Nőként, egyáltalán a zaklatásokról az a véleményem, ha zaklat/-tak/-nak, azonnal reagátam/reagálok. Ha éveket, gyakran tizen-/ huszon-éveket kell gondolkodni, hogy jaj, kérem engem most zalattak vagy nem zaklattak, akkor tán nem kéne vele foglalkozni, mert az olybá tűnik, mint mikor Maris néni már huszonötödször gyónja meg, hogy harminc éve félrekefélt és mikor a pap ezt megemlíti neki, azt válaszolja, hogy de olyan jó beszélni róla.
Nem ugyanarról beszélünk, ez így csúsztatás. Aki másképp nem jut munkához, vagy be van szorítva egy helyzetbe hatalom által, nem ugyanaz mint akit leszólítanak az utcán.
Sajnos, kódolva van a "rendszerben", hogy az áldozatok évekig hallgatnak különböző okokból: Még mindig nagyon gyakori az áldozathibáztatás. (Minek ment oda?) A többség még mindig sztereotípiák alapján kezeli az ilyen ügyeket. (Túl rövid volt a szoknya./Minek ivott annyit!) Az áldozatban sokszor erősebb a szégyen a fenti okok miatt is, mint a jogos igazságérzet. A tettesek nagyon okosan felmérik meddig mehetnek el az áldozattal: egy kis puszi, egy szorosabb ölelés, egy kis csipkelődés fenék tájon, egy kis simogatás. Olyan "apróságok", amiket ha szóvá tesz, akkor rögtön lehet rá azt mondani, hogy túlreagálja, félreérti vagy a legrosszabb: elbagatelizálja. (Most mit vagy úgy oda? Más is csinálja! Nem örülsz, hogy tetszel a pasiknak? - férfiaktól és nőktől egyaránt begyűjthető reakciók.) Az ilyen apróságok után az áldozat maga is próbálja meggyőzni magát, hogy biztos csak félreértette, túlreagálta. Minél többet ismétlődnek ezek az incidensek persze kerüli a zaklatót mint a leprást, az meg persze felbátorodik, hogy ha eddig nem hisztizett az áldozat, akkor kijebb tolhatja a határt. A legrosszabb, hogy az áldozat mindig alárendelt pozícióban van, mert diák/alkalmazott, így bármikor megteheti a zaklató, hogy kirúgja vagy épp hanyagolja (pl. szándékosan kis szerepeket ad neki, nem lépteti elő). És ha mindez nem készíti ki eléggé, még mindig ott van, hogy ha végül azonnal reagálni akar, mondjuk feljelentés formájában, akkor neki kell védenie az igazát, ő van pellengérre állítva az előítéletek és a nehéz bizonyíthatóság miatt és nem az áldozat. A felsoroltak miatt az áldozat hallgat, évekig gyűlik benne a feszültség, és a jobbik eset, ha így robban ki belőle végül, hogy a közvélemény változását látva mer beszélni. Sok áldozat akkor mozdul meg, ha látja, hogy nincs egyedül, pl. észreveszi, hogy az új fiatal kolléga is áldozattá vált, és azért lép fel a zaklató ellen, hogy legalább mást ne bánthasson. A legrosszabb esetben a feldolgozás nem sikerül, és évekig tartó gyötrődés után az áldozat "robban" és kárt tesz magában vagy a zaklatójában. Egy tehetséges grafikus William Blake A poison tree című verséhez készített egy remek illusztrációt, ott a gyemrekabuzus van a központban, de nagyon is témába vág. zenpencils.com/comic/poison/ Kardinális kérdés, amit fel is vetnek, de kinek modja el az áldozat először, hogy mit tettek vele? Család, barátok? Egy részt nem akar nekik első körben fájdalmat okozni, másrészt félhet attól a bűntudattól, amik rájuk terhel, hiszen ilyenkor mindenkiben azonnal jön a kérdés: Úristen, én ezt miért nem vettem észre? Miért nem bízott meg bennem annyira a másik, hogy elmondja, hogy bánja