"Állítsd szelektívre az empátiádat" Ez egy bölcs tanács, amit a mai világban jó megfogadnunk, és nem csak a sérülékeny nárcisztikussal, hanem más mérgező személyekkel szemben is.
Kedves Éva! Minden úgy volt, ahogy elmesélted. A szívem szakadt meg a sok szenvedést hallva. Az, hogy ilyenkor épp egy szakítást előkészítő beszélgetés kellős közepén voltunk, minden esetben ignorálva lett részéről, és időt kért: "higgadjunk le, mielőtt bármilyen döntést hoznánk". Minden egyes ilyen helyzet után egyre rémesebb és élhetetlenebb lett a kapcsolatunk, sokszorosan leverte rajtam az önmaga kiadását követő szégyent. A végső szakításnál is, - amikor a barátnőm előtt zajlott az őrült szemrehányás roham, aki teljesen kiborult ettől és inkább hazament, semmint egy fedél alatt aludjon a dühöngő fenevaddal -, sírásba torkollt nála a felelősségre vonás. De akkor, abban a pillanatban azt éreztem, most vagy soha. Olyan vissza nem térő alkalomnak tekintettem a sok sikertelen eltávolítási kísérlet után, és oly mértékben tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy ennek az egésznek véget kell vetni, hogy kapaszkodva az imént történtekbe és az azt érintő egyértelmű felelősségre vonhatóságba, hogy néhány eltökélt, csendes mondattal elértem a "küldetés célját". Megkértem, szedje össze a legfontosabb dolgait és hagyja el a házat. Megtette. Persze utána mi is sírtunk a gyerekekkel. Egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt a minket ért korábbi sérülések és bántások miatt. Nem őt sajnáltuk már, hanem magunkat sirattuk, azért, amin keresztül mentünk. Ugyanakkor végtelen szabadságot éreztem. A hosszú évek rémálma néhány óra leforgása alatt átfordult valami régi nem érzett súlytalanságba. És ez az érzés azóta is tart...😊 Bármikor beszélünk, észnél vagyok, okosan kitérve a szerelem-bombák sora elől. Köszönet neked a videóért, Évi. Ez csak még jobban alátámasztja az általam tapasztaltakat. Ő volt az első ilyen személy az életemben. Míg korábban képzelni sem tudtam, milyen lehet egy nárcisztikus ember, elég közeli képet kaptam róla sok éven át. Tudod, olyan érzésem volt végig, mintha láthatatlan lennék a kapcsolatban, mindezt nagyon ügyesen kivitelezve. Sok szeretettel írtam mindenkinek, aki hasonló helyzetben van. Eljön az a pillanat, amikor vagy ő vagy te. Választanod kell. Szeresd - őhelyette- magad! Válaszd magad!
Ma már az a divat hogy minden férfi aki kicsit is határozott nárcisztikus. Körülbelül 500 nővel voltam & egytől egyig azt mondta mind hogy az előző palija nárcisztikus volt. Nem unjatok már ezt a témát - irtó unalmas
Hányszor zokogott térden állva, mesélt a szörnyű gyerekkoráról, az anyjáról, aki soha nem szerette. Igen, megsajnáltam...sokszor. Terapeutákat kerestem neki, akikhez soha nem ment el. 2 éve kiléptem, elváltam. Azóta élek újra!
Minden mondatot hallottam nem is egyszer, 10 éven keresztül! És nem vettem észre, hogy miben vagyok. A családom viszont igen, de nem hittem Nekik. Ma már tudom, hogy rosszul tettem. Élvezem a szabadságot!!!
Én is egy sérülékeny nárcisztikus fckface vagyok, de (ennek világos tudatában) magányosan élek már negyvenhat éve. Így kímélem meg az esetleg utamba kerülő és partnert/társat kereső nőket.
Szerintem sem. Ha az lennél, nem írtál volna ilyet és nem lennél ezen az oldalon. Akkor kizárólag másik lehetne a hibás. Te meg az, aki mindent megtett.
Én is ezt gondolom néha magamról, de a pszichológusom azt mondta, hogy a nárcisztikus nem képes önreflexióra. Ha Te is ( mint én) nehezen viseled a kritikát, sokszor tölt el a keserű irigység stb. akkor az nem nárcizmus, hanem sztem még a sok-sok korábbi érzelmi bántas eredménye.
Nagyon jó!!Bár igy állna mindegyik hozzá,akkor a rendes,tisztességes emberek meg lennének kimélve.Azt nem értem,ha valaki tudja ezt magáról akkor miért nem látja(mint ahogy Ön is) be és akkor nem kell senki életét tönkretenni.Vajon ez miért van??És ez most komolyan érdekelne,mert szerintem nagyon is tisztában van saját magával élvezi,hogy mást szenvedni lásson??Nem is gondoltam,hogy amikor a kommenteket olvastam,hány ember van akit ez érint,és mennyien szenvedtek éveken keresztül.Én 1 éve voltam(no coment van jelenleg)ebben,de hamar rá jöttem,hogy itt valami nagyon nem gömbölyű és elég is volt nekem ennyi belőle.Egy életre.
S a legrosszabb verzió, ha még a saját gyerekeinket is felhasználja manipulatív a saját boldogulásához. Erről is szívesen vennék egy videót, hogy mint apa ilyenkor mi a legjobb, hogy lépjen ki az ember a kapcsolatból, úgy hogy a gyerekek és önmaga a legkevésbé sérüljön.
Azt nemtől függetlenül megteszik sajnos h más embereket, akár családtagot eszközként használnak a céljaik eléréséhez. A hogyanra én ma már a tudatosságot látom, minden pillanatban résen kell lenni és kikerülni a játszmát. Ha lehet. De sokszor csőbe húz így is. Nem is sikerült mindig higgadtnak maradni.
Ez nagyon igaz volt! Amikor könnyes szemmel közölte, hogy a mocskos dolgaival kapcsolatban azért hazudott, mert anyjának muszáj volt, utána elköltözött és visszajött 3x! Azt mondta azért ment el, hogy megtanuljak egyedül élni! De ez egy büntetés volt! Lassan 2 éve én mondtam, hogy elég! Élni akarok! Közös a ház! Nekem csak ez van! Hitellel! Ez a kötelék maradt meg! Dolgozom magamon! Gyógyulok! Túl éltem!
Köszönjük,ez igaz,nagyon jó,hogy ki van mondva,hogy azért,mert valaki sérült,abuzálták régebben,ezt nincs joga másokon bosszulni,és erre építeni identitást,hogy "mindenki rossz,de bezzeg én,...és ezzel feljogosítva érzi magát,hogy állandóan abuzáljon ő másokat...
