Nagyon aktuális téma. Megtapasztaltam sajnos. 6 éve jöttem rá, hogy irígy rám az anyám. Nagyon figyelem magam, hogy észrevegyem magamban az irígységet bárkivel szemben is. Nagyon rejtett tud lenni.
Huhh ez egy rendkívül nehéz téma, viszont nagyon örülök, hogy erről is beszéltek. Még nem hallgattam végig az egész poscast-et, de már most szeretném leírni a témához kapcsolódó számomra legfájdalmasabb élményeket, amiket édesanyám irigysége miatt szenvedtem el. Nem kívánt gyermekként születtem, anyukám nem akart, apukám viszont annál inkább, így lett az apának egy pici lánya. Anyukám egyszercsak rámragasztott egy ilyen nevet, hogy Maca. Onnantól kezdve az egész család így hívott és, amikor anyukám mondta azt különösen gunyorosan és lenézően tette. Utáltam és hiába mondtam, hogy ne hívjon így, csakazértis mondta. A másik élményem, amikor várandós voltam az első fiammal, akkor mondta nekem anyám, hogy ez a gyerek őt jobban fogja szeretni, mint engem. Erre csak annyit válaszoltam, hogy téged azért dpg szeretni, mert a nagymamája leszel, engem pedig, mert az anyukája leszek. Ezen annyira megsértődött, hogy több hónapig nem beszélt velem. Szóval annyira jó, hogy végre beszál valaki ezekről a létező és romboló dolgokról.
@annamariablaga5888 Már nem él anyukám, 7 éve halt meg. Ahogy elköszönt az is sokmindent elárult a viszonyunkról, lezárás helyett bűntudatot hagyott rám. Ohh azért neked is kijárt sajnos a nem jó szülőből, sajnálom, hogy neked is ilyesmiket kellett megélned. Remélem a saját családod szeretetteljes ❤️.
Magyarországon a két legkárosabb mondat: - minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének - szeretned és tisztelned kell a szüleidet akármilyenek is Ezzel a két mondattal generációkat nyomorítottak meg érzelmileg
Azt gondolom ,én is a legjobbat akarom a gyerekemnek de ha felnőtt lesz akkor ő is azt fogja mondani hogy nem volt jó.😊 A másik amit gondolok a mi szüleink ennyit tudtak adni mint ahogy mi is ennyit tudunk most adni vagy 25 évvel ezelőtt ha nagyobbak a gyerekeink ennyit tudtunk nekik adni.Ami most a mai világban eleggé elavult. Nekem van egy 25 éves fiam és egy 10 éves lányom .Szerencsés vagyok megláthatom,fejlődhetek,tanulhatok mit csináltam akkor és most hogy csinálom a gyerekemmel. A szülenknek, az ő szüleiknek mással kellett megküzdeniük lehet éppen az életbenmaradással nem volt ilyen "jó"dolguk.Én már tudom kár ezen problémázni de át kell menni ezen is😊
Reménykeltő, hogy itthon is egyre gyakrabban kerülnek elő ezek a témák, és traumainformált emberek beszélgetnek róla. Nagyon köszi ezt a beszélgetést, és kíváncsian várom az utánzással kapcsolatos epizódot.
Nekem van egy tapasztalatim az utánzással kapcsolatban.A kisgyerekek szoktak utánozni a másik gyereket amire azt mondják természetes,elfogadott.Nekem nem természetes az én gyerekeim nem utánoznak más gyerekeket.Jó nekik amit vesznek maguknak nem kell olyan mint a másiknak.Ismerek olyan kisgyereket aki ha meglátja a másikét neki is olyan kell rendszeresen.Soha nem jó a sajátja ami van neki. Szerintem ez azért van mert nincs saját személyisége, mindent a másiktól próbál "elvenni", átvenni.Mások kedvéért csinál dolgokat hogy elfogadják.Pl csak azért szereti ő is a macskákat mert a másik szereti hogy a másik elfogadja.Feladja magát már kis korban.
Ilyen anya mellett nőttem fel. Amint lehetőségem lett elköltöztem. Másik városban lakom, nem keresem. Nem kell hálásnak lenni és tisztelni a szüleinket ha nincs miért.
@@ottonemarianagy5406akkor minden állatot tisztelned kellene, azt is amelyiket megeszed, ha van utódja, mert szaporodni az állat is képes, sőt van amikor önzetlenebbül viselkedik, mint némelyik ember szülő.
@@ottonemarianagy5406 tipikus bűntudatkeltő duma. Anya vagyok. A gyerek nem akart megfoganni, vele ez csak megtörtént. Legyen egy életre a lekötelezettem, mert méltóztattam megszülni, ha már megfogant? Akkor is, ha ocsmányul viselkedek vele? Ezen azért érdemes elgondolkodni.
@@ottonemarianagy5406 Nem-nem tévedés. Az szimpla biológia. Az az érték, hogy biztosítja (mindkét szülő) a vállalt gyermek egészséges testi-lelki fejlődését, ha csak az egyiket is elhanyagolja, akkor nem érdemel semmit, nemhogy hálát.
