Sajnalom azokat a kommenteloket, akik nem tudtak végighallgatni a műsort, pedig esetlegesen tanácsot, erőt, útmutatást kaphattak volna, ha értően, megértően állnak az elmondottakhoz. Számomra nagyon hasznos volt. Alig várom a következő epizódot!
Sajnálom azokat a kommentelőket, akik csak a saját nézőpontjukat képesek jónak látni, ezáltal magasabb szintre téve magukat, onnét sajnálva azokat akik MÁSKÉNT látják a világot, jelen estében ezt a beszélgetést…
@@csiziandras Nem a MÁSKÉNT gondolkodók lesajnálásáról volt szó, hanem, akik végig sem hallgattak egy beszélgetést, amiben segítő szándékú, szakmai tanácsok hangzottak el. Ezzel elzárva magukat attól a lehetőségtől, hogy egy, az övektől esetlegesen eltérő nézőpontot egyáltalán meghallgassanak.
@@csiziandrasAz emlitett másként gondolkodók mire mondanak nemet, ha meg sem hallgatják mivel szemben gondolkoznak másként? Számomra ez egy egyértelmű mutatója az ostoba embernek.
Illetve még annyit fűznèk hozzá, hogy tudom eretnek gondolat, de esetleg lehetne, legalább csak néha-néha beszélni arról, mennyi mindent ad a szülő az ilyen olyan jó cselekedeteivel. És urambocsá elültethetnénk azt is a fejekben, hogy mennyi mindent kaptunk a szüleinktől, ami segíti a boldogulásunkat❤ De nem, ehelyett annyira rávílàgítunk a “véres sérelmekre”, hogy az is ràjön, mennyire szenved a szülei miatt, akinek eddig fogalma sem volt róla (valószínűleg azért, mert annyira nagyon mègsem szenved, csak van ideje gondolkodni;)) Csakhogy közben az a sok jó meg elvész a homályban, mert azt nem divat emlegetni, plàne nem címkézni…pedig, látva a sok brutálisan kiégett szülőt, aki retteg attól, hogy valamit elront, valószínűleg 1 fokkal motivàlóbb iràny lenne;) Egyébként pedig biológuskènt sokat tanultam az agy plaszticitásáról, és feltételezem erről Noémi is szerzett ismereteket tanulmányai során. Ha igen, akkor biztos tudja, hogy az emberi psziché ennél jóval összetettebb, semmint hogy a szüleink valamit elrontanak, és ennek hatására ilyen-olyan csorbultságaink lesznek…azért merem ezt bátran behozni a kèpbe, mert egy másik, szintén ismert, youtube-on tevékenykedő gyermekpszichológus is azt vallja, hogy helytelen ez a brutàl mód leegyszerűsített, ok-okozati összefüggés. Az emberi idegrendszer nem ilyen egyszerű, millió hatás összegződik pszichènkben, és rengeteget szàmít genetikailag meghatározott szemèlyisègünk is. Én eddig szerettem Noémit, rendkívül intelligens nőnek tartom, de iszonyatosan átbillent a ló túloldalára ezzel, hogy a létező összes jelenség mögé a szülőket hozza be a képbe. Ha viszont ezt teszi, akkor legyen kedves az érem pozitív oldaláról is ugyanilyen mértékben megnyilvànulni - vagy a szülők meleg gondoskodása nem ivódik be olyan mèlyen, csak a “bàntalmazásaik”? 🤔
Minden szavával egyetértek. 30 éves a fiam,nagyon jó a kapcsolatunk. Töbször mondja nekem,hogy milyen jó,hogy nem itélkezem és mindent úgy fogadok el ahogy van. Nehéz volt az elengedés ,sokat tanultam tőle ,és probáltam fejlődni,nem beragadni az egoizmusba. De megérte. Szerintem a jo kapcsolat kulcsa a feltétel nélküli szetetet❤
Harmadjára hallgatom/nézem meg. Befogadással fogadom a hallottakat, nagyon aktuális (talán örökérvényű téma). Kicsit elszomorító is, mert nagyon nehéz minden szerepben jól helytállni. Nagyon jó beszélgetés két nagyon szimpatikus emberrel.
Jó volt ez a beszélgetés, szinte pontosan ugyanezeket beszéltük át a pszichológusommal. Hálás vagyok, hogy képes vagyok már emberként is látni a szüleim, rengeteg problémám megoldódott ezáltal
Én azt gondolom, bőven túlmentünk azon a határon, hogy segítő szàndékúak legyenek ezek a beszélgetések…köszönjük szèpen, a nép mára már nagyon jól edukált az efféle pszicho-cunami hatására és tudja már, hogy mi, anyák, ha csak levegőt veszünk, már traumatizálunk. Hàny ezer lelkiismeretes, őszintén szerető, igyekvő és hullafáradt édesanya/édesapa kapja meg a “mérgező szülő” címkét? 😢 Borzalmas, elszomorító tendencia, hogy konkrétan divat lett megszakítani a kapcsolatot a “toxikus” szüleinkkel…mert hát jó néhàny ilyen podcast, meg pár kötet szakirodalom hatására mindenki megvilágosodik, hogy érzelmileg bizony nem úgy rezonàlt rá a szülő …az a csúnya gonosz szülő, aki éjt nappallá téve robotolt, hogy a lehető legtöbbet kihozza a helyzetből gyermeke(i) jólléte érdekében🤦♀️ Tudom, ma már marhàra nem divat, de talán lenne benne valami szép, ha ismét hàlásak tudnánk lenni az Életért, amit szüleinktől kaptunk. Erre mindig jön a szöveg, hogy az èletet nem a gyerek kéri…könyörgöm, ha egy nyamvadt csokit kapok ajándékba, különb módon megköszönöm. De azért, hogy a szüleink tisztességgel felneveltek, etettek, ruháztak, iskoláztattak, gyógyítottak és keltek éjjelente milliószor a sírásunkra, azért persze nehogy már hàlásak legyünk, hisz ők vàllaltak minket, ez alap, ez kutya kötelességük! Inkább szàlazzuk csak szét alaposan, hol mit ronthattak el, hogyan és mivel “mérgezhettek meg” minket…álljunk csak a sarkunkra 🤦♀️ ez ám a követendő pèlda! Szerintem óriási bűne a modern pszichológiának egy ilyen folyamatot szorgalmazni. A traumákra, “szülői sebekre” visszatérve meg hát…maradjunk annyiban, hogy akit úgy igazàn, tènylegesen nagybetűs TRAUMA ért (pl verték, intézetben hagytàk, éhezett stb..), az szerintem összetenné a két kezét azért a telefonhívásért 🙏 és esze ágàban nem lenne le “mérgező szülőzni” mondjuk az édesanyját (ha lenne neki…), aki tisztességgel felnevelte. Jó párunkkal cserèlne, azt hiszem…Szóval, mielőtt bírálgatjuk a szüleinket, és olyan marhára áldozatoknak tekintjük magunkat, érdemes ezen egy picit elgondolkodni. Utàna pedig azon is, hogy ha mai kisgyermekes szülőként levetítünk magunk előtt egy átlag napot, hàny helyen hibázunk a szakirodalom meg a pszichológusok szerint, akárhogyan gürizünk, akárhogy is törjük magunka. Ne feledjük, a gyermekünk is biztosan jól utánanéz majd, és jódolgában ő is elgondolkodik, hàny helyen sérült miattunk;) Biztosan jól fog esni, ha a gyerekeink is jól kiokosítjàk magukat a tèmában, és mondjuk az unokàkat már nem engedik közelünkbe, meg ők maguk sem kérnek már belőlünk, mert hát ugye “toxikusak vagyunk…” Igazán előre viszi a társadalmat!
