Ismerős Arcok - Ígéret

Ígéret
Egyedül egy pohár borral,
Súlyos estén csendesen,
Szigorúan szűk magányban,
Hétköznaptól mentesen.
Átgondoltam, hogy is kéne
Figyelnem rád kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen.
Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogyha szólok hozzád,
Minden szavam simogat.
Ha mennem kell, és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.
És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.
Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk Sem én, sem az istenem!
/Gondolatok és érzések, melyek az életünk bizonyos szakaszaiban mindennél fontosabbnak tűnnek. Aztán ahogy múlnak az évek - ha nem volna olyan szomorú, még viccesnek is találnám -, lassan jelentőségüket vesztik.
Régen írt szöveg egy asszonynak, akit valaha szerettem./