Dobák őrnagyra én is emlékszem. Ő volt az őrszázad parancsnoka... Mi csak "Dábók" őrnagynak hívtuk mert olyan tájszólásban beszélt(talán palócosan). A belső körletünk az őrszázad felett volt a másodikon. Én a vegyvédelmi század ( Papp Tasziló örgy.) tüzoltó szakaszában voltam gépkocsivezető és szakaszirnok Papp Gyula zls. parancsnoksága alatt 77-79-ig. Ő is ott lakott a családjával a lakótelepen aztán úgy tudom elkültöztek Somogyjádra. Jó volt hallani a videóban az In silenciót... Sokat jártam át a cimborámhoz Czukor Lacihoz a Komplexumba és este mikor mentem vissza a körletbe és szakadt a hó és a hangszórókon szólt a takarodóra az In silenció az akkori lámpák fényénél...míg élek nem feledem...
Kedves László! Örülök, hogy ennyi idő után is megfogott ez a kis munkám. Dobák Laci bácsi nincs, már fentebb volt szó róla. Papp Tasziló: egy egyedi jelenség volt, örök mókamester. Volt. Itt lakott a közelben és csirkéket tenyésztett. Papp Gyula... szomorú kötelességként én temettem Jádon. Kovács volt az eredeti mestersége, és az én apósomé. Folyt a tapasztalatcsere. Il silentio: hát igen, nekem is előjött a varázsa. Elég gyakran töltöttem a takarodó körüli perceket (is) a laktanyában, minden évszakban. Maradt egy egyedi élmény erről a zenéről. Volt egy kedves női munkatársunk, egy kollégánk felesége, telefon központ kezelő. Nyugdíjba vonulása napján egy kis meglepetés búcsúztatót rendeztünk. Eleve nem számított rá. Aki szabad volt a híradó zászlóaljnál, mindenki megjelent, és mindenki ötletelt és dolgozott. Hatalmas üres dobozokat szalagoztunk - masniztunk fel, és persze azt hitte, ajándék. Mind ki kellett bontani, a szakmához kapcsolódó apró vickek - vackok voltak bennük. Emlkek, de nem ajándék, bár elvihette természetesen. Végül a legkisebb szerény dobozka rejtette élete álmát: egy hintaszéket. Mit ne mondjak, nem jutott szóhoz. Persze megringattuk benne. Ment a hülyeség, a sztorizás. Még viszonylag fiatalon, zászlóalj parancsnokként én vezettem be a terembe, ahol mindez előkészületek és a munkatársak várták. Hátam mögé rejtve egy nagy, friss csokor orgona, szintén kedvenc virága. Pár szavas üdvözlés után átadtam. Nem nagy dolog - áprilisban. Igenám, de ott akkor október volt! A titok: a nappalok hossza gyakran előhozza ősszel a tavaszi virágokat. Ibolya is esik ilyenkor, de mivel senki se számít rá, észre se veszik. A végszó: persze tömegesen haza kísértük, vittük a holmikat. Egyeztetett időpontban kezdve, hogy éppen a kapun átlépve csengjen le az utolsó hang, a Takarodó kísérte. Hát aznap bizonyára keveset pisilt, annyira megkönnyeztette az egész. Hát ilyenek is történtek, és ha nem idézed vissza azt a hóeséses éjszakai hangulatot, eszembe nem jut ez az egész. Hangulat: nézd meg, töltsd le magadnak ez az albumot. drive.google.com/drive/folders/1q5MG2mlX1LBKeKXXEF2DqsJbqaMXjFwL?usp=sharing Szinte frissek a felvételek, talán nem haragszol meg értük. Ha pedig módod van rá, gyere, körül tudsz még nézni, van egy kis múzeumunk, és a laktanya is bejárható. Egy e-mail a joozsibaacsi@gmail.com - ra, vagy egy telefon a 30 2477163-ra és nyitva az út. Szívesen látunk minden kedves érdeklődőt. Egy tábla kifejezetten várja, hogy oda írd, mettől meddig, mit tettél Taszárért.
Érdeklődőknek: a zene kezdőmotívuma adott. Koszorúzások alatt vált, majd a hajtóműzajok után ismét: LOVE ME - mert ott valaki nagyon nem szeret minket. A búcsúzás után ismét a "szeress engem"... Az érintettet - eddig - nem hatotta meg.
