En mar mint apuka (lassan 2 eve) hallgattam meg a videodat. Nagyon tetszett, es szerintem hatalmas, es remek informaciokat osztottal meg velunk. En a biztonsagos kotodesben hiszek, engem a szuleim igy neveltek fel, ezt is adom es fogom minden egyes nap atadni a kislanyomnak. Koszonom a videot.
Ezt az egész elméletet érdekes történelmi kontextusba is helyezni. Két világháború után vajon mennyie tudtak az anyák egészséges kötődést kialakítani a gyermekeikkel. A borzalmakkal a hátuk mögött és az újrakezdés nehézségeivel a vállukon. Nem hiszem hogy túl sok esélye volt az geszseges kötődés kialakulásának. Nyilvan azokat a hiányosságokat azután egyik generáció adja azóta is tovább az utána jövőnek valószínűleg halmozottan. És ebből a nézőpontból ha rápillantunk pl. a mai társadalom képre, akkor lehet találunk egy-két magyarázatot. Nem véletlen hogy sok dolguk lenne a mentálhigiénés szakembereknek. Hajrá. Minnel kevesebb hibaztatással hátrafelé 😊. Borzalom lehetett az az időszak. Es meg ki tudja mi áll előttünk :( .
Szerintem amúgy marhaság, hogy akit vertek a szülei akkor olyan párt fog keresni. Attól még tudja hogy milyen a normális kapcsoalt az-az sok rozsát látott és letudja festeni.. (gondolom kivétel aki annyira sérült ettől hogy nem tud látni) És nem arról van szó hogy azt szereti ha verik mert csak azt ismeri...
A szorongó kötődés mintha kimaradt volna...szorongóként én mindig elkerülőkbe botlottam, kicsit olyanok voltunk mint a tűz és víz, de egyikből sem lett kapcsolat, a másik az "elkerülő" mindig egy adott ponton kicsekkolt látszólag ok nélkül (nem is tudták megmagyarázni sosem), miközben én a végsőkig ragaszkodtam volna holott egyre csak kötöttem a kompromisszumokat. Szerintem nem fognak sosem normális kapcsolatra alkalmasak lenni, ha mégis, akkor a másik fél hatalmas kompromisszum képessége miatt, de se így, se úgy nem lesz egyáltalán egészséges kapcsolat, ami sokáig tartana sajnos.
Szia David, ha nem pszichologusként hozzaszolhatok: biztos vagy benne, hogy elkerulok voltak azok a lanyok? Nem lehet, hogy te élted meg oket ilyennek szorongoként, ok pedig egy ido elteltével fojtogatonak érezték a tarsasagod?
@@Bora_75Paris Szia! Nem vagyok szélsőséges szorongó. Elég jól tudom kontrolálni a dolgot. Annyira, hogy a másik észre sem vesz belől semmit. Viszont náluk gyakorlatilag az összes jellemző többször előfordult, a korábbi kapcsolatukról kiderülő esetekből is egyértelműen ez jött le, hogy elkerülők. Agyaltam is, hogy nem szúrok-e ki magammal így, és nem tenném-e jobban, ha bele sem mennék a dologba, csak örök optimista vagyok ilyenkor, hogy ha pici esély is van, akkor hátha, de nyilván nekik kell ezen változtatni. Egyikük nem tudta, hogy mi ez, a másikuk szerintem tudta, mert mondta is (igaz körülírva), hogy sajnos megfutamodik, ha kicsit közelebb kerül valakihez, hogy bár magányos, de egyedül sokkal inkább azt érzi, hgy az élete az ő kezében van, nem függ senkitől, nem "kötődik", amivel védi magát a csalódásoktól. De eddigre már ő eldöntötte magában, lebeszélte saját magát rólam, és tényként közölte a dolgot. Az más kérdés, hogy lehetett bármi konkrét indoka is, ami miatt én nem kellettem, csak nem akart megbántani (mert nem hangzott el semmi, csak az, hogy nem érti saját magát sem, hogy x év próbálkozás után végre valaki, akivel minden oké és nem tud semmi negatívumot), de ettől még túlzottan sok elkerülő mintázata volt, így egyértelmű volt a helyzet, hogy nem én lehettem a szűk keresztmetszet, hanem ő(k) ha úgy vesszük.
