé tenném!hogy észrevegyük milyen szép is tud lenni 1 vers!!
"Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem. (...)" (Weöres Sándor)
Mennyire igaz...
Szerelmes vagyok ebbe a versbe ❤Csodálatos!
Egy szépséges gyöngy, melyet Ágnes csillogóvá varázsolt! :)
Egyszer régen már megvolt. Ott a mindennapjaimban ez a dal. Kellett hallgatnom sokszor...aztán eltűnt, elfelejtődött...de most olyan jó, hogy újra itt van! Nagyon mély és valami ősi, mégis ismerős érzés...ez valóban művészet minden apró részecskéjében...
Győztèl, eljöttünk szerelemmel
Ízedet visszahoztuk nèked - ez a Teremtőnek szól. Az egèsz vers neki szól,fellázadt szeretői vagyunk,akik keserűek ,így szètszakítva.
Atyàm nagyon sokat, leller nőnöm ehez hogy megy megèrsem
Nagyon tetszett, annyira egyértelmű, mit tudnék én József Attiláról irni,szeretem a verseit!!!!!
Csodálatos a fülnek és a léleknek kellemes dalok. Köszönöm szépen.
VÉGRE MEGTALÁLTAM!!!!!!
Istenem, de szép!
Már-már unalmas, hogy mindegyik előadásmód gyönyörű....
Lélek simogató...
Értékes szép
Igaz minden vers szak
mindig megerint...
Gyonyoru.
Erzsébetnek igaza van. De egy vers dalként való feldolgozásában van némi lehetősége a zenésznek az átdolgozásra. Ismétlések, a refrén alakítása v. elhagyása, stb. Annak is igaza van, aki szerint az egész költészete csodálatos! És minden a maga helyén van!
yes!
💖💗💙💚💛💜💟
Nagyon szép, de az utolsó versszak után már nem kellett volna a refrénnek használt utolsó előtti versszak, hiszen akkor már elcsöndesedtek az éneklők. Az utolsó versszakkal vége kellett volna, hogy legyen a dalnak.
Innen nézve ezek a kincsek is csak múlandó veszendő pillanatok. Ne sírjatok ti ki szerelmet vesztettek. Az élet elmúlik az arcok és szívek elhalványulnak.
Hol van Ágnes? Hiányzik....
Kikötők mint "lányok dalai" nem több ennyit érnek "ajándékkal teli tenger" nem más "keserű tenger" végezettel sajnos. Part amit elmos minden gyáva roncs gyáva .....
🦄+👹 Lehet megunta az európaiakat. Nem szeretem a cigid 🚬
! :(