Egy nagyon fontos kiegészítés a feldolgozással kapcsolatban: Nyilván sokkal vidámabbnak, vagy lazábbnak tűnik ez a zene, mint amilyen a vers maga. József Attila mély sebeket tépett fel magában, mikor ezt a verset írta, azonban nekem az utolsó versszak miatt mindig egy "félmosollyal múltba révedő" hangulata volt az egésznek. Az édesanyjára mindenki így szeretne visszaemlékezni (ameddig tud), nem sírni élete végéig. Ezt szerettem volna átadni ezzel a coverrel, viszont ha valakinek ez sok, természetesen azt is megértem.
József Attila: MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
1934. okt.
Látom pótolod a szünetet!Jó lett!👍
Köszi! A héten még jövök pár korábban befejezett feldolgozással.
@@poettoai 🙂👍
Egy nagyon fontos kiegészítés a feldolgozással kapcsolatban:
Nyilván sokkal vidámabbnak, vagy lazábbnak tűnik ez a zene, mint amilyen a vers maga. József Attila mély sebeket tépett fel magában, mikor ezt a verset írta, azonban nekem az utolsó versszak miatt mindig egy "félmosollyal múltba révedő" hangulata volt az egésznek. Az édesanyjára mindenki így szeretne visszaemlékezni (ameddig tud), nem sírni élete végéig. Ezt szerettem volna átadni ezzel a coverrel, viszont ha valakinek ez sok, természetesen azt is megértem.