Kriston Andreával is lehetne erről egy érdekes beszélgetés,mert neki is sok tapasztalata van arról ,hogy elég egy szülői beszólás ahhoz,hogy a gyereknek vizelési ,székelési és felnőtt korban szexuális problémái legyenek!!!
Kriszta próbál egyébként új perspektívát behozni, de Noéminél azt érzem, hogy a mennyiség a minőség rovárására megy. Az a rengeteg fellépés, felkérés, amit elvállal nem hagy neki időt, hogy kiszakadjon a saját buborékjából, és megújuljon. Pedig, nagyon fontos munkát végez, mert közérthető nyelvezetével tömegeket terel az önismeret felé. Ez a beszélgetés szerintem sem sikerült túl jól, mindazonáltal, hogy egyébként Én nagyon szeretem Orvos-Tóth Noémit (több előadásán voltam, olvastam a könyveit). Ezt a podcastot is az első évadtól kezdve követem és rengeteg olyan információ hangzott el benne, szinte szóról-szóra, amelyek már szerepeltek korábbi adásokban, nagyon sok volt benne az ismétlés. Olyan mintha lenne x db betanult panelje és ezeket forgatná folyamatosan.
Köszönöm a videót, fiatal vagy kezdő(?) anyaként mindig nehéz egy ilyen videót megnézni, bátorság kell hozzá, hogy nyitottan tudjam figyelni és ne azon izguljak, hogy máris miket rontottam el. Krisztának pedig ajánlom figyelmébe a "hogyan olvass" - olvasószemüveg megelőzéséhez videót, hátha segít ;) th-cam.com/video/mXV_1g_9qCk/w-d-xo.html
Ezeket a gondolatokat keltette bennem a beszélgetés: A köztudatban, a közbeszédben nem kell (és talán nem is lehet) 100%-ig fedni a tudományt, erre nem képes a legtöbb ember és ez, hogy nem pontos a megfogalmazásunk, része annak, hogy elkezdjük magunkévá tenni, beépíteni a keringő új tudást. Ebből a szempontból az éretlenségünk teljesen érthető. Többen sérelmezték, hogy sok az ismétlés... pont azért kell a rengeteg ismétlés, az új ismeretek helyesen való megismétlése, hogy ez a helyzet változhasson, nem elég, ha egy rétegnek a könyökén jönnek ki ezek az infók és esetleg túltolja, máshol meg az ennél sokkal elementárisabb pszichológiát sem ismerik, szóval emberek, türelem, aki unja, lehet szintet lépni, vannak még jó podcastok. Ha nem magyarul, akkor angolul stb. A bűntudatkeltés kulturális, szociális sajátosság, az egymáshoz való viszonyunk adja. Tkp ez, amit Nóémi mond az emberekről, is lehetne egy bűntudatkeltés :) de persze nem szeretném erre kihegyezni. A szülővel való beszélgetéshez: felkészülhetek és lehet bennem mély elfogadás, de ha az ő lelki edukációja közel nulla akkor adott, hogy nem fogja tudni 'jól értelmezni' amit mondok, mert felélednek a félelmei, bekapcsolnak a lehetséges triggerei és két mondatnál tovább aligha jutunk, hogy ne kelljen mindenben mentegetőznöm. Kibontani és mindent elmagyarázni nem lehet egy olyan embernek, aki alapvető fogalmakkal nincs tisztában. Na itt jön be, hogy a pszichológiai edukáció az rettentő fontos, ha jól akarunk lenni, akkor meg kell ismernünk a működésünket.
Vannak szülőségre felkészítő tanfolyamok, könyvek, kapcsolat analízis, vagy videotréning arra hogy tudatosan a gyermekünk segítségével és szakemberek támogatásával váljunk szülővé. Senki nem születik szülőnek, hamen azzá válik. Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy tanulhassunk ahelyett hogy irreális elvárásokkal terheljük saját magunkat gyermekünket és ezáltal a környezetünket.
Kedves Műsorkèszítők! Rákattintottam a videóra, mert èrdekelt. Azt hittem, arról lesz szó, hogy mibőll tud egy túlterhelt, rengeteget dolgozó, a gyerekeim jól nevelni igyekvő, maximumot adót, 14 èv munka gyerek sínen èlő ember erőt meríteni, hívni, újra valódi emberi èrzelmeket átèlni. Nem munkahelyen ès otthon egy állandó kontrollőrületben kìnlódni, hogy vajon ma elég jól csinálja e.....hogy min lehetne mèg holnap optimálni....neurotizálódás van. Ezt èrzem ebből a beszèlgetésből is. Ès amit adott nekem vègül az az, hogy szeretnék adni egy tanácsot Orvos-Tóth Noèminek. Hangszert tanítok ès ahhoz, hogy ne veszítsem el a fonalat a tökéletlen ès sokat ügyetlenkedő növendèkeimmel, időnként leülök gyakorolni egy másik hangszert, amihez nem èrtek. Vagy beülök egy zenekarba ès nem èn vagyok a karmester. Perspektìvát váltok. Nagyon gazdagító ès sokkal jobb tanárrá tesz. Kicsit lehoz a Föld nevűbolygóra. A szülőknek szerintem, beleèrtve magamat is, bátorítás kell. Nagyon sokan a napi megèlhetèsèrt küzdenek, felőrli a mindennapjaikat a rengeteg munka. Ès inkább meg kéne veregetni a vállukat, hogy mèg emberek tudnak maradni, hogy utolsó morzsányi energiájukat összeszedve egy 60 órás munkahèt után mèg együtt főznek, sütnek a gyerekekkel ès vègighallgatjàk őket. Hogy egyáltalán minden reggel fölkelnek, holott már règ nem akarnak kimászni az ágyból ès nem öntik a környezetükre a frusztráltsàgukat, hogy pusztán a túlèlèsèrt dolgoznak ès nem lehet redukálni a munkaidőt. Mert ez nagyon sok embernek a valósága. Ès jó lenne már egyszer pár vigasztaló szót szórni hozzájuk is. Ne haragudjatok, nem bírtam az egészet vègighallgatni.
