Nekem a kedvenc részem, amikor több fejezetnyi menekülés után Gordon megszerzi a pókhangya királynő mirigyét és irányítani tudja vele a dolgozókat. Az talán a legmarkánsabb fordulópont a történetben, mert onnan a menekülés átcsap támadásba. Imádtam ahogy az ízeltlábú hadseregemet ráuszíthattam az ellenre :D
A HL2 grafikája a mai napig megállja a helyét! Kb 2 évente mindig előveszem a játékot és minimális hiányérzetem sincs a látványt illetően. Egyébként a Max Payne első része HD Pack-kel: szintén zenész. És a Ravenholm pályán azért lehet fosni rendesen.😮
Nem értitek mit írtam. Én is kijátszottam még 2004-ben, és azóta számtalanszor. Aki nem találkozott velee AKKORIBAN, annak ez már messze NEM akkora élmény. Képzeljétek el a Doom 1-2-t, aki akkoriban játszotta nem is tudom 93-94 környékén, annak ez életreszóló élmény. Aki 2000-ben vagy később találkozott vele, annak egy bugyuta de bájos egyszeri játék, semmi extra. Ennyiről van szó.
@@rcs2003 Hát ezzel nem értek teljesen egyet, pedig tudom, hogy részben igazad van. Hasonlatképpen a régi filmeket hoznám fel. Szerintem régen számtalan jó film készült, amik a mai napig ugyanolyan jónak számítanak mint akkoriban. Ellenben muszáj más szemmel leülnöd elé, mert különben nem fogod úgy érezni. De egy Ady verset is jobban értékel valaki, aki ismeri az adott kort amikor írták és a versben használt szimbolikát. Egyébként kevés játék ad akkora átélést mint a HL. A készítők annó tudatosan is törekedtek rá, hogy ezt az érzést erősítsék és az egész kialakítása és jelenetrendezése ezt szolgálja (nincsenek átvezetők, egy pillanatra sem zökkensz ki a főszereplő szemszögéből, stb.). Szerintem egy játék legeslegfontosabb eleme az átélés és a hangulat. Ebből a szempontból a mai napig nagyon erős. És nem mellesleg használni kell benne az agyadat is, ami manapság meg ritkaság. Szóval szerintem a mai napig kiemelkedően jó játék, de nyilván a korszellem sokat változott. Ha valaki képes kellő nyitottsággal nekiállni mint egy jó régi filmhez, akkor biztos vagyok benne, hogy elkapja. Egyébként meg bármilyen népszerű, régen sem volt 100%-ban mindenki kedvence. Nem vagyunk egyformák és ez nem is várható el.
Barátokkal co-opban 3-an mi is 2-3 évente végigpörgetjük a sorozatot, hatalmas elény és régi szép emlékeket idéz mind a mai napig! Én most a Black Mesaval kezdtem pár napja aztán jön a moddolt 2-es széria szinkronnal majd! Half-Life örökké! ❤
A legjobb game,ever! A napokban gondolkoztam pont azon,hogy ha már (egyelőre?) nincs Half Life 3,akkor miért nem csinálnak egy remake-et(manapság menő ugye) a mai technológiával? Mindenkinek jó lenne! A játékosoknak,akik nem ismerik azonnal rákattanának!Akik meg fanok? Hát egy élmény lenne,a mai "szemmaszírozóan látványos" grafikával (is) ismét! A cégnek meg profit..... Miért nem csinálják???
A Gravity Gun rendkívül sokoldalú felhasználása. volt hogy oda-vissza futkostam a fűrészlapokért, amik hármasával szeletelték a zombikat, vagy palackokkal ápoltam a jónépet, ládákat pakoltam egymásra, hogy előbb fejussak olyan helyekre, ahová elvileg később lehetett, kivéve ha szkriptelt. SPOILER! Az egyik legdurvább számomra az volt, mikor a Hangyalesők elől kellett meglépni, az elszórt tereptárgyak segítségével, s egyszercsak egy karakter megszólal Ne mozdulj László! Bennem megállt az ütő, A másik mikor a Ferogubóval egy jó darabig az oldalunkon harcoltak a Hangyalesők, rendelületlenül. Ennek a játéknak helye van bármely kapcsolódó 10-es toplistában.