A grandiózus, nagy hangú, magamutogató nárci férjemnek is volt pont ilyen epizódja. Vannak átfedések a "típusok" közt. Mellesleg mai napig elérzényülök és sajnálom őt a gyerekkori történései miatt. Pedig már mással élek
Kedves @monika2215 Nagyon jó meglátás. Nemcsak hogy van átfedés a típusok között, de minden nárcisztikusban egyaránt fellelhető a grandiózus és a sérülékeny oldal, azonban az egyszerűség kedvéért, akiben a sérülékeny jellegek dominálnak, azt sérülékenynek, akiben inkább a grandiózus viselkedés kap nagyobb teret, azt grandiózusnak nevezhetjük. Erről az előző videómban beszéltem részletesebben: th-cam.com/video/ZMNRQZl7z5g/w-d-xo.html
Annyira hatással van ....másokra . Hogy a gyerekeiket is és a rokonságot is ellenem fordította ! Így én vagyok a fekete bárány ! A családba ! Kinem állnak ! De a fiam nemhgyot el !!! A lányomat 13 éve nem láttam S még az unokámat se ! Meg is büntettet sokszor ! ! Maradok tisztelettel 🙏 köszönöm szépen ! Én igen magára hagytam ! Mert elváltam ! Olyan boldog vagyok !!! Pedig már 70/ éves vagyok ☺️ ❤️🙏
Köszönöm. Már tudom mit tervez a válóperünkben a bíró elött megtenni. Az apró utalások tölle értelmet nyertek! Éva csodálatos nő vagy! Nagyon köszönöm a tudást!❤
Köszönöm szépen Éva már túl vagyok az első nehézségen már válás sikerült már csak a többi van hátra igaz hogy ekkora kifosztott teljesen és a gyerekeimet is megvásárolta tehet korumpalta őket bízok az isteni segítésében és az igazságsszolgstasban
Ismét fantasztikus videót állítottál össze Éva, köszönet érte! ❤ Ebből nekem most annyi derült ki, hogy az anyám nem a sérülékeny nárcisztikusok táborába tartozik. Nála a sírás,az olyan szinten tabu, hogy még most, nagybetegként sem engedi meg magának. Gyerekként, én számtalanszor kaptam meg, hogy sírni a legegyszerűbb és pont. Vígasztalás, ölelés csak drága Apumtól jött, már amennyiben nem látta anya, mert az felém nem volt megengedett. Sajnos érzékeny lelkű vagyok, illetve, már egész kicsi koromtól éreztem, hogy nekem a sírás egy olyan szintű megnyugvást, tisztulást hoz, hogy ha jött, teret engedtem neki. Így lettem én egy sokszor síró, de ennek köszönhetően a lelki békéjét újra és újra visszaszerző gyerek/ felnőtt. Sajnos az élet úgy keverte a kártyákat, hogy most a nagybeteg anyám mellett egész nyáron szolgálnom kell. Pedagógus vagyok, megtehetem - gondolja öcsikém és anyu. Istennek hála, nem itthon vagyok pedagógus, így nem kifacsart rongyként ( persze nagyon fáradtan ) érkeztem haza, meg tudom tenni, amit a lelkiismeret diktál. Azt viszont megfogadtam, hogy 58 évesen ( sajnos már ilyen - olyan egészségügyi problémával ) már lesz annyi eszem, hogy nem hagyom magam kizsigerelni! 😊 Végre eljutottam odáig, hogy meg tudom magamat védeni attól, hogy kihasználjanak, így 1 hétre vissza fogunk utazni, úgymond a saját rehabilitációmra. Nem hazudtam ezzel, csak nem feltétlenül most kellene csinálnom. Gerincproblémámmal foglalkoznom kell, így most ez lesz a prioritás egy hétig. Valamint biciklizés, bambulás a tóparton, pizzázás az olasz szomszédoknál, stb. Várhatott volna még ez a rehab, de most nem vár. Mentem magam és a Férjem, aki csodálatos partnerem, segítőm mindenben. Nélküle és a szintén fantasztikus Fiaim nélkül nem tudom, hol lennék. Sok időt szánnak az én lelki jóllétemre, én pedig védem az övékét. ❤ Szóval, most itt vagyunk a nyaralóban, szerencsére azért szeparáltan, és segítünk, de nem 24 órában. Nem könnyű, sőt nagyon nehéz, de meg kell oldani. Ősztől pedig az állandó segítséget az anyám mellé. Napjaink hogy néznek ki jelenleg? Anyámtól kedvességet, együttérzést ( mégiscsak a szabadságomat töltöm vele ) nem várható. Kemény, szigorú tekintet, parancsszavak, nagyritkán jön kérés. Mindennek tetejébe, az öcsém időnként megjelenik ( szerencsére két kislányával, akikért odavagyok ❤) és mint az imádott, elkényeztetett egyetlenje anyucikának, röviden segít, rózsacsokrot hoz, majd távozik. Beteges imádat, elszakíthatatlan köldökzsinór feszül közöttük. Egy szeretlek, utállak kapcsolat, mert azért időnként ő is kap, és persze ad is. Hát, dióhéjban 😂, így megy ez az idei nyár ebben a pokoli forróságban. Még egy pont, ami miatt ez nem az én nyaram - utálom a nyarat, hiába vagyok szabad, egyszerűen szenvedek a melegtől. Tél, hó, síelés, az az én világom, imádom! 😊 Sorry, hogy ilyen hosszan fejtegettem az életem, gondoltam, valaki hátha talál benne valami kis segítő szálat. Kedves Éva, kérném a tanácsodat abban, hogy a nyáron hova forduljak lelki segítségért, hiszen nem akarom a családomat terhelni mindig ezzel. Családállítást ajánlott valaki, mit gondolsz erről? Köszönöm a munkádat, fantasztikusak a videóid, bár bárcsak ne lenne rá szükségem, hogy hallgassam őket! Szép nyarat, kevesebb forró napot kívánok Neked! ❤
Egy anya mindig az anyánk marad. 60 évesen már tudom, hogy annyit adott amennyit ő tanult meg otthon, ő hozott onnan. Nem tud többet, nem tudja hogy kell. Nem hibáztatható ezért. Mutasd meg neki, tanítsd meg neki milyen a szeretet. Biztos lehetsz benne viszonozza fogja. Megölelem, ahogy ő engem soha. És örül neki, viszonozza. Finomságokat készítek neki, mindig mosollyal vár.Fésülöm, mosdatom, sétáltatom, rendezem … hálás érte, nem követel semmit. Fogja a kezemet, gyerekkoromban nem volt ilyen. Én is ápolom az enyémet, olyan lett mint egy gyerek. Ekként kezelem. Az első félévet végigsírtam, magamat sajnálva, hogy nem tudok olyat adni amit nem kaptam meg. De tudok. Utólag voltam családállításon, sokat nem használt. Nem kell revansot venni, megmutatni neki, éreztetni vele …. Ő most egy ápolandó beteg. És minden egy lépéssel kezdődik, tedd meg te, ne a másiktól várd, ha te tudod hogy kell ezt. Mutasd meg neki ❤
@@KA-xr7jw , ez az elmélet, ami nagyon szép, igazán nemes, amit én is követtem nagyon sokáig. Sajnos nálam nem mûködött, a mindig csak adok, adok, szeretettel, figyelemmel és viszont semmi nem érkezik. Fáj, nagyon fáj azt az ürességet látni benne, ahol szeretetnek, érzelmeknek kellene lennie. Tudod, ha valaki csak folyton bántani tud, és olyanokat mond vígasztalás helyett a lányának pl. a válása után, hogy „én elôre megmondtam, hogy így lesz“ , ahelyett, hogy ölelne, vígasztalna, vagy egy váratlanul szükségessé vált mûtét után„ csak azért mûttetted meg magad a tanév közben, hogy sokan figyeljenek rád, sajnáljanak!!!“ vagy gerincsérvvel eltöltött kórházi hetek után az elsô reakciója hazatértemkor ( amikor még a fájdalom olyan erôsen dolgozott bennem, hogy ülni alig tudtam ) : „ A fasírtot meg sem köszönted, amit bevittem a látogatáskor“, akkor az ember ‚elfogy‘ érzelmileg a másik irányába. Egyszerûen sokszor végtelenül tehetetlennek éreztem magam, hogy hiába próbáltam szeretni, nem engedte :( És ha a fogadó fél ennyire képtelen a befogadásra, szeretetteli megnyilvánulásra, akkor nálam sajnos ( sok - sok évtizede próbálkozás után ) bezárultak az ajtók. Meg kellett maradnom a családomnak, a három férfinak körülöttem, akik csodálatos, szeretni tudó, szeretetet adó emberek.
Jézus ebbõl a betegségbõl is ki tudja gyógyítani az embert, ha nõ, ha férfi.Természetesen csak akkor, ha õ, a nárcisztikus is meg akar gyógyulni. Ugyanis tudatában vannak annak, amit tesznek!