őt valaki? Rendőrség? Ha csak nincs komoly bizonyítéka, rohadt nehéz helyzetben van az áldozat, simán ellene fordulhat a helyzet és becsületsértésért elítélik. Ráadásul a magyar rendőrségeken csak pár éve kezdték el bevezetni a gyerekbarát kihallgató szobákat(!) és az ehhez tartozó pszichológiai felkészítést (értsd, hogy hallgass ki humánusan egy bántalmazott/abuzált/stb.gyereket), attól félek, hogy arra sem készítették fel őket még rendesen, hogy kezeljenek egy szexuálisan zaklatott vagy megerőszakolt áldozatot. (A lehető legjobakat feltételezem a fenti esetekben a renőrökről, biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek, és nem az ő hibájuk, hogy források híján nincsenek felkészítve az ilyen vagy ehhez hasonló esetekre.) A helyzetet tetézi, hogy az említett esetek is vagy akár a vers illusztráció is egy zárt szakmai közegben történt, ahol kis túlzással mindenki ismer mindenkit, és a zaklatónak komoly befolyása van, örökre megfoszthatja a kiteljesedés és a siker lehetőségétől az áldozatot, kettétörheti a karrierjét látszólag ok vagy feltűnés nélkül. A szakmabeliek pedig bűnrészessé akaratlanul-akarva bűnrészessé válnak, mert veszélybe kerülhet az ő karrierjük is, ha lerántják a leplet a másikról, vagy azért mert ők is sárosak vagy azért mert a spionnak bélyegzik őket. Ezzel pedig a szenvedés köre bezárul, az áldozatot zaklatják, a "szemtanúk" félnek és reménykednek, hogy a zaklatás nem valós/nem derül rá fény, ha mégis őket nem keverik bele, a ragadozó pedig bűntetlenül garázdálkodik tovább. (Sajnos, azzal is számolni kell, hogy sokan arra fogják használni ezt a helyzetet, hogy besároznak makulátlan erkölcsű embereket, hogy az öt perces hírnévbe kapaszkodva feljebb kapaszkodjanak a rang/karrierlétrán nem törődve azzal mit teszenk a megrágalmazott ember önbecsülésével, megítélésével magán és közéletével. Cska remélem, hogy lesz mód ezeknek az eseteknek a 100%-os kiszűrésére.)
" a művészvilágban mindenki...." Van egy remek mondás, vadászati témában, és ide is illik: A dagonyában minden disznó sáros! Na megyek röhögni....ezen a sok pipiske-művészen, meg az okostojás műsorvezetőn...:-P
Jaj kérem ma mindenhol megkell feküdni a főnöknek nemcsak a szinész világban...Kerényiről viszont nemhiszem,hogy igaz lenne...ha akkor frissen nem mondták miért nem hallgattak...ma is sok nő megteszi hogy munkához jusson...
Az egész dolog nevetséges! Minden nőnek lehetősége van ezt elkerülni, ha nem kerülte el és másodszor is megtehették vele, akkor ne reklamáljon! Amelyik nő nem nem tudja leszerelni az erőszakosan közeledő férfit, az nem eléggé NŐ! Évek múlva előhozni a saját ügyetlenségét nevetséges! Szégyellje magát amiért másnap nem a rendőrségre ment hanem évek múlva csemegéztet a bugyi ügyével egy országot!
Biztos, hogy még arról szól aminek indult? Nekem már nem......
Nőként, egyáltalán a zaklatásokról az a véleményem, ha zaklat/-tak/-nak, azonnal reagátam/reagálok. Ha éveket, gyakran tizen-/ huszon-éveket kell gondolkodni, hogy jaj, kérem engem most zalattak vagy nem zaklattak, akkor tán nem kéne vele foglalkozni, mert az olybá tűnik, mint mikor Maris néni már huszonötödször gyónja meg, hogy harminc éve félrekefélt és mikor a pap ezt megemlíti neki, azt válaszolja, hogy de olyan jó beszélni róla.
