Mindenhol csak a rövid- és hosszútávú memóriáról van szó. Meg az öregedés memóriát romboló-kiüritő hatásáról. Engem valami egészen más foglalkoztat: hogy milyen memória tipusok vannak - születéstől, majd felnőttkortól - az öregkorig. Például: 1. kihoztam a reggelimet a konyhából a hallba, a számitógépem asztalára. Hogy evés közben egy jó kis krimit is élvezzek. De szükségem lenne még egy kanálra. Vissza a KONYHÁBA… mit is akartam innen? Italt? / kecsapot? / egy szelet kenyeret? Vagy kizavarni az ablakon beugrott macskát, ami azóta is ott nyivákol? (nyilván ő is éhes). Nem jut eszembe, hogy mit akartam… ja, egy nagykanalat! 2. Gyorsan beugrok az öltöző SZOBÁMBA is. De minek? Mert egy kicsit hüsi van még. Egy pulcsit, vagy tréningnadrágot? De mindjárt indulok dolgozni (kertészkedni), és odakint már igencsak meleg van. Az útlevelem meg hamarosan lejár… időpontot akartam kérni az interneten - mikor is jár le? De nem emlékszem, hogy melyik fiókban vannak az érvényes irataim. Miért, most ez a legfontosabb? Majd este… / Na, ez fincsi volt. Csak a MOSÓKONYHÁBA kell még mennem. Minek? Most akarom feltölteni a mosógépet - amikor úgyis el akarok menni? Ja, nem - az előző adagot kell kiteritenem a kertben - hogy mire hazaérek, megszáradjon. És ezek is mind az Altzheimer élőjelei? A fenéket! Hisz fiatalon is mindig annak a tárgynak / embernek - BÁRMINEK a HELYE jutott először eszembe, amit meg akartam találni. Az ARCOK BEAZONOSITÁSA!! Ki ez, és hogy hivják? Persze hogy ismerem - de honnan? Pedig EZ SEM csak az öregedők tipikus memóriazavara! A tanárszak elvégzése után mindjárt 5-6 oszályban kezdtem (fizikát és kémiát) tanitani - sőt az egyikben osztályfőnök is lettem. Na, ez keserves korszak volt a számomra! Mert még a saját osztályomban sem voltam képes, 2-3 hónap mulva sem megjegyezni a diákjaim nevét! Kivéve azokét, akikről valami fontosat tudtam már. Pl. hogy ő az N. Miki, akiknél már voltam családlátogatáson, sokat beszélgettem velük - a tanitványomról is. / Ő pedig a bekiabálós T. Böske, aki akkor is „válaszol”, ha nem is kérdeztem semmit. Meg folyton, hangosan társalog jobbról-balra, miközben órát tartok. S ha rászólok, feláll és tüntetően kisétál, hogy „pisilnie kell”. / Ennek meg - a csendes, okos Marikámnak - nemrég halt meg az anyja (mint az enyém is, már kiskoromban.) Ja, őneki nyilván emiatt jegyeztem meg rögtön a nevét… S persze, mivel KEZDŐ tanár voltam, gyakran szakfelügyelők látogatták az óráimat. Hogy leszek képes eltitkolni, hogy legtöbbüket a nevén se tudom szólitani? Mi lesz, ha az lesz a véleményük rólam, hogy nem is vagyok alkalmas tanárnak? (De nem lett semmii, mert több iskolában (a lakásproblémáim miatt még vidéken is) - tanitottam még sokáig. (Amig vissza nem mentem az egyetemre, hogy a továbbiakban inkább kutató (vegyész) - lehessek…) E „csatolós memóriazavarnak” a másik hátránya, hogy az ilyenek (mint én) ált. a tankönyvi adatokat (pláne évszámokat) sem képesek „bemagolni”. Naná, fiatalon se. Csak azt jegyezzük meg, amihez hozzá tudnak kapcsolni valamit, ami személy szerint is