Nem csodálom, hogy nem tudta végighallgatni, mert szerintem is borzasztó volt…semmit nem segített, sőt: a végén azt üzente, hogy még én, mint szülő legyek megértő a mártír anyámmal, -készüljek a beszélgetésre, úgy adjam elő neki, hogy nehogy megsértődjön- aki rendszeresen pont akkor betegszik le, amikor az unokára kéne vigyázni… Ez a fajta hozzáállás mindig azt üzeni, hogy az anya/apa csinálhatná jobban is…ha fáradt, kérjen segítséget…és nem beszélnek azokról, akiknek nincs segítsége, vagy van, de olyan, akit jobb nem megkérni… Meg úgy általában fogalmazva: nincs szó megoldásról, csak jobb kezelésről, ami meg nem esik jól egy éppen válságban lévő szülőnek!
Egyetertek Boglarka! En regen szerettem ezeket a beszelgeteseket, de mostanra ugy erzem lehuz a hangulata ahelyett, hogy toltene. es sok ismetles is van, amit Noemi mar tobb forumon megosztott, elmondott.
@@csiziandrasNekem hatalmas változast hozott anyámmal való kapcsolatomba az, hogy empatikusan fordultam felé, és sikerült a jól bejáratott játszmákból kitörni. Ugyanis őt is kizökkentette ez az új jozzáállás a szerepéből, ráadásul megláthattam az esendőségét, és ez az élmény adta az erőt ahhoz hogy ezt az új hozzáállásomat tudjam tartani. Sok munka van benne részemről, én vagyok a fiatalabb és a rugalmasabb. Ha az egyik szereplő el kezd új módon működni, minden megváltozik. Én megmunkáltam magamnak azt az anyukámat, amit 50 évig kerestem. Mindenkit erre a munkára biztatok; gyerekeinknek pedig fantasztikus példa és kózös erőforrássá válik.
Írtad, h nem hallgattad vègig a beszèlgetèst, nekem az az érzèsem, h 2 perc utàn kikapcsoltad a videót, m nagyon sok vigasztaló mondat volt benne, sztem adj neki mèg egy esèlyt és hallgasd vègig figyelmesen. Nem arról szól h a szülőket hibáztatjàk, arról h sajnos tudattalanul is bánthatod a gyereked, h a saját szüleid is tudattalanul bánthattak Tèged, nem szàndèkosan, nem azért m ártani akartak. Csak rossz volt az eszköztár amit kaptak, nem tudták felismerni a rossz mintát, nem tudták hogyan lehetne vàltoztatni. Most már tudatosabbak a szülők, már nem csak zsigerből, ösztönösen nevelnek, sokkal nagyobb a tudás, több az informàció. Hamarabb felismered h vmit rosszul csinálsz, már az is óriási előrelèpès h gondolkodsz azon h jól csinàlod e a szülősèget. Már ettől jobb szülő vagy, mint az előző generàciók. Hogy megkèrdőjelezed azt h a saját szüleid jól csináltàk e a nevelèsedet, vajon a szüleid szülei jól csinàltàk e. Esetleg èszrevenni h a szüleid is egyszer sebezhető, imádnivaló, ártatlan gyerekek voltak, akik nem kaptàk meg azt a törődèst amire szüksègük lett volna ès ezen keresztül kapcsolódni hozzàjuk, megsajnàlni őket, ahelyett h haragudnàl ràjuk.
@@ivettschmidt7071 Hát nem...Pont fordítva: az utolsó "2 percet" nem hallgattam már meg... Nekem alapvetően más nézeteim vannak a jó/elég jó szülőségről...Nem egy anyuka járt/jár nálam pont azzal a problémával, hogy bár mindent (is) tudnak a gyereknevelésről és kívülről "belekötni" sem lehet (nyilván nem is cél) abba amit/ahogy csinálnak a gyerekkel (megvan a napirend a levegőztetés, az alvás, stb...), a gyerek mégsem alszik v eszik rendesen, vagy mégis "hisztis"... Ezek mögött (röviden) az van, hogy: bár kifelé, a gyerek felé minden rendben van - sokkal jobb, mint amit valaha ők kaptak -de közben nem veszik észre, hogy: - egy "jó anyaság projekt" lett belőle, ami - bár úgy látszik - de nem a gyerekről szól, hanem anyáról...Így a gyereket meg is terheli, mert tudattalanul az megy át neki, hogy neki az a "dolga", hogy "visszaigazolja" anyának, hogy ő jó anya. Ezért (is) feszült a gyerek, mert nem lehet "elvárásra" lazulni... - miközben a gyerekével jól bánik, saját magával meg nem...Háttérbe szorulnak a saját szükségletei, emiatt is lesz - előbb-útóbb- feszültség. Nyilván, főleg a csecsemő első pár hónapjában az a jó a gyereknek, ha anya "teljességgel odaadja magát" a gyereknek, de ezután fokozatosan "visszavonul" magába is. Nem beszélve arról, hogy 1-1,5 év körül ez a diád triáddá alakul apával. Sokat lehetne még erről beszélni... Itt csak érzékeltetni szerettem volna, hogy az anyáknak elsősorban nem bíztatásra, ügyesebb módszerek használatára van szükségük, hanem az eddiginél sokkal mélyebb megértésre. Ennek a következménye lehet, hogy egyre inkább önmagukként tudnak jelen lenni a gyerekükkel (ami végül is a lényeg...)