@@david93542 Nem osszeillo emberek jobb, ha nem maradnak sokaig egyutt. Szerintem jol tetted, hogy adtal esélyt a kapcsolatnak (utolag nem érzed ugy, hogy meg sem probaltad), viszont ha ész érvektol vezérelve eroltettétek volna, hogy egy par maradjatok, megfosztod magad a lehetoségtol, hogy olyan lanyt talalj, akiért nem kell kompromisszumokat hozni (legalabis nem ennyit), mert ugy szeret, ahogy vagy!
Köszönöm, hogy felhoztad a témát. "Szorongó" kötődés = ambivalens kötődés. Az eredeti kísérletben és kutatásokban ambivalensnek hívják míg a mai pop pszichológiában, mivel eladhatóbb név, "szorongó kötődésnek" de a kettő ugyanaz!
Szia Bence, mi a véleményed arrol, hogy a narcisztikusok aldozatai kozott a legnagyobb szammal a biztonsagosan kotodo emberek talalhatok meg? Ez a kapcsolat (barati, vagy "romantikus") a legkényelmesebb a narcisztikusoknak, egy kiegyensulyozott partner pedig konnyen kotodik hozzajuk viszont nem elég érzékeny a vevoje az elso rossz jelekre.
Szia! Habár erről nincs annyira sok infóm nekem reálisabbnak tűnik a bizonytalan ambivalens - nárcisztikus kapcsolat. Hiszen míg egy biztonságos kötődésű talán tudattalanul felismerheti a határait és könnyebb nemet mondania egy nárcisztikus emberre addig egy ambivalens az elhagyástól való félelme miatt nehezebben mond nemet. De mint minden ez is személy, helyzet és nagyon sok tényezőtől függő.
En a szorongo vagyok borderlinekent, es hat nekem nem atlagos kapcsolati stilusom van, termeszetesen a terapiammal nyomon kovetjuk. Az egyik partnerem elkerulo, a masik biztonsagosan kotodo. Tudnak egymasrol. Mindkettol tanulok, az elkerulo pedig fejlodik velem. ☺️
Az első csoportba tartottam.
Nagyobb szeretem a videóit
Rövid velős tudományos érthető
Nagyon köszönöm
En mar mint apuka (lassan 2 eve) hallgattam meg a videodat. Nagyon tetszett, es szerintem hatalmas, es remek informaciokat osztottal meg velunk. En a biztonsagos kotodesben hiszek, engem a szuleim igy neveltek fel, ezt is adom es fogom minden egyes nap atadni a kislanyomnak. Koszonom a videot.
Köszi, igazán jó volt a videó
Köszi, már várom a kövi videót. Amúgy én az elkerülő és a dezorganizált között vacilálok!
nagyon jó már nagyon várom a következő részt.
a negyedik csoportba tartozom. de ez egy kicsit sántít. talán....
Köszi,nagyon klasszul meg lehett érteni! Vajon honnan ered, hogy babaként hogy fog viselkedni? ;) ❤Nila
Ezt az egész elméletet érdekes történelmi kontextusba is helyezni.
Két világháború után vajon mennyie tudtak az anyák egészséges kötődést kialakítani a gyermekeikkel. A borzalmakkal a hátuk mögött és az újrakezdés nehézségeivel a vállukon. Nem hiszem hogy túl sok esélye volt az geszseges kötődés kialakulásának. Nyilvan azokat a hiányosságokat azután egyik generáció adja azóta is tovább az utána jövőnek valószínűleg halmozottan.
És ebből a nézőpontból ha rápillantunk pl. a mai társadalom képre, akkor lehet találunk egy-két magyarázatot.
Nem véletlen hogy sok dolguk lenne a mentálhigiénés szakembereknek. Hajrá. Minnel kevesebb hibaztatással hátrafelé 😊. Borzalom lehetett az az időszak. Es meg ki tudja mi áll előttünk :( .
Szerintem amúgy marhaság, hogy akit vertek a szülei akkor olyan párt fog keresni. Attól még tudja hogy milyen a normális kapcsoalt az-az sok rozsát látott és letudja festeni.. (gondolom kivétel aki annyira sérült ettől hogy nem tud látni) És nem arról van szó hogy azt szereti ha verik mert csak azt ismeri...