elso tetovalasomat a half life 2 inspiralta mostanra kicsit vicces latni a skibidi toilet maniat es arra gondolni h a legfiatalabb generacionak pl G-man csak a “skibidi toilet man” xddd
Véleményem szerint ez (nem pont tőletek, hanem úgy általában) ismét egy objektivitástól teljesen mentes, a játékot számomra érthetetlenül az egekig magasztaló videó. A Half-Life 2 egy korrekt játék, érdekes és izgalmas háttértörténettel, azonban mint interaktív program, abszolút nem kiemelkedő. Az, hogy legendás és hovatovább mestermű, szerintem erősen megkérdőjelezhető. A járműves részek túlságosan elnyújtottak és repetitívek; régen sem éreztem, és most sem érzem, hogy "egekbe szökne az adrenalin". Ravenholm érdekes és kellemesen horrorisztikus volt, de akciódúsnak nem mondanám. Menet közben pedig egy átlagos FPS volt, semmivel sem akciódúsabb vagy izgalmasabb, mint a korabeli Painkiller, Halo 2 vagy Unreal Tournament. Persze, aláírom, hogy a grafika a maga idejében a "csúcs" volt, akárcsak a fizikai rendszere, és a története is érdekes, amit azonban a játékmenet nem tudott megfelelően átadni, mert egyszerűen alkalmatlan volt rá. 10+ éve sem láttam értelmét a játékot "legendás" címszavakkal övező nyálverésnek, és ma sem. Korrekt, a maga idejében egy erős 7-es a 10-ből, de nem forradalmi, és nem egy, a mai napig korlátlanul isteníthető digitális Jézus. Zárójelben megjegyezném, hogy én személy szerint kedvelem a játékot, nagyjából évente egyszer újra elő szoktam venni, de fenntartom, hogy közel sem hibátlan, ahogy sok videóban és cikkben, akár ebben a videóban is elő van adva.
@@EpickDante Jó, ne haragudj, picit nyers voltam. Túlságosan reggel van. Meg sajnos rossz hatással van rám is a manapság jellemző komment társadalom és annak színvonala. (Plusz valószínűleg a HL kapcsán túlságosan fan vagyok és ez már így is marad :D ). Szóval mindössze furcsállottam, hogy nem tartasz kiemelkedőnek egy játékot, ennek ellenére minden évben előveszed. Ez erősen ellentmondásos nálam, ezért írtam, hogy hanta, de engedelmeddel elnézést kérek. Nyilván el tudom fogadni a véleményedet, de akkor megpróbálok én is érvelni kicsit, hogy számomra miért digitális Jézus (ez király aforizma amúgy :D ). 1. Szerintem a HL játékmenete a mai napig az egyik legjobb. Számomra azóta sem volt olyan játék, ahol annyira bele tudtam élni magam a cselekménybe. Soha nem volt átvezető, nem váltott át a kamera, mindig egyes szám első személyben történt minden és mégse maradt le az ember semmiről. Annyira jól megoldották a jelentrendezést, mindig a megfelelő irányba terelték a tekintetet a legváltozatosabb módokon. Tényleg azt érezte az ember, hogy szervers része a történetnek. És ezt a fejlesztők a lehető legtudatosabb módon így tervezték. Később sok játék merített ezekből a fogásokból (mai napig kiemelkedő szerintem a Modern Warfare trilógia a fantasztikus filmes élményével). 2. A HL sajátossága, hogy a játékmenet tempóját a játékos határozza meg. Egy-két kivétellel nyugodt tempóban lehet haladni, a játék nem siettet. Inkább taktikus a játékmenet mint darálós. Mondhatni okosan kell játszani a magad tempójában és senki nem siettet. De alapvetően mindig törekedtek rá a HL sorozatban, hogy kicsit használd az agyad és ne csak bután lövöldözni kelljen. Persze nem tartalmaz agyzsibbasztó puzzle fejtörőket, de mindig is jelen voltak a logikai elemek, amire később két teljes játékot is fejlesztettek alias Portal. 3. A járműves részek fizikája még most is kiemelkedő szerintem, ennélfogva az irányításuk is élvezetes. Sok modernebb játékban gagyibb hatású a járműves irányítás (csak egy borzasztó példát említve - Watch Dogs vleah). Nyilván szubjektív, hogy kinek mennyire jön ez be, én sosem untam őket, főleg, hogy ügyesen közbeiktattak olyan megszakításokat, amikor gyalogosan kellett megoldani a továbbjutást. Az EP2 végén pedig szerintem szenzációsan kombinálták, hogy a járműves és gyalogos harcot kombinálva kelljen likvidálni a lépegetőket.....az egy meglehetősen izzasztó rész volt. 4. Utoljára a hangulatot emelném ki, ami rendkívül sokoldalú. Az első rész szerintem rengeteget merített a DieHard-ból. A főszereplő ugyanúgy szűk helyeken patkány módjára közlekedik és változatos módon ritkítja az ellent. De sosem egy szuperkatona érzetét keltette a főhős, hanem inkább egy okos és leleményes fickóét, aki a legváltozatosabb helyzetekben is feltalálja magát. A második részt több réteggel is tudták fokozni. A játék közel felében menekülni kell és közben megismerkedünk az új