Már régen megadtam volna professzor úrnak a Nobel díjat ami járna az járna köszönöm hogy van Nekünk ❤❤❤❤❤😂😂😂😂😂😊😊😊11 éves tacskóval élek szuka és egy európai tarka 1/2 1 éves cicával 70 éves vagyok és még időnként Sárospatakra járok lovagolni Mezőkeresztesen tanultam és voltunk 1971-ben a Vadászati Kiállításon találkoztunk Fülöp herceggel is nagyon közvetlen volt mindenkivel 😊😊😊😊
Amióta emlèkszem mindig szerettem az állatokat ès a kutyákat nagyon szeretem most is van egy Artúrom 8 èves keverèk a menhelyről.A szomszéd kutyák mind ismernek mert mindig megsímogatom ès beszélek hozzájuk,ès elítèlem aki bántja az állatokat.17 èves volt a legtovább èlő Cèzár kutyám.Tanár úrtól hallottam már több mindent a kutyákról ès igaz a kutyák mosolyognak.Igaz Artúr is mindig pontosan 10-10ó30perc között jelez kèri az ennivalóját.
Sajnálom, hogy Jeromos már nem lehet a gazdája mellet de egy archív film bejátszást vagy fényképet megérdemelt volna Jankakával együtt, hiszen tulajdonképpen ők a főszereplők.
Ezt meg fogom páromnak mutatni, ugyanis pont a professzor úrtól hallottam a kutyák 50év mulva beszélhetnek meg fognak szólalni , de nem fognak filozofálni... Utána néztem több cikkben is olvastam...
A lovak kapcsán talán Monthy Roberts -re gondolt és a "csatlakozás" módzerére. A lovak testbeszédét figyelte és tanulta meg és ezzel kommunikál a lovakkal.
@@juditdemeter1683 A saját gyakorlati tapasztalatom. 57 éves vagyok és őtéves korom óta mindig volt 1-2-3 kutyánk és macskánk. A kutyalányok sokkal kezelhetőbbek és jobban reagálnak a váratlan helyzetekre (pl. utazás). Valahogy mintha jobban kommunikálnának, de ennek az okát nem tudom. Könnyebb meggyőzni őket valamiről vagy rávenni őket valamire. Nagyon fontos a gyerekek iránti jóindulatuk is. Nincs baj a fiúkutyákkal se, de nemi jellegük része az öntörvényűség. Nekünk mosr két boxerünk van, a lányt általában szavakkal tudom meggyőzni az igazamról. A fiúval meg volt párszor kisebb fizikai konfliktusom, persze mindig dűlőre jutottunk valahogy és meggyőztem hogy nem ő lesz a falkavezér. A macskáknál teljesen màs minden. Mindig volt az utóbbi évtizedekben pár befogadott macskánk, mindegyik egyéniség volt, de csak három volt azért igazi kedvenc, mert szinte teljesen emberiek voltak a megnyilvánulásaik. És mindhárom ivartalanított kandúr volt.
@@juditdemeter1683 Saját, gyakorlatban szerzett tapasztalatom. 57 éves vagyok és kb. ötéves korom óta mindig volt kutyánk, macskánk, néha több is. A kutyáknál a szukák érzékenyebbek és valahogy kezelhetőbbek, a gyerekekkel kimondottan megértőbbek. Jobb a kommunikációjuk a kanokénál, akiknél az öntörvényű(bb) viselkedés számomra a nemi jelleg részének tűnik. Most két boxerünk van, a lány pillanatok alatt megért egy szót, pillantást, mozdulatot. A fiú makacsabb, sőt többször volt már vele kisebb fizikai konfliktusom, amit persze sikerült megoldani és meggyőzni őt arról, hogy ki a falkavezér. Ha annyiban hagytam volna a dolgot, már rég a rabszolgájának tekintene. A macskáknál teljesen más a helyzet. Mindegyik külön egyéniség, de a kandúrok nagyon azok! Eddig három olyan macskám, macskánk volt (az egyik most is megvan), amelyik azért vált nagy kedvenccé, mert sokszor szinte emberszerű megnyilvánulásokat produkált. Mindhárom esetben ivartalanított kandúrokról beszélek. Ez persze mind a magánvéleményem, és mivel személyes élmények kellettek hozzá, másnak mások lehetnek a tapasztalatai és így más lehet a véleménye is.