A szorongó kötődés mintha kimaradt volna...szorongóként én mindig elkerülőkbe botlottam, kicsit olyanok voltunk mint a tűz és víz, de egyikből sem lett kapcsolat, a másik az "elkerülő" mindig egy adott ponton kicsekkolt látszólag ok nélkül (nem is tudták megmagyarázni sosem), miközben én a végsőkig ragaszkodtam volna holott egyre csak kötöttem a kompromisszumokat. Szerintem nem fognak sosem normális kapcsolatra alkalmasak lenni, ha mégis, akkor a másik fél hatalmas kompromisszum képessége miatt, de se így, se úgy nem lesz egyáltalán egészséges kapcsolat, ami sokáig tartana sajnos.
Szia David, ha nem pszichologusként hozzaszolhatok: biztos vagy benne, hogy elkerulok voltak azok a lanyok? Nem lehet, hogy te élted meg oket ilyennek szorongoként, ok pedig egy ido elteltével fojtogatonak érezték a tarsasagod?
@@Bora_75Paris Szia! Nem vagyok szélsőséges szorongó. Elég jól tudom kontrolálni a dolgot. Annyira, hogy a másik észre sem vesz belől semmit. Viszont náluk gyakorlatilag az összes jellemző többször előfordult, a korábbi kapcsolatukról kiderülő esetekből is egyértelműen ez jött le, hogy elkerülők. Agyaltam is, hogy nem szúrok-e ki magammal így, és nem tenném-e jobban, ha bele sem mennék a dologba, csak örök optimista vagyok ilyenkor, hogy ha pici esély is van, akkor hátha, de nyilván nekik kell ezen változtatni. Egyikük nem tudta, hogy mi ez, a másikuk szerintem tudta, mert mondta is (igaz körülírva), hogy sajnos megfutamodik, ha kicsit közelebb kerül valakihez, hogy bár magányos, de egyedül sokkal inkább azt érzi, hgy az élete az ő kezében van, nem függ senkitől, nem "kötődik", amivel védi magát a csalódásoktól. De eddigre már ő eldöntötte magában, lebeszélte saját magát rólam, és tényként közölte a dolgot. Az más kérdés, hogy lehetett bármi konkrét indoka is, ami miatt én nem kellettem, csak nem akart megbántani (mert nem hangzott el semmi, csak az, hogy nem érti saját magát sem, hogy x év próbálkozás után végre valaki, akivel minden oké és nem tud semmi negatívumot), de ettől még túlzottan sok elkerülő mintázata volt, így egyértelmű volt a helyzet, hogy nem én lehettem a szűk keresztmetszet, hanem ő(k) ha úgy vesszük.
@@david93542 Nem osszeillo emberek jobb, ha nem maradnak sokaig egyutt. Szerintem jol tetted, hogy adtal esélyt a kapcsolatnak (utolag nem érzed ugy, hogy meg sem probaltad), viszont ha ész érvektol vezérelve eroltettétek volna, hogy egy par maradjatok, megfosztod magad a lehetoségtol, hogy olyan lanyt talalj, akiért nem kell kompromisszumokat hozni (legalabis nem ennyit), mert ugy szeret, ahogy vagy!
Köszönöm, hogy felhoztad a témát. "Szorongó" kötődés = ambivalens kötődés. Az eredeti kísérletben és kutatásokban ambivalensnek hívják míg a mai pop pszichológiában, mivel eladhatóbb név, "szorongó kötődésnek" de a kettő ugyanaz!
Szia Bence, mi a véleményed arrol, hogy a narcisztikusok aldozatai kozott a legnagyobb szammal a biztonsagosan kotodo emberek talalhatok meg? Ez a kapcsolat (barati, vagy "romantikus") a legkényelmesebb a narcisztikusoknak, egy kiegyensulyozott partner pedig konnyen kotodik hozzajuk viszont nem elég érzékeny a vevoje az elso rossz jelekre.
Szia! Habár erről nincs annyira sok infóm nekem reálisabbnak tűnik a bizonytalan ambivalens - nárcisztikus kapcsolat. Hiszen míg egy biztonságos kötődésű talán tudattalanul felismerheti a határait és könnyebb nemet mondania egy nárcisztikus emberre addig egy ambivalens az elhagyástól való félelme miatt nehezebben mond nemet. De mint minden ez is személy, helyzet és nagyon sok tényezőtől függő.
En a szorongo vagyok borderlinekent, es hat nekem nem atlagos kapcsolati stilusom van, termeszetesen a terapiammal nyomon kovetjuk. Az egyik partnerem elkerulo, a masik biztonsagosan kotodo. Tudnak egymasrol. Mindkettol tanulok, az elkerulo pedig fejlodik velem. ☺️