Én is hálás vagyok a beszélgetésért, pont érintette az elakadásaimat….köszönöm!!!💐további jó munkát! Várom a folytatást…. Én tiszteletben tartom a fanyalgókat, de pont összecseng a befőzős csoporttal…ami nem tetszik átugrom, ami jó volt, elviszem magammal…miért nem lehet kevesebb kritikával élni?!
Hááát…főleg a végén, amikor arról beszél, hogy hogyan kezeljem a mártír szülőmet, kikapcsoltam… Azt üzente, hogy legyek én a szülőm terapeutája, én pótoljam a gyerekkori szükségleteit… Hát nem!
Ezt próbálom az erősen nárcisztikus önbizalomhiányos, bizonyos szempontból éretlen rossz beidegződésekkel bíró és szorongó édesanyámmal. Nagyon nehéz, de gyötör a lelkiismeret is. Én többet tudok ezekről a dolgokról mint ő.
@@erikalevai9193 pedig nem… Vicces is lehetne (Boborján után szabadon), de nekem nem az… Ajánlom olvasásra a saját történetem, aztán egyeztessünk mit kellene másként csinálnom anyámmal: csiziandras pont hu karacsonyra-anyamnak
@@csiziandras Köszi,elolvasom! Bár kötve hiszem, hogy sérültebb a családod,mint az enyém. Az elszenvedett sebek gyógyítása nélkül nem is megy,amiről fentebb szó volt. Erre vannak speciális workshopok, például a Napfényes Gyógyközpont Anyaseb workshopja.
@@erikalevai9193 ez nem verseny… Amúgy 8 évet jártam terápiára + magam is segítő vagyok már 16 éve…láttam durva sorsokat. De maradva az enyémnél: nem kell anyát megmenteni, ha nem akarom…pláne ha ő nem akarja.
Lehetne -e egy beszelgetes arrol is , amikor a felnött gyermekek fordulnak a szülö ellen ❓ Az OK : anya vagy apa a välässal tönkretette / szetrombolta a szämukra eddig " ideälis csaläd " kepet ❗
Igen, ahogy Noém mondja, anno belenőttek a gyerekek az életbe. Nagyon tudtak valamit eleink. Nem is voltak ADHDs, diszlexias mindenbajuk van gyerekek. Most itt a nagy tudományos nevelés és az eredménye...
Régen is sokan voltak ADHD-sok, meg diszlexiások, csak baromira nem foglalkoztak vele az emberek, mivel kb úgy működött a világ, hogy csak valahogy nőjön föl a gyerek.
Mennyi indulat előtör itt a kommentek közt... sokat elmond ez arról, hogy mennyire fontos beszélni, beszélni, beszélni több platformon is a témáról. Hálás vagyok Nektek! Szívesen meghallgatnék egy olyan adást is, hogy milyen támadásokat kapnak a szülők, az anyák a külvilágtól. Mit lehet kezdeni a kritikával, a kommentekkel, ha betalálnak. Hogyan formál minket/ titetek az elvárás- és bírálatcunami, amiben élünk. Mert nem csak a szomszéd "Juci néni" az, aki ismeretlenül minősít, hanem szinte megszámlálhatatlan ember formál véleményt, aminek hangot is ad online és személyesen. Mindenképp hangot kell adni a véleménynek, ha bántó is?! Vagy bele se gondol, hogy bántó, csak kirakja magából?! Őt már ne egye belülről, ráfröcsögi "valakire", hogy ugyanmár könnyebbüljön meg... Aki kapja, azmeg ne vegye magára!? Engedje el!? Tanuljon belőle!? Köszönje meg, hátha rávilágított valamire!?
Kriszta !Kerlek ne fojtsd bele a szot Noemibe,eltereled a mondanivalot a lenyegröl Attol nem lesz jobb a beszelgetes,ha Te iränyitasz.Föleg az ismetelgetes ,nem kell összefoglalni Noemi szavait.Ez igy kaosz.Nem ezt szoktuk meg Töled!!
Jaj, hogyan mondhat már valaki ilyent, hogy csak a saját szülőktől lehet megtanulni azt, hogy egy családban hogyan viselkedik egy anyuka/apuka, és ezért minden rossz dologért a szülő a hibás? Noémike még nem látott soha filmet? ott is látunk szülőket. Akár több ország családi viselkedéséről képet kapunk. Nem olvasott könyvet? soha nem látott szomszédokat? rokon családot, közértben, utcán, játszótéren szülőt a gyerekével? Nagy a mellény, a hülye elméletetek és a könyvetek a Mérgező szülőkről, az összeröhögés, hogy a mobilon megjelenő anya szótól már rosszul vagytok, titeket ugyan úgy unni fog a gyereketek, amikor már saját családja lesz és felmegy a pulzusa, ha csak kérdezni mertek is valamit.
Kimaradhatott volna az a rész, hogy ha anyám hív, összerándul a gyomrom. Óhatatlanul is példát statuál a felszínes hallgatónak. Nem tudtam végighallgatni, sajnálom.
Sajnalom azokat a kommenteloket, akik nem tudtak végighallgatni a műsort, pedig esetlegesen tanácsot, erőt, útmutatást kaphattak volna, ha értően, megértően állnak az elmondottakhoz. Számomra nagyon hasznos volt. Alig várom a következő epizódot!
Sajnálom azokat a kommentelőket, akik csak a saját nézőpontjukat képesek jónak látni, ezáltal magasabb szintre téve magukat, onnét sajnálva azokat akik MÁSKÉNT látják a világot, jelen estében ezt a beszélgetést…
@@csiziandras Nem a MÁSKÉNT gondolkodók lesajnálásáról volt szó, hanem, akik végig sem hallgattak egy beszélgetést, amiben segítő szándékú, szakmai tanácsok hangzottak el. Ezzel elzárva magukat attól a lehetőségtől, hogy egy, az övektől esetlegesen eltérő nézőpontot egyáltalán meghallgassanak.
@@krisztinagogera másként gondolkodók nem hallgatják végig…
@@csiziandrasAz emlitett másként gondolkodók mire mondanak nemet, ha meg sem hallgatják mivel szemben gondolkoznak másként? Számomra ez egy egyértelmű mutatója az ostoba embernek.