Nem ugyanarról beszélünk, ez így csúsztatás. Aki másképp nem jut munkához, vagy be van szorítva egy helyzetbe hatalom által, nem ugyanaz mint akit leszólítanak az utcán.
Sajnos, kódolva van a "rendszerben", hogy az áldozatok évekig hallgatnak különböző okokból:
Még mindig nagyon gyakori az áldozathibáztatás. (Minek ment oda?)
A többség még mindig sztereotípiák alapján kezeli az ilyen ügyeket. (Túl rövid volt a szoknya./Minek ivott annyit!)
Az áldozatban sokszor erősebb a szégyen a fenti okok miatt is, mint a jogos igazságérzet.
A tettesek nagyon okosan felmérik meddig mehetnek el az áldozattal: egy kis puszi, egy szorosabb ölelés, egy kis csipkelődés fenék tájon, egy kis simogatás. Olyan "apróságok", amiket ha szóvá tesz, akkor rögtön lehet rá azt mondani, hogy túlreagálja, félreérti vagy a legrosszabb: elbagatelizálja. (Most mit vagy úgy oda? Más is csinálja! Nem örülsz, hogy tetszel a pasiknak? - férfiaktól és nőktől egyaránt begyűjthető reakciók.)
Az ilyen apróságok után az áldozat maga is próbálja meggyőzni magát, hogy biztos csak félreértette, túlreagálta. Minél többet ismétlődnek ezek az incidensek persze kerüli a zaklatót mint a leprást, az meg persze felbátorodik, hogy ha eddig nem hisztizett az áldozat, akkor kijebb tolhatja a határt.
A legrosszabb, hogy az áldozat mindig alárendelt pozícióban van, mert diák/alkalmazott, így bármikor megteheti a zaklató, hogy kirúgja vagy épp hanyagolja (pl. szándékosan kis szerepeket ad neki, nem lépteti elő).
És ha mindez nem készíti ki eléggé, még mindig ott van, hogy ha végül azonnal reagálni akar, mondjuk feljelentés formájában, akkor neki kell védenie az igazát, ő van pellengérre állítva az előítéletek és a nehéz bizonyíthatóság miatt és nem az áldozat.
A felsoroltak miatt az áldozat hallgat, évekig gyűlik benne a feszültség, és a jobbik eset, ha így robban ki belőle végül, hogy a közvélemény változását látva mer beszélni. Sok áldozat akkor mozdul meg, ha látja, hogy nincs egyedül, pl. észreveszi, hogy az új fiatal kolléga is áldozattá vált, és azért lép fel a zaklató ellen, hogy legalább mást ne bánthasson. A legrosszabb esetben a feldolgozás nem sikerül, és évekig tartó gyötrődés után az áldozat "robban" és kárt tesz magában vagy a zaklatójában. Egy tehetséges grafikus William Blake A poison tree című verséhez készített egy remek illusztrációt, ott a gyemrekabuzus van a központban, de nagyon is témába vág.
zenpencils.com/comic/poison/
Kardinális kérdés, amit fel is vetnek, de kinek modja el az áldozat először, hogy mit tettek vele?
Család, barátok? Egy részt nem akar nekik első körben fájdalmat okozni, másrészt félhet attól a bűntudattól, amik rájuk terhel, hiszen ilyenkor mindenkiben azonnal jön a kérdés: Úristen, én ezt miért nem vettem észre? Miért nem bízott meg bennem annyira a másik, hogy elmondja, hogy bánja őt valaki?
Rendőrség? Ha csak nincs komoly bizonyítéka, rohadt nehéz helyzetben van az áldozat, simán ellene fordulhat a helyzet és becsületsértésért elítélik. Ráadásul a magyar rendőrségeken csak pár éve kezdték el bevezetni a gyerekbarát kihallgató szobákat(!) és az ehhez tartozó pszichológiai felkészítést (értsd, hogy hallgass ki humánusan egy bántalmazott/abuzált/stb.gyereket), attól félek, hogy arra sem készítették fel őket még rendesen, hogy kezeljenek egy szexuálisan zaklatott vagy megerőszakolt áldozatot. (A lehető legjobakat feltételezem a fenti esetekben a renőrökről, biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek, és nem az ő hibájuk, hogy források híján nincsenek felkészítve az ilyen vagy ehhez hasonló esetekre.)