Nagyon értékes, mély beszélgetés volt, egy igazán fontos témáról. Legjobb amikor csak ti ketten vagytok jelen, jól rezonáltok egymásra. Stekler Tamás sok érdekes nézőpontot behoz (de valószínűleg akkor is megnézném a podcastot ha csak felolvasná a telefonkönyvet mert cuki.) :-)
A bátyám, amikor a nagymamánkat ápolni kellett, folyamatosan olyan helyzetbe hozott, hogy a munkámat - valamilyen éppen előállt krízis miatt - ne tudjam megcsinálni. Elég sikeres vagyok a munkámban, nem dicsekedni szeretnék, több mint 30 éve dolgozom a szakmában, elismernek. Ő hasonlót nem tud felmutatni, soha nem volt semmihez kitartása. Annyira átláttam rajta, hogy azon dolgozik, bukjak már el, törjön meg a karrierem. Nem sikerült neki ezt elérni, éppen a mögöttem lévő 30 év miatt a szakmából rengeteg támogatást kaptam. Amikor látta, hogy nem jött be az ügyködése és nem tud keresztbe tenni, máshol próbálkozott, a családomnak ment neki, a gyerekeimet próbálta velem összeugrasztani. Az életemnek egyetlen pontján sem hagyott békén. Nem beszélek már vele, megszakítottam vele a kapcsolatot. Ja, még annyit, hogy nem vagyok öntelt, sőt, inkább szerény. Viszont magabiztos vagyok, mert 55 évesen tudom, hogy mit tettem le az asztalra.
Nekem pont ugyanilyen bátyám van. Még a munkahelyemre is betelefonált a főnökömnek, hogy befeketítsen nála. Szerencsére a főnököm rögtön felismerte, hogy egy súlyos pszichés beteg van a vonal másik végén. Utána elmesélte nekem az egész beszélgetést. Azt mondta, ennyi tömény rosszindulatot, ennyi fekete masszát még életében nem hallott emberi szájból kiáradni.
, az elgondolkodtatott h amíg én is csak ösztönből és zsigerből próbáltam megoldásokat találni a nárcisztikus bántásokra, addig engem is pont így fogadtak és ítéltek meg
Amikor jogosnak vélt számonkéréseim voltak "jólmenő" életüket élő hugaim felé, h pld egymagam megszakadok a nagymama-gondozásban.., és szerintem nekik bővebben volnának eszközeik is segíteni,ők is mindent támadásnak véltek,(rögtön önvédelemből visszatámadás volt a helyzet, ami nyilván jól el tud fedni pl.egy szégyenérzetet) melynek eredménye a teljes elfordulás és a kapcs.megszakítás lett részükről. Így kevesebb gondjuk van és olcsóbb is, meg szembesülni se kell semmivel és senkivel. Önmagukkal végképp nem. Ez van sokszor a másik oldalon - persze nem mindig. Csak tartok tőle h itt is könnyen "befigyel" egyfajta egyoldaú szemléletmód mint pl.a nárcisztikus témában (hogy mindenki az)
Sziasztok.Amit Tamas felolvasott a 2.5 percel a video vege elott az mint egy eles konyvjelzo nyitotta meg azt az erzest amikor manipulalva de a tudatossagom teljében szembesultem azzal hogy igen, felvetelt keszitett magaban es leutanzott teljesen .kiraz a hideg attol hogy mennyire semaszeruen mukodnek "Ök".Köszönöm . Nagy erdeklodessel hallgatom minden beszelgeteseteket
zseniális ez a műsor, csupa gyöngyszem gondolat, hatalmas segítség. abban is megerősített, hogy mindig az evolúciós egós mintákat érdemes keresni, mert azok mozgatnak mindenkit a nem-szeretetteli helyzetekben.
Én arra nagyon kíváncsi lennék, hogy melyik nemzet milyen szinten áll a magyarokhoz képest irigység, féltékenység, nárcisztikus elnyomás terén. Miért állunk mi rosszabbul? Hogyan tud az ember egészségesen létezni ilyen környezetben?
Ha kellően elhatalmasodik a lelkünkben a szeretet, és el tudok oda jutni, hogy mindenért,mindenkinek meg tudok bocsátani,meg szűnik az irigység a lelkemben.Ez,szerintem egy bizonyos kor után történhet meg,sok mindent meg kell élni, tapasztalni,mire ide tudunk érni, és megszabadulni minden féle ítélet - , előítélettől,kritikától.De akarat is kell ehez,hogy mi saját magunkat akarjuk,hogy jobb emberként működjünk.😔♥️🍀💰🙏🙏🙏🙏🙏
Harmadik lettem országos versírási versenyen középiskolás koromban. A díjátadó Esztergomban volt. Apám amikor nekem adták át a díjat a színpadon kiment cigizni... Édesanyám könnyes szemmel tapsolt. Soha nem felejtettem el pedig már öreg vénasszony vagyok.
