Ismerős Arcok - Zuhanó madár

Zuhanó madár (Nyerges-Leczó)
A felhőkön ülve, várva a hívó szóra
Szólt ránk a hang: - Gyere, nem kell, hogy félj!
De féltünk mind, s nem számítottunk jóra,
Itt túl fényes a nappal és nagyon sötét az éj.
Édesanyánk fájdalmát magunkhoz szorítva,
Tétova léptekkel indulunk el,
Hogy magunkra lelve, mindent felborítva,
Üres lélekkel, bénán bukjunk majd el.
Torz örömünkkel és kicsinyes bánatunkkal
Kövezett utunk a semmibe tart.
Elérni nem mert, megsárgult álmainkkal
Megrakott batyunk szakítja a kart.
Annyit sem érünk, mint az égről zuhanó madár,
Aki halni készül, de küzd még az életér'.
De mit mutatunk fel, ha nálunk pihen meg a halál?
Örökünk semmi, csak pusztulat, könnyek és vér.
Pedig miénk lett minden abban a pillanatban,
Mikor megálmodott apánk s anyánk,
Volt múltunk, volt jövőnk -- s csak megjegyezném halkan -,
Volt istenünk és volt még hazánk
/Mikor anyánk és apánk megálmodott, még mindenünk megvolt. Hogy hogyan szórunk el mindent hálátlanul, tékozló fiúként, a felelősség vállalása nélkül -- erről szól ez a dal. Erről és sajnos rólam./

[@1111gyula]

Minden idők legjobb magyar rock együttese.

[@krisztiantakacs6521]

egyszerúen megunhatatlan

[@lacikocsis8057]

Köszönöm

[@Dadan0126]

mintha meg lett volna irva... Lecsó megy... a sors. az a csónak sem véletlenül akadt fenn a semmin.....

[@klaudialestar9463]

Ez hol volt?