érdekel minket. Például: ki volt „Pitagorasz” - ez egy görög névnek tűnik - na és? Úgyse emlékszem már, hogy mit tanultunk róla - de mi a „tétele”? Aha! a2+b2 = c2. Jó, de ahhoz, hogy ezzel a képlettel számolni tudjak, e 3 „betűből” (ismeretlenből) kettőnek a számértékét meg kell adni… Na, mire való az internet? VIDEÓ: Pitagorasz tétele 5 percben th-cam.com/video/rQZ13nJEYcs/w-d-xo.html Hja, a derékszögű háromszögek 2 befogója és az átlója! (Ez valóban egy klassz videó - s hogy területeket is ki lehet számolni a segitségével!) Csak még mindig nem emlékszem, ki volt Pitagorasz? Lássuk: Wikipedia Phütagorasz ...Hogy még az „iskoláját” is eltörölték (a RITMUS, a ZENE, LÓDOBOGÁS) - a SZEX, az UNIVERZUM „ZENÉJE”:-) / s a követőit is elüldözték / őt magát pedig meg is ölték végül? Hm, hm…
A memória működése összefügg az elválasztás konfliktusokkal. A családi memóárban, történelemben sok fájdalmas elválasztási sokk élményt találhatunk, amire egy epigenetikai megoldás lehet, ha gyorsan felejtünk. A biológiában, a természetben ha egy nőstény préda állat kicsinyét megeszik a ragadozók, akkor pár nap múlva már nem is emlékszik, hogy volt kölyke és a következő héten már fogamzóképes állapotban van, hogy pótolja a veszteséget egy új vemhesség által. Ez az anyatermészet kegyes megoldása. Az embereknél is hasonlóképpen működik. A bonyolult érzelmi és gondolati világ az, ami megnehezíti a felejtést. Ahogy idősödik az ember, egyre több elválasztási sokk-élmény érheti, amit ha nem dolgozott fel, akkor a biológia segít nem emlékezni. Halálesetek, abortuszok, válások, megbocsáthatatlan dolgok stb. Ez az időskori feledékenység igazi oka. Ha felejtek, az az érdekeltségem, hogy elfelejtsenek engem. A másik konfliktus pedig az, hogy szeretném, hogy emlékezzenek rám. Nemrégiben megélt események: vékonybél. Kulcsszó: felszívás, magamévá teszem. Amikor úgy érzem, hogy szerves része vagyok a családomnak. Az Alzheimerben a rövid távú emlékezet rossz. Megvizsgáljuk a vékonybelet, s annak a konfliktusát. Hosszú távú emlékek: máj. Kulcsszó: tisztelet. Család, tisztelet, harag, hiány / nélkülözéssel kell dolgoznom. A kókusz olaj használata segít. Ozmozis. Az idős emberek egyre jobban haszontalanabbnak érzik magukat. Tehát minél hasznosabbnak érzi magát valaki, annál jobban meggyógyul!!!!
Nagyon érdekes...teljesen máshogy működnek az egyéni memóriák. Én most, 57 évesen bármikor felidézem, hogy ki volt a rendezője egy húsz éve látott filmnek. Szembe jön valaki az utcán, megmondom hogy három hónapig a szomszédom volt és mi a neve. Általános iskolai osztályom 36 fős névsorát elmondom. Gyerekkoromban hallott és azóta megszűnt rádióműsorok címeit tudom. De ha a saját telefonszámomról van szó, már bizonytalanabb vagyok. Azt pedig, hogy tegnap hova raktam a slusszkulcsomat, senki ne kérdezze.
Szerintem ezért csodálatos az élet. Emiatt ilyen sokrétű. És nem csak az emberekre igaz ez. Már látjuk az állatok különböző egyéniségét is egy fajon belül. Köztük a vadon élő állatokon is. Szerintem itt lehet egy nagy titok, tetszett a videó.