Rengeteg korábbi szituáció jött felszínre bennem a beszélgetésetek hatására. Ezekben hol én voltam irigy másokra, hol rám voltak azok. Úgy átszövi az életem az irigység, hogy szinte megrémülök tőle. Elrejtem a képességeim, nem merek belevágni új dolgokba, mert gyakran megnyesték a szárnyaimat, mindeközben irigykedve nézem azokat, akik megteszik. Hiányoltam a beszélgetésetekből (vagy csak elkerülte a figyelmem), hogy mit tegyek abban az esetben, ha irigységet érzek. Azt említitek, mit ne tegyünk, de attól tartok, ha nem teszek semmit, tudattalanul is meg fog jelenni a viselkedésemben. Az utánzás témája is érdekesnek hangzik számomra, abban is vastagon van tapasztalatom mindkét nézőpontból, és kíváncsi vagyok, hogyan tudom megkülönböztetni az inspiráló és a kártékony másolást.
Pont ott állítottam meg a videót (nem hallom a vízforralótól😂), az 56 perc körül említik, hogy érdemes lehet inspirációként tekinteni arra, akire irigykedünk. Személyes ötletek: pl. Tehetsz fel magadnak olyan kérdéseket, hogy hogyan érhetnék el én is hasonló eredményt. Egyáltalán vágyom hasonló eredményre? Vagy csak magára a figyelemre vágyom, amit ez az illető a sikere okán megkap? Mire is vagyok irigy pontosan? Személyes élmény: Ha nem csak irigy vagy valakire, de utálod is az adott személyt, akkor ez extra nehéz. Még az is nehéz, hogy a sok utálat között rájöjj, hogy irigység is van közte, és mire irányul az irigység. De érdemes belefektetni az energiát, érdekes tükör.
@simintoo1 Igen, erre én is gondoltam, de egyelőre zsákutcába futottam vele: bizonytalan vagyok abban, mikor számít inspiráció alapúnak, és mikor toxikusnak a másolás/követés.
@@nikoletttelek-jonas9698 az inspiráció nem másolás. Azt jelenti, hogy beindít benned új, SAJÁT ötleteket. Egy egyszerűen érthető példa: kőfestés. Megnézel egy tonna videót YTn, irigykedsz, hogy jaj de szépek, és még pénzt is tud vele keresni az irigyelt illető. Kérdés: Hogyan tudnál te is pénzt keresni ezzel? Hiszen olyan könnyűnek tűnik. Első lépés: meg kell tanulni magát a technikát. Eszközök, festékek, alapanyagok, metódusok, stb. Mostmár kifejezetten tutorialokra mész rá. Második lépés: beszerzés. Bakker, nem is olyan olcsó ez a mulatság. Na nem baj, könnyű pénz, visszajön hamar. Elkezdesz gyakorolni, igen, még csak másolni a tutorialokat. Két út biztosan lehetséges: az első nem sikerül olyan jól és azonnal kukázod a tevékenységet, mondván h ez mekkora hülyeség, és irigykedsz tovább. Vagy: az első nem sikerül olyan jól, de tisztában vagy vele, h ez természetes, és gyakorolsz tovább. Ezután, amikor eleget másoltál, elkezdenek saját ötleteid érkezni, maguktól. Innentől beszélhetünk inspirációról. Az nem baj, ha más ötlete indította be, esetleg valamiben hasonlít is az originálra. De amikor már beleteszed magadat, akkor az már a te ötleted. Innentől szintén több lehetséges kimenetel létezik: pl rájössz, hogy a hosszas ülés és az órákon át tartó pepecselés nem a te világod, legalábbis nem napi több órában, ráadásul nagy az anyagköltség, tehát nem ebből fogsz meggazdagodni. De lehet, hogy úgy beindul a fantáziád, hogy ontod magadból a szebbnél szebb festményeket, alig várod, h nap mint nap leülhess alkotni, amire piacot is találsz. Vagy megmaradsz a családi ajándékozás szintjén. Bármelyik is teljesül, mindenképp nyertél vele: rálátást egy új területre, egy új képességet, egy új ötletfolyamot, amiből az élet totál más területein profitálhatsz igazán váratlan helyzetekben, és feloldódik az irigység, hiszen elsőkézből megtapasztalod, hogy kell-e ez neked igazán. Ha nem, akkor nincs tovább miért irigykedned, ha igen, akkor pedig nyitva a kapu a lehetőséghez. Kérlek, jelezz vissza, ha túl összevissza fogalmaztam. 😅
@@simintoo1arra gondoltam, hogy akire féltékenyek vagyunk, azt azért kezdjük el utálni, mert akkor könnyebb elhárítani az útból, mintha szeretnénk az illetőt😄
Elhiszem,hogy fájt, de ki mondta ezt neked, a szüleid? Ki nem 💩ja le, hogy neki csak az egyik gyereke a fontos, ez őt minősíti! Örülj neki, hogy elmondta, legalább te is őszinte lehetsz, hogy neked meg ő nem felel meg, mégis be kellett érned vele! Nyugodtan lelökheted arról a piedesztálról, amit veled építetett fel! Amilyen a mosdó, olyan a törölköző! Már nem vagy gyerek, nem kell kedvesnek lenned vele!
Minél több ilyen beszélgetést nézek meg,annál jobban utálom az embereket, főleg a szülőket! Hány gyereket kell még megnyomorítani ahhoz, hogy bármi is változzon?Stallone apja olyan undort váltott ki belőlem, hogy ide le se merem írni, hogy mit tennék vele! Az ember a legönzőbb és legundorítóbb lény, folyamatosan sebezzük és lehúzzuk egymást. A legtöbb embernek 0 önreflexiója van és zombi módon ismétlik ugyanazt a 💩t, borzalmasak!
