Számunkra ebben a játékban az volt a zseniális, hogy pontosan ugyanazokat az érzelmeket és hangulatot hozta, amit egy valódi bajnokság. Mindenki felkészül a csapatával, tervez, de időnként nüanszokon múlik a győzelem vagy a bajnoki cím, ez még rettentően izgalmas, és nagyon jól áll a játéknak a szerencsefaktor, egy focimeccsen is pattanhat szerencsésen a labda, de ez hozzátartozik a bajnoki izgalmakhoz, arról nem is beszélve, hogy amikor valaki megnyert 2-3 meccset, akkor mindenki azon van, hogy legyőzze a bajnokesélyest, nagy élmény :D Szerintem, aki követ valamilyen bajnokságot, és átérzi milyen szurkolni egy csapatnak, azoknak nagyon befog jönni a játék :D Nálunk hatalmas sikert aratott. Végre egy játék, amivel tudunk sokan játszani úgy, hogy az nem egy partyjáték.
Annak idején, még általános iskolában volt lehetőség sakkozni. Tanulgatni néhány alap lépéssort, nyitásokat, felismerni különböző helyzeteket, gyakorolni, stb. Néhány hónap múlva el lehetett menni egy versenyre, ami a városban volt, hát ráértünk többen is. Elvittek, mint kisiskolást, ott sok bácsival leültem játszani, azt sem tudván, hogy egyik lépés után mit lenne érdemes. Sorra kaptam ki mindenkitől. Persze, tapasztaltak, stb, ezt gyerekként nem nézi az ember. Hazamentünk utána, szomorkás út volt. Azóta én magamtól elő nem vettem sakkot (annak ellenére, hogy időnként megnéztem kvízeket, feladványokat, műsorokat a tv-ben, Isten nyugosztalja az ottani szakértőt). De ez egy borzalmas élmény volt számomra, és mai napig inkább rá sem akarok gondolni. Nem kell ilyen az életembe. Volt lehetőségem a Challengers!-t 8 fővel, egy bajnokság keretében kipróbálni. A lap felcsapása random, legyen szerencsénk... a pakli építésében számomra a beleszólás érzete minimális volt a kis újrahúzási lehetőséggel. Főleg a lapokat nem is ismerve, hogy vajon ha eldobom, hogy újat húzzak, jön-e jobb? Persze át lehetett volna előtte pörgetni, egyáltalán milyen kártyák, hatások vannak. De az itt kedvelt szófordulattal élve: lobogtam a szélben. Számomra az a kb. 7 forduló lobogás hosszú volt, unalmas. Boxzsák voltam a többieknek. Ismerősökkel játszottam, jó hangulatot próbáltak teremteni. De bennem pontosan annak a sakkversenynek az élményeit idézték fel, amit anno sok-sok éve éltem át. És én ezt nem akarom és nem akartam. Soha többé. A sakkot fiókba vágtam, a társasjátékokat szerencsére nem, bár nem sok kellett hozzá... Sok fővel működik, a hagyományos pakliépítős játékok hangulatát hozza, egyszerűbb köntösben. Nekem fontos a kevés játékosszám is, hogy működjön. Ezzel se talált meg. Szeretem a pakliépítést. Ha tudom, mi történik. Itt nem tudtam, de nem is akarom még egyszer megsejteni sem. A játékélmény számomra, a közeg ellenére, amely megtett mindent, zéró. Sajnos értetlenül állok azelőtt is, hogy ez a játék hogyan kapott ilyen díjat, bár az utóbbi évek alapján ez már nem olyan meglepő, inkább más plecsniket veszek észre a dobozon, ha egyáltalán számít valamit. Hogy túl gémer lennék ehhez? Áh, ugyan. De a díját nem fogom megérteni, számomra nem innovatív, nem élvezetes. És mégcsak a létszám sem indok... erről nehéz meggyőzni, mit gondoltak Németországban. De számomra ilyen borzalmas élményt játék közben csak az okozott, amikor más külső tényezők vagy a társaság szegte kedvem. Szórakozzon vele, akinek ez tetszik... én maradok a szerencsére bőséges hazai választékomnál, mert még egy parti ebből, és elmegy a kedvem az egész kartonpapír hobbytól. Ez a komment a játéknak szól, nem a videónak. Majd hagyok szebb kommentet azok alatt, ami jó élményt adott mostanában, hogy egalizáljon a mérleg nyelve.
