Zseniális elemzése volt e műsor a NAGY MŰNEK. A meghivott vendégek is nagyszerű irodalmárok, de amiket Szegő Jánostól hallottunk az fenomenális. Mennyire sokrétű, és minden irodalmi témában otthonosan mozog, és nem mellesleg jól, és érdekesen beszél. Jó humorú, nagyon művelt, okosan érvel, és spontán, mint édesapja Szegő András. Gratulálok Endrének, és munkatársainak, akiknek sok munkájuk van ebben a Nagy Műben.
ámulva hallgatom.. köszönet, kedves Endre.. úgy hiszem, ezzel a műsorral feltette az i-re a pontot, minden tekintetben. Megjegyzem, Darvas Iván felolvasásában katartikus a regény.
Kedves Endre, az utóbbi időben nagyon kevés ilyen színvonalas műsort lehet hallani. Zseniális elemzése volt Kertész Imre írói munkásságának. És valóban kevesen értették meg az igazi mondanivalóját a műnek. Kicsit személyeskedve elmondom, hogy az édesapám négy évig volt orosz hadifogságban és amikor már otthon, a családban is nyíltan beszélt az ott megélt eseményekről - én már gimnazista voltam - ámulva hallgattam, hogy csak a pozitív, már amennyire ezt lehet pozitívnak nevezni - történeteket mesélte. Humorral némi íróniával. A borzalmak valahogy háttérbe szorultak. Talán azért mert maga is el akarta felejteni, vagy azért hogy engem és anyámat ne rémítsen halálra. Így azonnal megértettem Kertész Imre tükre által látottakat. Tudtuk persze, hogy mi történt azokban a lágerekben, a háttérben ott volt az igazság, a megbocsáthatatlan bűn - apám mégis élete végéig őrizte azt a balalajkát, amit ott az egyik őrtől kapott. Talán kicsit meredek most ez a párhuzam, mindössze a láttatás kérdésében találtam meg a hasonlóságot. Apám történeteit naplói, elbeszélései alapján megírtam pont ezért. Ki is adták. / Jankovics Éva Az ötödik napon címmel jelent meg / Visszatérve a Nagy Műre - köszönet ezért a minden tekintetben értékes, elemző műsorért.
“Magyartalan, hiteltelen, nem érdekel/s, hogy kaphatott Nobelt…” Hát oké, minden egyes olvasó természetesen a maga módján éli meg. A beszélgetés célja mégis egy rávilágítás a mű születésére, az író kilétére. Már csak azért sem hiteltelen, mert Kertész ott volt. Az egyik legnagyobb irodalmi élményem, hónapokig a hatása alatt voltam. Akkor már bőven Finnországban éltem, a Helsinki egyetem irodalom szakos hallgatója voltam, ebből írtam egyik dolgozatomat. Mindenkinek erről beszéltem, a gyermekeimnek ajánlottam. A drámát keresni dolgokban… hááát… tán akkor másfelé kellene keresgélni. Olyan könnyen emészthető, csámcsogós dolgok fele lenne érdemes venni az irányt. Kertész ezt így dolgozza fel és ez számomra a megrendítően drámai. Azonnal megértettem, miről is van szó, talán mert a saját környezetem volt rá a példa. Édesapámat leventének vitték el 1944-ben 17 évesen. Az itthon maradott, németajkú család tragédiája és szétszóródása aztán egy külön történet. Apu a donyecki szénbányákban, Donbaszban volt kényszermunkán hadifogolyként. Amikor hazajött 1949-ben, már szinte senkije sem volt itthon, egy bátyja, akit azért tűrtek meg, mert a magyar seregben szolgált. Mindent elvettek, szülei meghaltak ezidő alatt. Apu legfiatalabb, késői gyermekként a család szeme-fénye lehetett (ezt vettem ki később nagynéném szavaiból). Apu egy jó humorú ember volt. Gyermekkoromban azt hallgattam és el is hittem, hogy “jó volt ott a Donyecben, az a Szása is, meg ez volt a jó, meg az”. De mindig szidta a kommunista rendszert, hallgattuk a Szabad Európát. Ő viszont rokkantnyugdíjas volt, senkit sem zavart, sőt, ha németül kellett tudni, mindig őt hívták a faluban. Rendkívül művelt, tájékozott ember volt. Később jöttem rá, hogy az a kifényezett kép a hadifogságról köszönő viszonyban sem volt azzal, ami ott valójában történt, és hogy apunak nagy szerencséje volt, hogy hazajött. Igaz, az egészsége ment rá. Neki ez egy túlélési reakció volt. Így volt képes feldolgozni az ott megélteket. A beszélgetés célja, hogy felfedje Kertész személyiségét, a mű hátterét. Azokhoz a kommentedhez, pedig, hogy mennyire érzi magát magyarnak, miért kellene? Édesapám háttere egy Hessenből az 1700-as években telepített németajkú família (vagy bizonyára több) volt. Abszolút magyarnak érezte magát. Magam 35 éve Finnországban élek. Magyar vagyok. A négy gyermekem büszke a fél magyarságára, egy percet sem éltek Mo-n, csak látogatóban. Akkor ez most hogy is van?