Engem sokszor büntetett apám azért, mert nem akartam a családdal menni kirándulni és szívesen maradtam volna inkább otthon. Akkor mindig kitalált nekem valami házimunkát büntetésként, nehogy már jól érezzem magam nélkülük is. Mintha sértett lett volna azért, mert nem az ő általa kitalált programot / őt választottam, hanem magamat vagy más társaságot.
Ne haragudjatok én azt nem értem hogy mi a baj az utánzással nem értem? Most tegyük fel tetszik a másiknak a stílusa pl hogy kezel egy konfliktus helyzetet vagy hogy öltözködik vagy akármi is miért ne lehetne egymástól tanulni bizonyos dolgokat? Pl hatékony kommunikáció köszönöm a válaszokat
/"..az irígy anya a férje párjának testére tesz megjegyzéseket.."(?) 🤔 - itt lett bennem némi képzavar, de sejteni vélem "mit szándékozott a költő"../(19:30tól)
Nagyjából a 20.perctől amit Tamás/Melanie Klein/ az irígységről és a féltékenységről mesél, én sem tudom elfogadni.. Viszont amit Éva reagált erre, azzal maximálisan egyet tudok érteni. Végtelen hálával vagyok a tűpontos(nak érzett) megfogalmazásaiért.
Éppen azon tanakodtunk egyik férfi ismerősömmel, hogy lett neki egy barátja, aki elkezdett úgy beszélni mint ő, még a hangszint is leutánozva, olyan szinten, hogy telefonban megkülönböztethetetlen lett a hangjuk. Eredetileg más volt. Nem értjük miért csinálja ezt.
Azok a megjegyzések, hogy "jobb így a hajad, mint az előző" miért irigyek? Vagy ha megjegyezzük, hogy mennyit fejlődött valaki. Ez nem lehet puszta őszinteség? Utóbbi meg támogató, elismerő, hogy mennyit fejlődött a másik? Vagy Pl barátnőmnek is simán mondanám, hogy jelezzem neki, hogy ez a haj ezerszer jobban áll neki. De lehet én értek félre valamit 😅
@@katakeves9810 na. Hát én tanár vagyok, lehet ezért nem is értem ezt. Mármint nekem tök alap, hogy ilyeneket mondok, mikor a gyereknek visszajelzést adok 😅
@ ez a baj és a legtöbb tanár ezért nem való tanárnak. Rengeteg bejegyzés szól arról, hogy dilettáns ‘tanárok’, hogy teszik tönkre a diákok önbecsülését egy életre. Elvégre a tanár is egy tekintély szakma, ergó csinálhat bármit, mivel ő van a hierarchia tetején, mindenki más befoghatja…
Elverte a fejem a születésnapjára vett cipővel,a szomszéd hívott segítséget.Kidobta a ruhámat a 6.emeletrôl.Félmeztelen aludtam a lépcsôház tető emeletén.
Nagyon aktuális téma. Megtapasztaltam sajnos. 6 éve jöttem rá, hogy irígy rám az anyám. Nagyon figyelem magam, hogy észrevegyem magamban az irígységet bárkivel szemben is. Nagyon rejtett tud lenni.
Huhh ez egy rendkívül nehéz téma, viszont nagyon örülök, hogy erről is beszéltek. Még nem hallgattam végig az egész poscast-et, de már most szeretném leírni a témához kapcsolódó számomra legfájdalmasabb élményeket, amiket édesanyám irigysége miatt szenvedtem el. Nem kívánt gyermekként születtem, anyukám nem akart, apukám viszont annál inkább, így lett az apának egy pici lánya. Anyukám egyszercsak rámragasztott egy ilyen nevet, hogy Maca. Onnantól kezdve az egész család így hívott és, amikor anyukám mondta azt különösen gunyorosan és lenézően tette. Utáltam és hiába mondtam, hogy ne hívjon így, csakazértis mondta. A másik élményem, amikor várandós voltam az első fiammal, akkor mondta nekem anyám, hogy ez a gyerek őt jobban fogja szeretni, mint engem. Erre csak annyit válaszoltam, hogy téged azért dpg szeretni, mert a nagymamája leszel, engem pedig, mert az anyukája leszek. Ezen annyira megsértődött, hogy több hónapig nem beszélt velem. Szóval annyira jó, hogy végre beszál valaki ezekről a létező és romboló dolgokról.
Sajnálom, hogy ilyen édesanyád van, nagyon nehéz az ilyen szülővel. Sok erőt kívánok. Engem egy ideig Kakinak hívott a család.
@annamariablaga5888 Már nem él anyukám, 7 éve halt meg. Ahogy elköszönt az is sokmindent elárult a viszonyunkról, lezárás helyett bűntudatot hagyott rám. Ohh azért neked is kijárt sajnos a nem jó szülőből, sajnálom, hogy neked is ilyesmiket kellett megélned. Remélem a saját családod szeretetteljes ❤️.