Köszönöm, teljesen igaz. Ezzel tévesztett meg engem is, pedig nem vagyok egy buta-gyerek. Csodálkoztam is, hogy mennyire őszinte. Nekem csak egy dolgozóm volt ő, és azután a végén jött a fekete-leves. Olyan sok kárt okozott, hogy örültem, hogy megszabadultam tőle. Csakis azért bosszuhadjáratot kezdett ellenem, mert időközben át akarta venni a hatalmat felettem, előre kérte a fizetést az el nem végzett munkák stb - amit persze már nem türhettem. Egy hónapig terveztem, hogy a legkisebb sérüléssel tudjam elküldeni, de mégsem sikerült. Bosszú, zsarolás, fenyegetés. Még nem vagyok túl a történeten.
Mostanában kèszül velem találkozni szerintem erre kèszül,,,,de èn nemet mondtam neki ,,,,nem akarok találkozni,de ö köti az ebet a karohoz ,,ö bizony szemèlyesen akarja megbeszèlni a mi szakitäsunkat...ö egy sèrülèjeny ,rejtett nàrci,,,,én nemet mondok neki ,de ide fog jönni mert volt màr rà pèlda.😮köszönöm a videot
Jól értem, az az aranyszabály, hogy amennnyiben a nárcisztikus mellettem valós énjével szembesül, akkor készüljek, büntetni fog érte? Mindegy, hogy csak tanúja vagyok , hogy más által bukkant elő, szándékosan én konfrontálom vagy véletlenül - vagy akár pont a szándékom ellenére történik. Aha, szóval még akkor is, sőt, ha ő ássa elő nekem!! Ne sajnáljam, hanem , meneküljek minden esetben. Ajjaj, így visszatekintve jobban értek pár dolgot és hálásan köszönöm ezt az újabb fantasztikus magyarázatot, kedves Éva!
Kedves Anna, Igen, lényegében alapszabály, hogy minden alkalommal, amikor meglátsz valamit a nárcisztikusból, amit ő önmaga előtt is rejteni szeretne, a nárcisztikus megszégyenül. Mindegy, hogy ő maga mutatja meg (mert úgy érzi, rá van kényszerítve, mint a videóban említett mártírszerepre, hogy megússzon valamit), vagy az aktuális szituáció, más emberek, esetleg te magad szembesíted vele, az önmagával való szembesülés szégyent fog generálni, amit nem tud kezelni. És bárki, aki tanúja volt a megszégyenülésének, haragra, dühre, büntetésre számíthat.
@@evavinter Kedves Éva, nagyon szépen köszönöm a kiegészítésed,, most tényleg minden világos! Több megdöbbentő (és engem mélyen sebző) támadást segítesz megérteni és gyógyítani. 🧡
Apu volt ilyen. A 3.feleségének ez az érve volt, hogy első gyerek volt, nem akart testvéreket, és anyja még 3 gyereket szült, és úgy élte meg, csalódott anyjában. A 3. feleségtől hallottam, emiatt sajnálta és elnézte apu dolgait. Később elváltak, apu zaklatta, a napi megverés miatt vált el a nő tőle. De már mindegy volt neki, suicidum miatt meghalt. Vállalom, hogy apuról elmondom, engem is bántott, anyut verte. Engem nem mert verni, szavakkal bántott. Aput szeretem, már nem él, de az én apukám, és szeretem, és sajnálom. Utolsó éveiben szembesítettem tetteivel.
Fél évig voltam kapcsolatban egy rejtett nárcisztikussal. Szerelembombázás kb 2 hónapig, majd a leértékelés és végül az eldobás. A hoovering is megvolt, viszont ő megmondta hogy nem volt szerelmes. Képesek ők a szerelemre? Ha igen, akkor másképp viselkednek a partnerrel?
Kedves Évi! Megdöbbentő, de tényleg szóról szóra így történt! 😲 Mikor elhatároztam, hogy végre szakítok a férjemmel, még hátra volt egy utolsó közös nyaralás, (a kisfiunk akkor kb.5-6 éves volt) az egész időt arra használta fel, hogy napi 12órában látványosan sírt, zokogott, éjszaka magzatpózban feküdt a földön, és természetesen elmesélte a gyermekkori sérelmeit részletesen, amit soha korábban... Ez 2okból is ''kellemetlen''(szörnyű) volt: egyrészt a kisgyerek ezt végignézte, és fogalma sem volt mi történik az ő apukájával, másrészt engem megerősített abban, hogy a korábban történtek után nagyon is jól döntöttem... engem megkeményített ez a fajta lealacsonyodás, és vég nélküli siránkozás, ugyanis ő sosem volt empatikus velem, velünk szemben .. Azóta sem tud a szemembe nézni egyenesen...
Kedves Éva, engem nagyon foglalkoztat a nárcisztikus szülők, nagyszülők témája érintettségből fakadóan. De ami istenigazából érdekelne, az egy videónyi fejtegetés arról, hogy mi történik ha egy rokonságban többen is vannak. Lehet hogy rosszul szűrtem le, de azt vettem észre, hogy egy légtérben jellemzően ki nem állhatják egymást. Érdekelne ennek a dinamikája, illetve az hogy ez hogyan hathat a többi "szemlélőre" körülöttük. Köszönöm
Kedves Szabolcs, jó kérdés, engem is régóta foglalkoztat, úgyhogy a tapasztalatomat szívesen megosztom. Ha többen is vannak, akkor farkas-hierarchia van. Az alfa-hím vezeti a csapatot, a béta-hím a helyettese, a rangsor végén pedig az ómega-hím. Egymás szerepét maximálisan "tiszteletben tartják". Nem állnak bele a vitákba egymással szemben. Hanem egymás alá rendelődnek. És egy szemlélőnek ecsetelik, hogy mennyire hülye, béna, kiállhatatlan, stb a másik, és ők maguk mennyire bölcsek, hogy inkább ráhagyják, hiszen semmi értelme nem lenne beleállni, mert menthetetlen idióta a másik. Ezzel megvalósul a saját nagyságuk emelése is, anélkül hogy közelharcba mennének. A szemlélők meg általában rájuk hagyják az egész műsort, mert úgy érzik, úgyse lehetne változtatni rajta, és már épp elég balhé volt, és mert már belefáradtak, és mert csak szarul jönnének ki belőle. Sajnos nagyon sokszor végigasszisztáltam ezt a játszmát.
az en rejtett narcim sztem skizoid mivel o nem aldozatot jatszik hanem vadaskodik hogy en milyen szemet vagyok bantom ot es aztan elviharzik...o inkabb rejti a gyerekkori dolgait es passziv agressziv reakcioi vannak...tudom hogy megakar felemliteni azert csinalja de en nem felek tole neki rontok es utom ahol erem!!! hogy dogolne meg mind
Kedves Éva! Mit tehet egy anya, ha két fiából az idősebbik fia ilyen? Hová menekülhet ilyenkor? Mert egy párkapcsolatból ki lehet lépni, egy anya-fia kapcsolat örök.
Köszönöm a videót. Egy kérdésem azért lenne,,hogy miért van az hogy szinte minden ember szenvedett el élete során abúzust, mégsem lett nárcisztikus? Mert ha valaki választja a narcizmust,akkor abban tudatosság van, és ha az van,akkor a viselkedésük sem véletlen, tudják hogy bántanak...
