Én még csak most találtam rá a videóra, de számomra mindent összefoglalt. Köszönöm!! Nagyon szeretem Kunó, hogy felmered vállalni mindenki és minden ellen a nem “kívánatos”, nem “szépen hangzó” igazságokat is. Itt a hazug, csillám pónis, szivárvány pukis, sok szarra gondolok amit a társadalom nyom feléd, aminek azt akarják, hogy felelj meg! Köszönöm, hogy vagy!!
Ugy kell otthagyni, mint az esernyőt a buszon😅 Nem figyelek már rá és már nincs rá szükségem. Vagyis az esernyőm fog elhagyni engem🤣 Hisz nem adok figyelmet neki😁
@@kecskemetiszilvia-lifecoach talán szaladok és bőrig ázok, mint gyerekkoromban utóljára😁 Érezni fogom újra az eső illatát, a szaladást, az arcomon csurgó vízet és ahogy dobog a szívem ♥️ Vagyis van élet esernyő nélkűl is. 😉 Ahogy a múltunk szenvedései nélkül is.. Sőt!!!😉♥️😀 Remélhetőleg ez az eső egy igazi nyári zuhi.⛈️ Ősszel lehet ennyire nem örülnék neki, de az is az Élet. Na akkor jöhet a kapúalj🤣 Van egy jó mondás: Mikor csináltál utoljára valami újat?😀
Köszönöm!!! Mióta hallgatom ezeket a videóka és olvasom a könyveidet (imádom őket is) ... egyszerűen nem is tudom leírni...minden megváltozott, minden kerekebb, ... á nem tudom leírni.... Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 🤗🤗🤗🤗🤗🤗🤗
Sziasztok! Hála és Köszönet a videókért! 21:28 körül arról van szó, hogy nincs ráhatásunk a világra, azzal sem hogy bízunk egymásban, támogatjuk egymást vagy megalázzuk és tönkretesszük egymást? Te is hatással vagy ránk! ;) Hogy van ez?
Mindent is te teremtesz magadnak... Ez az amit már eddig is tudtam, csak nem sejtettem. 😁 Most valahogy sokkal tisztábban, érthetőbben átjött, mint eddig bármikor. Köszönöm! 😊
Egyébként hibátlan a közvetlenség amivel egy jelen pillanatban -es ahogy a legtöbb videót az utóbbi hónapban; lassan vegigneztem- amiről beszél. Jó lehet a közelében egy ilyen típusú embernek meditálni vagy csak csendben ülni mint két régen elvált barát megélni azt az egység élményt ami a jelen és ebben kapcsolódni a jelen végtelen dimenzioihoz . Köszönöm a videókat amiket így megosztotok. További jó munkát
4 kisbabát veszítettem el, 5- 6 éven keresztül rendszeresen jártunk a férjemmel orvosi vizsgálatokra, végül jártunk spirituális gyógyítóhoz, hogy lehessen gyermekünk. Nem lett. Nagyon fájt, azt hittem, soha nem tudom elengedni a fájdalmat, aztán 1xcsak megtörtént, elengedtem. Nem tudom elmondani, mit és hogyan tettem, mi történt bennem, csak megtörtént. Manapság játszom a fejemben a mindennapok kis "drámáit", szeretnék bölcs lenni, tudom, hogy képes vagyok az elengedésre, mert már megtettem, de nem akar megörténni varázsütésre, valahogy a fejem azt szeretné, hogy ezeket a kis játszmákat is éljem meg.
Sziasztok! Hála és Köszönet a videókért! 21:28 körül arról van szó, hogy nincs ráhatásunk a világra, azzal sem hogy bízunk egymásban, támogatjuk egymást vagy megalázzuk és tönkretesszük egymást? Te is hatással vagy ránk! ;) Hogy van ez?
Hűha, a videó vége nagyon sokat segített azzal kapcsolatban hogy el tudjam fogadni a gyerekkoromat, a szüleimet és hogy mindent én teremtettem/teremtek, köszönöm! Talán kezd végre leesni.. De az önszeretetet nagyon nehéz megélnem, àtélnem még mindig, pedig az utóbbi években egy csomó mindent adtam már magamnak... de valahogy "nem jön át"... látom , mert a körülményeim nem igen változnak... erre esetleg valami "gyakorlatibb útmutatót" ;P :))) még kérhetnék léciii?.. Köszönöm: Cili
Szia 😊 Kb 10 éve vagyok úgymond ezen az úton, úgy érzem rengeteget változtam, sok minden leesett, sok dolgot megèrtettem, változtattam, de mégis, hogy van az, hogy semmi nem vàltozik körülöttem? Vagy legalábbis úgy tűnik.