környezettel és, hogy mivé lett a világ amíg "szundikáltunk". Néhol beiktatnak egy kicsit horrorisztikusabb hangulatot (Ravenholm, EP2 antlion barlang). Aztán egy fordulattal átmegy a történet támadásba és teljesen más hangulata lesz. Az antlion börtön assaulttól kezdve a városi szabadságharcon át a Citadella beszivárgós részig egytől egyig olyan emlékezetes jelenetsorok, amihez foghatót kevés játékból tudnék felemlegetni. - Igyekeztem érvelni és nem csupán ömlengeni, bár az nyilván lejött, hogy számomra number1 kategória ez a cucc. Az évek során rengeteg játékban felbukkantak a HL különböző elemei és nyilván aki mostanság játszik vele először, azok számára nem nyilvánvaló, hogy mennyi ötlet származik onnan. De szerintem kiválóan öregedett. A korabeli HALO epizódok például a felújítás ellenére is jóval gyengébbek minden tekintetben. A HL Black Mesa módja pedig kiváló példája, hogy a HL2 motorral milyen remek remake-et lehet csinálni némi rajongói kreativitás mellett és izgalom terén simán leköröz sok mai játékot. Szerintem borzasztó, hogy a Valve nem mutat konkrét hajlandóságot a sorozat folytatására. Szerintem ha a fentebb felsorolt erősségeit vennék alapul, akkor nem lenne szükség különösebben forradalmi újításokra ahhoz, hogy kiváló játékot készítsenek. Persze kellene néhány jó ötlet, pár új emlékezetes ellenfél és megfelelni a jelenkori grafikai, fizikai és MI követelményeknek, de a spanyolviasz helyett csak tartaniuk kellene magukat a régi erősségekhez. És ha nem is digitális megváltó lenne egy esetleges harmadik rész, attól még lehetne egy apostol vagy próféta vagy tudomisén. :D
@@Csontdalnok Nem szükséges szabadkoznod, a kijelentésed nem volt túlzottan offenzív, és örülök, hogy tényleg megosztottad a véleményed. :D Az, hogy nem tartom legendásnak a HL játékokat, de évente előveszem őket, nem ellentmondás. Akadnak játékot, amiket újrajátszom évente, melyek sem az én szememben, sem a nagy nyilvánosság előtt nem legendásak. Ez az időről időre történő "rituálé" inkább a régi emlékek és fílingek iránti kötődés, azok tisztelete és újraélése. Ráadásul objektíven nézve semmi sem lehet 10/10, avagy tökéletes, hiszen ez egy borzasztóan szubjektív értékítélet, mondhatni "ízlés kérdése". Ezért írtam, hogy a HL játékokkal kapcsolatban én a zsigeri objektív véleményt hiányolom. Azt a véleményt bárhol megkapom, hogy ezért meg azért zseniális, akár konkrétumokkal alátámasztva, de az érem másik oldalára szerintem szomorúan kevesen tekintenek be, csak azért mert annyira szeretik az adott produktumot, esetünkben a HL-t. Igenis lehet valami egyszerre élvezetes és defektes, elvégre senkihez és semmihez nem azért kötődünk, mert hibátlan, hanem mert annak gondoljuk. Így szubjektív a véleményünk. Az már önmagában érdekes kérdés, hogy számodra ezek a játékok lassabb, taktikusabb játékmenetet nyújtanak, és így képesek jobb szó híjján izgalmasak maradni. Mások szerint (mint ahogyan ezen a videóban is elhangzott) "egekbe szökik az adrenalin" rendszeresen, avagy folyamatosan. Szerintem a HL részekben, játékonként van 1-2 olyan szakasz, ahol bármiféle izgalmi ingerküszöböt megütnek. Ez az egyéni értékítélet. Az, hogy a Valve elengedte a HL játékok fejlesztését, szerintem azért van, mert nincs rá szükségük, és egy új HL játék kiadása olyan vállalás lenne, mintha páros lábbal ugranának egy taposóaknára, aztán vagy túlélik vagy mennek cseresznyét szedni. Az Alyx sikere ironikus, hiszen megmutatta, hogy a Valve képes még mindig nagyot alkotni, szimplán le kell söpörni az asztalról a már társadalommá evolúcionálódott penészes pizzás dobozokat és elkezdenek csinálni valami olyat a VR-nek nevezett búvárszemüvegekre, ami ténylegesen komoly játéknak is nevezhető. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a játékvilág, hovatovább az egész világ nagyon megváltozott az elmúlt 10-20 évben. Sokkal nehezebb megütni azt az ingerküszöböt, és egy játék úgy lehet anyagilag sikeres, ha mindenkinek megfelel, nem csak az oldschool gamereknek. Ezért sem valószínű, hogy lesz még olyan HL játék, mint amilyen régen volt. Az emberek mindenhez kötnek valamilyen képzettársítást. Cigi = rák, Porsche = gyors, anime = mese, és Half-Life = legenda. Egyik sem feltétlen igaz, egyik sem feltétlen valótlan, mindent a helyén kell kezelni. Ha megjelenik egy új HL, annak fel kell érnie a saját hírnevéhez, ami nagyon nehéz és hálátlan feladat. Egy ilyen jól fekvő cég, mint a Valve, szerintem nem nagyon akarja ezt megkockáztatni. Meg lennék lepve, ha így lenne.