Kedves Beáta, Jó felvetés, de kissé árnyaltabb ennél a kép. Először is: a nárcizmus kialakulása korai gyermekkorhoz köthető, másodszor: kell hozzá egy születési habitus is, ami nélkül az adott gyermek hiába szenved el abúzust, nem lesz belőle nárcisztikus felnőtt. Semmiképp sem beszélhetünk viszont tudatos választásról, így azt nem mondhatjuk, hogy a nárcisztikus választja azt, hogy ő nárcisztikussá válik, ahogy egy magasan empatikus ember sem választotta a hiperempátiát. A nárcisztikusok többsége tisztában van vele, hogy amit csinál, ahogyan másokkal bánik, az nem jó másoknak. Életük számos pontján kapnak direkt és indirekt visszajelzéseket erről. Nem téveszmések, nem arról van szó, hogy teljesen elszakadtak a valóságtól és nem tudják felmérni, mi a jó és a rossz, és nem is arról, hogy egyáltalán nem működik az empátiájuk, hiszen a kognitív empátiával nagyon is jól monitorozzák más emberek érzelmeit. Arról van szó, hogy ez az empátia nem folytatódik egy valódi, érzelmi empátiában, amivel már ők maguk is rosszul éreznék magukat attól, amit a másik ember érez, hiszen az gátolná őket abban, hogy azt tegyék, amit tenni szeretnének, és korlátozná őket a vágyaik, céljaik beteljesítésében. A kognitív empátia kényelmes, mert kikapcsolható. Nem kell belegondolniuk a tetteik másokra gyakorolt hatásába, ha nem akarnak. Röviden tehát fel tudják mérni, mit okoznak, de nem érdekli őket annyira, hogy ránézzenek mások szenvedésére. A könnyebb, kellemesebb út fele haladnak, már csak a személyiségüknél fogva is. Azt viszont, hogy az adott nárcisztikus minden visszajelzés, minden a környezetében, kapcsolatában, családjában látható, általa végzett rombolás ellenére nem dolgozik önmagán, nem próbál változtatni a saját viselkedésén, helyette arról igyekszik meggyőzni mindenkit, hogy nem az ő viselkedésével, hanem a környezet arra adott érzelmi reakciójával van probléma, tekinthetjük egyfajta választásnak, amiből levonva a következtetéseket nekünk is meg kell hoznunk a saját választásainkat.
@@evavinter Nagyon szépen köszönöm a választ. Azt látom hogy ez egy nagyon bonyolult téma. Az eddig leirtakat értem, viszont mindig újabb kérdések merülnek fel bennem. Pl hogy ha a nárcisztikus nem akar más erzelmeibe belegondolni,hogy ne érezze magát felelősnek a más közérzetenek elrontásában, akkor boldog-e annak láttán hogy a másik szenved? (Feleség/férj) Továbbá mit gondol, mi a világban a boldogság? Mert hogy ő viszont tudomásom szerint egy boldogtalan, negatív ember, és rendkívül szorongó is. Vagy semmin nem gondolkodik, belemenekül a munkába, tárgyak gyűjtésébe..stb.
@@evavinter azt gondolnám, hogy a születési temperamentumot tekintve a tekintélytagadók ( Campbell) hajlamosak nárcisztikus vonásokat, míg a tekintélytisztelők áldozati vonásokat felvenni.Köszi, Évi ,a munkádat, frenetikus előadási stílusod van!
18 éve csinálom, most kezdem feladni... a videók amiket MOST nézek/hallgatok: -végleges feladásra késztetnek... Évek óta tudom, hogy "Borderline"-os, ennek folyománya a nárcizmusa, de ennyire naív lennék? Hisz magamtól is tudom, hogy ez Pokol... az utolsó 5 év volt az igazi huzavona, most SZÓ SZERINT azt írja, teszi, amit ezen témában mondtok.... Nincs több erőm, de hogy hagyjam teljesen magára? -elvileg csak barátok vagyunk, mert NEKI már nincs barátja egy sem, persze természetesen miattam... Inga
Az én esetemben is így volt A gyermekeimet is felhasználta ellenem két arca van egy a külvilág felé A másikat csak én ismerem templomba jár imádkozik szinte éjjel miközben engem A tetejével lassan a sírba visz szerintem ez A feltett szándéka
Ha a nárcisztikus változtatni akar, akkor mindenképpen terápiára kell járnia, kitartóan, intenzíven és hosszú időn át, miközben nagyfokú tudatossággal kell figyelnie magát minden egyes interakció közben. Ez azt jelenti, hogy a változás lehetősége érdekében állandóan szembe kell nézni önmagával, amit egy nárcisztikus nagyon nehezen visel, hiszen az egész személyisége a valós én megtagadásáról, a valóság hárításáról szól. Azt viszont semmilyen jogon nem várhatja el, hogy a partnere, vagy a családtagjai a reménybe kapaszkodva továbbra is kitegyék magukat a toxikus viselkedésnek és kivárják amíg neki sikerül vagy épp nem sikerül megváltoznia. Ha valóban változtatni szeretne, akkor a változásra csak a saját hónapjait, éveit áldozhatja, másokét nem.
Ha párkapcsolati alkalmasság alatt azt értjük, hogy az adott személy képes egy szereteten és tiszteleten alapuló, egyenlő, kölcsönös és mély emberi kapcsolat kialakítására, amiben mindkét fél manipulációktól és játszmáktól mentesen, egészséges keretek között létezhet, akkor ez egyetlen nárcisztikus viselkedési mintákkal élő emberről sem mondható el.
Kedves Éva! 3hónapja így jártam.Írtam neki egy kérdőjelet, elszámoltatásnak vette, letiltott, utcán nem köszönt, sms-re nem válaszol.Szóba áll velem valaha?😔
Elmondta h iskolas korában bántalmazták, +vszínű az anyja is ludas. Kértem neki időpontot pszichiáterhez, nem ment el. Levettem róla a kezem.. Erre megírta h mennyire szemét vagyok h nem várom meg a rehabilitációját...
"Állítsd szelektívre az empátiádat" Ez egy bölcs tanács, amit a mai világban jó megfogadnunk, és nem csak a sérülékeny nárcisztikussal, hanem más mérgező személyekkel szemben is.
😊
Ez igy van. Az empatiarol konnyen hiheto , hogy ha mar van akkor abszolutnak kell lennie.
@@irenerdei188411:16
Soha nem ismeri el A hibáját életébe soha nem kért elnézést A legnagyobb hibájáért sem
Kedves Éva!
Minden úgy volt, ahogy elmesélted. A szívem szakadt meg a sok szenvedést hallva. Az, hogy ilyenkor épp egy szakítást előkészítő beszélgetés kellős közepén voltunk, minden esetben ignorálva lett részéről, és időt kért: "higgadjunk le, mielőtt bármilyen döntést hoznánk".
Minden egyes ilyen helyzet után egyre rémesebb és élhetetlenebb lett a kapcsolatunk, sokszorosan leverte rajtam az önmaga kiadását követő szégyent.
A végső szakításnál is, - amikor a barátnőm előtt zajlott az őrült szemrehányás roham, aki teljesen kiborult ettől és inkább hazament, semmint egy fedél alatt aludjon a dühöngő fenevaddal -, sírásba torkollt nála a felelősségre vonás. De akkor, abban a pillanatban azt éreztem, most vagy soha. Olyan vissza nem térő alkalomnak tekintettem a sok sikertelen eltávolítási kísérlet után, és oly mértékben tartottam magam az elhatározásomhoz, hogy ennek az egésznek véget kell vetni, hogy kapaszkodva az imént történtekbe és az azt érintő egyértelmű felelősségre vonhatóságba, hogy néhány eltökélt, csendes mondattal elértem a "küldetés célját".
Megkértem, szedje össze a legfontosabb dolgait és hagyja el a házat. Megtette.
Persze utána mi is sírtunk a gyerekekkel. Egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt a minket ért korábbi sérülések és bántások miatt.
Nem őt sajnáltuk már, hanem magunkat sirattuk, azért, amin keresztül mentünk.
Ugyanakkor végtelen szabadságot éreztem.
A hosszú évek rémálma néhány óra leforgása alatt átfordult valami régi nem érzett súlytalanságba.
És ez az érzés azóta is tart...😊
Bármikor beszélünk, észnél vagyok, okosan kitérve a szerelem-bombák sora elől.
Köszönet neked a videóért, Évi. Ez csak még jobban alátámasztja az általam tapasztaltakat. Ő volt az első ilyen személy az életemben.
Míg korábban képzelni sem tudtam, milyen lehet egy nárcisztikus ember, elég közeli képet kaptam róla sok éven át.