Maris leirom ami feljott bennem...lehet,hogy elengedtem a gyerekkori traumaimat es mar nem is emlekszem rajuk tudatosan...de ezek a traumak lenyomatai lesznek a jelenlegi eletem nyomogombjai,reagalasai es tapasztalatai,....es sokszor nem ertem miert vagyok olyan amilyen
Alapvetően nem szoktam problémázni semmin sem. Azokat a helyzeteket, amiket az élet ad elfogadom, nem rágom magma rajtuk. Persze engem is fel tudnak cseszni dolgok, de ilyenkor külső szemlélőként elkezdem figyelni, hogy ez mitől lehetett, majd tovább lépek. A gyerekkorom nem volt nekem se makulátlan, messze áll az idealizált képtől, de nem foglalkozok vele, ha rágondolok, nincs bennem rossz érzés, de mégis van bennem egy folyamatos hol gyengébb hol erősebb, tárgyatlan szorongás, amit nem tudok hozzákötni semmihez. Hogyan lehet elengedni azt, ami nincs a kezemben?
Szervusztok! Hol a lélek lakhelye? Van egy ilyen könyv, amiből nem derült ki. Hogy lehet a lélekkel beszélni? Hogy gyógyítja meg a testünket? Honnan jön a gondolat? Köszönöm a választ!
A szülők kapcsán teljesen így van, ahogy mondtad. Mi a véleményed arról az elméletről, hogy mindegy, hogy önmagamat szolgáló vagy másokat szolgáló vagyok. Van egyáltalán ilyen? Ki mekkora arányban ilyen v olyan, de mindegy az életed, a társadalom számára is.
Szupeg a téma ismét, köszönöm, értem, tapasztalom🙏 De felmerült újabb kérdés: ha én teremtem és rólam szól... miért teremtek rosszat magamnak, miért választok fájót? Ez is önszeretet hiánya miatt?
Még csak most találtam rá erre a videora. Erdekes hogy vannak emlékek amiket el tudok engedni (visszaköltöztem oda ahonnan elindultam és a gyerekek még kicsik voltak, és tudom hogy mennyi sok jó időt tölttünk együtt - és nap mint nap ezeken az utcákon sétálok , itt van az Óvoda a lakásommal szemben ahova vittem a gyerekeimet),de sajnos ez exem nagyon befolyásolja őket így ak apcsolatom a gyerekekkel nagyon pengeélen táncol - de valahogy ezeket az érzéseket el tudom nyomni, és nem foglalkoztat már az hogy mennyi energiát tettem bele amikor kerékprozni tanítottam a gyerekeimet vagy óvodába vittem őket, vagy mellette van az uszoda ahova szintén vittem a kisebbet rendszeresen. Ismétlem, minden nap ugyanezeken az utakon megyek végig (csak itt találtam a városban olyan lakást amit meg tudtam fizetni a válás után a maradék nagyon kevés pénzemből amit rohadt drágán fel kellett újítani, de szép lett = az elképzeléseimnek megfelelően alakítottam ki, ahol tudtam spóroltam, de olyan lett ahol jól érzem magam, jó itt lenni), de már nem gondolok arra hogy milyen szép idők voltak, ezt lezártam, ennek vége, a gyerekek felnőttek. Amivel gondom van az a mostani dolgok helyrehoztatala - ezt nem tudom megengedni/elengedni...de jó kis video lett, sejtem mit akarsz mondani...:) 10:38 IMÁDLAK Nóri!!!! Ennél a résznél jön az hogy igen, akkor most gondokodjunk el rajta!!! ;-)
Az nagyon érdekelne, hogy egy megszabadult emberrel, mint te, mi lesz a test elhagyása után Neked, Veled. Mi leszel, hová kerülsz? Más entitás, más dimenzió? Ettől több, ettől jobb?