Kedves Endre koszonom az elmenyt es azt hogy egyedulikent a magyar mediaban melto modon emlekeztel (egyben) az egy evvel ezelotti oktoberi esemenyekre is.
“Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak” - jelentette ki válaszában Kertész. “ no comment…
Az vitathatatlan,hogy a könyv remekmű,viszont az megdöbbentő volt,hogy Magyarországon úgy gondolták,hogy a Sorstalanság című filmet kötelező jelleggel nézették meg a gyerekekkel,holott nem éppen egy gyerek lelkét építi a haláltábori élet filmbéli megtapasztalása!!!Döbbenetes,hogy egy pedagógusban sem merült fel,hogy esetleg a gyermeki lelket ez rombolja,inkább a központilag elrendelt borzalom megtapasztalásának tették ki a gyerekeket!!!
"Okos kislányként" 35. perc. Ezt hogy kellene értelmezni? Furcsállom hogy ez belefér ebbe a műsorba. "Okos kisfiúként " esetleg? Tekintve hogy a beszélő férfi...
Endre ! Bementél a zsákutcába rendesen ! Igazság természetesen Moldova Gyurinál van akit Radnóti havi rendszerességel jelentett fel Scheiber Sanyi bácsi miatt olvasd el az Utolsó töltény V. részt 150. oldal ! Ha lett volna egy gramm becsület benned meg véded magadat
Hiteltelen a regény, nem is értem hogyan kaphatott bármilyen díjat. Gyerek a végén hazajön a lágerből és nem haza megy. Semmilyen dráma nincs benne. Borzalom!
Elég sok regényt olvastam olyan zsidó származású szerzőktől akik szintén megjárták a poklot, olyan elementáris erővel hatottak rám, pl. Leon Uris, hogy amikor elolvastam ezt a Sorstalanság c. regényt, azt kérdeztem a végén ennyi???? Rossz nyelvezet, hihetetlen mennyire semmi, ha meggondolom hogy előtte azt sem tudtam létezk Kertész Imre nevű író, és hogy mindezek ellenére Németországban él..... és Nobel-díj. Nesze neked, persze kaptak jó páran érdemtelenül, nem ő volt az első sem az utolsó. Te jó ég ezt a semmit ennyi ideig írni.... döbbenet.
Zseniális elemzése volt e műsor a NAGY MŰNEK. A meghivott vendégek is nagyszerű irodalmárok, de amiket Szegő Jánostól hallottunk az fenomenális. Mennyire sokrétű, és minden irodalmi témában otthonosan mozog, és nem mellesleg jól, és érdekesen beszél. Jó humorú, nagyon művelt, okosan érvel, és spontán, mint édesapja Szegő András. Gratulálok Endrének, és munkatársainak, akiknek sok munkájuk van ebben a Nagy Műben.
Ritkán hallok ennyire érdekes és dinamikus beszélgetést a kortárs irodalomról. Szuper volt!
ámulva hallgatom.. köszönet, kedves Endre.. úgy hiszem, ezzel a műsorral feltette az i-re a pontot, minden tekintetben. Megjegyzem, Darvas Iván felolvasásában katartikus a regény.
