TESTVÉRE, JÁNOS, A STÁJER HERCEG | AZ ÚJÍTÓ JÓZSEF NÁDOR

József nádor fiatalabb testvérei közül a legtehetségesebbnek a rendhagyó pályát befutó János főherceg (1782-1859) bizonyult. Érdeklődése a természettudományok és a történelem felé vonzotta, míg a család katonai tanulmányokra szorította. A napóleoni háborúkban tábornagyi rangig emelkedett, de - kiemelkedő személyes bátorsága ellenére - nem volt szerencsés hadvezér. A magyar történelembe is egy vereséggel, az 1809-ben vívott győri csata vesztes császári parancsnokaként írta be nevét. A háborúk után a korszerű brit egyetemi oktatást, a polgári közigazgatási szervezeteket és az iparvállalatok működését tanulmányozta, és stájerországi birtokaira visszavonulva felvilágosult, szabadelvű reformokat kezdeményezett. Ellenezve a bécsi udvar mereven abszolutisztikus politikai elveit, a továbbiakban nem vállalt semmilyen birodalmi szintű katonai vagy politikai szerepet. Személyes szabadságát is demonstrálva rangon aluli, de boldog házasságot kötött Anna Plochl-lal, a Bad Aussee-i postamester leányával (utódaik a ma is virágzó meráni grófi család tagjai).
Vagyonát modern vállalkozásokba fektette, szabadidejében jelentős ásványgyűjteményt állított össze, alpinista és vadász szenvedélyének hódolt. Polgári módon élt, szokásaiban, ruházkodásában a stájer hagyományokat követte, így a köznyelv a „stájer herceg” nevet ragasztotta rá. 1811-ben megalapította a grazi Joanneum felsőfokú természettudományos és műszaki iskolát, a Grazi Műszaki Egyetem (TU Graz), elődjét, amely ma a János Főherceg Egyetem (Erzherzog Johann Universität) része.
1848. június végén a frankfurti német alkotmányozó szövetségi gyűlés a főherceget - Ferdinánd császár helyett - német birodalmi kormányzóvá választotta. Ténykedése e funkcióban azonban igen komoly nehézségekbe ütközött, így a forradalmak leverése után lemondott hivataláról és hazatért szűkebb stájer hazájába, ahol őt választották meg Stainz városka polgármesterének.