@@EpickDante A nosztalgia nagy úr. Időről időre én is előveszek régi játékokat nosztalgiából, de gyakori, hogy pár óra után megunom őket. A HL-re ez nem igaz, azt töretlenül nyomom még mindig. Ha nem is évente, de 2-3 évente végig tudom tolni a Black Mesa + HL2 +EP1/2 kombót. De simán az Alyx is felfér már a listára mert meglepően jól sikerült :O 10/10 nem létezik, de legendák igen :D A legendákat a nép élteti. És ha valami megérdemli a legendás jelzőt, akkor az szerintem a HL. Persze van még sok másik játék is emellett. Csak hát a legtöbb játék kap folytatást egy idő után, míg a HL-re ez egyelőre nem igaz :D Bár ettől bizonyos értelemben csak még "legendásabb" lesz, viszont idővel óhatatlanul meg fog kopni a fénye. A fiatalok közül egyre kevesebben nyúlnak hozzá a kora miatt. Illetve sok elemét felhasználják mások és emiatt ők már nem érzik az eredetiséget és az egyediséget, hiszen "vótmá" érzésük van vele kapcsolatban. De ez hasonlóan működik a filmeknél is. Ezért is szomorú, hogy a Valve hagyja kihűlni. A Valve nem csak a HL játékok fejlesztését engedte el, hanem kb az összes nagy "sorozatuk" megállt a 2-es számnál. Ennélfogva bármely érvelés amit a védelmükben fel lehet hozni, csupán rizsa. Pedig az Alyx-el megmutatták, hogy igenis vannak még ott kreatív fejlesztők, akiket érdemes lenne játékfejlesztéssel foglalkoztatni. Éppen ezért gyáva a hozzáállásuk, amikor az elvárásokra hivatkoznak. Egyszerűen a pénz beszél, abból meg van nekik bőven és nem hajlandóak kockáztatni. Értem én, csak tisztelni azért nem fogom őket emiatt, hiszen az összes sorozatuknak nagy a rajongótábora és ezáltal nagyon sok rajongó számára okoznak csalódást. De hát ez van. Azért a remény hal meg utoljára :D Egyébként a szubjektivitás kapcsán azért oldalakat lehetne írni. Nagyon sok mindentől függ, hogy valaki számára mely játék a favorit. Van amit meg lehet unni 10 perc alatt, van amivel meg az is élvezet, ha csak járkálsz a világban és nem csinálsz semmit csak tudomisén...... hallgatod a szélzúgást :D Meg lehet szeretni ezeket a virtuális világokat is rendesen. Néha meglepő, hogy mennyire. De ez a lassúbb, atmoszférikusabb játékokra inkább igaz mint a pörgősökre. Persze lehet, hogy ez is teljesen egyén függő....
Nekem a kedvenc részem, amikor több fejezetnyi menekülés után Gordon megszerzi a pókhangya királynő mirigyét és irányítani tudja vele a dolgozókat. Az talán a legmarkánsabb fordulópont a történetben, mert onnan a menekülés átcsap támadásba. Imádtam ahogy az ízeltlábú hadseregemet ráuszíthattam az ellenre :D
A HL2 grafikája a mai napig megállja a helyét! Kb 2 évente mindig előveszem a játékot és minimális hiányérzetem sincs a látványt illetően. Egyébként a Max Payne első része HD Pack-kel: szintén zenész. És a Ravenholm pályán azért lehet fosni rendesen.😮
ááááá számomra ez a game egy legenda!
Ezt aki nem játszotta 2004 tájékán, az hatalmas élményről maradt le. Ma már bizonyosan nem üt akkorát.
