A nárcisztikus anyám meg akart magának tartani és mindig ezt mondta nekem, amikor kicsi voltam : " Marika, doktoráljál le, hogy ne vegyék észre, hogy nem mentél férjhez. Nem fogsz férjhez menni, mert csúnya vagy. " A Sors mosolya, hogy 23 éves koromban férjhez mentem és a Férjem azt mondta, hogy szerinte szép vagyok. 40 évig éltünk boldog házasságban. 4 éve maradtam özvegy. Ja, és nem vagyok doktor !
Igen ismerős ez nekem is…meg az anyukám is ezeket kapta meg másmilyen módon.Én is tőle kaptam nagyon kemény traumákat!Lényegében az övét adta tovább nekem.Nekem kb.50 éves koromig romboltak bennem ezek a traumák és energiák😢csakhogy ha dolgozol magadon akkor sem hirtelen alakulnak át,hanem kitartó belső munkával.Ha gondolod keress rá Szentes Róbert oldalára a TH-cam-on én onnan sokat tanultam.Minden sors traumák sorozatát hozza,hiszen az epigenetika ezt megmutatja,sőt még többet!Hogy a közeg a meghatározó nem csak a genetikai örökségünk.A rossz hiedelmeink,a rossz program reakcióink…amik igen csak belénk ívódtak…de ezeket fel lehet fedezni és meggyógyítani a saját programjainkat,sebeinket!Minden jót kívánok!!💗
Az èn anyàm azt sulykolta belèm, hogy ùgyis csak utcaseprő lesz belőlem. Sajnos ezt a mai napig nem tudtam "kiizzadni" magambòl, pedig dolgozok rajta. Èn a doktorozàssal kiegyeztem volna...
@@blubmuz Kedves Blubmuz ! A " doktorálás " állandó említése anyám ajánlata volt. Jó tanuló kislány voltam, de ahelyett, hogy dícséretet kaptam volna, mindig azzal ijesztgetett, hogy " Marika, ha nem fogsz jól tanulni, akkor csak malteros lány lesz belőled ". Szóval nem leszünk anyáink szerint kollégák, mert Te utcaseprő leszel én meg malteros lány. D D D D : ) Minden jót és lelki békét kívánok Neked. Miriam
Ez a téma nagyon talált, minden szava igaz sajnos. Abszolút hiánypótló és legszívesebben minden leendő szülő figyelmébe ajánlanám. Sokkal kevesebb sérült gyerek (majd felnőtt) lenne a társadalomban, ha a szülők felvilágosult módon és lehetőleg a saját megélt traumáikból kiterápiázva vállalnának gyermeket. Az első ponthoz hozzátennék még pár, sokkal kevésbé konkrét de ugyanolyan aljas és bántó mondatot is, mint például: "Már megint soványabb vagy" "Nem kéne már többet fogyni" "Miért nem eszel rendesen, ne sajnáld magadtól az ételt". És így tovább.
Köszönjük Balázs! Ezt a tartalmat iskolában kellene oktatni! Sajnos sok gyermek születik olyan családba ahol a szülők nincsenek tisztában a gyermek érzelmi szükségleteivel! Ez óriási nagy probléma a mai világban!! 😢
Igen, Magyarorszagon teljes a kozombosseg a bantalmazott gyerekek irant. A gyamhatosag nem mukodik. Az iskolaban a tanarok kellenenek mondjak a gyerekeknek, hogy van gyamhatosag, ahol lehet panaszkodni, mert a gyerekek nem tudnak rola. Ez a baj, hogy a tanarokat a bantalmazott gyerekek sorsa nem erdekli es semmit se segitenek. Miriam@@ildikobogdan4858
Szomorú,de ráismertem anyámra. 😥A legjobb jóindulattal sem találok kedves szeretett teljes pillanatot felidézni vele kapcsolatban,csak a gúnyolódást, kritizálást, közömbösséget, elitélő viselkedést. Soha nem tudtam megfelelni neki. Írom ezt immár hatvan éves fejjel.Elszorul a torkom ha ezt felidézem.
@@tamasmarosvolgyi9634 nagyon nehéz és sajnalom, amin át kellett menned gyerekként, de már rálátsz arra az időszakra, és talán lassan fel tudod, tudjuk dolgozni, rettentő nehez szembesülni vele, mennyire kihatott és befolyásolta az életünk alakulását, de nem mi vagyunk a hibásak, és nem tudtunk jobbak lenni, mert jók voltunk. En sem hiszek az álszent magukat kereszténynek vallóknak, a buddhizmust tisztábbnak érzem.
Ez a beteg világ, társadalom az oka mindennek. Mert azoknak az embereknek a jelentős része, akik nehéz időket éltek meg és nem szerették őket, szülőként ők sem tudják szeretni majd a saját gyerekeiket, mert azt sem tudják hogy kell azt. A jobbik esteben csak távolságtartok, rosszabb esetben meg átmennek egy szabályos nárcisztikus pszichopatába... Köszönöm a videókat, többet is meghallgattam, utólag nagyon tanulságos volt.
Köszönjük,kedves Balàzs!Sajnos,így van! A szép tehetséges unokàm ebben a lelki taposàsban él pici kora óta. Volt màr emiatt evészavaros,alvàszavaros, depressziós,zavarok voltak a tàrsas kapcsolataiban. Mi nagyszülők,rokonok próbàljuk mindig lelkileg felemelni dícsérni,visszaadni az összetört önbizalmàt. Az iskola is próbàlt halvànyan segíteni. Végtelenül erős,tehetséges gyermek,még így is megpróbàlja a víz fölött tartani a fejét. Több dologban tehetséges, ezekkel foglalkozik,igyekezik a tanulàsban. Talàn valahogy megússza ezt az erős lelki taposàst. Miért nem kötelezik az ilyen szülőt pszichiàtriai gyógykezelésre? Hiszen beteg! Tönkre lehet tenni egy szép,kedves gyermeket,mert a szülő egy nàrcisztikus,beteg ember?
Tönkre bizony! Itt vagyok rá az élő példa! Ne hagyjátok elveszni őt kérlek! Ez a dolog képes öngyilkosságba kergetni egy gyereket, én is többszőr megpróbáltam! Nekem viszont nem voltak ilyen szerető nagyszüleim! Hála Istennek, hogy te vagy neki!!!!! Szeresd őt mindig és soha ne haragudj rá semmiért, mert megijed és elzárkózik tőled!!!
