És mi a helyzet akkor, ha valaki azt tapasztalja, hogy az interjúztató késik negyed órát úgy, hogy egyébként ő határozta meg az időpontot, már az interjú előtti pár percben, amíg beérünk az irodájába háromszor vált pózt (elnézésérő->számonkérő->győzködő), az interjút azzal kezdi, hogy egyszerre feltesz öt kérdést, majd a válassz első fél mondatánál elkezdi a választ kritizálni. Ezt követően összevissza csapong mindenféle személyes történetek meg a cég életével kapcsolatos részletek között (például hogy hol kirándult, meg hogy milyen típusú autói vannak a cégnek). illetve tanácsokat ad, hogy szerinte milyen karriert válasszak úgy általában, (aminek amúgy semmi köze nem volt a cég profiljához). Az interjú végére meg már szinte átmegy sértegetésbe, például "és maga dolgozik a mostani munkahelyén öt és fél éve?". Végül levezeti, hogy mivel nincs meg egy olyan kompetenciám, ami az álláshirdetésben nem is volt feltétel, csak előny, ezért én totálisan nem is vagyok alkalmas. Végül megkérdezi a bérigényemet, amit elfogad. Majd amikor rákérdezek, hogy egyébként mi volt az oka, hogy behívott egyáltalán, akkor olyan dolgokat mond, amiből az derül ki, hogy nem olvasta el rendesen az önéletrajzomat. Az elválásnál a következőt adja elő: "Hát akkor én most nem kísérném ki, majd értesítjük. Mindenképpen értesítjük az összes pályázót telefonon." Mindenesetre én nem szerettem volna, ha még egyszer társalognom kellene vele telefonon, ezért még aznap értesítettem emailben, hogy visszalépek a jelentkezéstől. Erre egészen konkrétan egy héttel később válaszolt emailben két mondatban, amiben "további hasonló sikereket" kívánt. Pár nappal később láttam, hogy az álláshirdetés megint kint van. Én valami olyasmit raktam ebből össze, hogy nem az interjúztató választotta ki, hogy kiket hívjon be a cég, és ő nagyon nem akarta, hogy én odamenjek, ezért megpróbált minél jobban inzultálni. Az egyetlen, ami nem illik ebbe a képbe, hogy akkor miért volt megsértődve, amikor visszaléptem, vagyis miért kellett egy héttel később még plusz energiát szánnia arra, hogy belém rúgjon egyet.
Én is így jártam, hogy kettőből nem én lettem végül a nyerő, többször sem, és nem a lelkesedés hiánya volt, hanem némely esetben a fizetésigényem. Magasabb összeget kértem, mint ami a cégnek megfelelt. Vagy pedig a szimpátia, ki tudja... Olyan esetem is volt, hogy először nem engem választottak, majd akit felvettek, nem vált be, mert a számítógéphez abszolút nem értett és nem is tudta megtanulni, akkor engem hívtak be, és 10 évet voltam annál a cégnél. Tehát néha másodiknak is jó lenni, mert az ember ott lehet a talonban.