Tudod, olyan érzésem volt végig, mintha láthatatlan lennék a kapcsolatban, mindezt nagyon ügyesen kivitelezve.
Sok szeretettel írtam mindenkinek, aki hasonló helyzetben van. Eljön az a pillanat, amikor vagy ő vagy te. Választanod kell.
Szeresd - őhelyette- magad!
Válaszd magad!
Ma már az a divat hogy minden férfi aki kicsit is határozott nárcisztikus. Körülbelül 500 nővel voltam & egytől egyig azt mondta mind hogy az előző palija nárcisztikus volt. Nem unjatok már ezt a témát - irtó unalmas
5,5 éven keresztül azt hittem, hogy meg tudom menteni.
Hányszor zokogott térden állva, mesélt a szörnyű gyerekkoráról, az anyjáról, aki soha nem szerette. Igen, megsajnáltam...sokszor. Terapeutákat kerestem neki, akikhez soha nem ment el.
2 éve kiléptem, elváltam. Azóta élek újra!
Minden mondatot hallottam nem is egyszer, 10 éven keresztül! És nem vettem észre, hogy miben vagyok. A családom viszont igen, de nem hittem Nekik. Ma már tudom, hogy rosszul tettem. Élvezem a szabadságot!!!
Én is egy sérülékeny nárcisztikus fckface vagyok, de (ennek világos tudatában) magányosan élek már negyvenhat éve. Így kímélem meg az esetleg utamba kerülő és partnert/társat kereső nőket.
Szerintem nem vagy az, érzékeny biztosan,
Csak nem engeded hogy a sok egoista,aki föléd helyezné magát, beletaposson a lelkivilágodba.
Szerintem sem. Ha az lennél, nem írtál volna ilyet és nem lennél ezen az oldalon. Akkor kizárólag másik lehetne a hibás. Te meg az, aki mindent megtett.
Én is ezt gondolom néha magamról, de a pszichológusom azt mondta, hogy a nárcisztikus nem képes önreflexióra. Ha Te is ( mint én) nehezen viseled a kritikát, sokszor tölt el a keserű irigység stb. akkor az nem nárcizmus, hanem sztem még a sok-sok korábbi érzelmi bántas eredménye.
Nagyon jó!!Bár igy állna mindegyik hozzá,akkor a rendes,tisztességes emberek meg lennének kimélve.Azt nem értem,ha valaki tudja ezt magáról akkor miért nem látja(mint ahogy Ön is) be és akkor nem kell senki életét tönkretenni.Vajon ez miért van??És ez most komolyan érdekelne,mert szerintem nagyon is tisztában van saját magával élvezi,hogy mást szenvedni lásson??Nem is gondoltam,hogy amikor a kommenteket olvastam,hány ember van akit ez érint,és mennyien szenvedtek éveken keresztül.Én 1 éve voltam(no coment van jelenleg)ebben,de hamar rá jöttem,hogy itt valami nagyon nem gömbölyű és elég is volt nekem ennyi belőle.Egy életre.
S a legrosszabb verzió, ha még a saját gyerekeinket is felhasználja manipulatív a saját boldogulásához. Erről is szívesen vennék egy videót, hogy mint apa ilyenkor mi a legjobb, hogy lépjen ki az ember a kapcsolatból, úgy hogy a gyerekek és önmaga a legkevésbé sérüljön.
Azt nemtől függetlenül megteszik sajnos h más embereket, akár családtagot eszközként használnak a céljaik eléréséhez. A hogyanra én ma már a tudatosságot látom, minden pillanatban résen kell lenni és kikerülni a játszmát. Ha lehet. De sokszor csőbe húz így is. Nem is sikerült mindig higgadtnak maradni.
Ez nagyon igaz volt! Amikor könnyes szemmel közölte, hogy a mocskos dolgaival kapcsolatban azért hazudott, mert anyjának muszáj volt, utána elköltözött és visszajött 3x! Azt mondta azért ment el, hogy megtanuljak egyedül élni! De ez egy büntetés volt! Lassan 2 éve én mondtam, hogy elég! Élni akarok! Közös a ház! Nekem csak ez van! Hitellel! Ez a kötelék maradt meg! Dolgozom magamon! Gyógyulok! Túl éltem!
Ez a videó óriási és egyben nagyon szomorú! Szóról szóra àtéltem! Köszönet érte! Rendkívül gyógyító!
Azt hittem már rég mindent tudok erről a témáról, de most konkrétan felnyitottad a szemem ❤
Köszönjük,ez igaz,nagyon jó,hogy ki van mondva,hogy azért,mert valaki sérült,abuzálták régebben,ezt nincs joga másokon bosszulni,és erre építeni identitást,hogy "mindenki rossz,de bezzeg én,...és ezzel feljogosítva érzi magát,hogy állandóan abuzáljon ő másokat...
A grandiózus, nagy hangú, magamutogató nárci férjemnek is volt pont ilyen epizódja. Vannak átfedések a "típusok" közt.
Mellesleg mai napig elérzényülök és sajnálom őt a gyerekkori történései miatt. Pedig már mással élek
Kedves @monika2215
Nagyon jó meglátás. Nemcsak hogy van átfedés a típusok között, de minden nárcisztikusban egyaránt fellelhető a grandiózus és a sérülékeny oldal, azonban az egyszerűség kedvéért, akiben a sérülékeny jellegek dominálnak, azt sérülékenynek, akiben inkább a grandiózus viselkedés kap nagyobb teret, azt grandiózusnak nevezhetjük. Erről az előző videómban beszéltem részletesebben: th-cam.com/video/ZMNRQZl7z5g/w-d-xo.html
Annyira hatással van ....másokra .
Hogy a gyerekeiket is és a rokonságot is ellenem fordította !
Így én vagyok a fekete bárány ! A családba ! Kinem állnak !
De a fiam nemhgyot el !!!
A lányomat 13 éve nem láttam S még az unokámat se ! Meg is büntettet sokszor ! !
Maradok tisztelettel 🙏 köszönöm szépen !
Én igen magára hagytam ! Mert elváltam ! Olyan boldog vagyok !!! Pedig már 70/ éves vagyok ☺️ ❤️🙏
Nagyon tökéletesen mondtad. Én már kiléptem a véget nem érő játszmából és kívülről ránézve látom mennyire így volt.
Köszönöm 40 éve ebbe vagyok
Köszönöm. Már tudom mit tervez a válóperünkben a bíró elött megtenni. Az apró utalások tölle értelmet nyertek! Éva csodálatos nő vagy! Nagyon köszönöm a tudást!❤
Vasárnapi szürreális "randim" magyarázata. Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen és hálás vagyok a szînvonalas előadásért valamint a nagyon hasznos tartalomért❤Áldás
Csodálatos előadás, hálásan köszönöm.
Köszönöm szépen Éva már túl vagyok az első nehézségen már válás sikerült már csak a többi van hátra igaz hogy ekkora kifosztott teljesen és a gyerekeimet is megvásárolta tehet korumpalta őket bízok az isteni segítésében és az igazságsszolgstasban
Elképesztő......tényleg így volt, szóról szóra.......minden
Kötelező tananyaggá tenném a videóidat… (Ezt a részt különösképpen. )❤
Köszönöm!
Ismét fantasztikus videót állítottál össze Éva, köszönet érte! ❤ Ebből nekem most annyi derült ki, hogy az anyám nem a sérülékeny nárcisztikusok táborába tartozik. Nála a sírás,az olyan szinten tabu, hogy még most, nagybetegként sem engedi meg magának. Gyerekként, én számtalanszor kaptam meg, hogy sírni a legegyszerűbb és pont. Vígasztalás, ölelés csak drága Apumtól jött, már amennyiben nem látta anya, mert az felém nem volt megengedett.