Szülőktől már régen elszakadva kb 40 évesen, egy szép napsütéses vasárnapon, a németországi Mannheimben városnéző kerékpározásom alatt folyamatos bűntüdatom volt. Mint aki beírással val vagy dolgozatra kapott egyes jeggyel az iskolatáskájában kullog haza a suliból. Nevettem az egészen , mert tudtam hogy onnan fakakadt ,hogy akár 20 éves korom után is belekötöttek a szüleim abba ha elmentem otthonról. Ennek ellenére bármikor előjön ez a büntudat érzés ha egyedül céltalanul sétálok bicakozok vagy lazulós programot csinálok. Amikor családtaggal teszem ugyanezt, vagy dolgozni megyek olyankor minden rendben. Vicces hogy ennyi idő után is hatással vannak ránk.
Én 53 éves vagyok, ugyan ilyen érzéseket én is átéltem már, az anyám pedig 7 éve elhunyt. Hihetetlen, de valóban kitörölhetetlen károkat okoz az ilyen szülő!
En külföldön élek már 47 éve, s azt gondolom, hogy Magyarországon különösen súlyos a nárciszizmus problémája. Szerintem ez azért van, mert a társadalom közömbös a probléma iránt és a felelős szervek ( tanárok, orvosok stb. ... ) nem foglalkoznak ezzel. Vagy nem akarnak foglalkozni ezzel. A nárciszista szülők gyereke magára marad.
60%a magyar társadalomnak akik ilyen nárcisztikus szülőkkel nőttek fel. És ez egy ilyen kis nemzetnek mint a miénk a kihalásához vezethet. Mivel ezekből a gyerekekből olyan felnőttek lesznek, akik hátrányosabb helyzetből indulnak el az életben, a narcisztikus szüleik miatt.Az én apám és bátyám is egy nárcisztikus, és én mindig a bátyámtól megkaptam, ő a kívánt várt gyerek, az első szülött és pluszban fiú, így én csak örülhetek hogy megengedte nekem hogy megszülessek. És hogy a családban miattam vitatkoznak a szüleink, és ha én meg sem születtem volna milyen jó lett volna neki is és az egész családunknak. Aztán elkezdtem nem enni én sem, mert azt hittem gyerekként hogy én még az ételt sem érdemlem meg, sem az életemet mert én csak gond vagyok probléma. És ezt bátyám lőszerretettel hangoztatta. Aztán azt érzetem bárcsak eltűnnek a föld színéről mert én csak egy nem kívánt kártékony ember vagyok. Úgy akartam eltűntetni saját magamat a földről hogy nem ettem egy falatot sem éhen akartam halni. És igen, ezek a mérgező nárcisztikus szülők, elveszi a gyerekeiktol a pénzt, és kiszolgáltatott ellehetetlenített helyzetben hozzák a saját gyerekeiket. Vagy pl nekem voltak olyan párkapcsolatait, ahol megint csak nárcisztikus szülők voltak. Pl a fiúk anyukája, elveszi a fiútól a gyereke összes fizetését, és barátnőjüket meg direkt sértegetik az ilyen nárcisztikus anyukák, hogy lássa a fiú gyereke ő meg egy párkapcsolatot sem érdemel meg. És nem 1 ilyen felnőtt több mint 40 éves férfiról tudok, hogy a nárcisztikus anyukájukkal élnek, aki elveszi a fiaiktol az összes fizetésüket, hogy ne tudjanak meg randizni, sem, és ha véletlenül lesz a fianak egy barátnője meg így is, akkor tesz róla a nárcisztikus önző manipulatív anya hogy, elmarja a jól tejelő rabszolga fiátol a csaját. Nos, ezeknek a felnőtt férfiaknak nem azért nincs párkapcsolata vagy gyereke, mert szar emberek, henme mert nincs önbizalmuk a nárcisztikus anyuk miatt nincs. Na meg ezek a romboló beteg nárcisztikus önző szülők, elkezdenem jajgatni jaj ha elhagysz rabszolga fiam akkor öngyilkos leszek, jaj most kapok éppen szívinfarktust miattad fiam, a halálom a te lelkeden fog ám száradni. Én feláldozta az egész fiatalságát miattad fiam lányom, ez nekem ugyan úgy jár vissza, a szarból mostalak ki gyermekem én is lehettem volna a fiatal gondtalan életemet, de miattad ezt is feláldoztam hogy te éljél. Hálátlanok vagytok. És az a gyerek szív nagyot aki a legkisebb, mert a nárcisztikus bátya is meg az apja is mind a 2 narcisztikus faszkalap elnyomja a legkisebbet.
Kedves Balázs ! A Talmud ezt írja : " Az a szülő, aki nem tartja be a gyerekének tett ígéretet, - az hazudni tanítja a gyerekét ". S ez igaz. Köszönöm a klassz videókat. Minden jót. Miriam
Na ebben nőttem fel, illetve nem csupán a személyiségem fejlődésében gátolt hanem fizikaiban is. Emiatt lettek kötődési zavaraim. Többször kértelek, hogy készíts videót ne csak párkapcsolati viszonyról hanem szülői kapcsolatról is a nárcisztikussal. Ennek maximálisan eleget tettél, köszönöm. Mostantól anyagilag is támogatni fogom a munkádat. A szomorú az, hogy minden szavad igaz. Amikor viszont más példáján keresztűl te is igényt tartanál a törődésre, szeretetre, dícséretre, akkor megpróbál meggyőzni arról, hogy "te nem vagy normális"!!! Eltilt a barátaidtól, haveroktól, hogy ne is találkozz az ellenpéldával és egy gyerek hiába szökik el "otthonról", mindig visszavittek ebbe a bántalmazó közegbe! A nárcisztikus dühük ilyenkor erősebb lesz ezzel folyamatos félelemben tartva és az abúzálások is gyakoribbak lesznek! A segítségre, megértésre esélyem sem volt és esténként úgy feküdtem le aludni kisírt szemekkel, hogy " Istenem könyörgöm add, hogy reggel ne ébredjek fel"! Szerencsére nem sikerült soha egyetlen öngyilkossági kísérletem se! Túléltem, nem úgy mint anyukám és a kishúgom. Saját lábra álltam és jól keresek külföldön! De sajnos párkapcsolatot a mai napig nem tudok kialakítani, mintha látszana rajtam, hogy problémám van az önbizalommal és nem tudok másban sem megbízni! Nem tanultam meg elfogadni a szeretetet, mert hiányzik a minta, pedig én nagyon tudok adni. Ezzel mit tudok kezdeni szerinted???