Magyarországon a két legkárosabb mondat: - minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének
- szeretned és tisztelned kell a szüleidet akármilyenek is
Ezzel a két mondattal generációkat nyomorítottak meg érzelmileg
Pontosan, igaz ezt sokan még ma is szinte szentségtörésnek tartják
Azt gondolom ,én is a legjobbat akarom a gyerekemnek de ha felnőtt lesz akkor ő is azt fogja mondani hogy nem volt jó.😊
A másik amit gondolok a mi szüleink ennyit tudtak adni mint ahogy mi is ennyit tudunk most adni vagy 25 évvel ezelőtt ha nagyobbak a gyerekeink ennyit tudtunk nekik adni.Ami most a mai világban eleggé elavult.
Nekem van egy 25 éves fiam és egy 10 éves lányom .Szerencsés vagyok megláthatom,fejlődhetek,tanulhatok mit csináltam akkor és most hogy csinálom a gyerekemmel.
A szülenknek, az ő szüleiknek mással kellett megküzdeniük lehet éppen az életbenmaradással nem volt ilyen "jó"dolguk.Én már tudom kár ezen problémázni de át kell menni ezen is😊
@@gyongyiszeverenyi7980 Szerintem nem érted.
@@gyongyiszeverenyi7980nem biztos, hogy a szüleinknek nem volt jobb dolguk, mert tized ennyi stressz volt az életükben.
@@gyongyiszeverenyi7980így van
Köszönöm a témát ... mennyi fájdalmat takar ,amit sokan el sem tudnak képzelni...attól aki nekem életet adott és ezt persze mi is tudjuk.😟 .
Sok információ hangzott el ebben, ami elgondolkoztatott. Én nagyon várom az utánzásról szóló Podcast-et is. :)
Reménykeltő, hogy itthon is egyre gyakrabban kerülnek elő ezek a témák, és traumainformált emberek beszélgetnek róla. Nagyon köszi ezt a beszélgetést, és kíváncsian várom az utánzással kapcsolatos epizódot.
Szuper beszélgetés, nagyon szívesen meghallgatnám az utánzásról szólót is! Köszönöm a munkátokat, nagyon hasznos amit csináltok!
Nekem van egy tapasztalatim az utánzással kapcsolatban.A kisgyerekek szoktak utánozni a másik gyereket amire azt mondják természetes,elfogadott.Nekem nem természetes az én gyerekeim nem utánoznak más gyerekeket.Jó nekik amit vesznek maguknak nem kell olyan mint a másiknak.Ismerek olyan kisgyereket aki ha meglátja a másikét neki is olyan kell rendszeresen.Soha nem jó a sajátja ami van neki.
Szerintem ez azért van mert nincs saját személyisége, mindent a másiktól próbál "elvenni", átvenni.Mások kedvéért csinál dolgokat hogy elfogadják.Pl csak azért szereti ő is a macskákat mert a másik szereti hogy a másik elfogadja.Feladja magát már kis korban.
De jó, hogy beszéltetek erről a témáról! Köszönöm! ✨
Köszönöm a tèmàt, hàt ez sincs túl gyakran kimondva
Ilyen anya mellett nőttem fel. Amint lehetőségem lett elköltöztem. Másik városban lakom, nem keresem. Nem kell hálásnak lenni és tisztelni a szüleinket ha nincs miért.
Csak az èletért,amit adott.
Ezen apróság tényleg hanyagolható
@@ottonemarianagy5406akkor minden állatot tisztelned kellene, azt is amelyiket megeszed, ha van utódja, mert szaporodni az állat is képes, sőt van amikor önzetlenebbül viselkedik, mint némelyik ember szülő.
@@ottonemarianagy5406 azt a szülö akarja nem a gyerek a minimum hogy fölnevel , nincs mit hálálkodni ,😅
@@ottonemarianagy5406 tipikus bűntudatkeltő duma. Anya vagyok. A gyerek nem akart megfoganni, vele ez csak megtörtént. Legyen egy életre a lekötelezettem, mert méltóztattam megszülni, ha már megfogant? Akkor is, ha ocsmányul viselkedek vele? Ezen azért érdemes elgondolkodni.
@@ottonemarianagy5406 Nem-nem tévedés. Az szimpla biológia. Az az érték, hogy biztosítja (mindkét szülő) a vállalt gyermek egészséges testi-lelki fejlődését, ha csak az egyiket is elhanyagolja, akkor nem érdemel semmit, nemhogy hálát.
Minden podcastet várok. Nagyon jók a témaválasztások és a beszélgetések. Rengeteget tanulok Tőletek, köszönöm!
Hát ez nagyon nagy segítség volt, hatlamas köszönet nektek
Kíváncsi lennék az utánzással kapcsolatos podcastre is :)
Nagyon értékes, mély beszélgetés volt, egy igazán fontos témáról. Legjobb amikor csak ti ketten vagytok jelen, jól rezonáltok egymásra. Stekler Tamás sok érdekes nézőpontot behoz (de valószínűleg akkor is megnézném a podcastot ha csak felolvasná a telefonkönyvet mert cuki.) :-)
Kedves, huncut szemei vannak.