Sajnos érzékeny lelkű vagyok, illetve, már egész kicsi koromtól éreztem, hogy nekem a sírás egy olyan szintű megnyugvást, tisztulást hoz, hogy ha jött, teret engedtem neki. Így lettem én egy sokszor síró, de ennek köszönhetően a lelki békéjét újra és újra visszaszerző gyerek/ felnőtt.
Sajnos az élet úgy keverte a kártyákat, hogy most a nagybeteg anyám mellett egész nyáron szolgálnom kell. Pedagógus vagyok, megtehetem - gondolja öcsikém és anyu. Istennek hála, nem itthon vagyok pedagógus, így nem kifacsart rongyként ( persze nagyon fáradtan ) érkeztem haza, meg tudom tenni, amit a lelkiismeret diktál. Azt viszont megfogadtam, hogy 58 évesen ( sajnos már ilyen - olyan egészségügyi problémával ) már lesz annyi eszem, hogy nem hagyom magam kizsigerelni! 😊 Végre eljutottam odáig, hogy meg tudom magamat védeni attól, hogy kihasználjanak, így 1 hétre vissza fogunk utazni, úgymond a saját rehabilitációmra. Nem hazudtam ezzel, csak nem feltétlenül most kellene csinálnom. Gerincproblémámmal foglalkoznom kell, így most ez lesz a prioritás egy hétig. Valamint biciklizés, bambulás a tóparton, pizzázás az olasz szomszédoknál, stb. Várhatott volna még ez a rehab, de most nem vár. Mentem magam és a Férjem, aki csodálatos partnerem, segítőm mindenben. Nélküle és a szintén fantasztikus Fiaim nélkül nem tudom, hol lennék. Sok időt szánnak az én lelki jóllétemre, én pedig védem az övékét. ❤
Szóval, most itt vagyunk a nyaralóban, szerencsére azért szeparáltan, és segítünk, de nem 24 órában. Nem könnyű, sőt nagyon nehéz, de meg kell oldani. Ősztől pedig az állandó segítséget az anyám mellé.
Napjaink hogy néznek ki jelenleg? Anyámtól kedvességet, együttérzést ( mégiscsak a szabadságomat töltöm vele ) nem várható. Kemény, szigorú tekintet, parancsszavak, nagyritkán jön kérés. Mindennek tetejébe, az öcsém időnként megjelenik ( szerencsére két kislányával, akikért odavagyok ❤) és mint az imádott, elkényeztetett egyetlenje anyucikának, röviden segít, rózsacsokrot hoz, majd távozik. Beteges imádat, elszakíthatatlan köldökzsinór feszül közöttük. Egy szeretlek, utállak kapcsolat, mert azért időnként ő is kap, és persze ad is.
Hát, dióhéjban 😂, így megy ez az idei nyár ebben a pokoli forróságban. Még egy pont, ami miatt ez nem az én nyaram - utálom a nyarat, hiába vagyok szabad, egyszerűen szenvedek a melegtől. Tél, hó, síelés, az az én világom, imádom! 😊
Sorry, hogy ilyen hosszan fejtegettem az életem, gondoltam, valaki hátha talál benne valami kis segítő szálat.
Kedves Éva, kérném a tanácsodat abban, hogy a nyáron hova forduljak lelki segítségért, hiszen nem akarom a családomat terhelni mindig ezzel. Családállítást ajánlott valaki, mit gondolsz erről?
Köszönöm a munkádat, fantasztikusak a videóid, bár bárcsak ne lenne rá szükségem, hogy hallgassam őket!
Szép nyarat, kevesebb forró napot kívánok Neked! ❤
A családállítás jó. Én is tavasszal voltam. Hasonló kicsit a pszichodrámához. Döbbenetes dolgok jöttek fel.
@@Csillagpolare köszönöm a válaszod. 😊 Fontolgatom, hogy elmenjek, érdekesnek tûnik, csak sok a kètelkedő, ezért érdekelne egy szakvélemény is. 😉
Egy anya mindig az anyánk marad. 60 évesen már tudom, hogy annyit adott amennyit ő tanult meg otthon, ő hozott onnan. Nem tud többet, nem tudja hogy kell. Nem hibáztatható ezért. Mutasd meg neki, tanítsd meg neki milyen a szeretet. Biztos lehetsz benne viszonozza fogja. Megölelem, ahogy ő engem soha. És örül neki, viszonozza. Finomságokat készítek neki, mindig mosollyal vár.Fésülöm, mosdatom, sétáltatom, rendezem … hálás érte, nem követel semmit. Fogja a kezemet, gyerekkoromban nem volt ilyen. Én is ápolom az enyémet, olyan lett mint egy gyerek. Ekként kezelem. Az első félévet végigsírtam, magamat sajnálva, hogy nem tudok olyat adni amit nem kaptam meg. De tudok. Utólag voltam családállításon, sokat nem használt. Nem kell revansot venni, megmutatni neki, éreztetni vele …. Ő most egy ápolandó beteg. És minden egy lépéssel kezdődik, tedd meg te, ne a másiktól várd, ha te tudod hogy kell ezt. Mutasd meg neki ❤
@@KA-xr7jw , ez az elmélet, ami nagyon szép, igazán nemes, amit én is követtem nagyon sokáig.
Sajnos nálam nem mûködött, a mindig csak adok, adok, szeretettel, figyelemmel és viszont semmi nem érkezik. Fáj, nagyon fáj azt az ürességet látni benne, ahol szeretetnek, érzelmeknek kellene lennie.
Tudod, ha valaki csak folyton bántani tud, és olyanokat mond vígasztalás helyett a lányának pl. a válása után, hogy „én elôre megmondtam, hogy így lesz“ , ahelyett, hogy ölelne, vígasztalna, vagy egy váratlanul szükségessé vált mûtét után„ csak azért mûttetted meg magad a tanév közben, hogy sokan figyeljenek rád, sajnáljanak!!!“ vagy gerincsérvvel eltöltött kórházi hetek után az elsô reakciója hazatértemkor ( amikor még a fájdalom olyan erôsen dolgozott bennem, hogy ülni alig tudtam ) : „ A fasírtot meg sem köszönted, amit bevittem a látogatáskor“, akkor az ember ‚elfogy‘ érzelmileg a másik irányába. Egyszerûen sokszor végtelenül tehetetlennek éreztem magam, hogy hiába próbáltam szeretni, nem engedte :(
És ha a fogadó fél ennyire képtelen a befogadásra, szeretetteli megnyilvánulásra, akkor nálam sajnos ( sok - sok évtizede próbálkozás után ) bezárultak az ajtók. Meg kellett maradnom a családomnak, a három férfinak körülöttem, akik csodálatos, szeretni tudó, szeretetet adó emberek.
Jézus ebbõl a betegségbõl is ki tudja gyógyítani az embert, ha nõ, ha férfi.Természetesen csak akkor, ha õ, a nárcisztikus is meg akar gyógyulni.
Ugyanis tudatában vannak annak, amit tesznek!
Fantasztikus!
Köszönöm, teljesen igaz. Ezzel tévesztett meg engem is, pedig nem vagyok egy buta-gyerek. Csodálkoztam is, hogy mennyire őszinte. Nekem csak egy dolgozóm volt ő, és azután a végén jött a fekete-leves. Olyan sok kárt okozott, hogy örültem, hogy megszabadultam tőle. Csakis azért bosszuhadjáratot kezdett ellenem, mert időközben át akarta venni a hatalmat felettem, előre kérte a fizetést az el nem végzett munkák stb - amit persze már nem türhettem. Egy hónapig terveztem, hogy a legkisebb sérüléssel tudjam elküldeni, de mégsem sikerült. Bosszú, zsarolás, fenyegetés. Még nem vagyok túl a történeten.
Nagyon koszonom hogy megtalaltam ezeket a videokat és lassan elszivargok ebbol a helyzet bol
Jujj de igaz köszönöm ❤
Nagyon igaz!!! ❤S van ilyen!