Kedves Balázs! Köszönöm a videóidat (főleg ezt) nagyon hálás vagyok érte! Életem során (36) tanultam én már mindent is (természettudományok, személyiségtípusok, pszichológia, grafológia, meditáció, nyugati-keleti filozófia, ezotéria, agykontroll, harcművészet,....(az önismeret sok mindenen átsegített)) de mostanáig éreztem, hogy még mindig van bennem valami alap keserű dolog, amire nincs ésszerű válasz, erre most kiderül, hogy fater egy igazi "sztár" 😅 Nagy felismerés ez nekem! Köszi mégegyszer, további jó munkát! 🙏
3 mas pont: Miattatok( miattad ) veszekedtünk állandóan apaddal.......Mit gondolsz, mindig miattatok...Ja persze.Masik bestélgetésben : Ó apaddal mindig jól megvoltunk...Apad csak most öregségére valtozott meg...Na pesze persze.
Nekem mostoha anyám volt,nem mondott ilyet csak a szemével alázott meg,de nagyon,te végetted dolgozom teher vagy.Szeretettet nem kaptam pedig édesanyám nővére volt.Nagyon fájdalmas gyermekkorom volt.Köszönöm.
Kedves Balázs! Sokszor hasonlítottak össze a testvéremmel, hogy a húgom mindig jó jegyeket hoz, én miért nem? Miért nem vagyok olyan szorgalmas mint ő, holott egyáltalán nem erről volt szó, hogy azért ne lettek volna jó jegyeim. Aztán egy másik dolog, hogy ki voltam gúnyolva, hogy nem tudott szoptatni, mert nem voltam rá hajlandó, meg, hogy óvodás koromban folyton megmondtam, hogy beteg leszek, és persze az is lettem(ki hinné, hogy az ember, mégha kicsi is, figyeli a testét, és érzi, hogy valami nem jó, és felismeri beteg lesz...), aztán, fiúk terén én állítólag mindig siettem, meg elszalasztottam lehetőségeket, stb, pedig őszinte legyek félreértettem a jeleket, ha valaki számomra másképp volt kedves, azt én tetszésnek ítéltem meg, és álmodoztam az illetőről, esetleg még kezdeményeztem is, jól leégetve ezzel saját magam. Mindig mindenben kritizálva voltam, soha nem volt jó amit csináltam. Középiskolában jött ki rajtam egy hatalmas szorongás. Egyszerüen kikerültem a falusi kiszámítható mikroklímámból és folyton menekülési kényszerem volt abból az intézményből ahová jártam. Rengeteget hiányoztam. Persze nem bírtam elmondani otthon, mert tudtam nem értenének meg kiforgatnák a szavaim. Egyszer bevettem 8-10 db fájdalomcsillapítót, kezembe vettem egy kést, és elkezdtem felvágni az ereim, miután megint hiányoztam. De nem megfelelő kést választottam, és így csak meghorzsoltam a kezem. Senkinek nem tűnt fel húgomon kívül, de őt meg leráztam egy rossz dumával. Amikor az anyám számára kiderült, hogy mennyit is hiányoztam, a válasz egy akkora pofon volt, hogy eleredt az orrom vére. Valahogy sikerült kikönyörögnöm egy iskola váltást, de ott sem az akaratom érvényesült. Érettségizni szerettem volna. Mai napig hallom a szavait: "ha nem akarsz érettségizni, akkor szakmát kell tanulj, válassz mit akarsz tanulni" Meg sem hallották, hogy érettségizni akarok, csak másik iskolában. Ahová szerettem volna menni, oda nem akartak iratni, és kénytelen voltam szakmát tanulni. Sorolhatnám még.... Rengeteg máig feloldatlan rossz érzés van bennem. Próbálom a gyermekemet más szellemben nevelni, van, hogy a rossz mintázat megjelenik, és ilyenkor haragszom magamra, de leértékelő sosem voltam a gyermekemmel. Más tekintetben jelent meg a rossz minta. Sajnos férfiak tekintetében egy érzelmi és a végére fizikai bántalmazó és egy borderline-nárcisztikus személyiségzavaros párkapcsolaton vagyok túl, amelyekbe azért mentem bele és maradtam benne, mert azt éreztem, hogy megjavíthatom őket, illetve, ha ők nem lennének senkim nem lenne, és nem akartam egyedül maradni. Vágyom a szerelemre. De sajnos azt a szerelmet ami becsül, és tisztel, én eddig sosem kaptam meg, és sajnos úgy érzem sosem fogom. A jeleket ugyanúgy félreértem, és nem tudom, hogy hogyan kerüljem ki a rossz kapcsolatokat. Elnézést, ha hosszúra sikeredett! A videóid nagyon sokat segítenek a borderline-nárcisztikus kapcsolatom feldolgozásában. Köszönöm!