Nagyon jó beszélgetés volt!❤
Kedves Endre, az utóbbi időben nagyon kevés ilyen színvonalas műsort lehet hallani. Zseniális elemzése volt Kertész Imre írói munkásságának. És valóban kevesen értették meg az igazi mondanivalóját a műnek. Kicsit személyeskedve elmondom, hogy az édesapám négy évig volt orosz hadifogságban és amikor már otthon, a családban is nyíltan beszélt az ott megélt eseményekről - én már gimnazista voltam - ámulva hallgattam, hogy csak a pozitív, már amennyire ezt lehet pozitívnak nevezni - történeteket mesélte. Humorral némi íróniával. A borzalmak valahogy háttérbe szorultak. Talán azért mert maga is el akarta felejteni, vagy azért hogy engem és anyámat ne rémítsen halálra. Így azonnal megértettem Kertész Imre tükre által látottakat. Tudtuk persze, hogy mi történt azokban a lágerekben, a háttérben ott volt az igazság, a megbocsáthatatlan bűn - apám mégis élete végéig őrizte azt a balalajkát, amit ott az egyik őrtől kapott. Talán kicsit meredek most ez a párhuzam, mindössze a láttatás kérdésében találtam meg a hasonlóságot. Apám történeteit naplói, elbeszélései alapján megírtam pont ezért. Ki is adták. / Jankovics Éva Az ötödik napon címmel jelent meg / Visszatérve a Nagy Műre - köszönet ezért a minden tekintetben értékes, elemző műsorért.
“Magyartalan, hiteltelen, nem érdekel/s, hogy kaphatott Nobelt…” Hát oké, minden egyes olvasó természetesen a maga módján éli meg. A beszélgetés célja mégis egy rávilágítás a mű születésére, az író kilétére.
Már csak azért sem hiteltelen, mert Kertész ott volt. Az egyik legnagyobb irodalmi élményem, hónapokig a hatása alatt voltam. Akkor már bőven Finnországban éltem, a Helsinki egyetem irodalom szakos hallgatója voltam, ebből írtam egyik dolgozatomat. Mindenkinek erről beszéltem, a gyermekeimnek ajánlottam. A drámát keresni dolgokban… hááát… tán akkor másfelé kellene keresgélni. Olyan könnyen emészthető, csámcsogós dolgok fele lenne érdemes venni az irányt.
Kertész ezt így dolgozza fel és ez számomra a megrendítően drámai. Azonnal megértettem, miről is van szó, talán mert a saját környezetem volt rá a példa.
Édesapámat leventének vitték el 1944-ben 17 évesen. Az itthon maradott, németajkú család tragédiája és szétszóródása aztán egy külön történet. Apu a donyecki szénbányákban, Donbaszban volt kényszermunkán hadifogolyként. Amikor hazajött 1949-ben, már szinte senkije sem volt itthon, egy bátyja, akit azért tűrtek meg, mert a magyar seregben szolgált. Mindent elvettek, szülei meghaltak ezidő alatt. Apu legfiatalabb, késői gyermekként a család szeme-fénye lehetett (ezt vettem ki később nagynéném szavaiból). Apu egy jó humorú ember volt. Gyermekkoromban azt hallgattam és el is hittem, hogy “jó volt ott a Donyecben, az a Szása is, meg ez volt a jó, meg az”. De mindig szidta a kommunista rendszert, hallgattuk a Szabad Európát. Ő viszont rokkantnyugdíjas volt, senkit sem zavart, sőt, ha németül kellett tudni, mindig őt hívták a faluban. Rendkívül művelt, tájékozott ember volt. Később jöttem rá, hogy az a kifényezett kép a hadifogságról köszönő viszonyban sem volt azzal, ami ott valójában történt, és hogy apunak nagy szerencséje volt, hogy hazajött. Igaz, az egészsége ment rá.
Neki ez egy túlélési reakció volt. Így volt képes feldolgozni az ott megélteket.
A beszélgetés célja, hogy felfedje Kertész személyiségét, a mű hátterét.