Dehogynem. Én legutóbb játszottam ki sokadjára. Egy legenda ez a game 🎉
2-3 évente újra végig tolom a Black Mesa + HL2 + Ep1&2 sorozatot. Sosem unalmas és még most is ugyanúgy ütős :)
Nem értitek mit írtam. Én is kijátszottam még 2004-ben, és azóta számtalanszor. Aki nem találkozott velee AKKORIBAN, annak ez már messze NEM akkora élmény. Képzeljétek el a Doom 1-2-t, aki akkoriban játszotta nem is tudom 93-94 környékén, annak ez életreszóló élmény. Aki 2000-ben vagy később találkozott vele, annak egy bugyuta de bájos egyszeri játék, semmi extra. Ennyiről van szó.
@@rcs2003 Hát ezzel nem értek teljesen egyet, pedig tudom, hogy részben igazad van. Hasonlatképpen a régi filmeket hoznám fel. Szerintem régen számtalan jó film készült, amik a mai napig ugyanolyan jónak számítanak mint akkoriban. Ellenben muszáj más szemmel leülnöd elé, mert különben nem fogod úgy érezni. De egy Ady verset is jobban értékel valaki, aki ismeri az adott kort amikor írták és a versben használt szimbolikát.
Egyébként kevés játék ad akkora átélést mint a HL. A készítők annó tudatosan is törekedtek rá, hogy ezt az érzést erősítsék és az egész kialakítása és jelenetrendezése ezt szolgálja (nincsenek átvezetők, egy pillanatra sem zökkensz ki a főszereplő szemszögéből, stb.). Szerintem egy játék legeslegfontosabb eleme az átélés és a hangulat. Ebből a szempontból a mai napig nagyon erős. És nem mellesleg használni kell benne az agyadat is, ami manapság meg ritkaság.
Szóval szerintem a mai napig kiemelkedően jó játék, de nyilván a korszellem sokat változott. Ha valaki képes kellő nyitottsággal nekiállni mint egy jó régi filmhez, akkor biztos vagyok benne, hogy elkapja. Egyébként meg bármilyen népszerű, régen sem volt 100%-ban mindenki kedvence. Nem vagyunk egyformák és ez nem is várható el.
@@Csontdalnok azt vágod hogy most ugyanazt mondtad mint amit én írtam, csak felfújva 5x nagyobb terjedelemre :D
Barátokkal co-opban 3-an mi is 2-3 évente végigpörgetjük a sorozatot, hatalmas elény és régi szép emlékeket idéz mind a mai napig!
Én most a Black Mesaval kezdtem pár napja aztán jön a moddolt 2-es széria szinkronnal majd!
Half-Life örökké! ❤
A legjobb game,ever! A napokban gondolkoztam pont azon,hogy ha már (egyelőre?) nincs Half Life 3,akkor miért nem csinálnak egy remake-et(manapság menő ugye) a mai technológiával? Mindenkinek jó lenne! A játékosoknak,akik nem ismerik azonnal rákattanának!Akik meg fanok? Hát egy élmény lenne,a mai "szemmaszírozóan látványos" grafikával (is) ismét! A cégnek meg profit..... Miért nem csinálják???
A Gravity Gun rendkívül sokoldalú felhasználása. volt hogy oda-vissza futkostam a fűrészlapokért, amik hármasával szeletelték a zombikat, vagy palackokkal ápoltam a jónépet, ládákat pakoltam egymásra, hogy előbb fejussak olyan helyekre, ahová elvileg később lehetett, kivéve ha szkriptelt. SPOILER! Az egyik legdurvább számomra az volt, mikor a Hangyalesők elől kellett meglépni, az elszórt tereptárgyak segítségével, s egyszercsak egy karakter megszólal Ne mozdulj László! Bennem megállt az ütő, A másik mikor a Ferogubóval egy jó darabig az oldalunkon harcoltak a Hangyalesők, rendelületlenül. Ennek a játéknak helye van bármely kapcsolódó 10-es toplistában.
Ennek a játnak brutális hangulata van. Nagy kedvenc
Amire legjobban emlékszem, amikor ez a zene megszólalt Apprehension and Evasion
és akkor volt, hogy velünk voltak már a hangyalesők
Alyx: Dr. Freeman ugyebár... :D
Alyx robotkutyája! :D
Még mai napig az egyik legjobb játék és pont.
Szánalmas hogy nincsenek nagyon hasonló kategorian belül lévő játékok.