Mi a különbség ha azt mondom hogy nem küzdök ellene vagy nem küzdök érte. Legyen egy egyszerű példa. Van egy autóm ami meghibásodott (rángat, nem indul, folyik belőle az olaj stb.) Akkor azt mondod hogy szarjam le, ne foglakozzak vele és ne akarj ez ellen küzdeni hiszen az autód már meghibásodott. Viszont tudom hogyha elviszem szerelőhöz akkor a szerelő meg tudja javítani az autómat és ismét tudok vele közlekedeni. Ilyenkor küzdök az autómért hogy működjön ismét....na ezt nem értem én....és ezt kivetíteném párkapcsolatra, van egy szitu és azt mondom elfogadom és nem küzdök ellene. De akkor olyan is marad a párkapcsolat (pl. nem beszéljük meg). De ha én szeretném hogy a párkapcsolat visszakerüljön a régi kerékvágásba akkor viszont küzdök érte hogy legalább leüljünk megbeszélni a dolgot (és ha nem sikerült, mert a másik nem akarja, legalább megtettem a részemről mindent)...
Kedves Kunó! 33:10-nél,mielőtt Nórinak "leesett" 😉 elkezdtél egy mondatot,de nem fejezted be. Megtennéd,kérlek? "Mert ha ott tudod hagyni......." Már vagy 10× meghallgattam a videót,de nem vagyok képes befejezni. Tudom,ez bennem van,azért nem megy. Tőled szeretném hallani,hátha felszabadul bennem is ez....😶
franciak is szenvednek...(bar nem szeretnek altalanositani), ez persze csak az en szemelyes tapasztalatom volt 😂 Imadom amugy a videoitokat (Kuno-Nori paros a legjobb😃); nagyon jo lenne angolul is. Szerintem lenne ra igeny kulfoldon is. Koszonom 💕
Melyik az a kérdés-felelek videó, amire utalsz? amiben részletesen elmagyarázod, hogy hogy válasszuk a gyerekkori traumáinkat. Azt, hogy "most teremtem meg magamnak azt az emléket" - ezt nem igazán értem. Betennéd a linkjét?
A halálnak és az öregkornak mint megélésnek mi a szerepe? Sokan szenvedésnek élik meg mindkettőt, pedig nem feltétlen kéne annak lennie, de hát ugye mindenki így csinálja.
Kedves Kúnó! Mindig csak a múltban élesről beszélünk. De mit tegyen aki a jövőben él. Például fél hogy elveszti az állását, fél hogy nem lesz elég pénze stb.
Azt szeretném még kérdezni, hogy :ha a gyerekem engem választott anyukájának-a nők ezt nagyon tudják, hogy egyszer csak belülről jön egy érzés, mármint aki tudatosan szeretne gyereket, hogy én most gyereket szeretnék. Megbeszéli az anya gyerek lélek egymással? Vagy, hogy van ez?
Jól érzem? Minden ami történt az életünkben azért törtent úgy, mert akkor a jelenben ezt a tapasztalast szerettuk volna megelni. És mi a jelenben gyártunk.a múltra megoldást, ami nem az mint amire most emlékszünk, ahelyett, hogy a bennünk hagyott essenciát vinnénk magunkkal. És kiderül, hogy tényleg az egész életünk....l@ar
Sziasztok! Igazából amit nem értek: miért megyünk bele olyan tapasztalatokba, ahol az önszeretetlenséget tanuljuk meg? Miért van erre szükségünk? Szerintem az önszeretet nem függ a velünk történt jó és rossz dolgoktól, kivéve, ha azonosulunk velük. Mégis akkor miért van ez az egész?
Én még csak most találtam rá a videóra, de számomra mindent összefoglalt. Köszönöm!! Nagyon szeretem Kunó, hogy felmered vállalni mindenki és minden ellen a nem “kívánatos”, nem “szépen hangzó” igazságokat is. Itt a hazug, csillám pónis, szivárvány pukis, sok szarra gondolok amit a társadalom nyom feléd, aminek azt akarják, hogy felelj meg!
Köszönöm, hogy vagy!!
Ugy kell otthagyni, mint az esernyőt a buszon😅 Nem figyelek már rá és már nincs rá szükségem. Vagyis az esernyőm fog elhagyni engem🤣 Hisz nem adok figyelmet neki😁
Ez tök jó példa, tetszik 😊 És mi van akkor, amikor leszállsz a buszról és rád szakad az ég? 🙂
@@kecskemetiszilvia-lifecoach talán szaladok és bőrig ázok, mint gyerekkoromban utóljára😁 Érezni fogom újra az eső illatát, a szaladást, az arcomon csurgó vízet és ahogy dobog a szívem ♥️
Vagyis van élet esernyő nélkűl is. 😉
Ahogy a múltunk szenvedései nélkül is.. Sőt!!!😉♥️😀
Remélhetőleg ez az eső egy igazi nyári zuhi.⛈️
Ősszel lehet ennyire nem örülnék neki, de az is az Élet. Na akkor jöhet a kapúalj🤣
Van egy jó mondás:
Mikor csináltál utoljára valami újat?😀
@@katalinfarkas4675imádom, pont ez a válsz volt bennem is ❤❤❤
@@kecskemetiszilvia-lifecoach 🥰♥️
Nagyszeru. Csak a tudatalattiban ugyanugy ott lesz, és irányitja az életedet! Szoval ez nem működik.