A HR-esekkel a központi problémám inkább az, hogy szinte automatán válaszolnak e-mailben, vagy telefonon és nem indokolják meg egyáltalán még azt se, hogy mi miatt nem nyerem meg pályázatommal az álláspozíciót, hogy legalább egy konstruktív kritikával illetnének meg, vagy valami, de még azt se kapom, csak egy rejtélyes módon nem vesznek fel, amit el se hajlandóak árulni sokszor ha megkérdezem tőlük külön se, hogy mi miatt nem nyertem felvételt, mert érted, akkor tanulnék belőle, de így hogy csak visszadobnak, ez így édes kevés nekem. Számos HR-es csinál olyat is, hogy elhiteti velem hogy fel vagyok véve, intézzem el az orvosi alkalmasságit és jövőhéten találkozunk, bele is élem magam, még hozzá is teszem, hogy számíthatnak rám, majd egy SMS formájában közli veled kb. másfél órára az interjú után, hogy bocsánat de nem nyert felvételt és másra esett a választásunk. Na ez az a hozzáállás, amitől nekem megy a vérnyomásom, mert itt tényleg szó szerint ítélkeznek feletted hogy márpedig neked ne legyen állásod egyáltalán, hanem inkább dögölj éhen. Felhívom a számot ahonnan az SMS jön, mert a főnök se hajlandó a saját igazi számát megadni csak egy mellékes telefonszámot ahonnan már megint valaki mást érek el aki illetékes ugyan, de nem tud kompetensen foglalkozni velem, hiszen én a főnökre volnék kíváncsi, akit nem érek el. Gerinctelenség a javából. Szóval igazából csak azért mert valaki HR-es akkor az mindjárt az atyaúristen és akkor ő úgy szívózhat a munkavállalóval ahogy neki jólesik, hiszen te vagy alárendelt helyzetben vele szemben ugye, a legokosabb amit tehetsz hogy befogod a szád, mert a HR-esnek mindig igaza van. Na már most, ilyen esetben a büszkébbik énem dominál és nem a megalázkodottabb az interjún se, csak hogy lássák hogy jól vagyok tájékozódva a világról amiben benne élünk és erős az igazságérzetem mindavval együtt, hogy vasból van a szorgalmam és jobb szeretem a fairplay dolgokat a köntörfalazásokkal szemben, velem lazán lehet kompromisszumot kötni, csak a munkáltatóknak akarniuk kell. Ha esélyt se adnak arra hogy munkám legyen, hanem tényleg azt mondják erre hogy tessék fulladj bele a munkanélküliségbe, akkor az a munkahely annyit is ér, mert már abból fogod tudni hogyha fel is vesznek téged oda sok jót nem várhatsz tőlük, hiszen kiderül utólag hogy a HR-es hazudott annak érdekében hogy munkaerőt fogjon magának és csak fele akkora a fizetésed a hónap végén mint amennyi le volt zsírozva, vagy eleve vannak dolgok amikről a HR-esek nem beszélnek, mert az nekik is kompromitáló a munkavállalókkal szemben, hisz így kevesebb áldozatot lehet befogni munkára, amit ő lehet soha életébe nem akart valójában csinálni, de a kényszer nagyúr, szóval ezért jelentkezett a szegény pára. Továbbá amikor megjelölsz egy bérigényt jelentkezéskor már az is eleve egy hiper hálátlan dolog, hiszen ha sokat írsz azért nem vesznek fel téged, ha keveset, akkor meg úgy használnak ki téged ahogy akarnak és azért megy el a kedved az egésztől hogy csináld és akkor már akár az első hét után azt mondod hogy akkor itt álljon meg a menet készítsétek ki nekem a felmondási papírokat. Itt valami olyasmit várnék a HR-estől hogy én mondok egy összeget, majd ő mond egy másikat és szép apránként közelítünk, de nyilván ez nem fog megtörténni, különben egyszerűbb lenne mindenkinek, inkább az adott fizetési protokolhoz ragaszkodik a HR-es is, ami ki van állítva neki hogy ennyit mondjon a munkavállalónak erre és erre a teljesítmény illetve fix bérre. Szóvan hát van baj bőven.
A HR-es szakmának is megvan a saját érdeke, pld hogy legyen folyamatosan feladata 🙂 Egy részük persze szempontok szerint keres, de ha belegondolunk, hogy a legjobb jelöltet választanák, nekünk nem lenne gondunk nyugdíjig, nekik meg dolguk nem lenne...
Feminizmus világában a nő megbosszúlja a férfit azért hogy több joga volt idáig munkát szereznie több fizetésért mint a nőnek. Ezentúl másképp lesz. Nő felkapaszkodik az irodista pozícióba, tudja a gyász hogy hogyan és mostmár ő onnan arról a magasabbik polcról ítélkezik a férfi ember életminőségét illetően, hogy vagy gazdag rabszolga lesz belőle, vagy egy szabad csóró.
Teljesen igaz, így szereztem az állásomat.