Nova Prospekt? Azt kihagytuk?
imádom hallgatni ezt a palit :D
amikor eletemben eloszor elinditottam annyira de annyira mas volt mint akarmi amivel addig jatszottam, es azota se utott nekem ekkorat semmi mint ez
detto mondjuk nekem ezen kivul a far cry 3 volt még
Legutóbb már VR-ban sikerült kitolni a teljes szériát. Még mindig üt, úgy meg főleg…
Kedvenc jatekom!
elso tetovalasomat a half life 2 inspiralta mostanra kicsit vicces latni a skibidi toilet maniat es arra gondolni h a legfiatalabb generacionak pl G-man csak a “skibidi toilet man” xddd
nem episode 1 simán hl2
Véleményem szerint ez (nem pont tőletek, hanem úgy általában) ismét egy objektivitástól teljesen mentes, a játékot számomra érthetetlenül az egekig magasztaló videó. A Half-Life 2 egy korrekt játék, érdekes és izgalmas háttértörténettel, azonban mint interaktív program, abszolút nem kiemelkedő. Az, hogy legendás és hovatovább mestermű, szerintem erősen megkérdőjelezhető. A járműves részek túlságosan elnyújtottak és repetitívek; régen sem éreztem, és most sem érzem, hogy "egekbe szökne az adrenalin". Ravenholm érdekes és kellemesen horrorisztikus volt, de akciódúsnak nem mondanám. Menet közben pedig egy átlagos FPS volt, semmivel sem akciódúsabb vagy izgalmasabb, mint a korabeli Painkiller, Halo 2 vagy Unreal Tournament. Persze, aláírom, hogy a grafika a maga idejében a "csúcs" volt, akárcsak a fizikai rendszere, és a története is érdekes, amit azonban a játékmenet nem tudott megfelelően átadni, mert egyszerűen alkalmatlan volt rá. 10+ éve sem láttam értelmét a játékot "legendás" címszavakkal övező nyálverésnek, és ma sem. Korrekt, a maga idejében egy erős 7-es a 10-ből, de nem forradalmi, és nem egy, a mai napig korlátlanul isteníthető digitális Jézus. Zárójelben megjegyezném, hogy én személy szerint kedvelem a játékot, nagyjából évente egyszer újra elő szoktam venni, de fenntartom, hogy közel sem hibátlan, ahogy sok videóban és cikkben, akár ebben a videóban is elő van adva.
na persze.... ekkora hantát is rég olvastam
@@Csontdalnok Ki is fejted mire gondolsz? Veled ellentétben én megfogalmaztam a véleményem, most akkor ki is hantázik? 😀
@@EpickDante Jó, ne haragudj, picit nyers voltam. Túlságosan reggel van. Meg sajnos rossz hatással van rám is a manapság jellemző komment társadalom és annak színvonala. (Plusz valószínűleg a HL kapcsán túlságosan fan vagyok és ez már így is marad :D ).
Szóval mindössze furcsállottam, hogy nem tartasz kiemelkedőnek egy játékot, ennek ellenére minden évben előveszed. Ez erősen ellentmondásos nálam, ezért írtam, hogy hanta, de engedelmeddel elnézést kérek.
Nyilván el tudom fogadni a véleményedet, de akkor megpróbálok én is érvelni kicsit, hogy számomra miért digitális Jézus (ez király aforizma amúgy :D ).
1. Szerintem a HL játékmenete a mai napig az egyik legjobb. Számomra azóta sem volt olyan játék, ahol annyira bele tudtam élni magam a cselekménybe. Soha nem volt átvezető, nem váltott át a kamera, mindig egyes szám első személyben történt minden és mégse maradt le az ember semmiről. Annyira jól megoldották a jelentrendezést, mindig a megfelelő irányba terelték a tekintetet a legváltozatosabb módokon. Tényleg azt érezte az ember, hogy szervers része a történetnek. És ezt a fejlesztők a lehető legtudatosabb módon így tervezték. Később sok játék merített ezekből a fogásokból (mai napig kiemelkedő szerintem a Modern Warfare trilógia a fantasztikus filmes élményével).
2. A HL sajátossága, hogy a játékmenet tempóját a játékos határozza meg. Egy-két kivétellel nyugodt tempóban lehet haladni, a játék nem siettet. Inkább taktikus a játékmenet mint darálós. Mondhatni okosan kell játszani a magad tempójában és senki nem siettet. De alapvetően mindig törekedtek rá a HL sorozatban, hogy kicsit használd az agyad és ne csak bután lövöldözni kelljen. Persze nem tartalmaz agyzsibbasztó puzzle fejtörőket, de mindig is jelen voltak a logikai elemek, amire később két teljes játékot is fejlesztettek alias Portal.