😊😊😊@@csiziandras
Illetve még annyit fűznèk hozzá, hogy tudom eretnek gondolat, de esetleg lehetne, legalább csak néha-néha beszélni arról, mennyi mindent ad a szülő az ilyen olyan jó cselekedeteivel. És urambocsá elültethetnénk azt is a fejekben, hogy mennyi mindent kaptunk a szüleinktől, ami segíti a boldogulásunkat❤
De nem, ehelyett annyira rávílàgítunk a “véres sérelmekre”, hogy az is ràjön, mennyire szenved a szülei miatt, akinek eddig fogalma sem volt róla (valószínűleg azért, mert annyira nagyon mègsem szenved, csak van ideje gondolkodni;))
Csakhogy közben az a sok jó meg elvész a homályban, mert azt nem divat emlegetni, plàne nem címkézni…pedig, látva a sok brutálisan kiégett szülőt, aki retteg attól, hogy valamit elront, valószínűleg 1 fokkal motivàlóbb iràny lenne;)
Egyébként pedig biológuskènt sokat tanultam az agy plaszticitásáról, és feltételezem erről Noémi is szerzett ismereteket tanulmányai során. Ha igen, akkor biztos tudja, hogy az emberi psziché ennél jóval összetettebb, semmint hogy a szüleink valamit elrontanak, és ennek hatására ilyen-olyan csorbultságaink lesznek…azért merem ezt bátran behozni a kèpbe, mert egy másik, szintén ismert, youtube-on tevékenykedő gyermekpszichológus is azt vallja, hogy helytelen ez a brutàl mód leegyszerűsített, ok-okozati összefüggés. Az emberi idegrendszer nem ilyen egyszerű, millió hatás összegződik pszichènkben, és rengeteget szàmít genetikailag meghatározott szemèlyisègünk is. Én eddig szerettem Noémit, rendkívül intelligens nőnek tartom, de iszonyatosan átbillent a ló túloldalára ezzel, hogy a létező összes jelenség mögé a szülőket hozza be a képbe. Ha viszont ezt teszi, akkor legyen kedves az érem pozitív oldaláról is ugyanilyen mértékben megnyilvànulni - vagy a szülők meleg gondoskodása nem ivódik be olyan mèlyen, csak a “bàntalmazásaik”? 🤔
Minden szavával egyetértek.
30 éves a fiam,nagyon jó a kapcsolatunk.
Töbször mondja nekem,hogy milyen jó,hogy nem itélkezem és mindent úgy fogadok el ahogy van.
Nehéz volt az elengedés ,sokat tanultam tőle ,és probáltam fejlődni,nem beragadni az egoizmusba.
De megérte.
Szerintem a jo kapcsolat kulcsa a feltétel nélküli szetetet❤
Ha olyan párja van aki nem fordít ja meg ezt a jó kapcsolatot😢
@@csillusommás nem tudja megfordítani😊Csak ha hagyod,te hagyod
Kedves Noémi és Kriszta! Nagyon szuper beszélgetés volt, órákig tudnám még hallgatni! Köszönöm, hogy vagytok, sok ilyet még! ❤
Harmadjára hallgatom/nézem meg. Befogadással fogadom a hallottakat, nagyon aktuális (talán örökérvényű téma). Kicsit elszomorító is, mert nagyon nehéz minden szerepben jól helytállni.
Nagyon jó beszélgetés két nagyon szimpatikus emberrel.
Jó volt ez a beszélgetés, szinte pontosan ugyanezeket beszéltük át a pszichológusommal. Hálás vagyok, hogy képes vagyok már emberként is látni a szüleim, rengeteg problémám megoldódott ezáltal
Köszönöm szépen! Kiváló, remek beszélgetés volt!
Nagyon szuper hallgatni, koszonom. Egyedulallo szulokrol egy kulon beszelnunk kell beszelgetest varok nagyon !!
Nagyon, nagyon jó téma és beszélgetés. Még sok ilyet 👍
Remek beszélgetés volt sok jó példàval köszönöm
Én azt gondolom, bőven túlmentünk azon a határon, hogy segítő szàndékúak legyenek ezek a beszélgetések…köszönjük szèpen, a nép mára már nagyon jól edukált az efféle pszicho-cunami hatására és tudja már, hogy mi, anyák, ha csak levegőt veszünk, már traumatizálunk.
Hàny ezer lelkiismeretes, őszintén szerető, igyekvő és hullafáradt édesanya/édesapa kapja meg a “mérgező szülő” címkét? 😢 Borzalmas, elszomorító tendencia, hogy konkrétan divat lett megszakítani a kapcsolatot a “toxikus” szüleinkkel…mert hát jó néhàny ilyen podcast, meg pár kötet szakirodalom hatására mindenki megvilágosodik, hogy érzelmileg bizony nem úgy rezonàlt rá a szülő …az a csúnya gonosz szülő, aki éjt nappallá téve robotolt, hogy a lehető legtöbbet kihozza a helyzetből gyermeke(i) jólléte érdekében🤦♀️
Tudom, ma már marhàra nem divat, de talán lenne benne valami szép, ha ismét hàlásak tudnánk lenni az Életért, amit szüleinktől kaptunk. Erre mindig jön a szöveg, hogy az èletet nem a gyerek kéri…könyörgöm, ha egy nyamvadt csokit kapok ajándékba, különb módon megköszönöm. De azért, hogy a szüleink tisztességgel felneveltek, etettek, ruháztak, iskoláztattak, gyógyítottak és keltek éjjelente milliószor a sírásunkra, azért persze nehogy már hàlásak legyünk, hisz ők vàllaltak minket, ez alap, ez kutya kötelességük! Inkább szàlazzuk csak szét alaposan, hol mit ronthattak el, hogyan és mivel “mérgezhettek meg” minket…álljunk csak a sarkunkra 🤦♀️ ez ám a követendő pèlda! Szerintem óriási bűne a modern pszichológiának egy ilyen folyamatot szorgalmazni.
A traumákra, “szülői sebekre” visszatérve meg hát…maradjunk annyiban, hogy akit úgy igazàn, tènylegesen nagybetűs TRAUMA ért (pl verték, intézetben hagytàk, éhezett stb..), az szerintem összetenné a két kezét azért a telefonhívásért 🙏 és esze ágàban nem lenne le “mérgező szülőzni” mondjuk az édesanyját (ha lenne neki…), aki tisztességgel felnevelte. Jó párunkkal cserèlne, azt hiszem…Szóval, mielőtt bírálgatjuk a szüleinket, és olyan marhára áldozatoknak tekintjük magunkat, érdemes ezen egy picit elgondolkodni. Utàna pedig azon is, hogy ha mai kisgyermekes szülőként levetítünk magunk előtt egy átlag napot, hàny helyen hibázunk a szakirodalom meg a pszichológusok szerint, akárhogyan gürizünk, akárhogy is törjük magunka. Ne feledjük, a gyermekünk is biztosan jól utánanéz majd, és jódolgában ő is elgondolkodik, hàny helyen sérült miattunk;)
Biztosan jól fog esni, ha a gyerekeink is jól kiokosítjàk magukat a tèmában, és mondjuk az unokàkat már nem engedik közelünkbe, meg ők maguk sem kérnek már belőlünk, mert hát ugye “toxikusak vagyunk…”
Igazán előre viszi a társadalmat!