Nem könnyű hallgatni benneteket, rengeteg fájdalom aktiválódik, de így van jól.
Koszonom-nagyon jo ,tanulsagos ! Figyelmesen hallgatam az elejetol a vegeig ! Gratulallok,sok sikert kivanok a 2025-os Evben !
A bátyám, amikor a nagymamánkat ápolni kellett, folyamatosan olyan helyzetbe hozott, hogy a munkámat - valamilyen éppen előállt krízis miatt - ne tudjam megcsinálni. Elég sikeres vagyok a munkámban, nem dicsekedni szeretnék, több mint 30 éve dolgozom a szakmában, elismernek. Ő hasonlót nem tud felmutatni, soha nem volt semmihez kitartása. Annyira átláttam rajta, hogy azon dolgozik, bukjak már el, törjön meg a karrierem. Nem sikerült neki ezt elérni, éppen a mögöttem lévő 30 év miatt a szakmából rengeteg támogatást kaptam. Amikor látta, hogy nem jött be az ügyködése és nem tud keresztbe tenni, máshol próbálkozott, a családomnak ment neki, a gyerekeimet próbálta velem összeugrasztani. Az életemnek egyetlen pontján sem hagyott békén. Nem beszélek már vele, megszakítottam vele a kapcsolatot. Ja, még annyit, hogy nem vagyok öntelt, sőt, inkább szerény. Viszont magabiztos vagyok, mert 55 évesen tudom, hogy mit tettem le az asztalra.
Nekem pont ugyanilyen bátyám van. Még a munkahelyemre is betelefonált a főnökömnek, hogy befeketítsen nála. Szerencsére a főnököm rögtön felismerte, hogy egy súlyos pszichés beteg van a vonal másik végén. Utána elmesélte nekem az egész beszélgetést. Azt mondta, ennyi tömény rosszindulatot, ennyi fekete masszát még életében nem hallott emberi szájból kiáradni.
, az elgondolkodtatott h amíg én is csak ösztönből és zsigerből próbáltam megoldásokat találni a nárcisztikus bántásokra, addig engem is pont így fogadtak és ítéltek meg
Amikor jogosnak vélt számonkéréseim voltak "jólmenő" életüket élő hugaim felé, h pld egymagam megszakadok a nagymama-gondozásban.., és szerintem nekik bővebben volnának eszközeik is segíteni,ők is mindent támadásnak véltek,(rögtön önvédelemből visszatámadás volt a helyzet, ami nyilván jól el tud fedni pl.egy szégyenérzetet) melynek eredménye a teljes elfordulás és a kapcs.megszakítás lett részükről. Így kevesebb gondjuk van és olcsóbb is, meg szembesülni se kell semmivel és senkivel. Önmagukkal végképp nem. Ez van sokszor a másik oldalon - persze nem mindig. Csak tartok tőle h itt is könnyen "befigyel" egyfajta egyoldaú szemléletmód mint pl.a nárcisztikus témában (hogy mindenki az)
Sziasztok.Amit Tamas felolvasott a 2.5 percel a video vege elott az mint egy eles konyvjelzo nyitotta meg azt az erzest amikor manipulalva de a tudatossagom teljében szembesultem azzal hogy igen, felvetelt keszitett magaban es leutanzott teljesen .kiraz a hideg attol hogy mennyire semaszeruen mukodnek "Ök".Köszönöm . Nagy erdeklodessel hallgatom minden beszelgeteseteket
zseniális ez a műsor, csupa gyöngyszem gondolat, hatalmas segítség. abban is megerősített, hogy mindig az evolúciós egós mintákat érdemes keresni, mert azok mozgatnak mindenkit a nem-szeretetteli helyzetekben.
Ismerős a szitu, apám szintén irigy volt rám. Ott tett keresztbe ahol csak tudott. Külföldre menekülten előle, igy nekem ez az ország kiesett.
Ugyanez.
Én arra nagyon kíváncsi lennék, hogy melyik nemzet milyen szinten áll a magyarokhoz képest irigység, féltékenység, nárcisztikus elnyomás terén. Miért állunk mi rosszabbul? Hogyan tud az ember egészségesen létezni ilyen környezetben?
Igen, én is arra gondoltam, hogy vajon mi az oka, hogy mi magyarok ilyenek vagyunk.
Ha kellően elhatalmasodik a lelkünkben a szeretet, és el tudok oda jutni, hogy mindenért,mindenkinek meg tudok bocsátani,meg szűnik az irigység a lelkemben.Ez,szerintem egy bizonyos kor után történhet meg,sok mindent meg kell élni, tapasztalni,mire ide tudunk érni, és megszabadulni minden féle ítélet - , előítélettől,kritikától.De akarat is kell ehez,hogy mi saját magunkat akarjuk,hogy jobb emberként működjünk.😔♥️🍀💰🙏🙏🙏🙏🙏
Harmadik lettem országos versírási versenyen középiskolás koromban. A díjátadó Esztergomban volt. Apám amikor nekem adták át a díjat a színpadon kiment cigizni... Édesanyám könnyes szemmel tapsolt. Soha nem felejtettem el pedig már öreg vénasszony vagyok.
Hihetetlen, el hiszem, hogy nem felejtetted el.