3. A járműves részek fizikája még most is kiemelkedő szerintem, ennélfogva az irányításuk is élvezetes. Sok modernebb játékban gagyibb hatású a járműves irányítás (csak egy borzasztó példát említve - Watch Dogs vleah). Nyilván szubjektív, hogy kinek mennyire jön ez be, én sosem untam őket, főleg, hogy ügyesen közbeiktattak olyan megszakításokat, amikor gyalogosan kellett megoldani a továbbjutást. Az EP2 végén pedig szerintem szenzációsan kombinálták, hogy a járműves és gyalogos harcot kombinálva kelljen likvidálni a lépegetőket.....az egy meglehetősen izzasztó rész volt.
4. Utoljára a hangulatot emelném ki, ami rendkívül sokoldalú. Az első rész szerintem rengeteget merített a DieHard-ból. A főszereplő ugyanúgy szűk helyeken patkány módjára közlekedik és változatos módon ritkítja az ellent. De sosem egy szuperkatona érzetét keltette a főhős, hanem inkább egy okos és leleményes fickóét, aki a legváltozatosabb helyzetekben is feltalálja magát. A második részt több réteggel is tudták fokozni. A játék közel felében menekülni kell és közben megismerkedünk az új környezettel és, hogy mivé lett a világ amíg "szundikáltunk". Néhol beiktatnak egy kicsit horrorisztikusabb hangulatot (Ravenholm, EP2 antlion barlang). Aztán egy fordulattal átmegy a történet támadásba és teljesen más hangulata lesz. Az antlion börtön assaulttól kezdve a városi szabadságharcon át a Citadella beszivárgós részig egytől egyig olyan emlékezetes jelenetsorok, amihez foghatót kevés játékból tudnék felemlegetni.
- Igyekeztem érvelni és nem csupán ömlengeni, bár az nyilván lejött, hogy számomra number1 kategória ez a cucc. Az évek során rengeteg játékban felbukkantak a HL különböző elemei és nyilván aki mostanság játszik vele először, azok számára nem nyilvánvaló, hogy mennyi ötlet származik onnan. De szerintem kiválóan öregedett. A korabeli HALO epizódok például a felújítás ellenére is jóval gyengébbek minden tekintetben. A HL Black Mesa módja pedig kiváló példája, hogy a HL2 motorral milyen remek remake-et lehet csinálni némi rajongói kreativitás mellett és izgalom terén simán leköröz sok mai játékot.
Szerintem borzasztó, hogy a Valve nem mutat konkrét hajlandóságot a sorozat folytatására. Szerintem ha a fentebb felsorolt erősségeit vennék alapul, akkor nem lenne szükség különösebben forradalmi újításokra ahhoz, hogy kiváló játékot készítsenek. Persze kellene néhány jó ötlet, pár új emlékezetes ellenfél és megfelelni a jelenkori grafikai, fizikai és MI követelményeknek, de a spanyolviasz helyett csak tartaniuk kellene magukat a régi erősségekhez. És ha nem is digitális megváltó lenne egy esetleges harmadik rész, attól még lehetne egy apostol vagy próféta vagy tudomisén. :D
@@Csontdalnok Nem szükséges szabadkoznod, a kijelentésed nem volt túlzottan offenzív, és örülök, hogy tényleg megosztottad a véleményed. :D
Az, hogy nem tartom legendásnak a HL játékokat, de évente előveszem őket, nem ellentmondás. Akadnak játékot, amiket újrajátszom évente, melyek sem az én szememben, sem a nagy nyilvánosság előtt nem legendásak. Ez az időről időre történő "rituálé" inkább a régi emlékek és fílingek iránti kötődés, azok tisztelete és újraélése.
Ráadásul objektíven nézve semmi sem lehet 10/10, avagy tökéletes, hiszen ez egy borzasztóan szubjektív értékítélet, mondhatni "ízlés kérdése". Ezért írtam, hogy a HL játékokkal kapcsolatban én a zsigeri objektív véleményt hiányolom. Azt a véleményt bárhol megkapom, hogy ezért meg azért zseniális, akár konkrétumokkal alátámasztva, de az érem másik oldalára szerintem szomorúan kevesen tekintenek be, csak azért mert annyira szeretik az adott produktumot, esetünkben a HL-t. Igenis lehet valami egyszerre élvezetes és defektes, elvégre senkihez és semmihez nem azért kötődünk, mert hibátlan, hanem mert annak gondoljuk. Így szubjektív a véleményünk.
Az már önmagában érdekes kérdés, hogy számodra ezek a játékok lassabb, taktikusabb játékmenetet nyújtanak, és így képesek jobb szó híjján izgalmasak maradni. Mások szerint (mint ahogyan ezen a videóban is elhangzott) "egekbe szökik az adrenalin" rendszeresen, avagy folyamatosan. Szerintem a HL részekben, játékonként van 1-2 olyan szakasz, ahol bármiféle izgalmi ingerküszöböt megütnek. Ez az egyéni értékítélet.