Kedves Bennfentes!Egy ideig nem hallgattam a videókat,mert valami hiányzott nekem az egész téma összképéből…pedig nagyon is érintve vagyok!Vajon,hogy lehet,hogy az emberek generációról,generációra adják tovább a nárcisztikus staféta botot egymásnak?Hetekig tartó belső munkával a következőre jutottam,mint keményen nárcisztikus szülők által fizikailag és érzelmileg bántalmazott szülők gyermeke.A szüleim is bántalmazottak,traumatizáltak voltak,sőt az ő szüleik is visszamenőleg sok sok generációkra.Nem kell említenem bővebben elég ha csak az elnyomottságukat említem vagy a háborúkat már önmagában ez is elég lenne,de többről van szó.Transzgenerációs traumákról amik utaznak időben a generációkban mint az emberek a vonatokon.Hogyan lehetett volna ez másképp ha csak a körülmények általi hatásokat nézzük nőknél és férfiaknál?Dolgozni “megtanították”az embereket,de igazán szerethetőnek érezni magukat nem!Sőt sem önbizalmuk(nem az egós önbizalomra gondolok hanem az egészséges önelfogadó önszeretetre és önbizalomra)sem alakulhatott ki…Mi történik a nárcisztikus szülők gyermekével?Nárcisztikus traumákat kap!Mit kezd el csinálni benne ezeknek a hatása?Elkezd a gyerek majd felnőtté válva a felnőtt kompenzálni!Ami annyit jelent,hogy a nárcisztikus traumák lenyomata benne dolgozik mélyen,a felszínen meg nem akar olyan lenni mint amit kapott,tehát kompenzál.Mivel a traumák dolgoznak a mély tudatalattiban ezért az illető azt hiszi ő jobb mint az elődei,ami igaz is mert kompenzál.Viszont ebbe belefárad mert ugye bevonzódik folyamatosan a nárcisztikus párkapcsolat vagy főnök vagy bárki az életébe és nem érti miért?Azért mert az elszenvedett nárcisztikus traumák mint energiák ott vannak benne!Nem tehet róla de ott vannak!Tehát akik érdeklődnek tömegesen ez iránt a téma iránt azoknak a probléma gyökerét is látniuk kell nem csak a történetüket.Magukba nézni mi is van a felszín alatt?Persze ez a feltárás megértés egy hosszú folyamat…de jobb annál mintha hibáztatnánk akár önmagunkat akár másokat mert ez nem oldja meg a problémákat…Ami előrébb visz az a személyes történetünk megértése és feltárása.Mikor a saját magunkban létező sebek nem változtatnak gyűlölettel rendelkező emberré,mikor nem ártunk többé önmagunknak azzal,hogy hagyjuk magunkat bántani bármilyen módon,mikor mi nem bántjuk nem szabotáljuk önmagunkat állandóan a mélyen bennünk lévő traumák miatt…mikor eltudjuk fogadni,hogy nem csak mi szenvedünk az utóhatásoktól hanem generációink szenvedtek visszafelé nézve és végül a megértés felszabadító megbocsátásba megy át önmagunk és mások felé is ami elhozza a várva várt szabadságot!Elgondolkodtató,hogy ha kielemezzük a nárcisztikusokat és ítélkezik bárki is az maga alá képzeli a másik embert vagyis ő felette áll.Már itt nem jó a megközelítés,hiszen akkor ő is a nárcizmus egyik tünetét produkàlja…vagyis először önmagán belül lenne jó rendet tennie és önmagán dolgoznia mégha ez baromira nehéz is!Szívesen látnék olyan videókat is amiben az kerül szóba,hogyan tudod megváltoztatni önmagadban a nárcisztikus viselkedésű emberek által okozott traumákat?Hogy tudod kezelni magadban?Hogy tudod feloldani?Hogy tudod megérteni a hatásait önmagadban?Hogyan tudod megtalálni azt hol kompenzálod ezeket de valójában dühösen őrjöngesz belül magadban és gondolatban már rég vissza bántottad volna?Vagy lehet meg is teszik sokan csak nem veszik észre!De mindez érthető is,hiszen védekezni ösztönös és természetes reakció!Csak ne legyünk szentek önmagunk előtt és ne utáljuk mások miatt önmagunkat és egymást.Én erre jutottam…ha a felismerésen túl vannak az emberek utána mi a következő lépés?Hova fordulhatnak az emberek traumájuk feloldására,hogy a kompenzációk ne tegyék őket is beteggé?Ezek a kérdések merültek fel bennem…
Elméd van, ezért mindenképp ítélkezel. Már az ítélkezés, hogy az ítélkezés helytelen. Mindenkinek van egy értékrendje, és azon szűrőn keresztül ítéli a dolgokat. Nincs olyan, hogy valakinek nincs értékrendje, és minden belefér. A haragnak pedig van jó oldala is: nem engedi, hogy újra megtegyék veled azt, ami kárt okozott. Ez egy túlélési stratégia, és mivel a nárcisztikus még évekig próbálkozik, sokaknak segít a harag távolságot tatrtani. Nem beszélve arróll, hogy ha közös gyerekek vannak, akkor egy életre megnyerted, esetleg nézheted, ahogy a gyerekeitek lelkivilágát is rombolja. A dolgok nem fekete-fehérek, az csak a csilli-villi csillámpónis spiri duma. A megértés még nem hoz megbocsátást, erőltetni, megerőszakolni magad meg nem szabad. Egyedi, ki hogy tudja feldolgozni, te is negatívan ítéled meg mások stratégiáját, a sajátodat meg jobbnak, ezzel a többiek fölé helyezkedve: mind ugyanazt a kört futjuk, csak más köntösben.
@@szilviav.k.9758 Már nem ítélkezem.Inkább magamba nézek,hogy miért vonzottam be olyan embert vagy szituációt ami nem tetszik vagy számomra kellemetlen?Nálam ez a kérdés több választ is tartalmazhat.Nem becsültek ezért én sem becsültem magam annyira,hogy kilépjek egy adott helyzetből vagy kapcsolatból.Vagy nem érdemlek jobbat,mert nem voltam hozzá szokva,hogy törődjek magammal is stb…De a gyökere az okoknak abban van ahogy én reagáltam le és miért úgy reagáltam?Azt gondolom engem csak az vihet előrébb ha a saját reakcióimat megváltoztatom,és kérdéseket teszek fel magamnak.Ezeket tudom befolyásolni,másokat nem tudok…17 évet éltem erősen nárcisztikus férjjel akivel két közös gyerekünket én neveltem fel egyedül,elváltam pont azért mert nem csak magát tette tönkre,minket is majdnem.Anyukám is erősen nárcisztikus volt…aztán rájöttem minden amit velük átéltem és tőlük bennem is meg volt mint energia,és kompenzáltam folyamatosan,hogy ne legyek olyan mint ők…de annyi fájdalom után mikor igen is gyűlöltem őket és igen el is ítéltem,rájöttem igen ők olyanok voltak de én is,mert kiváltották belőlem,csak elnyomtam…kompenzáltam..de ott volt az ítélkezés is…megengedtem magamnak,hogy ezeket felfedezzem és megértsem.Igen…nekem is voltak lépcsőfokok és időszakok…kemény volt nagyon..és igaz nekem is végül a harag tartotta távol őket magamtól,de aztán elkezdtem kutatni mitől váltak ilyenné…és én miért váltam ilyenné?Miért volt esélyük egyáltalán bármire is,és nekem mikor és mitől volt esélyem mellettük?És igaz,traumatizálnak mi meg kompenzálunk…a gyerekeimet részben sikerült megkímélnem,de magamat nem..A harag mindig annak rossz aki cipeli évekig…egyszer jó elengedni…
Minden idők leghasznosabb és legjobb kommentje. Igen, a megbocsátás a gyógyulás kulcsa. En is most ezen dolgozom. Köszönjük szépen a kommentedet. Minden jót. Miriam
@@MiriamHammeiri Köszönöm szépen!Pont ez volt a célom,hogy csak annyi történjen meg másokban is,hogy megértik ennek a dolognak a lényegét…én is ítélkeztem,mert nem tudtam mi mást tehetnék?Aztán évek alatt jutottam el oda ahol most vagyok,a megértéshez.Nem kell benne dagonyázni évekig már senkinek aki ezt megtudja érteni és elindul egy másik belső úton!Hiszen önmagunkat tudjuk a legjobban megismerni,másokat nem..de magunkon keresztül másokat is jobban megérthetünk.Örülök,ha pár mondattal tudtam segíteni!Minden jót kívánok én is!🙂
a teljesség igénye nélkül: "nehéz téged szeretni", azt hittük egy gonosz ember leszel", "na, ismerlek" , "azért lett belőled ember mert kivertem belőled " (ez humor volt a már idős apámtól !), "rossz a természeted"...gondolom sokunknak ismerős...