Mostanában kèszül velem találkozni szerintem erre kèszül,,,,de èn nemet mondtam neki ,,,,nem akarok találkozni,de ö köti az ebet a karohoz ,,ö bizony szemèlyesen akarja megbeszèlni a mi szakitäsunkat...ö egy sèrülèjeny ,rejtett nàrci,,,,én nemet mondok neki ,de ide fog jönni mert volt màr rà pèlda.😮köszönöm a videot
Nagyon jo, koszonom!
Iszonyat ez az egész. Nagyon köszönöm ezt is.
Köszönöm Neked Kedves Éva ! Ismét fantasztikus volt ez Tőled. ❤️🙏
Tökéletes videó,minden ìgy történt.Köszönet neked!
Minden szavad igaz igen nagyon tudják magukat sajnáltatni
Mely es reszletes leiras 👌👍
😮Kedves Éva! Nagyon jó lenyegretoro video. Gratulálok hozzá. Sokat tanultam belőle.
Az anyósom a saját képeivel rakj ki a lakását + kezdő kép a leptopj án
Azért ez már tényleg hűha.
Köszönöm szépen. Ma reggel erre ébredtem.
Most csapkodom a fejemet!!!!
Ééé hü...e, m...ha!!!
Hányszor dőltem be ennek és nem tűnt fel,hogy a mártírkodás után rögtön lekezelés jött.
Teljesen igaz
Jól értem, az az aranyszabály, hogy amennnyiben a nárcisztikus mellettem valós énjével szembesül, akkor készüljek, büntetni fog érte? Mindegy, hogy csak tanúja vagyok , hogy más által bukkant elő, szándékosan én konfrontálom vagy véletlenül - vagy akár pont a szándékom ellenére történik. Aha, szóval még akkor is, sőt, ha ő ássa elő nekem!! Ne sajnáljam, hanem , meneküljek minden esetben.
Ajjaj, így visszatekintve jobban értek pár dolgot és hálásan köszönöm ezt az újabb fantasztikus magyarázatot, kedves Éva!
Kedves Anna,
Igen, lényegében alapszabály, hogy minden alkalommal, amikor meglátsz valamit a nárcisztikusból, amit ő önmaga előtt is rejteni szeretne, a nárcisztikus megszégyenül. Mindegy, hogy ő maga mutatja meg (mert úgy érzi, rá van kényszerítve, mint a videóban említett mártírszerepre, hogy megússzon valamit), vagy az aktuális szituáció, más emberek, esetleg te magad szembesíted vele, az önmagával való szembesülés szégyent fog generálni, amit nem tud kezelni. És bárki, aki tanúja volt a megszégyenülésének, haragra, dühre, büntetésre számíthat.
@@evavinter Kedves Éva, nagyon szépen köszönöm a kiegészítésed,, most tényleg minden világos! Több megdöbbentő (és engem mélyen sebző) támadást segítesz megérteni és gyógyítani. 🧡
@@evavinter Ilyen esetben milyen büntetésre számíthat aki nem él vele?
Létezik valami segítség terápia a narcisztikus embereknek?pl.
Hipnotizációval ki lehet kezeltetni?
Apu volt ilyen. A 3.feleségének ez az érve volt, hogy első gyerek volt, nem akart testvéreket, és anyja még 3 gyereket szült, és úgy élte meg, csalódott anyjában. A 3. feleségtől hallottam, emiatt sajnálta és elnézte apu dolgait. Később elváltak, apu zaklatta, a napi megverés miatt vált el a nő tőle. De már mindegy volt neki, suicidum miatt meghalt. Vállalom, hogy apuról elmondom, engem is bántott, anyut verte. Engem nem mert verni, szavakkal bántott. Aput szeretem, már nem él, de az én apukám, és szeretem, és sajnálom. Utolsó éveiben szembesítettem tetteivel.
Fél évig voltam kapcsolatban egy rejtett nárcisztikussal. Szerelembombázás kb 2 hónapig, majd a leértékelés és végül az eldobás. A hoovering is megvolt, viszont ő megmondta hogy nem volt szerelmes. Képesek ők a szerelemre? Ha igen, akkor másképp viselkednek a partnerrel?
Éva!Engem 4 fő nárcisztikus vesz körbe + 2fő grandiózusú!Anyós feleség gyerekek barátok.Van ebből kiút!Hàt kétlem.
És hogy tudhatja meg valaki saját magáról, hogy nárci?
Kedves Évi!
Megdöbbentő, de tényleg szóról szóra így történt! 😲
Mikor elhatároztam, hogy végre szakítok a férjemmel, még hátra volt egy utolsó közös nyaralás, (a kisfiunk akkor kb.5-6 éves volt) az egész időt arra használta fel, hogy napi 12órában látványosan sírt, zokogott, éjszaka magzatpózban feküdt a földön, és természetesen elmesélte a gyermekkori sérelmeit részletesen, amit soha korábban...
Ez 2okból is ''kellemetlen''(szörnyű) volt: egyrészt a kisgyerek ezt végignézte, és fogalma sem volt mi történik az ő apukájával, másrészt engem megerősített abban, hogy a korábban történtek után nagyon is jól döntöttem... engem megkeményített ez a fajta lealacsonyodás, és vég nélküli siránkozás, ugyanis ő sosem volt empatikus velem, velünk szemben ..
Azóta sem tud a szemembe nézni egyenesen...
hű de ismerős dolgok 😦
Az biztosan jó, hogy semmibe vegyem?
Kedves Éva, engem nagyon foglalkoztat a nárcisztikus szülők, nagyszülők témája érintettségből fakadóan.
De ami istenigazából érdekelne, az egy videónyi fejtegetés arról, hogy mi történik ha egy rokonságban többen is vannak. Lehet hogy rosszul szűrtem le, de azt vettem észre, hogy egy légtérben jellemzően ki nem állhatják egymást. Érdekelne ennek a dinamikája, illetve az hogy ez hogyan hathat a többi "szemlélőre" körülöttük.
Köszönöm
Kedves Szabolcs, jó kérdés, engem is régóta foglalkoztat, úgyhogy a tapasztalatomat szívesen megosztom.
Ha többen is vannak, akkor farkas-hierarchia van. Az alfa-hím vezeti a csapatot, a béta-hím a helyettese, a rangsor végén pedig az ómega-hím. Egymás szerepét maximálisan "tiszteletben tartják". Nem állnak bele a vitákba egymással szemben. Hanem egymás alá rendelődnek.
És egy szemlélőnek ecsetelik, hogy mennyire hülye, béna, kiállhatatlan, stb a másik, és ők maguk mennyire bölcsek, hogy inkább ráhagyják, hiszen semmi értelme nem lenne beleállni, mert menthetetlen idióta a másik.
Ezzel megvalósul a saját nagyságuk emelése is, anélkül hogy közelharcba mennének.
A szemlélők meg általában rájuk hagyják az egész műsort, mert úgy érzik, úgyse lehetne változtatni rajta, és már épp elég balhé volt, és mert már belefáradtak, és mert csak szarul jönnének ki belőle.
Sajnos nagyon sokszor végigasszisztáltam ezt a játszmát.
az en rejtett narcim sztem skizoid mivel o nem aldozatot jatszik hanem vadaskodik hogy en milyen szemet vagyok bantom ot es aztan elviharzik...o inkabb rejti a gyerekkori dolgait es passziv agressziv reakcioi vannak...tudom hogy megakar felemliteni azert csinalja de en nem felek tole neki rontok es utom ahol erem!!! hogy dogolne meg mind
No contact!
Kedves Éva! Mit tehet egy anya, ha két fiából az idősebbik fia ilyen? Hová menekülhet ilyenkor? Mert egy párkapcsolatból ki lehet lépni, egy anya-fia kapcsolat örök.
50 ève ülök ezen a vonaton, nèha elől, nèha hátul......a kistesóm a masiniszta😢😢😢
Valaki mért lesz narcisztikus?? Erről miért nincs téma??