Mindenhol csak a rövid- és hosszútávú memóriáról van szó. Meg az öregedés memóriát romboló-kiüritő hatásáról.
Engem valami egészen más foglalkoztat: hogy milyen memória tipusok vannak - születéstől, majd felnőttkortól - az öregkorig. Például: 1. kihoztam a reggelimet a konyhából a hallba, a számitógépem asztalára. Hogy evés közben egy jó kis krimit is élvezzek. De szükségem lenne még egy kanálra. Vissza a KONYHÁBA… mit is akartam innen? Italt? / kecsapot? / egy szelet kenyeret? Vagy kizavarni az ablakon beugrott macskát, ami azóta is ott nyivákol? (nyilván ő is éhes). Nem jut eszembe, hogy mit akartam… ja, egy nagykanalat! 2. Gyorsan beugrok az öltöző SZOBÁMBA is. De minek? Mert egy kicsit hüsi van még. Egy pulcsit, vagy tréningnadrágot? De mindjárt indulok dolgozni (kertészkedni), és odakint már igencsak meleg van. Az útlevelem meg hamarosan lejár… időpontot akartam kérni az interneten - mikor is jár le? De nem emlékszem, hogy melyik fiókban vannak az érvényes irataim. Miért, most ez a legfontosabb? Majd este… / Na, ez fincsi volt. Csak a MOSÓKONYHÁBA kell még mennem. Minek? Most akarom feltölteni a mosógépet - amikor úgyis el akarok menni? Ja, nem - az előző adagot kell kiteritenem a kertben - hogy mire hazaérek, megszáradjon. És ezek is mind az Altzheimer élőjelei? A fenéket! Hisz fiatalon is mindig annak a tárgynak / embernek - BÁRMINEK a HELYE jutott először eszembe, amit meg akartam találni.
Az ARCOK BEAZONOSITÁSA!! Ki ez, és hogy hivják? Persze hogy ismerem - de honnan? Pedig EZ SEM csak az öregedők tipikus memóriazavara! A tanárszak elvégzése után mindjárt 5-6 oszályban kezdtem (fizikát és kémiát) tanitani - sőt az egyikben osztályfőnök is lettem. Na, ez keserves korszak volt a számomra! Mert még a saját osztályomban sem voltam képes, 2-3 hónap mulva sem megjegyezni a diákjaim nevét! Kivéve azokét, akikről valami fontosat tudtam már. Pl. hogy ő az N. Miki, akiknél már voltam családlátogatáson, sokat beszélgettem velük - a tanitványomról is. / Ő pedig a bekiabálós T. Böske, aki akkor is „válaszol”, ha nem is kérdeztem semmit. Meg folyton, hangosan társalog jobbról-balra, miközben órát tartok. S ha rászólok, feláll és tüntetően kisétál, hogy „pisilnie kell”. / Ennek meg - a csendes, okos Marikámnak - nemrég halt meg az anyja (mint az enyém is, már kiskoromban.) Ja, őneki nyilván emiatt jegyeztem meg rögtön a nevét…
S persze, mivel KEZDŐ tanár voltam, gyakran szakfelügyelők látogatták az óráimat. Hogy leszek képes eltitkolni, hogy legtöbbüket a nevén se tudom szólitani? Mi lesz, ha az lesz a véleményük rólam, hogy nem is vagyok alkalmas tanárnak? (De nem lett semmii, mert több iskolában (a lakásproblémáim miatt még vidéken is) - tanitottam még sokáig. (Amig vissza nem mentem az egyetemre, hogy a továbbiakban inkább kutató (vegyész) - lehessek…)