Mennyit hallottam gyerekkoromban ezek a mondatokat Anyámtól..... Kár volt megszűlni, semmit sem lehet jol csinálni.... Te vagy a leggyengébb stb.... És az állandó összehasonlítás...... A legszarabb mindig én voltam a 4 közül 😂 mégis én éltem túl és már nem hat meg, már látom mit mikor és miért csinál.....
Ez a videó rólam és a sárkánykirálynőről szólt. Egész gyerekkoromban duplaszegecses munkásőrszíjjal vert meg söprűnyéllel. Persze koholt vádak alapján, amúgy meg egy szobanövény voltam, csak rajtam vezette le a feszültségét. Mert nem lány lettem. 13 éves koromban az idegösszeomlásom elött közölte velem, idézem: " Soha nem akartam gyereket! Isten azzal büntetett, hogy hármat is adott! De bennetek csak a b@szás volt a jó!" Ekkor kimentem a tyúkólba, kötelet kötöttem a gerendára, a hurkot a nyakamba raktam miközben egy fejjel lefordított vödrön álltam. Kijött utánam, mert nem fejezte be a degradáló mondatát. Kiabálva befejezte mondanivalóját, majd bement a házba, miközben én a fia, ott álltam kötéllel a nyakamban egy vödrön. Ekkor dontötöttem úgy, hogy nem adom meg neki a boldogságot a halálommal, majd idegösszeomlásom lett...
Engem is vert a nárcisztikus anyám. De a Te anyád 1000x rosszabb volt, mint az enyém. Remélem, hogy fel tudod dolgozni ezt a rettenetes gyerekkort. Minden jót. Miriam
Nos, én gyermekkoromban nagyon vékony voltam, majd elfújt a szél... de sosem dicsértek meg érte. Bezzeg amikor tiniként és később is felszaladt rám pár kiló, mindjárt jöttek a negatív kifejezések, az állandó kritika főként az anyám részéről... igazából bárhogy is néztem ki, sosem voltam jó neki. Hatalmas önbizalomhiányom lett és nagyon szégyenlős voltam akkoriban. Teher... hát igen, nem kívánt terhességből születtem, egy futó kapcsolatból, s bizony 47 éve még szégyenfoltnak tekintettek abban a környezetben, ahova születtem. Ráadásul évekkel később visszahallottam a szomszédoktól, hogy az anyám el is akart vetetni, s miket tett meg ezért... nem volt kellemes hallgatni azok után, hogy az apám viszont sosem volt az életem része, mert annyira nem volt rám kíváncsi.
Kedves Balázs! Mi van a fizikai bántalmazással? Kimaradt, vagy nem figyeltem oda eléggé? Engem kicsi korom óta nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is ütött-vágott az anyám. Egeszen kis dolgokért is egy bőrből font korbáccsal kaptam hurkákat a hátamra, combomra, ahol csak elért menekülés közben. Jó tanuló kisiskolás voltam, mégis meg kellett tanulnom profin hazudozni, ellenőrzőt hamisítani, ha nem akartam, hogy kitépje az összes hajam pl. egy 4-esért. Huuuu, de szörnyű volt! Az édesapám napközben dolgozott, amikor hazaért, már tele voltam véraláfutásokkal, hurkákkal, sebekkel. 😢
Szerintem azért maradt ki, mert a címben az áll hogy "toxikus mondatai", tehát itt most csak a verbális bántalmazásról esik szó. De nagyon gyakori a fizikai is, teljesen átérzem amit írsz mert sajnos nekem is volt benne részem:( Míg más visszasírja a gyerekkorát, én hálát adok az Égnek hogy végre felnőtt vagyok.
Engem is naponta vert az anyám már 2 éves koromtól fogva. Nem kellett, hogy rossz legyek. A saját idegességét verte le rajtam. A mai napig nem tudtam ezt feldolgozni. Pedig már 68 éves vagyok. Minden jót. Miriam
Egy nárcisztikus szülő se építsen a Bibliára. Más kérdés a megbocsátás. Hisz az anyámnak is rettenetes gyerekkora volt. A nárcizmus tkp. betegség, - tehát nem kell haragudni. En most azt próbálom elérni, hogy sajnáljam, mert az igazság az, hogy a nárciszista az nem egy boldog ember. Hiszen sose keresi a szeretetet, - hanem a hatalmat mások felett, ami nem tesz boldoggá. Tkp. minden nárciszista egy szerencsétlen ember. Sokszor saját maguknak is ártanak. Tehát mindenképpen sajnálatra méltóak. De tisztelni őket az nem reális elvárás. Minden jót. Miriam @@Andrea-fi9zd
Önző kívánság: Ne hagyj el soha Segits nekem mert nekem senki nem segit Legalabb te ne bánts engem Keress pénzt nekem, hiszen feleneveltek Azt szetetném ha büszke lehetnéj rád, ezért foglalkozza azzal ami nekem tetsző Srb
A mai 50- es, 60 -asok szülei kisgyerekként még megélték a háborút, az utána következő ínséges időket, sok esetben nem volt normális gyerekkoruk. Az ő szüleik, a nagyszülők így nehéz körülmények között nevelték őket, sokan nem kapták a videóban szereplő megfelelő támogatást, odafigyelést, emiatt ha nem voltak tudatosak, azt adták tovább. Persze vannak kivételek. Köszönetet mondok a nagyanyámnak, hogy egy nárcisztikus apát adott nekem, ami egész életemre kihat.
