Mit gondol? podcast - Geszti Péter a tehetségről | Marie Claire Hungary
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 2 พ.ย. 2023
- A Mit gondol? podcast harmadik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. A legújabb epizódban Lukács Luca vendége Geszti Péter, akivel a tehetségről beszélgettünk.
FELIRATKOZÁS: bit.ly/2OQgbPe
marieclaire.hu/
/ marieclairehun
/ marieclaire. . - แนวปฏิบัติและการใช้ชีวิต
Imádom Geszti gondolatait! Az Adom a napom pedig sok-sok év után újra a Tv elé ültetett (bár bevallom a reklámok miatt néha bosszankodtam, hogy nem tudtak bizonyos témákban eléggé elmerülni, de tudom, hogy ez ilyen ☺️) A feleségével való műsort pedig nagyon várom! Jó, hogy szóba került a Couple's therapy podcast,mert szerettem.
Kedves Luca! Más adásoknál láttam, hogy sokan kritizáltak, pedig szerintem nagyon intelligens és egyedi riportokat készítesz, érdekes kérdésekkel. És a folyamatos fejlődést, önreflexiót is látom! Ne hallgass a kritikusokra, hanem csak így tovább! ❤️
Kedves, nyugodt, higgadt vélemény-nyilvánító, friss és tartalmas mondandóval. Kellemes stílusban jól megragadott lényeg: humánum,, jó szándék, békesség. Köszönet a beszélgetésért. További sok sikert Péternek és a műsornak.
Polihisztor.🥰💗
Igazad van Pèter😮mint a Beatles..egyedül Paul vègzett gimnàziumot.
.zenesulit egyikūk sem😮😅
Csak azok vonják le a végső következtetéseket, akiknek az életében nincs semmi művészet. Az öngyilkosság, a szentség, a bűn - a tehetségtelenség megannyi változata. A nyílt vagy álcázott gyónás, akár a szó közvetíti, akár a hang vagy a színek, visszafogja a belső erők felgyülemlését, és a külső világ elébe lökve elerőtleníti őket. Ez az üdvös érvágás a teremtés minden tényére rányomja a szökés bélyegét. Ám akiben energiák halmozódnak fel, nyomás alatt él, tulajdon többletének rabszolgájaként; őt semmi sem gátolja abban, hogy-hajótörést ne szenvedjen az abszolútum vizein… Az igazán tragikus lét szinte sosem azokban lelhető föl, akik bánni tudnak az őket űző rejtélyes erőkkel; ha a mű felemészti a lelküket, honnan kerítenének még erőt, hogy a végletes tettekig jussanak? Nézzük ezt a hőst: a halál e magasrendű neme csak azért lehetett osztályrésze, mert hiányzott belőle a tehetség, hogy verssorról verssorra fokozatosan múljon ki. Minden hősiesség valamely tehetség hiányának a levezeklése a szívben fészkelő szellem közreműködésével, és minden hős tehetségtelen. Épp ez a fogyatékossága hajtja és gazdagítja, miközben azok, akik a művészettel meglopták a kimondhatatlan rájuk eső részét, létezésük terén háttérbe szorulnak, hiába képes szellemük mindenki másénál magasabban szárnyalni. Van, aki úgy fordít hátat felebarátainak, hogy kolostorba vonul, vagy más eszközhöz folyamodik, amilyen a morfium, az önkielégítés, vagy a kisüsti, pedig egyik vagy másik önkifejezési forma a megmentője lehetett volna. De mivel öntudata egyetlen percig sem szünetel, mivel pontos számlát vezet készleteiről és veszteségeiről, észben tartja élete végösszegét, amiből a művészet nem vonhat le semmi címen, olyannyira behódolt önmagának, hogy minden gesztusa és minden elhatározása totális - ezért csak egész valóját érintő következtetésre képes. A végleteket nem ízlelgeti, hanem elmerül bennük; annyira, hogy belevész a bűnbe, az istenhitbe, vagy saját vérébe, holott az önkifejezés gyáva megtorpanásai meghátrálásra késztették volna a főbenjáró tett előtt. Aki kifejezi magát, az nem tesz kárt önmagában; a végső konklúziókat legfeljebb kísértés formájában ismeri. Márpedig nem az számít szökevénynek, aki eljut a végső következtetésekig, hanem aki magát szétszórja és kifecsegi, attól tartva, hogy a saját magával való szembenézés vesztét, összeomlását okozná.
Cioran