Az, hogy a Valve elengedte a HL játékok fejlesztését, szerintem azért van, mert nincs rá szükségük, és egy új HL játék kiadása olyan vállalás lenne, mintha páros lábbal ugranának egy taposóaknára, aztán vagy túlélik vagy mennek cseresznyét szedni. Az Alyx sikere ironikus, hiszen megmutatta, hogy a Valve képes még mindig nagyot alkotni, szimplán le kell söpörni az asztalról a már társadalommá evolúcionálódott penészes pizzás dobozokat és elkezdenek csinálni valami olyat a VR-nek nevezett búvárszemüvegekre, ami ténylegesen komoly játéknak is nevezhető. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a játékvilág, hovatovább az egész világ nagyon megváltozott az elmúlt 10-20 évben. Sokkal nehezebb megütni azt az ingerküszöböt, és egy játék úgy lehet anyagilag sikeres, ha mindenkinek megfelel, nem csak az oldschool gamereknek. Ezért sem valószínű, hogy lesz még olyan HL játék, mint amilyen régen volt.
Az emberek mindenhez kötnek valamilyen képzettársítást. Cigi = rák, Porsche = gyors, anime = mese, és Half-Life = legenda. Egyik sem feltétlen igaz, egyik sem feltétlen valótlan, mindent a helyén kell kezelni. Ha megjelenik egy új HL, annak fel kell érnie a saját hírnevéhez, ami nagyon nehéz és hálátlan feladat. Egy ilyen jól fekvő cég, mint a Valve, szerintem nem nagyon akarja ezt megkockáztatni. Meg lennék lepve, ha így lenne.
@@EpickDante A nosztalgia nagy úr. Időről időre én is előveszek régi játékokat nosztalgiából, de gyakori, hogy pár óra után megunom őket. A HL-re ez nem igaz, azt töretlenül nyomom még mindig. Ha nem is évente, de 2-3 évente végig tudom tolni a Black Mesa + HL2 +EP1/2 kombót. De simán az Alyx is felfér már a listára mert meglepően jól sikerült :O
10/10 nem létezik, de legendák igen :D A legendákat a nép élteti. És ha valami megérdemli a legendás jelzőt, akkor az szerintem a HL. Persze van még sok másik játék is emellett. Csak hát a legtöbb játék kap folytatást egy idő után, míg a HL-re ez egyelőre nem igaz :D Bár ettől bizonyos értelemben csak még "legendásabb" lesz, viszont idővel óhatatlanul meg fog kopni a fénye. A fiatalok közül egyre kevesebben nyúlnak hozzá a kora miatt. Illetve sok elemét felhasználják mások és emiatt ők már nem érzik az eredetiséget és az egyediséget, hiszen "vótmá" érzésük van vele kapcsolatban. De ez hasonlóan működik a filmeknél is. Ezért is szomorú, hogy a Valve hagyja kihűlni.
A Valve nem csak a HL játékok fejlesztését engedte el, hanem kb az összes nagy "sorozatuk" megállt a 2-es számnál. Ennélfogva bármely érvelés amit a védelmükben fel lehet hozni, csupán rizsa. Pedig az Alyx-el megmutatták, hogy igenis vannak még ott kreatív fejlesztők, akiket érdemes lenne játékfejlesztéssel foglalkoztatni. Éppen ezért gyáva a hozzáállásuk, amikor az elvárásokra hivatkoznak. Egyszerűen a pénz beszél, abból meg van nekik bőven és nem hajlandóak kockáztatni. Értem én, csak tisztelni azért nem fogom őket emiatt, hiszen az összes sorozatuknak nagy a rajongótábora és ezáltal nagyon sok rajongó számára okoznak csalódást. De hát ez van. Azért a remény hal meg utoljára :D
Egyébként a szubjektivitás kapcsán azért oldalakat lehetne írni. Nagyon sok mindentől függ, hogy valaki számára mely játék a favorit. Van amit meg lehet unni 10 perc alatt, van amivel meg az is élvezet, ha csak járkálsz a világban és nem csinálsz semmit csak tudomisén...... hallgatod a szélzúgást :D Meg lehet szeretni ezeket a virtuális világokat is rendesen. Néha meglepő, hogy mennyire. De ez a lassúbb, atmoszférikusabb játékokra inkább igaz mint a pörgősökre. Persze lehet, hogy ez is teljesen egyén függő....