Kedves Bíró Kálmán! Igen, a két megnevezett személy valóban a vélt kapcsolatban volt egymással. A felvételt én készítettem és adtam közre. Melinda Asszony a támogatók és a koszorúzók közt is meg van nevezve. Jelenleg is a helyi képviselő testületnek - régtől fogva - tagja. Édesapja Dobák László sajnos már nem él. Valóban nagy hangú, és jó kedélyű ember volt, kicsit furcsa tájszólással: "Dábóklaci", kissé rövid á-val, rengeteg túlélő sztorival. Lányának elérhetősége nyilvános, tekintse meg Taszár község honlapját. (www.taszar.hu/kepviselo_testulet.html) Amiket korábbi hozzászólásokra üzentem: Önre is, ha jobban tetszik Rád is vonatkozik: gyertek, nézzetek körül, mindenki talál valami emléket. Megéri, és semmibe sem kerül az útiköltségen kívül.
A Dobák Melinda csak nem a Dobák százados /lánya?/ rokona. A Dobák százados volt a szd. pk.-m 1967-68-ig. Én rep.gép mech. voltam. I-ső szd. 1604 volt az old számom. Nagyhangú, de jó ember volt.
Kedves Árpád! Köszönöm az érdeklődést. Ha a csatlakozás azt jelenti, hogy akár eljönnél, akár csak érdeklődnél, küldj egy levelet a joozsibaacsi@gmail.com-ra. Minden továbbit megbeszélünk. Még van mit... remélem, még sokáig lesz mit...
én is szivesen csatlekoznék,itt szogáltam és nagyon sokat jelent!
Koszonjuk a videot es a kepeket,en orulok,hogy ott lehettem :)
Köszönjük az összefoglalót! Jövőre mi is biztosan ott leszünk!!!
Köszönöm!
Dobák őrnagyra én is emlékszem. Ő volt az őrszázad parancsnoka...
Mi csak "Dábók" őrnagynak hívtuk mert olyan tájszólásban beszélt(talán palócosan).
A belső körletünk az őrszázad felett volt a másodikon.
Én a vegyvédelmi század ( Papp Tasziló örgy.) tüzoltó szakaszában voltam gépkocsivezető és szakaszirnok Papp Gyula zls. parancsnoksága alatt 77-79-ig.
Ő is ott lakott a családjával a lakótelepen aztán úgy tudom elkültöztek Somogyjádra.
Jó volt hallani a videóban az In silenciót...
Sokat jártam át a cimborámhoz Czukor Lacihoz a Komplexumba és este mikor mentem vissza a körletbe és szakadt a hó és a hangszórókon szólt a takarodóra az In silenció az akkori lámpák fényénél...míg élek nem feledem...
Kedves László!
Örülök, hogy ennyi idő után is megfogott ez a kis munkám. Dobák Laci bácsi nincs, már fentebb volt szó róla. Papp Tasziló: egy egyedi jelenség volt, örök mókamester. Volt. Itt lakott a közelben és csirkéket tenyésztett. Papp Gyula... szomorú kötelességként én temettem Jádon. Kovács volt az eredeti mestersége, és az én apósomé. Folyt a tapasztalatcsere.
Il silentio: hát igen, nekem is előjött a varázsa. Elég gyakran töltöttem a takarodó körüli perceket (is) a laktanyában, minden évszakban.