Köszönöm!!! Mióta hallgatom ezeket a videóka és olvasom a könyveidet (imádom őket is) ... egyszerűen nem is tudom leírni...minden megváltozott, minden kerekebb, ... á nem tudom leírni....
Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 🤗🤗🤗🤗🤗🤗🤗
Sziasztok! Hála és Köszönet a videókért! 21:28 körül arról van szó, hogy nincs ráhatásunk a világra, azzal sem hogy bízunk egymásban, támogatjuk egymást vagy megalázzuk és tönkretesszük egymást? Te is hatással vagy ránk! ;) Hogy van ez?
Mindent is te teremtesz magadnak... Ez az amit már eddig is tudtam, csak nem sejtettem. 😁
Most valahogy sokkal tisztábban, érthetőbben átjött, mint eddig bármikor. Köszönöm! 😊
Köszönöm!😮😢😂😅😊❤🎉 Mostmár bármi fel-le jön-esik, megfogom, összegyűröm, megtaposom és ... leejtem, elengedem had menjen!❤❤❤
" Ha nem magad miatt csinálod, nem vagy szabad" 🤩👍
Egyébként hibátlan a közvetlenség amivel egy jelen pillanatban -es ahogy a legtöbb videót az utóbbi hónapban; lassan vegigneztem- amiről beszél. Jó lehet a közelében egy ilyen típusú embernek meditálni vagy csak csendben ülni mint két régen elvált barát megélni azt az egység élményt ami a jelen és ebben kapcsolódni a jelen végtelen dimenzioihoz . Köszönöm a videókat amiket így megosztotok. További jó munkát
Szuper jol ràvilágitasz a dolgokra ! Köszönöm hogy hallhattam
Ez is csúcs fantasztikus volt mint az összes videó. Nagyon köszönöm! ❤
4 kisbabát veszítettem el, 5- 6 éven keresztül rendszeresen jártunk a férjemmel orvosi vizsgálatokra, végül jártunk spirituális gyógyítóhoz, hogy lehessen gyermekünk. Nem lett.
Nagyon fájt, azt hittem, soha nem tudom elengedni a fájdalmat, aztán 1xcsak megtörtént, elengedtem.
Nem tudom elmondani, mit és hogyan tettem, mi történt bennem, csak megtörtént.
Manapság játszom a fejemben a mindennapok kis "drámáit", szeretnék bölcs lenni, tudom, hogy képes vagyok az elengedésre, mert már megtettem, de nem akar megörténni varázsütésre, valahogy a fejem azt szeretné, hogy ezeket a kis játszmákat is éljem meg.
Koszonom az ujraelesztest,ujraebresztest🙏❤️
Ez most nagyon betalált. köszönöm! ❤️💚💛😃💜💝
Szuper volt, köszönöm szépen 🤗
Sziasztok! Hála és Köszönet a videókért! 21:28 körül arról van szó, hogy nincs ráhatásunk a világra, azzal sem hogy bízunk egymásban, támogatjuk egymást vagy megalázzuk és tönkretesszük egymást? Te is hatással vagy ránk! ;) Hogy van ez?
Nagyon jók a videok🙂Csak így tovàbb☺️Köszönjük!
Ez most szuper volt. Köszönöm.
Köszönöm❤
Hűha, a videó vége nagyon sokat segített azzal kapcsolatban hogy el tudjam fogadni a gyerekkoromat, a szüleimet és hogy mindent én teremtettem/teremtek, köszönöm! Talán kezd végre leesni..
De az önszeretetet nagyon nehéz megélnem, àtélnem még mindig, pedig az utóbbi években egy csomó mindent adtam már magamnak... de valahogy "nem jön át"... látom , mert a körülményeim nem igen változnak... erre esetleg valami "gyakorlatibb útmutatót" ;P :))) még kérhetnék léciii?.. Köszönöm: Cili
Köszönöm hogy vállalod ki mondani az erzékenyeb dolgokat.