Azokhoz a kommentedhez, pedig, hogy mennyire érzi magát magyarnak, miért kellene? Édesapám háttere egy Hessenből az 1700-as években telepített németajkú família (vagy bizonyára több) volt. Abszolút magyarnak érezte magát. Magam 35 éve Finnországban élek. Magyar vagyok. A négy gyermekem büszke a fél magyarságára, egy percet sem éltek Mo-n, csak látogatóban. Akkor ez most hogy is van?
Kedves Endre koszonom az elmenyt es azt hogy egyedulikent a magyar mediaban melto modon emlekeztel (egyben) az egy evvel ezelotti oktoberi esemenyekre is.
Primo Levy regénye is rettenetes volt: Ha ez ember lett volna.
Nagy mű 😂😂😂😂
“Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne minősítsen engem magyarnak” - jelentette ki válaszában Kertész. “ no comment…
Kitűnő beszélgetés volt!❤
❤❤
Érteni kell Kafkát és Camus-t valamint a modern pszichológiát ehhez. Analítikával közelítve teljesen világos Kertész személye és mondanivalója is.
Talàn nem volt neki igazi otthona...
Az vitathatatlan,hogy a könyv remekmű,viszont az megdöbbentő volt,hogy Magyarországon úgy gondolták,hogy a Sorstalanság című filmet kötelező jelleggel nézették meg a gyerekekkel,holott nem éppen egy gyerek lelkét építi a haláltábori élet filmbéli megtapasztalása!!!Döbbenetes,hogy egy pedagógusban sem merült fel,hogy esetleg a gyermeki lelket ez rombolja,inkább a központilag elrendelt borzalom megtapasztalásának tették ki a gyerekeket!!!
"Okos kislányként" 35. perc. Ezt hogy kellene értelmezni? Furcsállom hogy ez belefér ebbe a műsorba. "Okos kisfiúként " esetleg? Tekintve hogy a beszélő férfi...
A regény érdektelen. Így ez a beszélgetés sem érdekel.
Endre ! Bementél a zsákutcába rendesen ! Igazság természetesen Moldova Gyurinál van akit Radnóti havi rendszerességel jelentett fel Scheiber Sanyi bácsi miatt olvasd el az Utolsó töltény V. részt 150. oldal ! Ha lett volna egy gramm becsület benned meg véded magadat
Azért nem akarták kiadni, mert magyartalanok benne a mondatok, ami persze fordításban már nem volt érzékelhető.
A bonyolult, összetett az nem ugyanaz,mint a magyartalan.
Mert nem az.
@@faragoannamaria7764 Szerintem sem ugyanaz. Éppen ezért írtam, hogy Kertész mondatai magyartalanok.
@@aryastark1816
Én meg azt írtam, hogy NEM magyartalanok!
@@faragoannamaria7764Én meg a szót utálom hogy magyartalan!! (van ilyen szó egyáltalán? =magyarul helytelen - talán?!
@@faragoannamaria7764 Olyanok a mondatok a Sorstalanságban, mintha a jobb kezeddel vakarnád meg a bal füledet.
Hiteltelen a regény, nem is értem hogyan kaphatott bármilyen díjat. Gyerek a végén hazajön a lágerből és nem haza megy. Semmilyen dráma nincs benne. Borzalom!
Én anno elkezdtem olvasni, nekem nagyon nem jött be. Nem is olvastam végig. Mint író nem volt hatással rám. 6:09
Elég sok regényt olvastam olyan zsidó származású szerzőktől akik szintén megjárták a poklot, olyan elementáris erővel hatottak rám, pl. Leon Uris, hogy amikor elolvastam ezt a Sorstalanság c. regényt, azt kérdeztem a végén ennyi???? Rossz nyelvezet, hihetetlen mennyire semmi, ha meggondolom hogy előtte azt sem tudtam létezk Kertész Imre nevű író, és hogy mindezek ellenére Németországban él..... és Nobel-díj. Nesze neked, persze kaptak jó páran érdemtelenül, nem ő volt az első sem az utolsó. Te jó ég ezt a semmit ennyi ideig írni.... döbbenet.
Pár oldalt olvastam. Egyáltalán nem kötött le. Hogy ez a regény hogy kaphatott Nobel díjat, örök rejtély marad...