rendben, szörnyű volt nekik, de ez még nem mentesíti őket az alól a súlyos bűn alól, hogy lelkileg bántalmazták a gyerekeiket🤪, hát én azért jobban érezném magam, ha az apám nem lenne nárci🤔, üdv. egy sorstárs
Sajnos...................nekem 18 éves koromig..........................azt vágta a fejemhez,hogy 3x el akart vetetni,miért nem tette meg.Miért nem takarodsz már el itthonról.Eltörtem egy vázát,milyen szerencsétlen vagy.Lábossal szétverte a fejem.15 évesen 6 hétig utcán éltem.Nagyon nehéz önismeret ez.Alkohol,gyógyszerek,öngyilkosságok voltak jelen az életembe.Bele is csúsztam többször nárcisztikus kapcsolatba.Most 19 év után léptem,úgy hogy 10 éve nagyon komoly önismereti úton haladok.S a megbocsájtás sokat segített,magam felé,anyú felé,és a felmenőim felé,mert ezt adták anyumnak is.Mielőtt elment megtudtam bocsájtani neki,és akkor ott ő is bocsánatot kért.
Szerintem kimaradt a MINTA. Az is előfordulhat, hogy a gyerek is nárcisztikus lesz, mert ezt a kommunikációs, probléma-megoldó technikát, kapcsolódást más emberekhez pont ugyanígy másolja. Az én párom, a húga és az anyja is nárcisztikus. (El nem tudjátok képzelni, milyen náluk egy családi ünnep..., no meg az utóhangja egy ilyen összeröffenésnek. Napokkal, hetekkel később képesek egymás fejéhez vágni olyan dolgokat, ami nem is fedi a valóságot. Aztán hetekeig nem beszélnek egymással.) A párom a dühöngésig, idiótázásig pillanatok alatt jut el, ha nem őrá figyelnek. Éppen a napokban értettem meg, miért borul ki mindig, ha kérdésként mondok neki bármit is. Igazi dementorok, kiszívják az emberből minden életörömöt. Hat éve ismerem a párom, de még soha nem hallottam egy jóízűt nevetni, de kiröhögni másokat annál inkább... ehhh...! Menekülni kell(ene), .....ha lenne hová mennem...
Kedves Maria Magdolna ! Rettenetes, amit irsz. Miert nem tudsz elmenni ? Anyagi okokbol ? Ne csuggedj. Erre is van megoldas. Tanulj egy jo szakmat es akkor a sajat labadra tudsz allni. Minden jot. Miriam
@@MiriamHammeiri Igazán köszönöm a jótanácsot, sajnos már nem vagyok sem a helyzetben, sem abban a korban, amikor simán leléphetnék: 65 leszek jövőre... Az exem "jóvoltából" 2018-ban elárverezték az otthonom. 1993 óta ott neveltem fel a 3 gyerekem (pofátlanul, a tudtom nélkül vett föl hitelt arra a lakásra, amelyet a vagyon megosztáskor nekem és a gyerekeknek ítéltek. Amúgyis közösen és keményen megdolgoztunk érte, ő vitte a vagyon kétharmadát, nekem maradt a lakás) Ezt a mostani páromat 2017-ben ismertem meg, és szinte a "megmentőm" lett. Bár éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel vele, így próbálkoztam albérlettel, úgyhogy 2018-ban, amikor elárverezték a lakásom, (három gyerekem háromfelé költözött) én pedig albérletbe költöztem, még a városból is elköltöztem... Két évig próbáltam, de egy ennyi idős nőnek , mint már én is vagyok, és akinek már nincs egyetlen fillérje sem, ezek csak olyan küzdelmek, amikre azt mondják, "Küzd, mint malac a jégen". Két évig próbálkoztam megállni a magam lábán, ám amikor már az albérletet sem bírtam kifizetni, 2020-ban azt mondtam, oké, hozzádköltözöm. Ő már évek óta többször mondta, többször felajánlotta, hogy költözzek hozzá. ALIG TELT EL FÉL ÉV, AMIKOR KIDERÜLT SZÁMOMRA, milyen ember is, mitől óvótt a belső sugallatom. Van munkám, de tudjátok, hogy a mai NŐI fizetésekből nem lehet megélni, főként nem lehet félretenni. 65 évesen már nincs lelkierőm küzdeni. Ha valaki azt mondaná, itt lakás, amit a két kezem munkájával meg tudnék fizetni, minden további nélkül el tudnék innen menni. Engem NEM Ő TART VISSZA, hál'istennek érzelmileg már rég leváltam róla - mondjuk én nagyon hamar átláttam az ő sérült lelkét és nem is kötődtem soha hozzá olyan mélyen, mint amennyire egy nárcisztikus szeretné -. Mostanában kezdem látni őrajta, hogy a hűvös, érzelemmentes távolságtartásommal nem tud mit kezdeni, más családtagjain éli ki magát, és tombol. Ami a legjobban zavar, hogy az energiáit belőlem nyeri, egyre több pénzt keres, és eszébe sem jut a "MI" fogalma...mindent önmagára, önmaga passziójára költ. Könyveket vesz 20-asával, fotózáshoz technikai felszerelést, stb... Azt pármilliót, amit így "kidobott az ablakon", én ennyi pénzből már újrakezdhettem volna az életem.... Mondjuk ezt kb 1-másfél éve értettem meg, hogy mivel nincs a fogalomtárában MI, csak az ÉN, ezért soha nem lesz KÖZÖS CÉLUNK, KÖZÖS OTTHONUNK... Ilyen emberrel nem is kell...!
Kedves Mária Magdolna ! Köszönöm szépen válaszodat. Szerintem, amikor eladta azt a lakást, amit Te örököltél, az bűncselekmény volt. Miért nem fordultál ügyvédhez ? Minden jót. Miriam@@mariamagdolnav.
A nárcisztikus anyám meg akart magának tartani és mindig ezt mondta nekem, amikor kicsi voltam : " Marika, doktoráljál le, hogy ne vegyék észre, hogy nem mentél férjhez. Nem fogsz férjhez menni, mert csúnya vagy. " A Sors mosolya, hogy 23 éves koromban férjhez mentem és a Férjem azt mondta, hogy szerinte szép vagyok. 40 évig éltünk boldog házasságban. 4 éve maradtam özvegy. Ja, és nem vagyok doktor !