Köszönöm! 🙂🙏
Szia 😊 Kb 10 éve vagyok úgymond ezen az úton, úgy érzem rengeteget változtam, sok minden leesett, sok dolgot megèrtettem, változtattam, de mégis, hogy van az, hogy semmi nem vàltozik körülöttem? Vagy legalábbis úgy tűnik.
Maris leirom ami feljott bennem...lehet,hogy elengedtem a gyerekkori traumaimat es mar nem is emlekszem rajuk tudatosan...de ezek a traumak lenyomatai lesznek a jelenlegi eletem nyomogombjai,reagalasai es tapasztalatai,....es sokszor nem ertem miert vagyok olyan amilyen
Alapvetően nem szoktam problémázni semmin sem. Azokat a helyzeteket, amiket az élet ad elfogadom, nem rágom magma rajtuk. Persze engem is fel tudnak cseszni dolgok, de ilyenkor külső szemlélőként elkezdem figyelni, hogy ez mitől lehetett, majd tovább lépek. A gyerekkorom nem volt nekem se makulátlan, messze áll az idealizált képtől, de nem foglalkozok vele, ha rágondolok, nincs bennem rossz érzés, de mégis van bennem egy folyamatos hol gyengébb hol erősebb, tárgyatlan szorongás, amit nem tudok hozzákötni semmihez. Hogyan lehet elengedni azt, ami nincs a kezemben?
Köszönöm szépen❤
Szervusztok! Hol a lélek lakhelye? Van egy ilyen könyv, amiből nem derült ki. Hogy lehet a lélekkel beszélni? Hogy gyógyítja meg a testünket? Honnan jön a gondolat? Köszönöm a választ!
A tagságnál a 2. szint magában foglalja az 1. szintet is?
Hurrá, ismét! 😊
Koszonom szepen!
A szülők kapcsán teljesen így van, ahogy mondtad.
Mi a véleményed arról az elméletről, hogy mindegy, hogy önmagamat szolgáló vagy másokat szolgáló vagyok. Van egyáltalán ilyen? Ki mekkora arányban ilyen v olyan, de mindegy az életed, a társadalom számára is.
Szupeg a téma ismét, köszönöm, értem, tapasztalom🙏 De felmerült újabb kérdés: ha én teremtem és rólam szól... miért teremtek rosszat magamnak, miért választok fájót? Ez is önszeretet hiánya miatt?
Kedves Kúnó! Mit gondolsz a jóslásról a jósokról? Tarot kártyáról? Köszönöm szépen!
Még csak most találtam rá erre a videora. Erdekes hogy vannak emlékek amiket el tudok engedni (visszaköltöztem oda ahonnan elindultam és a gyerekek még kicsik voltak, és tudom hogy mennyi sok jó időt tölttünk együtt - és nap mint nap ezeken az utcákon sétálok , itt van az Óvoda a lakásommal szemben ahova vittem a gyerekeimet),de sajnos ez exem nagyon befolyásolja őket így ak apcsolatom a gyerekekkel nagyon pengeélen táncol - de valahogy ezeket az érzéseket el tudom nyomni, és nem foglalkoztat már az hogy mennyi energiát tettem bele amikor kerékprozni tanítottam a gyerekeimet vagy óvodába vittem őket, vagy mellette van az uszoda ahova szintén vittem a kisebbet rendszeresen. Ismétlem, minden nap ugyanezeken az utakon megyek végig (csak itt találtam a városban olyan lakást amit meg tudtam fizetni a válás után a maradék nagyon kevés pénzemből amit rohadt drágán fel kellett újítani, de szép lett = az elképzeléseimnek megfelelően alakítottam ki, ahol tudtam spóroltam, de olyan lett ahol jól érzem magam, jó itt lenni), de már nem gondolok arra hogy milyen szép idők voltak, ezt lezártam, ennek vége, a gyerekek felnőttek. Amivel gondom van az a mostani dolgok helyrehoztatala - ezt nem tudom megengedni/elengedni...de jó kis video lett, sejtem mit akarsz mondani...:) 10:38 IMÁDLAK Nóri!!!! Ennél a résznél jön az hogy igen, akkor most gondokodjunk el rajta!!! ;-)
Az nagyon érdekelne, hogy egy megszabadult emberrel, mint te, mi lesz a test elhagyása után Neked, Veled. Mi leszel, hová kerülsz? Más entitás, más dimenzió? Ettől több, ettől jobb?