Minden szava igaz( egy narcisztikus
Köszönöm a videót. Egy kérdésem azért lenne,,hogy miért van az hogy szinte minden ember szenvedett el élete során abúzust, mégsem lett nárcisztikus? Mert ha valaki választja a narcizmust,akkor abban tudatosság van, és ha az van,akkor a viselkedésük sem véletlen, tudják hogy bántanak...
Kedves Beáta,
Jó felvetés, de kissé árnyaltabb ennél a kép. Először is: a nárcizmus kialakulása korai gyermekkorhoz köthető, másodszor: kell hozzá egy születési habitus is, ami nélkül az adott gyermek hiába szenved el abúzust, nem lesz belőle nárcisztikus felnőtt. Semmiképp sem beszélhetünk viszont tudatos választásról, így azt nem mondhatjuk, hogy a nárcisztikus választja azt, hogy ő nárcisztikussá válik, ahogy egy magasan empatikus ember sem választotta a hiperempátiát.
A nárcisztikusok többsége tisztában van vele, hogy amit csinál, ahogyan másokkal bánik, az nem jó másoknak. Életük számos pontján kapnak direkt és indirekt visszajelzéseket erről. Nem téveszmések, nem arról van szó, hogy teljesen elszakadtak a valóságtól és nem tudják felmérni, mi a jó és a rossz, és nem is arról, hogy egyáltalán nem működik az empátiájuk, hiszen a kognitív empátiával nagyon is jól monitorozzák más emberek érzelmeit. Arról van szó, hogy ez az empátia nem folytatódik egy valódi, érzelmi empátiában, amivel már ők maguk is rosszul éreznék magukat attól, amit a másik ember érez, hiszen az gátolná őket abban, hogy azt tegyék, amit tenni szeretnének, és korlátozná őket a vágyaik, céljaik beteljesítésében.
A kognitív empátia kényelmes, mert kikapcsolható. Nem kell belegondolniuk a tetteik másokra gyakorolt hatásába, ha nem akarnak.
Röviden tehát fel tudják mérni, mit okoznak, de nem érdekli őket annyira, hogy ránézzenek mások szenvedésére. A könnyebb, kellemesebb út fele haladnak, már csak a személyiségüknél fogva is.
Azt viszont, hogy az adott nárcisztikus minden visszajelzés, minden a környezetében, kapcsolatában, családjában látható, általa végzett rombolás ellenére nem dolgozik önmagán, nem próbál változtatni a saját viselkedésén, helyette arról igyekszik meggyőzni mindenkit, hogy nem az ő viselkedésével, hanem a környezet arra adott érzelmi reakciójával van probléma, tekinthetjük egyfajta választásnak, amiből levonva a következtetéseket nekünk is meg kell hoznunk a saját választásainkat.
@@evavinter Nagyon szépen köszönöm a választ. Azt látom hogy ez egy nagyon bonyolult téma. Az eddig leirtakat értem, viszont mindig újabb kérdések merülnek fel bennem. Pl hogy ha a nárcisztikus nem akar más erzelmeibe belegondolni,hogy ne érezze magát felelősnek a más közérzetenek elrontásában, akkor boldog-e annak láttán hogy a másik szenved? (Feleség/férj) Továbbá mit gondol, mi a világban a boldogság? Mert hogy ő viszont tudomásom szerint egy boldogtalan, negatív ember, és rendkívül szorongó is. Vagy semmin nem gondolkodik, belemenekül a munkába, tárgyak gyűjtésébe..stb.
@@evavinter azt gondolnám, hogy a születési temperamentumot tekintve a tekintélytagadók ( Campbell) hajlamosak nárcisztikus vonásokat, míg a tekintélytisztelők áldozati vonásokat felvenni.Köszi, Évi ,a munkádat, frenetikus előadási stílusod van!
@@martazetenyi1993Én nagyon tipikus áldozat vagyok, de nem tisztelem a tekintélyeket.
Csinike.
18 éve csinálom, most kezdem feladni... a videók amiket MOST nézek/hallgatok: -végleges feladásra késztetnek... Évek óta tudom, hogy "Borderline"-os, ennek folyománya a nárcizmusa, de ennyire naív lennék? Hisz magamtól is tudom, hogy ez Pokol... az utolsó 5 év volt az igazi huzavona, most SZÓ SZERINT azt írja, teszi, amit ezen témában mondtok.... Nincs több erőm, de hogy hagyjam teljesen magára? -elvileg csak barátok vagyunk, mert NEKI már nincs barátja egy sem, persze természetesen miattam... Inga
Az én esetemben is így volt A gyermekeimet is felhasználta ellenem két arca van egy a külvilág felé A másikat csak én ismerem templomba jár imádkozik szinte éjjel miközben engem A tetejével lassan a sírba visz szerintem ez A feltett szándéka
Egy nárcisztikus életben tudna maradni egyedül, egy lakatlan szigeten? Úgy tünik, hogy a létezéséhez szüksége van másokra...
Köszönöm szépen ❤❤❤😂😂
Mit csináljon a nárcisztikus?
Ha el bír menni terápiába és becsületesen dolgozik rajta, akkor lehet változás
Ha a nárcisztikus változtatni akar, akkor mindenképpen terápiára kell járnia, kitartóan, intenzíven és hosszú időn át, miközben nagyfokú tudatossággal kell figyelnie magát minden egyes interakció közben. Ez azt jelenti, hogy a változás lehetősége érdekében állandóan szembe kell nézni önmagával, amit egy nárcisztikus nagyon nehezen visel, hiszen az egész személyisége a valós én megtagadásáról, a valóság hárításáról szól.
Azt viszont semmilyen jogon nem várhatja el, hogy a partnere, vagy a családtagjai a reménybe kapaszkodva továbbra is kitegyék magukat a toxikus viselkedésnek és kivárják amíg neki sikerül vagy épp nem sikerül megváltoznia. Ha valóban változtatni szeretne, akkor a változásra csak a saját hónapjait, éveit áldozhatja, másokét nem.
@@evavinter🙏🙏🙏
Ettől függetlenül, de, a világ tartozik
😂😂😂
Tulajdonképpen a sérülékeny nárcisztikus alkalmas párkapcsolatra?
Ha párkapcsolati alkalmasság alatt azt értjük, hogy az adott személy képes egy szereteten és tiszteleten alapuló, egyenlő, kölcsönös és mély emberi kapcsolat kialakítására, amiben mindkét fél manipulációktól és játszmáktól mentesen, egészséges keretek között létezhet, akkor ez egyetlen nárcisztikus viselkedési mintákkal élő emberről sem mondható el.
Kedves Éva! 3hónapja így jártam.Írtam neki egy kérdőjelet, elszámoltatásnak vette, letiltott, utcán nem köszönt, sms-re nem válaszol.Szóba áll velem valaha?😔
Annak örülj, ha nem áll szóba Veled.
@@laszi1113 Annak nem örülök hogy így félreértettük egymást
@@beaoltvanyizsoltne6129 Annak én sem, de akkor valami félreérthető a megfogalmazásban😞
@@laszi1113Mi nem laktunk együtt.Most értettem meg miért tiltott. Én még ezt az oldalát nem ismertem
Lehet inkább az egyértelmű kérdést kellett volna feltenni,kérdőjel helyett.
Elmondta h iskolas korában bántalmazták, +vszínű az anyja is ludas. Kértem neki időpontot pszichiáterhez, nem ment el. Levettem róla a kezem.. Erre megírta h mennyire szemét vagyok h nem várom meg a rehabilitációját...
Nárcisztikus pszihopata hölgyet keresek!
Van ez az angolszász mondás, hogy jól vigyázz, mit kívánsz...mert megkaphatod!
@@tiborneturai1196Én örömmel venném, inkább engem tegyen tönkre, faljon fel, mint egy ártatlant...
...minden ami szörnyű a szeretetünkre éhes...(Rylke)
Nárcisztikusság= NER.