Oké, kis agy, kevés ész. De akkor mi a helyzet a varjakkal meg a papagájokkal, amelyek köztudottan nagyon intelligens állatok a kis agyuk ellenére? És azt meg honnan tudjuk, hogy hogyan vadászott az ember 50 ezer évvel ezelőtt a farkasokkal együtt?
A csirkék nem butábbak, mint más madarak. Tanulmányok kimutatták, hogy a csirkék öntudattal és empátiával rendelkeznek, és képesek komplex viselkedésformákra is. Például, a csirkék világos fiziológiai és viselkedésbeli reakciókat mutatnak, amikor csibéik enyhe bajba kerülnek, ami az empátia jele.
@@zsuzsamold Ha csibéik vannak, akkor már nem csirkék, hanem tyúkok, pontosabban kotlók. :) Igen, a TH-cam-on is látni ilyen "viselkedésbeli reakciót" a kotló részéről, amikor a csibéit elragadni szándékozó héjának úgy nekimegy, hogy csak úgy porzik; mint egy harcias kiskakas. Adott esetben a kakas is közbelép, s tollfelhő szállingózik körülöttük. A héja, ha szerencsés, elmenekül, de olyat is láttam, hogy a hátára fekve próbált védekezni a túlerővel szemben. Az egyik hasonló videóban pedig a tyúkudvaron lévő kecske is a tyúkok segítségére sietett, és próbálta döfni a héját, ami szintén empátiára és összetartásra utaló jel, és példamutató magatartásforma számunkra, emberek számára is. Az az érzésem és meggyőződésem, hogy általában nagyon alábecsüljük az állatok kognitív és emocionális képességeit.
Már régen megadtam volna professzor úrnak a Nobel díjat ami járna az járna köszönöm hogy van Nekünk ❤❤❤❤❤😂😂😂😂😂😊😊😊11 éves tacskóval élek szuka és egy európai tarka 1/2 1 éves cicával 70 éves vagyok és még időnként Sárospatakra járok lovagolni Mezőkeresztesen tanultam és voltunk 1971-ben a Vadászati Kiállításon találkoztunk Fülöp herceggel is nagyon közvetlen volt mindenkivel 😊😊😊😊
A kamerás valami amatör ?
@@laszlonagy4329Szerintem nem...mostanság ilyenek a profik.
Lenyűgöző volt a professzor úr előadása .❤️
Amióta emlèkszem mindig szerettem az állatokat ès a kutyákat nagyon szeretem most is van egy Artúrom 8 èves keverèk a menhelyről.A szomszéd kutyák mind ismernek mert mindig megsímogatom ès beszélek hozzájuk,ès elítèlem aki bántja az állatokat.17 èves volt a legtovább èlő Cèzár kutyám.Tanár úrtól hallottam már több mindent a kutyákról ès igaz a kutyák mosolyognak.Igaz Artúr is mindig pontosan 10-10ó30perc között jelez kèri az ennivalóját.
Köszönjük.🐕💐💐💐Szívvel,lélekkel bölcsen, és mi is tanulunk. És életfontosat.
Mindig akárhányszor látom,imádom hallgatni.❤
Annyira szeretem hallgatni!
Legnagyobb tiszteletem. 😊🫠🤗
Szuper volt, köszönjük!
🤩
8:11
Döbbenetes észrevétel!
Az operatőrnek miért remeg a keze? Nagyon zavaró!
mert munka elött, munka közben soha nem iszik.
❤
Sajnálom, hogy Jeromos már nem lehet a gazdája mellet de egy archív film bejátszást vagy fényképet megérdemelt volna Jankakával együtt, hiszen tulajdonképpen ők a főszereplők.
Fantasztikus a riporter is❤
Annyira életszerűen beszélget,mintha ott lennék a szobában!
Ezt meg fogom páromnak mutatni, ugyanis pont a professzor úrtól hallottam a kutyák 50év mulva beszélhetnek meg fognak szólalni , de nem fognak filozofálni... Utána néztem több cikkben is olvastam...
A lovak kapcsán talán Monthy Roberts -re gondolt és a "csatlakozás" módzerére. A lovak testbeszédét figyelte és tanulta meg és ezzel kommunikál a lovakkal.
Valószínűleg valóban!
13:30
Mindig azon a véleményen voltam, hogy kutyából jobb a szuka, macskából jobb a kandúr. Kivétel erősíti a szabályt...
Ennek a meglátásnak mi az alapja?