❤❤❤
Igen ismerős ez nekem is…meg az anyukám is ezeket kapta meg másmilyen módon.Én is tőle kaptam nagyon kemény traumákat!Lényegében az övét adta tovább nekem.Nekem kb.50 éves koromig romboltak bennem ezek a traumák és energiák😢csakhogy ha dolgozol magadon akkor sem hirtelen alakulnak át,hanem kitartó belső munkával.Ha gondolod keress rá Szentes Róbert oldalára a TH-cam-on én onnan sokat tanultam.Minden sors traumák sorozatát hozza,hiszen az epigenetika ezt megmutatja,sőt még többet!Hogy a közeg a meghatározó nem csak a genetikai örökségünk.A rossz hiedelmeink,a rossz program reakcióink…amik igen csak belénk ívódtak…de ezeket fel lehet fedezni és meggyógyítani a saját programjainkat,sebeinket!Minden jót kívánok!!💗
Kedves Katalin ! Köszönöm szépen a tartalmas választ. Minden jót. Miriam@@katalinfarkas5904
Az èn anyàm azt sulykolta belèm, hogy ùgyis csak utcaseprő lesz belőlem. Sajnos ezt a mai napig nem tudtam "kiizzadni" magambòl, pedig dolgozok rajta. Èn a doktorozàssal kiegyeztem volna...
@@blubmuz Kedves Blubmuz ! A " doktorálás " állandó említése anyám ajánlata volt. Jó tanuló kislány voltam,
de ahelyett, hogy dícséretet kaptam volna, mindig azzal ijesztgetett, hogy " Marika, ha nem fogsz jól tanulni, akkor csak malteros lány lesz belőled ". Szóval nem leszünk anyáink szerint kollégák, mert Te utcaseprő leszel én meg malteros lány. D D D D : ) Minden jót és lelki békét kívánok Neked. Miriam
Ez a téma nagyon talált, minden szava igaz sajnos. Abszolút hiánypótló és legszívesebben minden leendő szülő figyelmébe ajánlanám. Sokkal kevesebb sérült gyerek (majd felnőtt) lenne a társadalomban, ha a szülők felvilágosult módon és lehetőleg a saját megélt traumáikból kiterápiázva vállalnának gyermeket. Az első ponthoz hozzátennék még pár, sokkal kevésbé konkrét de ugyanolyan aljas és bántó mondatot is, mint például: "Már megint soványabb vagy" "Nem kéne már többet fogyni" "Miért nem eszel rendesen, ne sajnáld magadtól az ételt". És így tovább.
Csak vannak, akinek ez büdös, mert nyista önkritika
Köszönjük Balázs! Ezt a tartalmat iskolában kellene oktatni! Sajnos sok gyermek születik olyan családba ahol a szülők nincsenek tisztában a gyermek érzelmi szükségleteivel! Ez óriási nagy probléma a mai világban!! 😢
Igen, Magyarorszagon teljes a kozombosseg a bantalmazott gyerekek irant. A gyamhatosag nem mukodik. Az iskolaban a tanarok kellenenek mondjak a gyerekeknek, hogy van gyamhatosag, ahol lehet panaszkodni, mert a gyerekek nem tudnak rola. Ez a baj, hogy a tanarokat a bantalmazott gyerekek sorsa nem erdekli es semmit se segitenek. Miriam@@ildikobogdan4858
Szomorú,de ráismertem anyámra. 😥A legjobb jóindulattal sem találok kedves szeretett teljes pillanatot felidézni vele kapcsolatban,csak a gúnyolódást, kritizálást, közömbösséget, elitélő viselkedést. Soha nem tudtam megfelelni neki. Írom ezt immár hatvan éves fejjel.Elszorul a torkom ha ezt felidézem.
Kedves Eszter ! Ez nálam is így van. S én is már 68 éves vagyok. Minden jót. Miriam
Ismerem ezt az érzést! Velem ezt apám művelte és anyum belehalt mikor 3 éves voltam, nem tudott megvédeni tőle.😢
@@tamasmarosvolgyi9634 nagyon nehéz és sajnalom, amin át kellett menned gyerekként, de már rálátsz arra az időszakra, és talán lassan fel tudod, tudjuk dolgozni, rettentő nehez szembesülni vele, mennyire kihatott és befolyásolta az életünk alakulását, de nem mi vagyunk a hibásak, és nem tudtunk jobbak lenni, mert jók voltunk. En sem hiszek az álszent magukat kereszténynek vallóknak, a buddhizmust tisztábbnak érzem.
😥@@tamasmarosvolgyi9634
Hogy jön ide a kereszténység ? Bármilyen vallás tagja lehet nárciszista.@@Andrea-fi9zd
Ez a beteg világ, társadalom az oka mindennek. Mert azoknak az embereknek a jelentős része, akik nehéz időket éltek meg és nem szerették őket, szülőként ők sem tudják szeretni majd a saját gyerekeiket, mert azt sem tudják hogy kell azt. A jobbik esteben csak távolságtartok, rosszabb esetben meg átmennek egy szabályos nárcisztikus pszichopatába... Köszönöm a videókat, többet is meghallgattam, utólag nagyon tanulságos volt.
Pontosan ígyvan sajnos de igaz és szomorú😔
Köszönjük,kedves Balàzs!Sajnos,így van!
A szép tehetséges unokàm
ebben a lelki taposàsban él
pici kora óta.
Volt màr emiatt
evészavaros,alvàszavaros,
depressziós,zavarok voltak a tàrsas kapcsolataiban.
Mi nagyszülők,rokonok
próbàljuk mindig lelkileg felemelni
dícsérni,visszaadni az összetört
önbizalmàt.
Az iskola is próbàlt halvànyan segíteni.
Végtelenül erős,tehetséges gyermek,még így is megpróbàlja
a víz fölött tartani a fejét.
Több dologban tehetséges,
ezekkel foglalkozik,igyekezik a tanulàsban.
Talàn valahogy megússza
ezt az erős lelki taposàst.
Miért nem kötelezik az ilyen szülőt
pszichiàtriai gyógykezelésre?
Hiszen beteg!
Tönkre lehet tenni egy szép,kedves
gyermeket,mert a szülő
egy nàrcisztikus,beteg ember?
Tönkre bizony! Itt vagyok rá az élő példa! Ne hagyjátok elveszni őt kérlek! Ez a dolog képes öngyilkosságba kergetni egy gyereket, én is többszőr megpróbáltam! Nekem viszont nem voltak ilyen szerető nagyszüleim! Hála Istennek, hogy te vagy neki!!!!! Szeresd őt mindig és soha ne haragudj rá semmiért, mert megijed és elzárkózik tőled!!!