Nekem sokat jelent, hogy ezt megírtad, teljesen tudok azzal azonosulni, amikor egy játék a sajátos stílusából adódóan triggerel valamit bennünk. Gyakran én is átélem, hogy szinte elsőre összeegyeztethetetlen emlékeket is felhoz vagy megidéz bennem egy adott játék, és bármennyire is jó vagy nem jó, nekem onnantól “no go” zóna. Nyilván a díj egy másik kérdés, én szakmailag értem miért kapta meg és szerintem rendben is van, de ettől még az 100% hogy nem fog bejönni mindenkinek. Köszi az értékes kommentet!
Annyira profi minosegűek a stúdió vidik! Élmény nézni. Nagyon tetszik a haterzene! Szívből gratulálok! Ez minőségi fejlesztés! Legyen benne sok örömetek!
Egy darabig nézegettem,de nem voltam benne biztos hogy megveszem.Bemutatva már ennek az ellenkezőjéről győztél meg,ez biztos meglesz a polcon nemsokára😁
Jó kérdés, szerintem többen nyilván jobb, míg ketten folyamatosan egymás ellen vagytok, addig sokan játszva mindenki mindenkivel vív. Mi ketten is élveztük! Hárman játszva van fiktív játékos, az nekem nem jött be.
Milyen élményeitek voltak vele, írjátok meg!🎉
Számunkra ebben a játékban az volt a zseniális, hogy pontosan ugyanazokat az érzelmeket és hangulatot hozta, amit egy valódi bajnokság. Mindenki felkészül a csapatával, tervez, de időnként nüanszokon múlik a győzelem vagy a bajnoki cím, ez még rettentően izgalmas, és nagyon jól áll a játéknak a szerencsefaktor, egy focimeccsen is pattanhat szerencsésen a labda, de ez hozzátartozik a bajnoki izgalmakhoz, arról nem is beszélve, hogy amikor valaki megnyert 2-3 meccset, akkor mindenki azon van, hogy legyőzze a bajnokesélyest, nagy élmény :D Szerintem, aki követ valamilyen bajnokságot, és átérzi milyen szurkolni egy csapatnak, azoknak nagyon befog jönni a játék :D Nálunk hatalmas sikert aratott. Végre egy játék, amivel tudunk sokan játszani úgy, hogy az nem egy partyjáték.
Egyetértek, szerintem is nagyon benne vannak egy igazi bajnokság érzelmei, köszi a kommentet!:)
Annak idején, még általános iskolában volt lehetőség sakkozni. Tanulgatni néhány alap lépéssort, nyitásokat, felismerni különböző helyzeteket, gyakorolni, stb. Néhány hónap múlva el lehetett menni egy versenyre, ami a városban volt, hát ráértünk többen is. Elvittek, mint kisiskolást, ott sok bácsival leültem játszani, azt sem tudván, hogy egyik lépés után mit lenne érdemes. Sorra kaptam ki mindenkitől. Persze, tapasztaltak, stb, ezt gyerekként nem nézi az ember. Hazamentünk utána, szomorkás út volt. Azóta én magamtól elő nem vettem sakkot (annak ellenére, hogy időnként megnéztem kvízeket, feladványokat, műsorokat a tv-ben, Isten nyugosztalja az ottani szakértőt).
De ez egy borzalmas élmény volt számomra, és mai napig inkább rá sem akarok gondolni. Nem kell ilyen az életembe.