@@juditdemeter1683 A saját gyakorlati tapasztalatom. 57 éves vagyok és őtéves korom óta mindig volt 1-2-3 kutyánk és macskánk. A kutyalányok sokkal kezelhetőbbek és jobban reagálnak a váratlan helyzetekre (pl. utazás). Valahogy mintha jobban kommunikálnának, de ennek az okát nem tudom. Könnyebb meggyőzni őket valamiről vagy rávenni őket valamire. Nagyon fontos a gyerekek iránti jóindulatuk is. Nincs baj a fiúkutyákkal se, de nemi jellegük része az öntörvényűség. Nekünk mosr két boxerünk van, a lányt általában szavakkal tudom meggyőzni az igazamról. A fiúval meg volt párszor kisebb fizikai konfliktusom, persze mindig dűlőre jutottunk valahogy és meggyőztem hogy nem ő lesz a falkavezér. A macskáknál teljesen màs minden. Mindig volt az utóbbi évtizedekben pár befogadott macskánk, mindegyik egyéniség volt, de csak három volt azért igazi kedvenc, mert szinte teljesen emberiek voltak a megnyilvánulásaik. És mindhárom ivartalanított kandúr volt.
@@juditdemeter1683 Saját, gyakorlatban szerzett tapasztalatom. 57 éves vagyok és kb. ötéves korom óta mindig volt kutyánk, macskánk, néha több is. A kutyáknál a szukák érzékenyebbek és valahogy kezelhetőbbek, a gyerekekkel kimondottan megértőbbek. Jobb a kommunikációjuk a kanokénál, akiknél az öntörvényű(bb) viselkedés számomra a nemi jelleg részének tűnik. Most két boxerünk van, a lány pillanatok alatt megért egy szót, pillantást, mozdulatot. A fiú makacsabb, sőt többször volt már vele kisebb fizikai konfliktusom, amit persze sikerült megoldani és meggyőzni őt arról, hogy ki a falkavezér. Ha annyiban hagytam volna a dolgot, már rég a rabszolgájának tekintene. A macskáknál teljesen más a helyzet. Mindegyik külön egyéniség, de a kandúrok nagyon azok! Eddig három olyan macskám, macskánk volt (az egyik most is megvan), amelyik azért vált nagy kedvenccé, mert sokszor szinte emberszerű megnyilvánulásokat produkált. Mindhárom esetben ivartalanított kandúrokról beszélek. Ez persze mind a magánvéleményem, és mivel személyes élmények kellettek hozzá, másnak mások lehetnek a tapasztalatai és így más lehet a véleménye is.
Tudomásom szerint a tacskók is Egyiptomból kerültek Európába
A Tachko dinasztia elég sokáig uralta Ebiptomot. 🎃
Oké, kis agy, kevés ész. De akkor mi a helyzet a varjakkal meg a papagájokkal, amelyek köztudottan nagyon intelligens állatok a kis agyuk ellenére?
És azt meg honnan tudjuk, hogy hogyan vadászott az ember 50 ezer évvel ezelőtt a farkasokkal együtt?
A csirkék nem butábbak, mint más madarak. Tanulmányok kimutatták, hogy a csirkék öntudattal és empátiával rendelkeznek, és képesek komplex viselkedésformákra is. Például, a csirkék világos fiziológiai és viselkedésbeli reakciókat mutatnak, amikor csibéik enyhe bajba kerülnek, ami az empátia jele.
@@zsuzsamold
Ha csibéik vannak, akkor már nem csirkék, hanem tyúkok, pontosabban kotlók. :)
Igen, a TH-cam-on is látni ilyen "viselkedésbeli reakciót" a kotló részéről, amikor a csibéit elragadni szándékozó héjának úgy nekimegy, hogy csak úgy porzik; mint egy harcias kiskakas. Adott esetben a kakas is közbelép, s tollfelhő szállingózik körülöttük. A héja, ha szerencsés, elmenekül, de olyat is láttam, hogy a hátára fekve próbált védekezni a túlerővel szemben. Az egyik hasonló videóban pedig a tyúkudvaron lévő kecske is a tyúkok segítségére sietett, és próbálta döfni a héját, ami szintén empátiára és összetartásra utaló jel, és példamutató magatartásforma számunkra, emberek számára is.
Az az érzésem és meggyőződésem, hogy általában nagyon alábecsüljük az állatok kognitív és emocionális képességeit.