Szuper podcast! 👏sok ilyet még ❤
Köszönöm szépen ! Pont jókor érkezett ez a beszélgetés. Tanítani kéne ,akár iskolában. Nekem szükségem lenne Noémi segítségére nagyon!
Nagyon hitelesen hangzott! Köszönet!
Szerintem nagyon jó volt🤗és köszönöm❤nekem segített.
Köszi Kriszta❤
Kriston Andreával is lehetne erről egy érdekes beszélgetés,mert neki is sok tapasztalata van arról ,hogy elég egy szülői beszólás ahhoz,hogy a gyereknek vizelési ,székelési és felnőtt korban szexuális problémái legyenek!!!
Gratulálok és nagyon örülök,hogy a 6.évadot is elérte a sorozat! 🎉👏🏼☺️Rengeteg hasznos dolgot tanított nekem, végtelenül hálás vagyok érte(tek)!
Kriszta próbál egyébként új perspektívát behozni, de Noéminél azt érzem, hogy a mennyiség a minőség rovárására megy. Az a rengeteg fellépés, felkérés, amit elvállal nem hagy neki időt, hogy kiszakadjon a saját buborékjából, és megújuljon. Pedig, nagyon fontos munkát végez, mert közérthető nyelvezetével tömegeket terel az önismeret felé. Ez a beszélgetés szerintem sem sikerült túl jól, mindazonáltal, hogy egyébként Én nagyon szeretem Orvos-Tóth Noémit (több előadásán voltam, olvastam a könyveit). Ezt a podcastot is az első évadtól kezdve követem és rengeteg olyan információ hangzott el benne, szinte szóról-szóra, amelyek már szerepeltek korábbi adásokban, nagyon sok volt benne az ismétlés. Olyan mintha lenne x db betanult panelje és ezeket forgatná folyamatosan.
Köszönöm a videót, fiatal vagy kezdő(?) anyaként mindig nehéz egy ilyen videót megnézni, bátorság kell hozzá, hogy nyitottan tudjam figyelni és ne azon izguljak, hogy máris miket rontottam el. Krisztának pedig ajánlom figyelmébe a "hogyan olvass" - olvasószemüveg megelőzéséhez videót, hátha segít ;) th-cam.com/video/mXV_1g_9qCk/w-d-xo.html
Ezeket a gondolatokat keltette bennem a beszélgetés:
A köztudatban, a közbeszédben nem kell (és talán nem is lehet) 100%-ig fedni a tudományt, erre nem képes a legtöbb ember és ez, hogy nem pontos a megfogalmazásunk, része annak, hogy elkezdjük magunkévá tenni, beépíteni a keringő új tudást. Ebből a szempontból az éretlenségünk teljesen érthető. Többen sérelmezték, hogy sok az ismétlés... pont azért kell a rengeteg ismétlés, az új ismeretek helyesen való megismétlése, hogy ez a helyzet változhasson, nem elég, ha egy rétegnek a könyökén jönnek ki ezek az infók és esetleg túltolja, máshol meg az ennél sokkal elementárisabb pszichológiát sem ismerik, szóval emberek, türelem, aki unja, lehet szintet lépni, vannak még jó podcastok. Ha nem magyarul, akkor angolul stb.
A bűntudatkeltés kulturális, szociális sajátosság, az egymáshoz való viszonyunk adja. Tkp ez, amit Nóémi mond az emberekről, is lehetne egy bűntudatkeltés :) de persze nem szeretném erre kihegyezni.
A szülővel való beszélgetéshez: felkészülhetek és lehet bennem mély elfogadás, de ha az ő lelki edukációja közel nulla akkor adott, hogy nem fogja tudni 'jól értelmezni' amit mondok, mert felélednek a félelmei, bekapcsolnak a lehetséges triggerei és két mondatnál tovább aligha jutunk, hogy ne kelljen mindenben mentegetőznöm. Kibontani és mindent elmagyarázni nem lehet egy olyan embernek, aki alapvető fogalmakkal nincs tisztában. Na itt jön be, hogy a pszichológiai edukáció az rettentő fontos, ha jól akarunk lenni, akkor meg kell ismernünk a működésünket.
Vannak szülőségre felkészítő tanfolyamok, könyvek, kapcsolat analízis, vagy videotréning arra hogy tudatosan a gyermekünk segítségével és szakemberek támogatásával váljunk szülővé. Senki nem születik szülőnek, hamen azzá válik. Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy tanulhassunk ahelyett hogy irreális elvárásokkal terheljük saját magunkat gyermekünket és ezáltal a környezetünket.
Nekem tetszett, köszönöm szépen ❤
Nagyon tartalmas beszélgetés volt, várom a folytatást!!!
Nagyon várom a folytatást😊😊
Kedves Műsorkèszítők! Rákattintottam a videóra, mert èrdekelt. Azt hittem, arról lesz szó, hogy mibőll tud egy túlterhelt, rengeteget dolgozó, a gyerekeim jól nevelni igyekvő, maximumot adót, 14 èv munka gyerek sínen èlő ember erőt meríteni, hívni, újra valódi emberi èrzelmeket átèlni. Nem munkahelyen ès otthon egy állandó kontrollőrületben kìnlódni, hogy vajon ma elég jól csinálja e.....hogy min lehetne mèg holnap optimálni....neurotizálódás van. Ezt èrzem ebből a beszèlgetésből is. Ès amit adott nekem vègül az az, hogy szeretnék adni egy tanácsot Orvos-Tóth Noèminek. Hangszert tanítok ès ahhoz, hogy ne veszítsem el a fonalat a tökéletlen ès sokat ügyetlenkedő növendèkeimmel, időnként leülök gyakorolni egy másik hangszert, amihez nem èrtek. Vagy beülök egy zenekarba ès nem èn vagyok a karmester. Perspektìvát váltok. Nagyon gazdagító ès sokkal jobb tanárrá tesz. Kicsit lehoz a Föld nevűbolygóra. A szülőknek szerintem, beleèrtve magamat is, bátorítás kell. Nagyon sokan a napi megèlhetèsèrt küzdenek, felőrli a mindennapjaikat a rengeteg munka. Ès inkább meg kéne veregetni a vállukat, hogy mèg emberek tudnak maradni, hogy utolsó morzsányi energiájukat összeszedve egy 60 órás munkahèt után mèg együtt főznek, sütnek a gyerekekkel ès vègighallgatjàk őket. Hogy egyáltalán minden reggel fölkelnek, holott már règ nem akarnak kimászni az ágyból ès nem öntik a környezetükre a frusztráltsàgukat, hogy pusztán a túlèlèsèrt dolgoznak ès nem lehet redukálni a munkaidőt. Mert ez nagyon sok embernek a valósága. Ès jó lenne már egyszer pár vigasztaló szót szórni hozzájuk is. Ne haragudjatok, nem bírtam az egészet vègighallgatni.