A helyzetet tetézi, hogy az említett esetek is vagy akár a vers illusztráció is egy zárt szakmai közegben történt, ahol kis túlzással mindenki ismer mindenkit, és a zaklatónak komoly befolyása van, örökre megfoszthatja a kiteljesedés és a siker lehetőségétől az áldozatot, kettétörheti a karrierjét látszólag ok vagy feltűnés nélkül. A szakmabeliek pedig bűnrészessé akaratlanul-akarva bűnrészessé válnak, mert veszélybe kerülhet az ő karrierjük is, ha lerántják a leplet a másikról, vagy azért mert ők is sárosak vagy azért mert a spionnak bélyegzik őket. Ezzel pedig a szenvedés köre bezárul, az áldozatot zaklatják, a "szemtanúk" félnek és reménykednek, hogy a zaklatás nem valós/nem derül rá fény, ha mégis őket nem keverik bele, a ragadozó pedig bűntetlenül garázdálkodik tovább.
(Sajnos, azzal is számolni kell, hogy sokan arra fogják használni ezt a helyzetet, hogy besároznak makulátlan erkölcsű embereket, hogy az öt perces hírnévbe kapaszkodva feljebb kapaszkodjanak a rang/karrierlétrán nem törődve azzal mit teszenk a megrágalmazott ember önbecsülésével, megítélésével magán és közéletével. Cska remélem, hogy lesz mód ezeknek az eseteknek a 100%-os kiszűrésére.)
Mindent elhiszek, de mindennek van határa. Hollywood utánzása!! Nem tudok máskëppen feltünni, hát így majd lesz.
Itt már csak a Szexuális Zaklatás Panda segíthet.
Bizonyítani is kellene!
" a művészvilágban mindenki...."
Van egy remek mondás, vadászati témában, és ide is illik:
A dagonyában minden disznó sáros!
Na megyek röhögni....ezen a sok pipiske-művészen, meg az okostojás műsorvezetőn...:-P
Ugordjunk vissza 1980-ba. Nincs internet. De jó. Nincs agymosás a tv-kben.
POCEGODOR AZ ATV KANALIS!!!
nemcsak a müveszeknel hanem mas szakmàkban is!
Jaj kérem ma mindenhol megkell feküdni a főnöknek nemcsak a szinész világban...Kerényiről viszont nemhiszem,hogy igaz lenne...ha akkor frissen nem mondták miért nem hallgattak...ma is sok nő megteszi hogy munkához jusson...
Kezd ez az egesz nagyon unalmas lenni! Az egesz a media hirhajszalasarol szol.
Ha untat, ne nézd. Hirhajszalas, ebből sehogy sem lesz értelmes szó. Esetleg hirhajhász, de az sem főnévként.
Na meg egy arctalan eszoszto!
Nos, kedves Rose, ez egy igazán korrekt, témábavágó hozzászólás. Esetleg tetszene keresni egy nyelvtani topicot.
Ez a férfiak kiheréléséről szól a félelemkeltésről.Ne merj udvarolni, ennyi.
Az egész dolog nevetséges! Minden nőnek lehetősége van ezt elkerülni, ha nem kerülte el és másodszor is megtehették vele, akkor ne reklamáljon! Amelyik nő nem nem tudja leszerelni az erőszakosan közeledő férfit, az nem eléggé NŐ! Évek múlva előhozni a saját ügyetlenségét nevetséges! Szégyellje magát amiért másnap nem a rendőrségre ment hanem évek múlva csemegéztet a bugyi ügyével egy országot!
Köszönjük szépen az igen értékes és értelmes hozzászólást...