Szuper podcast paros vagytok kiegeszititek egymast ,nem uberelitek egymast harmonia jon at.Plusz egy szavazat az utanzos temara.
Rengeteg korábbi szituáció jött felszínre bennem a beszélgetésetek hatására. Ezekben hol én voltam irigy másokra, hol rám voltak azok. Úgy átszövi az életem az irigység, hogy szinte megrémülök tőle. Elrejtem a képességeim, nem merek belevágni új dolgokba, mert gyakran megnyesték a szárnyaimat, mindeközben irigykedve nézem azokat, akik megteszik. Hiányoltam a beszélgetésetekből (vagy csak elkerülte a figyelmem), hogy mit tegyek abban az esetben, ha irigységet érzek. Azt említitek, mit ne tegyünk, de attól tartok, ha nem teszek semmit, tudattalanul is meg fog jelenni a viselkedésemben.
Az utánzás témája is érdekesnek hangzik számomra, abban is vastagon van tapasztalatom mindkét nézőpontból, és kíváncsi vagyok, hogyan tudom megkülönböztetni az inspiráló és a kártékony másolást.
Pont ott állítottam meg a videót (nem hallom a vízforralótól😂), az 56 perc körül említik, hogy érdemes lehet inspirációként tekinteni arra, akire irigykedünk.
Személyes ötletek: pl. Tehetsz fel magadnak olyan kérdéseket, hogy hogyan érhetnék el én is hasonló eredményt. Egyáltalán vágyom hasonló eredményre? Vagy csak magára a figyelemre vágyom, amit ez az illető a sikere okán megkap? Mire is vagyok irigy pontosan?
Személyes élmény: Ha nem csak irigy vagy valakire, de utálod is az adott személyt, akkor ez extra nehéz. Még az is nehéz, hogy a sok utálat között rájöjj, hogy irigység is van közte, és mire irányul az irigység. De érdemes belefektetni az energiát, érdekes tükör.
@simintoo1 Igen, erre én is gondoltam, de egyelőre zsákutcába futottam vele: bizonytalan vagyok abban, mikor számít inspiráció alapúnak, és mikor toxikusnak a másolás/követés.
@@nikoletttelek-jonas9698meg kell azt is tapasztalni mi számít annak.Rájössz egy idő után.
@@nikoletttelek-jonas9698 az inspiráció nem másolás. Azt jelenti, hogy beindít benned új, SAJÁT ötleteket.
Egy egyszerűen érthető példa: kőfestés. Megnézel egy tonna videót YTn, irigykedsz, hogy jaj de szépek, és még pénzt is tud vele keresni az irigyelt illető. Kérdés: Hogyan tudnál te is pénzt keresni ezzel? Hiszen olyan könnyűnek tűnik. Első lépés: meg kell tanulni magát a technikát. Eszközök, festékek, alapanyagok, metódusok, stb.
Mostmár kifejezetten tutorialokra mész rá.
Második lépés: beszerzés. Bakker, nem is olyan olcsó ez a mulatság. Na nem baj, könnyű pénz, visszajön hamar.
Elkezdesz gyakorolni, igen, még csak másolni a tutorialokat. Két út biztosan lehetséges: az első nem sikerül olyan jól és azonnal kukázod a tevékenységet, mondván h ez mekkora hülyeség, és irigykedsz tovább. Vagy: az első nem sikerül olyan jól, de tisztában vagy vele, h ez természetes, és gyakorolsz tovább.
Ezután, amikor eleget másoltál, elkezdenek saját ötleteid érkezni, maguktól. Innentől beszélhetünk inspirációról. Az nem baj, ha más ötlete indította be, esetleg valamiben hasonlít is az originálra. De amikor már beleteszed magadat, akkor az már a te ötleted.
Innentől szintén több lehetséges kimenetel létezik: pl rájössz, hogy a hosszas ülés és az órákon át tartó pepecselés nem a te világod, legalábbis nem napi több órában, ráadásul nagy az anyagköltség, tehát nem ebből fogsz meggazdagodni. De lehet, hogy úgy beindul a fantáziád, hogy ontod magadból a szebbnél szebb festményeket, alig várod, h nap mint nap leülhess alkotni, amire piacot is találsz. Vagy megmaradsz a családi ajándékozás szintjén.
Bármelyik is teljesül, mindenképp nyertél vele: rálátást egy új területre, egy új képességet, egy új ötletfolyamot, amiből az élet totál más területein profitálhatsz igazán váratlan helyzetekben, és feloldódik az irigység, hiszen elsőkézből megtapasztalod, hogy kell-e ez neked igazán. Ha nem, akkor nincs tovább miért irigykedned, ha igen, akkor pedig nyitva a kapu a lehetőséghez.
Kérlek, jelezz vissza, ha túl összevissza fogalmaztam. 😅
@@simintoo1arra gondoltam, hogy akire féltékenyek vagyunk, azt azért kezdjük el utálni, mert akkor könnyebb elhárítani az útból, mintha szeretnénk az illetőt😄
Gyűlölt.Azt mondta halála előtt hogy egy gyereke van,a Fia!😢😢😢Szétszakadtam.