És mi a helyzet akkor, ha valaki azt tapasztalja, hogy az interjúztató késik negyed órát úgy, hogy egyébként ő határozta meg az időpontot, már az interjú előtti pár percben, amíg beérünk az irodájába háromszor vált pózt (elnézésérő->számonkérő->győzködő), az interjút azzal kezdi, hogy egyszerre feltesz öt kérdést, majd a válassz első fél mondatánál elkezdi a választ kritizálni. Ezt követően összevissza csapong mindenféle személyes történetek meg a cég életével kapcsolatos részletek között (például hogy hol kirándult, meg hogy milyen típusú autói vannak a cégnek). illetve tanácsokat ad, hogy szerinte milyen karriert válasszak úgy általában, (aminek amúgy semmi köze nem volt a cég profiljához). Az interjú végére meg már szinte átmegy sértegetésbe, például "és maga dolgozik a mostani munkahelyén öt és fél éve?". Végül levezeti, hogy mivel nincs meg egy olyan kompetenciám, ami az álláshirdetésben nem is volt feltétel, csak előny, ezért én totálisan nem is vagyok alkalmas. Végül megkérdezi a bérigényemet, amit elfogad. Majd amikor rákérdezek, hogy egyébként mi volt az oka, hogy behívott egyáltalán, akkor olyan dolgokat mond, amiből az derül ki, hogy nem olvasta el rendesen az önéletrajzomat. Az elválásnál a következőt adja elő: "Hát akkor én most nem kísérném ki, majd értesítjük. Mindenképpen értesítjük az összes pályázót telefonon." Mindenesetre én nem szerettem volna, ha még egyszer társalognom kellene vele telefonon, ezért még aznap értesítettem emailben, hogy visszalépek a jelentkezéstől. Erre egészen konkrétan egy héttel később válaszolt emailben két mondatban, amiben "további hasonló sikereket" kívánt. Pár nappal később láttam, hogy az álláshirdetés megint kint van. Én valami olyasmit raktam ebből össze, hogy nem az interjúztató választotta ki, hogy kiket hívjon be a cég, és ő nagyon nem akarta, hogy én odamenjek, ezért megpróbált minél jobban inzultálni. Az egyetlen, ami nem illik ebbe a képbe, hogy akkor miért volt megsértődve, amikor visszaléptem, vagyis miért kellett egy héttel később még plusz energiát szánnia arra, hogy belém rúgjon egyet.
Én is így jártam, hogy kettőből nem én lettem végül a nyerő, többször sem, és nem a lelkesedés hiánya volt, hanem némely esetben a fizetésigényem. Magasabb összeget kértem, mint ami a cégnek megfelelt. Vagy pedig a szimpátia, ki tudja... Olyan esetem is volt, hogy először nem engem választottak, majd akit felvettek, nem vált be, mert a számítógéphez abszolút nem értett és nem is tudta megtanulni, akkor engem hívtak be, és 10 évet voltam annál a cégnél. Tehát néha másodiknak is jó lenni, mert az ember ott lehet a talonban.
A HR-esekkel a központi problémám inkább az, hogy szinte automatán válaszolnak e-mailben, vagy telefonon és nem indokolják meg egyáltalán még azt se, hogy mi miatt nem nyerem meg pályázatommal az álláspozíciót, hogy legalább egy konstruktív kritikával illetnének meg, vagy valami, de még azt se kapom, csak egy rejtélyes módon nem vesznek fel, amit el se hajlandóak árulni sokszor ha megkérdezem tőlük külön se, hogy mi miatt nem nyertem felvételt, mert érted, akkor tanulnék belőle, de így hogy csak visszadobnak, ez így édes kevés nekem.