Nem csodálom, hogy nem tudta végighallgatni, mert szerintem is borzasztó volt…semmit nem segített, sőt: a végén azt üzente, hogy még én, mint szülő legyek megértő a mártír anyámmal, -készüljek a beszélgetésre, úgy adjam elő neki, hogy nehogy megsértődjön- aki rendszeresen pont akkor betegszik le, amikor az unokára kéne vigyázni…
Ez a fajta hozzáállás mindig azt üzeni, hogy az anya/apa csinálhatná jobban is…ha fáradt, kérjen segítséget…és nem beszélnek azokról, akiknek nincs segítsége, vagy van, de olyan, akit jobb nem megkérni…
Meg úgy általában fogalmazva: nincs szó megoldásról, csak jobb kezelésről, ami meg nem esik jól egy éppen válságban lévő szülőnek!
Egyetertek Boglarka! En regen szerettem ezeket a beszelgeteseket, de mostanra ugy erzem lehuz a hangulata ahelyett, hogy toltene. es sok ismetles is van, amit Noemi mar tobb forumon megosztott, elmondott.
@@csiziandrasNekem hatalmas változast hozott anyámmal való kapcsolatomba az, hogy empatikusan fordultam felé, és sikerült a jól bejáratott játszmákból kitörni. Ugyanis őt is kizökkentette ez az új jozzáállás a szerepéből, ráadásul megláthattam az esendőségét, és ez az élmény adta az erőt ahhoz hogy ezt az új hozzáállásomat tudjam tartani. Sok munka van benne részemről, én vagyok a fiatalabb és a rugalmasabb. Ha az egyik szereplő el kezd új módon működni, minden megváltozik. Én megmunkáltam magamnak azt az anyukámat, amit 50 évig kerestem. Mindenkit erre a munkára biztatok; gyerekeinknek pedig fantasztikus példa és kózös erőforrássá válik.
Írtad, h nem hallgattad vègig a beszèlgetèst, nekem az az érzèsem, h 2 perc utàn kikapcsoltad a videót, m nagyon sok vigasztaló mondat volt benne, sztem adj neki mèg egy esèlyt és hallgasd vègig figyelmesen.
Nem arról szól h a szülőket hibáztatjàk, arról h sajnos tudattalanul is bánthatod a gyereked, h a saját szüleid is tudattalanul bánthattak Tèged, nem szàndèkosan, nem azért m ártani akartak. Csak rossz volt az eszköztár amit kaptak, nem tudták felismerni a rossz mintát, nem tudták hogyan lehetne vàltoztatni.
Most már tudatosabbak a szülők, már nem csak zsigerből, ösztönösen nevelnek, sokkal nagyobb a tudás, több az informàció. Hamarabb felismered h vmit rosszul csinálsz, már az is óriási előrelèpès h gondolkodsz azon h jól csinàlod e a szülősèget. Már ettől jobb szülő vagy, mint az előző generàciók. Hogy megkèrdőjelezed azt h a saját szüleid jól csináltàk e a nevelèsedet, vajon a szüleid szülei jól csinàltàk e. Esetleg èszrevenni h a szüleid is egyszer sebezhető, imádnivaló, ártatlan gyerekek voltak, akik nem kaptàk meg azt a törődèst amire szüksègük lett volna ès ezen keresztül kapcsolódni hozzàjuk, megsajnàlni őket, ahelyett h haragudnàl ràjuk.
@@ivettschmidt7071 Hát nem...Pont fordítva: az utolsó "2 percet" nem hallgattam már meg...
Nekem alapvetően más nézeteim vannak a jó/elég jó szülőségről...Nem egy anyuka járt/jár nálam pont azzal a problémával, hogy bár mindent (is) tudnak a gyereknevelésről és kívülről "belekötni" sem lehet (nyilván nem is cél) abba amit/ahogy csinálnak a gyerekkel (megvan a napirend a levegőztetés, az alvás, stb...), a gyerek mégsem alszik v eszik rendesen, vagy mégis "hisztis"...
Ezek mögött (röviden) az van, hogy: bár kifelé, a gyerek felé minden rendben van - sokkal jobb, mint amit valaha ők kaptak -de közben nem veszik észre, hogy:
- egy "jó anyaság projekt" lett belőle, ami - bár úgy látszik - de nem a gyerekről szól, hanem anyáról...Így a gyereket meg is terheli, mert tudattalanul az megy át neki, hogy neki az a "dolga", hogy "visszaigazolja" anyának, hogy ő jó anya. Ezért (is) feszült a gyerek, mert nem lehet "elvárásra" lazulni...
- miközben a gyerekével jól bánik, saját magával meg nem...Háttérbe szorulnak a saját szükségletei, emiatt is lesz - előbb-útóbb- feszültség. Nyilván, főleg a csecsemő első pár hónapjában az a jó a gyereknek, ha anya "teljességgel odaadja magát" a gyereknek, de ezután fokozatosan "visszavonul" magába is.
Nem beszélve arról, hogy 1-1,5 év körül ez a diád triáddá alakul apával.
Sokat lehetne még erről beszélni...
Itt csak érzékeltetni szerettem volna, hogy az anyáknak elsősorban nem bíztatásra, ügyesebb módszerek használatára van szükségük, hanem az eddiginél sokkal mélyebb megértésre. Ennek a következménye lehet, hogy egyre inkább önmagukként tudnak jelen lenni a gyerekükkel (ami végül is a lényeg...)