Maradt egy egyedi élmény erről a zenéről. Volt egy kedves női munkatársunk, egy kollégánk felesége, telefon központ kezelő. Nyugdíjba vonulása napján egy kis meglepetés búcsúztatót rendeztünk. Eleve nem számított rá. Aki szabad volt a híradó zászlóaljnál, mindenki megjelent, és mindenki ötletelt és dolgozott. Hatalmas üres dobozokat szalagoztunk - masniztunk fel, és persze azt hitte, ajándék. Mind ki kellett bontani, a szakmához kapcsolódó apró vickek - vackok voltak bennük. Emlkek, de nem ajándék, bár elvihette természetesen. Végül a legkisebb szerény dobozka rejtette élete álmát: egy hintaszéket. Mit ne mondjak, nem jutott szóhoz. Persze megringattuk benne. Ment a hülyeség, a sztorizás. Még viszonylag fiatalon, zászlóalj parancsnokként én vezettem be a terembe, ahol mindez előkészületek és a munkatársak várták. Hátam mögé rejtve egy nagy, friss csokor orgona, szintén kedvenc virága. Pár szavas üdvözlés után átadtam. Nem nagy dolog - áprilisban. Igenám, de ott akkor október volt! A titok: a nappalok hossza gyakran előhozza ősszel a tavaszi virágokat. Ibolya is esik ilyenkor, de mivel senki se számít rá, észre se veszik. A végszó: persze tömegesen haza kísértük, vittük a holmikat. Egyeztetett időpontban kezdve, hogy éppen a kapun átlépve csengjen le az utolsó hang, a Takarodó kísérte. Hát aznap bizonyára keveset pisilt, annyira megkönnyeztette az egész.
Hát ilyenek is történtek, és ha nem idézed vissza azt a hóeséses éjszakai hangulatot, eszembe nem jut ez az egész.
Hangulat: nézd meg, töltsd le magadnak ez az albumot. drive.google.com/drive/folders/1q5MG2mlX1LBKeKXXEF2DqsJbqaMXjFwL?usp=sharing Szinte frissek a felvételek, talán nem haragszol meg értük.
Ha pedig módod van rá, gyere, körül tudsz még nézni, van egy kis múzeumunk, és a laktanya is bejárható. Egy e-mail a joozsibaacsi@gmail.com - ra, vagy egy telefon a 30 2477163-ra és nyitva az út. Szívesen látunk minden kedves érdeklődőt. Egy tábla kifejezetten várja, hogy oda írd, mettől meddig, mit tettél Taszárért.
Ugyanekkor voltam az őrszázadban, Dobák őrnagy parancsnoksága alatt! :) Ő volt egyúttal a helyőrség parancsnok is.
Nagyon régiek a bejegyzések, ennek ellenére kérdezném - él még a szándék a találkozóra?
Érdeklődőknek: a zene kezdőmotívuma adott. Koszorúzások alatt vált, majd a hajtóműzajok után ismét: LOVE ME - mert ott valaki nagyon nem szeret minket. A búcsúzás után ismét a "szeress engem"... Az érintettet - eddig - nem hatotta meg.
Kedves Bíró Kálmán!
Igen, a két megnevezett személy valóban a vélt kapcsolatban volt egymással. A felvételt én készítettem és adtam közre. Melinda Asszony a támogatók és a koszorúzók közt is meg van nevezve. Jelenleg is a helyi képviselő testületnek - régtől fogva - tagja. Édesapja Dobák László sajnos már nem él. Valóban nagy hangú, és jó kedélyű ember volt, kicsit furcsa tájszólással: "Dábóklaci", kissé rövid á-val, rengeteg túlélő sztorival. Lányának elérhetősége nyilvános, tekintse meg Taszár község honlapját. (www.taszar.hu/kepviselo_testulet.html)
Amiket korábbi hozzászólásokra üzentem: Önre is, ha jobban tetszik Rád is vonatkozik: gyertek, nézzetek körül, mindenki talál valami emléket. Megéri, és semmibe sem kerül az útiköltségen kívül.
Nem birok 50 evet várni,annyira gáz volt? Valahogy juttasd el légyszives! Köszike
A Dobák Melinda csak nem a Dobák százados /lánya?/ rokona. A Dobák százados volt a szd. pk.-m 1967-68-ig. Én rep.gép mech. voltam. I-ső szd. 1604 volt az old számom. Nagyhangú, de jó ember volt.
Kedves Árpád!
Köszönöm az érdeklődést. Ha a csatlakozás azt jelenti, hogy akár eljönnél, akár csak érdeklődnél, küldj egy levelet a joozsibaacsi@gmail.com-ra. Minden továbbit megbeszélünk. Még van mit... remélem, még sokáig lesz mit...
... és akkor még a madár körüli magánszámaidat be se szerkesztettem. Nem törlöm, majd maszekban megkapod. ötven év múlva örülni fogsz neki.