Erre a válaszra kiváncsi vagyok.... Mert sztem itt így jó..... Itt
Mi a különbség ha azt mondom hogy nem küzdök ellene vagy nem küzdök érte. Legyen egy egyszerű példa. Van egy autóm ami meghibásodott (rángat, nem indul, folyik belőle az olaj stb.) Akkor azt mondod hogy szarjam le, ne foglakozzak vele és ne akarj ez ellen küzdeni hiszen az autód már meghibásodott. Viszont tudom hogyha elviszem szerelőhöz akkor a szerelő meg tudja javítani az autómat és ismét tudok vele közlekedeni. Ilyenkor küzdök az autómért hogy működjön ismét....na ezt nem értem én....és ezt kivetíteném párkapcsolatra, van egy szitu és azt mondom elfogadom és nem küzdök ellene. De akkor olyan is marad a párkapcsolat (pl. nem beszéljük meg). De ha én szeretném hogy a párkapcsolat visszakerüljön a régi kerékvágásba akkor viszont küzdök érte hogy legalább leüljünk megbeszélni a dolgot (és ha nem sikerült, mert a másik nem akarja, legalább megtettem a részemről mindent)...
😀
-Hol vagy ? Itt. Mikor ? Most. Ki vagy ? A pillanat. -A békés harcos útja.
Kedves Kunó!
33:10-nél,mielőtt Nórinak "leesett" 😉 elkezdtél egy mondatot,de nem fejezted be. Megtennéd,kérlek? "Mert ha ott tudod hagyni......."
Már vagy 10× meghallgattam a videót,de nem vagyok képes befejezni. Tudom,ez bennem van,azért nem megy. Tőled szeretném hallani,hátha felszabadul bennem is ez....😶
Később így válaszolt rá: "Ha nem magad miatt csinálnád, nem lennél szabad. "
Én úgy értelmezem, hogy " Ha ott tudod hagyni, akkor szabad vagy."
Én is vártam a gondolat folytatását...
franciak is szenvednek...(bar nem szeretnek altalanositani), ez persze csak az en szemelyes tapasztalatom volt 😂 Imadom amugy a videoitokat (Kuno-Nori paros a legjobb😃); nagyon jo lenne angolul is. Szerintem lenne ra igeny kulfoldon is. Koszonom 💕
Melyik az a kérdés-felelek videó, amire utalsz? amiben részletesen elmagyarázod, hogy hogy válasszuk a gyerekkori traumáinkat. Azt, hogy "most teremtem meg magamnak azt az emléket" - ezt nem igazán értem. Betennéd a linkjét?
Megértés megoldás nélkül mehet tovább lenni, menni
Meditacioként êltem àt ezt a beszèlgetest
A halálnak és az öregkornak mint megélésnek mi a szerepe? Sokan szenvedésnek élik meg mindkettőt, pedig nem feltétlen kéne annak lennie, de hát ugye mindenki így csinálja.
Ez engem is nagyon érdekel.
van videó a halálról :)
Úgy h elfogadom s, elillan
❤🎉Átjött🎉❤
Kedves Kúnó!
Mindig csak a múltban élesről beszélünk. De mit tegyen aki a jövőben él. Például fél hogy elveszti az állását, fél hogy nem lesz elég pénze stb.
😍🙏❤️
Azt szeretném még kérdezni, hogy :ha a gyerekem engem választott anyukájának-a nők ezt nagyon tudják, hogy egyszer csak belülről jön egy érzés, mármint aki tudatosan szeretne gyereket, hogy én most gyereket szeretnék. Megbeszéli az anya gyerek lélek egymással? Vagy, hogy van ez?
🤣😂😂😛
Jól érzem?
Minden ami történt az életünkben azért törtent úgy, mert akkor a jelenben ezt a tapasztalast szerettuk volna megelni.
És mi a jelenben gyártunk.a múltra megoldást, ami nem az mint amire most emlékszünk, ahelyett, hogy a bennünk hagyott essenciát vinnénk magunkkal.
És kiderül, hogy tényleg az egész életünk....l@ar
Sziasztok! Igazából amit nem értek: miért megyünk bele olyan tapasztalatokba, ahol az önszeretetlenséget tanuljuk meg? Miért van erre szükségünk? Szerintem az önszeretet nem függ a velünk történt jó és rossz dolgoktól, kivéve, ha azonosulunk velük. Mégis akkor miért van ez az egész?
Kunót idézem: "Mert nem szereted magad."
Szóval az önszeretetlenség kialakult. Nem alapértelmezett. Azt kérdem, hogy miért alakul ki? Minek ezt megtapasztalni?
Azért mondod, h csak én vagyok, mert a többiekkel nincs felelősségem vagy azért, mert ők is én?