E „csatolós memóriazavarnak” a másik hátránya, hogy az ilyenek (mint én) ált. a tankönyvi adatokat (pláne évszámokat) sem képesek „bemagolni”. Naná, fiatalon se. Csak azt jegyezzük meg, amihez hozzá tudnak kapcsolni valamit, ami személy szerint is érdekel minket. Például: ki volt „Pitagorasz” - ez egy görög névnek tűnik - na és? Úgyse emlékszem már, hogy mit tanultunk róla - de mi a „tétele”? Aha! a2+b2 = c2. Jó, de ahhoz, hogy ezzel a képlettel számolni tudjak, e 3 „betűből” (ismeretlenből) kettőnek a számértékét meg kell adni… Na, mire való az internet? VIDEÓ: Pitagorasz tétele 5 percben th-cam.com/video/rQZ13nJEYcs/w-d-xo.html Hja, a derékszögű háromszögek 2 befogója és az átlója! (Ez valóban egy klassz videó - s hogy területeket is ki lehet számolni a segitségével!) Csak még mindig nem emlékszem, ki volt Pitagorasz? Lássuk: Wikipedia Phütagorasz ...Hogy még az „iskoláját” is eltörölték (a RITMUS, a ZENE, LÓDOBOGÁS) - a SZEX, az UNIVERZUM „ZENÉJE”:-) / s a követőit is elüldözték / őt magát pedig meg is ölték végül? Hm, hm…
A memória működése összefügg az elválasztás konfliktusokkal. A családi memóárban, történelemben sok fájdalmas elválasztási sokk élményt találhatunk, amire egy epigenetikai megoldás lehet, ha gyorsan felejtünk. A biológiában, a természetben ha egy nőstény préda állat kicsinyét megeszik a ragadozók, akkor pár nap múlva már nem is emlékszik, hogy volt kölyke és a következő héten már fogamzóképes állapotban van, hogy pótolja a veszteséget egy új vemhesség által. Ez az anyatermészet kegyes megoldása. Az embereknél is hasonlóképpen működik. A bonyolult érzelmi és gondolati világ az, ami megnehezíti a felejtést. Ahogy idősödik az ember, egyre több elválasztási sokk-élmény érheti, amit ha nem dolgozott fel, akkor a biológia segít nem emlékezni. Halálesetek, abortuszok, válások, megbocsáthatatlan dolgok stb. Ez az időskori feledékenység igazi oka. Ha felejtek, az az érdekeltségem, hogy elfelejtsenek engem. A másik konfliktus pedig az, hogy szeretném, hogy emlékezzenek rám. Nemrégiben megélt események: vékonybél. Kulcsszó: felszívás, magamévá teszem. Amikor úgy érzem, hogy szerves része vagyok a családomnak. Az Alzheimerben a rövid távú emlékezet rossz. Megvizsgáljuk a vékonybelet, s annak a konfliktusát.
Hosszú távú emlékek: máj. Kulcsszó: tisztelet. Család, tisztelet, harag, hiány / nélkülözéssel kell dolgoznom. A kókusz olaj használata segít. Ozmozis. Az idős emberek egyre jobban haszontalanabbnak érzik magukat. Tehát minél hasznosabbnak érzi magát valaki, annál jobban meggyógyul!!!!
Nagyon érdekes...teljesen máshogy működnek az egyéni memóriák. Én most, 57 évesen bármikor felidézem, hogy ki volt a rendezője egy húsz éve látott filmnek. Szembe jön valaki az utcán, megmondom hogy három hónapig a szomszédom volt és mi a neve. Általános iskolai osztályom 36 fős névsorát elmondom. Gyerekkoromban hallott és azóta megszűnt rádióműsorok címeit tudom. De ha a saját telefonszámomról van szó, már bizonytalanabb vagyok. Azt pedig, hogy tegnap hova raktam a slusszkulcsomat, senki ne kérdezze.
Szerintem ezért csodálatos az élet. Emiatt ilyen sokrétű. És nem csak az emberekre igaz ez. Már látjuk az állatok különböző egyéniségét is egy fajon belül. Köztük a vadon élő állatokon is.
Szerintem itt lehet egy nagy titok, tetszett a videó.
Nagyon tetszett, köszi.
emlékszem h nem emlékszem.
✌️😎