Én is hálás vagyok a beszélgetésért, pont érintette az elakadásaimat….köszönöm!!!💐további jó munkát! Várom a folytatást….
Én tiszteletben tartom a fanyalgókat, de pont összecseng a befőzős csoporttal…ami nem tetszik átugrom, ami jó volt, elviszem magammal…miért nem lehet kevesebb kritikával élni?!
Minden hozzaszolas a hozzaszolorol szol.
@@melindacsergo4553 ez így igaz
Véééégreee!!!❤
Köszónöm❤
Hááát…főleg a végén, amikor arról beszél, hogy hogyan kezeljem a mártír szülőmet, kikapcsoltam…
Azt üzente, hogy legyek én a szülőm terapeutája, én pótoljam a gyerekkori szükségleteit…
Hát nem!
Pedig de!😊
Ezt próbálom az erősen nárcisztikus önbizalomhiányos, bizonyos szempontból éretlen rossz beidegződésekkel bíró és szorongó édesanyámmal. Nagyon nehéz, de gyötör a lelkiismeret is. Én többet tudok ezekről a dolgokról mint ő.
@@erikalevai9193 pedig nem…
Vicces is lehetne (Boborján után szabadon), de nekem nem az…
Ajánlom olvasásra a saját történetem, aztán egyeztessünk mit kellene másként csinálnom anyámmal:
csiziandras pont hu karacsonyra-anyamnak
@@csiziandras Köszi,elolvasom! Bár kötve hiszem, hogy sérültebb a családod,mint az enyém. Az elszenvedett sebek gyógyítása nélkül nem is megy,amiről fentebb szó volt.
Erre vannak speciális workshopok, például a Napfényes Gyógyközpont Anyaseb workshopja.
@@erikalevai9193 ez nem verseny…
Amúgy 8 évet jártam terápiára + magam is segítő vagyok már 16 éve…láttam durva sorsokat.
De maradva az enyémnél: nem kell anyát megmenteni, ha nem akarom…pláne ha ő nem akarja.
❤❤❤
Lehetne -e egy beszelgetes arrol is , amikor a felnött gyermekek fordulnak a szülö ellen ❓ Az OK : anya vagy apa a välässal tönkretette / szetrombolta a szämukra eddig " ideälis csaläd " kepet ❗
Es milyen erthetoen ezt teszik 🤓
Igen, ahogy Noém mondja, anno belenőttek a gyerekek az életbe. Nagyon tudtak valamit eleink. Nem is voltak ADHDs, diszlexias mindenbajuk van gyerekek. Most itt a nagy tudományos nevelés és az eredménye...
Régen is sokan voltak ADHD-sok, meg diszlexiások, csak baromira nem foglalkoztak vele az emberek, mivel kb úgy működött a világ, hogy csak valahogy nőjön föl a gyerek.
Vagy csak egyszerűen ezek viselkedési típusok mint a természetben az állatfajták és növényfajták😊Ha csak akácfa lenne...?
Kriszta, a befőzős témával simán rávilágított a saját sérülésére. Sajnálom, ez jött le. Krisztát nagyon boldogtalannak látom. Szurkolok neki!
Mennyi indulat előtör itt a kommentek közt... sokat elmond ez arról, hogy mennyire fontos beszélni, beszélni, beszélni több platformon is a témáról. Hálás vagyok Nektek!
Szívesen meghallgatnék egy olyan adást is, hogy milyen támadásokat kapnak a szülők, az anyák a külvilágtól. Mit lehet kezdeni a kritikával, a kommentekkel, ha betalálnak. Hogyan formál minket/ titetek az elvárás- és bírálatcunami, amiben élünk. Mert nem csak a szomszéd "Juci néni" az, aki ismeretlenül minősít, hanem szinte megszámlálhatatlan ember formál véleményt, aminek hangot is ad online és személyesen. Mindenképp hangot kell adni a véleménynek, ha bántó is?! Vagy bele se gondol, hogy bántó, csak kirakja magából?! Őt már ne egye belülről, ráfröcsögi "valakire", hogy ugyanmár könnyebbüljön meg... Aki kapja, azmeg ne vegye magára!? Engedje el!? Tanuljon belőle!? Köszönje meg, hátha rávilágított valamire!?
Nagyon jó beszélgetés volt, a jelenlegi helyzetről.
Kár, hogy a megoldási lehetőségekről nem esett egyetlen szó sem :(
Kriszta !Kerlek ne fojtsd bele a szot Noemibe,eltereled a mondanivalot a lenyegröl Attol nem lesz jobb a beszelgetes,ha Te iränyitasz.Föleg az ismetelgetes ,nem kell összefoglalni Noemi szavait.Ez igy kaosz.Nem ezt szoktuk meg Töled!!
Jaj, hogyan mondhat már valaki ilyent, hogy csak a saját szülőktől lehet megtanulni azt, hogy egy családban hogyan viselkedik egy anyuka/apuka, és ezért minden rossz dologért a szülő a hibás? Noémike még nem látott soha filmet? ott is látunk szülőket. Akár több ország családi viselkedéséről képet kapunk. Nem olvasott könyvet? soha nem látott szomszédokat? rokon családot, közértben, utcán, játszótéren szülőt a gyerekével? Nagy a mellény, a hülye elméletetek és a könyvetek a Mérgező szülőkről, az összeröhögés, hogy a mobilon megjelenő anya szótól már rosszul vagytok, titeket ugyan úgy unni fog a gyereketek, amikor már saját családja lesz és felmegy a pulzusa, ha csak kérdezni mertek is valamit.
Lehet, de ne érezze meg.
5805 Nadia Walk
Kimaradhatott volna az a rész, hogy ha anyám hív, összerándul a gyomrom. Óhatatlanul is példát statuál a felszínes hallgatónak. Nem tudtam végighallgatni, sajnálom.
Milyen nehéz anya-lanya kapcsolat lehet közöttük. Milyen bátor dolog ezt megosztani másokkal.
@@Tubika-m9o Mennyire óvatosan kellene bánni a reflektorfényben levőknek a szavaikkal!
26071 Matt Parkways
Köszönöm szépen ! Pont jókor érkezett ez a beszélgetés. Tanítani kéne ,akár iskolában. Nekem szükségem lenne Noémi segítségére nagyon!
Nekem is, de nem sikerült. Üdv. Pszihiátrián éveket dolgozó szakápolóként.