😢
Elhiszem,hogy fájt, de ki mondta ezt neked, a szüleid? Ki nem 💩ja le, hogy neki csak az egyik gyereke a fontos, ez őt minősíti! Örülj neki, hogy elmondta, legalább te is őszinte lehetsz, hogy neked meg ő nem felel meg, mégis be kellett érned vele! Nyugodtan lelökheted arról a piedesztálról, amit veled építetett fel! Amilyen a mosdó, olyan a törölköző! Már nem vagy gyerek, nem kell kedvesnek lenned vele!
Minél több ilyen beszélgetést nézek meg,annál jobban utálom az embereket, főleg a szülőket! Hány gyereket kell még megnyomorítani ahhoz, hogy bármi is változzon?Stallone apja olyan undort váltott ki belőlem, hogy ide le se merem írni, hogy mit tennék vele! Az ember a legönzőbb és legundorítóbb lény, folyamatosan sebezzük és lehúzzuk egymást. A legtöbb embernek 0 önreflexiója van és zombi módon ismétlik ugyanazt a 💩t, borzalmasak!
Jó téma.
Sajnos nagyon ismerős Stallone esete nekem is. A podcast viszont gondolatébresztő volt.
Nem voltam negatív.Harcoltam a szeretetért csendben sírva.
csinalnátok az utánzásról és a személyes holmik eltulajdonitasarol is a gyerektől?
Hordta a ruháim,szétrugdosott.
Engem sokszor büntetett apám azért, mert nem akartam a családdal menni kirándulni és szívesen maradtam volna inkább otthon. Akkor mindig kitalált nekem valami házimunkát büntetésként, nehogy már jól érezzem magam nélkülük is. Mintha sértett lett volna azért, mert nem az ő általa kitalált programot / őt választottam, hanem magamat vagy más társaságot.
Ne haragudjatok én azt nem értem hogy mi a baj az utánzással nem értem? Most tegyük fel tetszik a másiknak a stílusa pl hogy kezel egy konfliktus helyzetet vagy hogy öltözködik vagy akármi is miért ne lehetne egymástól tanulni bizonyos dolgokat? Pl hatékony kommunikáció köszönöm a válaszokat
Anyám volt ilyen.
Gyűlölte a sikereim.
A bibliában a József története nagyon jó példa.
/"..az irígy anya a férje párjának testére tesz megjegyzéseket.."(?) 🤔 - itt lett bennem némi képzavar, de sejteni vélem "mit szándékozott a költő"../(19:30tól)
Nagyjából a 20.perctől amit Tamás/Melanie Klein/ az irígységről és a féltékenységről mesél, én sem tudom elfogadni.. Viszont amit Éva reagált erre, azzal maximálisan egyet tudok érteni. Végtelen hálával vagyok a tűpontos(nak érzett) megfogalmazásaiért.
Éppen azon tanakodtunk egyik férfi ismerősömmel, hogy lett neki egy barátja, aki elkezdett úgy beszélni mint ő, még a hangszint is leutánozva, olyan szinten, hogy telefonban megkülönböztethetetlen lett a hangjuk. Eredetileg más volt. Nem értjük miért csinálja ezt.
Mi az, hogy tartalmazni?
Mindegyiket egy ház pusztulása
20 éve.
Azok a megjegyzések, hogy "jobb így a hajad, mint az előző" miért irigyek? Vagy ha megjegyezzük, hogy mennyit fejlődött valaki. Ez nem lehet puszta őszinteség? Utóbbi meg támogató, elismerő, hogy mennyit fejlődött a másik? Vagy Pl barátnőmnek is simán mondanám, hogy jelezzem neki, hogy ez a haj ezerszer jobban áll neki. De lehet én értek félre valamit 😅
A kulcsszó a SZERINTEM,jobban áll,NEKEM jobban tetszik...meghagyva a lehetőséget valaki más ízlésének,tetszésének is.😉
Igen
Illetve a fejlődés esetén is… ki bárki, hogy megítéljen engem, hogy fejlődtem? A nárci aki ezt mondja, ő mikor fog ‘fejlődni’?
@@katakeves9810 na. Hát én tanár vagyok, lehet ezért nem is értem ezt. Mármint nekem tök alap, hogy ilyeneket mondok, mikor a gyereknek visszajelzést adok 😅
@ ez a baj és a legtöbb tanár ezért nem való tanárnak. Rengeteg bejegyzés szól arról, hogy dilettáns ‘tanárok’, hogy teszik tönkre a diákok önbecsülését egy életre. Elvégre a tanár is egy tekintély szakma, ergó csinálhat bármit, mivel ő van a hierarchia tetején, mindenki más befoghatja…
Nem mindenkiben van irigység.
Dehogynem, csak nem veszi észre.
És mi vagyok most?NVQ3 ápoló.Anyanyelvi szinten beszélő,diplomás.Ennyi.
❤
Elverte a fejem a születésnapjára vett cipővel,a szomszéd hívott segítséget.Kidobta a ruhámat a 6.emeletrôl.Félmeztelen aludtam a lépcsôház tető emeletén.
Szadista volt, alkalmatlan a gyereknevelésre 😢💟🫂
Börtönben lett volna a helye.