Volt lehetőségem a Challengers!-t 8 fővel, egy bajnokság keretében kipróbálni. A lap felcsapása random, legyen szerencsénk... a pakli építésében számomra a beleszólás érzete minimális volt a kis újrahúzási lehetőséggel. Főleg a lapokat nem is ismerve, hogy vajon ha eldobom, hogy újat húzzak, jön-e jobb? Persze át lehetett volna előtte pörgetni, egyáltalán milyen kártyák, hatások vannak. De az itt kedvelt szófordulattal élve: lobogtam a szélben. Számomra az a kb. 7 forduló lobogás hosszú volt, unalmas. Boxzsák voltam a többieknek. Ismerősökkel játszottam, jó hangulatot próbáltak teremteni.
De bennem pontosan annak a sakkversenynek az élményeit idézték fel, amit anno sok-sok éve éltem át. És én ezt nem akarom és nem akartam. Soha többé. A sakkot fiókba vágtam, a társasjátékokat szerencsére nem, bár nem sok kellett hozzá...
Sok fővel működik, a hagyományos pakliépítős játékok hangulatát hozza, egyszerűbb köntösben. Nekem fontos a kevés játékosszám is, hogy működjön. Ezzel se talált meg.
Szeretem a pakliépítést. Ha tudom, mi történik. Itt nem tudtam, de nem is akarom még egyszer megsejteni sem. A játékélmény számomra, a közeg ellenére, amely megtett mindent, zéró.
Sajnos értetlenül állok azelőtt is, hogy ez a játék hogyan kapott ilyen díjat, bár az utóbbi évek alapján ez már nem olyan meglepő, inkább más plecsniket veszek észre a dobozon, ha egyáltalán számít valamit. Hogy túl gémer lennék ehhez? Áh, ugyan. De a díját nem fogom megérteni, számomra nem innovatív, nem élvezetes. És mégcsak a létszám sem indok... erről nehéz meggyőzni, mit gondoltak Németországban.
De számomra ilyen borzalmas élményt játék közben csak az okozott, amikor más külső tényezők vagy a társaság szegte kedvem. Szórakozzon vele, akinek ez tetszik... én maradok a szerencsére bőséges hazai választékomnál, mert még egy parti ebből, és elmegy a kedvem az egész kartonpapír hobbytól.
Ez a komment a játéknak szól, nem a videónak. Majd hagyok szebb kommentet azok alatt, ami jó élményt adott mostanában, hogy egalizáljon a mérleg nyelve.
Nekem sokat jelent, hogy ezt megírtad, teljesen tudok azzal azonosulni, amikor egy játék a sajátos stílusából adódóan triggerel valamit bennünk. Gyakran én is átélem, hogy szinte elsőre összeegyeztethetetlen emlékeket is felhoz vagy megidéz bennem egy adott játék, és bármennyire is jó vagy nem jó, nekem onnantól “no go” zóna. Nyilván a díj egy másik kérdés, én szakmailag értem miért kapta meg és szerintem rendben is van, de ettől még az 100% hogy nem fog bejönni mindenkinek. Köszi az értékes kommentet!
Naná, hogy egy újabb lebilincselő videó, Zoli! Köszi! Jó kis játék, mi szeretjük. Kicsit zizi, de a kategóriájában top... már-már zizi top. :)
Köszönjük, örülünk neki, hogy tetszik!:)
Annyira profi minosegűek a stúdió vidik! Élmény nézni. Nagyon tetszik a haterzene!
Szívből gratulálok! Ez minőségi fejlesztés! Legyen benne sok örömetek!
Nagyon szépen köszönjük!🥰 Ez egy valóra vált álom!
Egy darabig nézegettem,de nem voltam benne biztos hogy megveszem.Bemutatva már ennek az ellenkezőjéről győztél meg,ez biztos meglesz a polcon nemsokára😁
Jó játékot hozzá!🥰
@@mitjatsszunk Köszönjük szépen,várjuk a további csodás tartalmakat a későbbiekben! :)
2-en és 3-an mennyire élvezhető?
Jó kérdés, szerintem többen nyilván jobb, míg ketten folyamatosan egymás ellen vagytok, addig sokan játszva mindenki mindenkivel vív. Mi ketten is élveztük! Hárman játszva van fiktív játékos, az nekem nem jött be.