Számos HR-es csinál olyat is, hogy elhiteti velem hogy fel vagyok véve, intézzem el az orvosi alkalmasságit és jövőhéten találkozunk, bele is élem magam, még hozzá is teszem, hogy számíthatnak rám, majd egy SMS formájában közli veled kb. másfél órára az interjú után, hogy bocsánat de nem nyert felvételt és másra esett a választásunk. Na ez az a hozzáállás, amitől nekem megy a vérnyomásom, mert itt tényleg szó szerint ítélkeznek feletted hogy márpedig neked ne legyen állásod egyáltalán, hanem inkább dögölj éhen. Felhívom a számot ahonnan az SMS jön, mert a főnök se hajlandó a saját igazi számát megadni csak egy mellékes telefonszámot ahonnan már megint valaki mást érek el aki illetékes ugyan, de nem tud kompetensen foglalkozni velem, hiszen én a főnökre volnék kíváncsi, akit nem érek el. Gerinctelenség a javából.
Szóval igazából csak azért mert valaki HR-es akkor az mindjárt az atyaúristen és akkor ő úgy szívózhat a munkavállalóval ahogy neki jólesik, hiszen te vagy alárendelt helyzetben vele szemben ugye, a legokosabb amit tehetsz hogy befogod a szád, mert a HR-esnek mindig igaza van. Na már most, ilyen esetben a büszkébbik énem dominál és nem a megalázkodottabb az interjún se, csak hogy lássák hogy jól vagyok tájékozódva a világról amiben benne élünk és erős az igazságérzetem mindavval együtt, hogy vasból van a szorgalmam és jobb szeretem a fairplay dolgokat a köntörfalazásokkal szemben, velem lazán lehet kompromisszumot kötni, csak a munkáltatóknak akarniuk kell. Ha esélyt se adnak arra hogy munkám legyen, hanem tényleg azt mondják erre hogy tessék fulladj bele a munkanélküliségbe, akkor az a munkahely annyit is ér, mert már abból fogod tudni hogyha fel is vesznek téged oda sok jót nem várhatsz tőlük, hiszen kiderül utólag hogy a HR-es hazudott annak érdekében hogy munkaerőt fogjon magának és csak fele akkora a fizetésed a hónap végén mint amennyi le volt zsírozva, vagy eleve vannak dolgok amikről a HR-esek nem beszélnek, mert az nekik is kompromitáló a munkavállalókkal szemben, hisz így kevesebb áldozatot lehet befogni munkára, amit ő lehet soha életébe nem akart valójában csinálni, de a kényszer nagyúr, szóval ezért jelentkezett a szegény pára.
Továbbá amikor megjelölsz egy bérigényt jelentkezéskor már az is eleve egy hiper hálátlan dolog, hiszen ha sokat írsz azért nem vesznek fel téged, ha keveset, akkor meg úgy használnak ki téged ahogy akarnak és azért megy el a kedved az egésztől hogy csináld és akkor már akár az első hét után azt mondod hogy akkor itt álljon meg a menet készítsétek ki nekem a felmondási papírokat. Itt valami olyasmit várnék a HR-estől hogy én mondok egy összeget, majd ő mond egy másikat és szép apránként közelítünk, de nyilván ez nem fog megtörténni, különben egyszerűbb lenne mindenkinek, inkább az adott fizetési protokolhoz ragaszkodik a HR-es is, ami ki van állítva neki hogy ennyit mondjon a munkavállalónak erre és erre a teljesítmény illetve fix bérre.
Szóvan hát van baj bőven.
A megjelenésről ne feledkezzünk meg!
A HR-es szakmának is megvan a saját érdeke, pld hogy legyen folyamatosan feladata 🙂
Egy részük persze szempontok szerint keres, de ha belegondolunk, hogy a legjobb jelöltet választanák, nekünk nem lenne gondunk nyugdíjig, nekik meg dolguk nem lenne...
Nőknek sosem vagyok szimpatikus.A legtöbb HR-es nő.🙃
Feminizmus világában a nő megbosszúlja a férfit azért hogy több joga volt idáig munkát szereznie több fizetésért mint a nőnek. Ezentúl másképp lesz. Nő felkapaszkodik az irodista pozícióba, tudja a gyász hogy hogyan és mostmár ő onnan arról a magasabbik polcról ítélkezik a férfi ember életminőségét illetően, hogy vagy gazdag rabszolga lesz belőle, vagy egy szabad csóró.