Szülőktől már régen elszakadva kb 40 évesen, egy szép napsütéses vasárnapon, a németországi Mannheimben városnéző kerékpározásom alatt folyamatos bűntüdatom volt. Mint aki beírással val vagy dolgozatra kapott egyes jeggyel az iskolatáskájában kullog haza a suliból. Nevettem az egészen , mert tudtam hogy onnan fakakadt ,hogy akár 20 éves korom után is belekötöttek a szüleim abba ha elmentem otthonról. Ennek ellenére bármikor előjön ez a büntudat érzés ha egyedül céltalanul sétálok bicakozok vagy lazulós programot csinálok. Amikor családtaggal teszem ugyanezt, vagy dolgozni megyek olyankor minden rendben. Vicces hogy ennyi idő után is hatással vannak ránk.
Én 53 éves vagyok, ugyan ilyen érzéseket én is átéltem már, az anyám pedig 7 éve elhunyt. Hihetetlen, de valóban kitörölhetetlen károkat okoz az ilyen szülő!
Ismèt egy kiváló ès rendkívül tanulságos videó ❤️🥇! Nagyon jó összefoglalása volt az adott tèmakörnek 💯!
En külföldön élek már 47 éve, s azt gondolom, hogy Magyarországon különösen súlyos a nárciszizmus problémája. Szerintem ez azért van, mert a társadalom közömbös a probléma iránt és a felelős szervek ( tanárok, orvosok stb. ... ) nem foglalkoznak ezzel. Vagy nem akarnak foglalkozni ezzel. A nárciszista szülők gyereke magára marad.
60%a magyar társadalomnak akik ilyen nárcisztikus szülőkkel nőttek fel. És ez egy ilyen kis nemzetnek mint a miénk a kihalásához vezethet. Mivel ezekből a gyerekekből olyan felnőttek lesznek, akik hátrányosabb helyzetből indulnak el az életben, a narcisztikus szüleik miatt.Az én apám és bátyám is egy nárcisztikus, és én mindig a bátyámtól megkaptam, ő a kívánt várt gyerek, az első szülött és pluszban fiú, így én csak örülhetek hogy megengedte nekem hogy megszülessek. És hogy a családban miattam vitatkoznak a szüleink, és ha én meg sem születtem volna milyen jó lett volna neki is és az egész családunknak. Aztán elkezdtem nem enni én sem, mert azt hittem gyerekként hogy én még az ételt sem érdemlem meg, sem az életemet mert én csak gond vagyok probléma. És ezt bátyám lőszerretettel hangoztatta. Aztán azt érzetem bárcsak eltűnnek a föld színéről mert én csak egy nem kívánt kártékony ember vagyok. Úgy akartam eltűntetni saját magamat a földről hogy nem ettem egy falatot sem éhen akartam halni. És igen, ezek a mérgező nárcisztikus szülők, elveszi a gyerekeiktol a pénzt, és kiszolgáltatott ellehetetlenített helyzetben hozzák a saját gyerekeiket. Vagy pl nekem voltak olyan párkapcsolatait, ahol megint csak nárcisztikus szülők voltak. Pl a fiúk anyukája, elveszi a fiútól a gyereke összes fizetését, és barátnőjüket meg direkt sértegetik az ilyen nárcisztikus anyukák, hogy lássa a fiú gyereke ő meg egy párkapcsolatot sem érdemel meg. És nem 1 ilyen felnőtt több mint 40 éves férfiról tudok, hogy a nárcisztikus anyukájukkal élnek, aki elveszi a fiaiktol az összes fizetésüket, hogy ne tudjanak meg randizni, sem, és ha véletlenül lesz a fianak egy barátnője meg így is, akkor tesz róla a nárcisztikus önző manipulatív anya hogy, elmarja a jól tejelő rabszolga fiátol a csaját. Nos, ezeknek a felnőtt férfiaknak nem azért nincs párkapcsolata vagy gyereke, mert szar emberek, henme mert nincs önbizalmuk a nárcisztikus anyuk miatt nincs. Na meg ezek a romboló beteg nárcisztikus önző szülők, elkezdenem jajgatni jaj ha elhagysz rabszolga fiam akkor öngyilkos leszek, jaj most kapok éppen szívinfarktust miattad fiam, a halálom a te lelkeden fog ám száradni. Én feláldozta az egész fiatalságát miattad fiam lányom, ez nekem ugyan úgy jár vissza, a szarból mostalak ki gyermekem én is lehettem volna a fiatal gondtalan életemet, de miattad ezt is feláldoztam hogy te éljél. Hálátlanok vagytok. És az a gyerek szív nagyot aki a legkisebb, mert a nárcisztikus bátya is meg az apja is mind a 2 narcisztikus faszkalap elnyomja a legkisebbet.
Köszönöm Balázs! Hasznos volt a számomra ez a téma is! 😊😇
Meg Téged sehol nem fognak alkalmazi,,,,Aztán márgyakorlati éveket is beleszámolva15 éve dolgozok
Kedves Balázs ! A Talmud ezt írja : " Az a szülő, aki nem tartja be a gyerekének tett ígéretet, - az hazudni tanítja a gyerekét ". S ez igaz. Köszönöm a klassz videókat. Minden jót. Miriam
Csak mennyien tartják be, az a kérdés
Na ebben nőttem fel, illetve nem csupán a személyiségem fejlődésében gátolt hanem fizikaiban is. Emiatt lettek kötődési zavaraim. Többször kértelek, hogy készíts videót ne csak párkapcsolati viszonyról hanem szülői kapcsolatról is a nárcisztikussal. Ennek maximálisan eleget tettél, köszönöm. Mostantól anyagilag is támogatni fogom a munkádat. A szomorú az, hogy minden szavad igaz. Amikor viszont más példáján keresztűl te is igényt tartanál a törődésre, szeretetre, dícséretre, akkor megpróbál meggyőzni arról, hogy "te nem vagy normális"!!! Eltilt a barátaidtól, haveroktól, hogy ne is találkozz az ellenpéldával és egy gyerek hiába szökik el "otthonról", mindig visszavittek ebbe a bántalmazó közegbe! A nárcisztikus dühük ilyenkor erősebb lesz ezzel folyamatos félelemben tartva és az abúzálások is gyakoribbak lesznek! A segítségre, megértésre esélyem sem volt és esténként úgy feküdtem le aludni kisírt szemekkel, hogy " Istenem könyörgöm add, hogy reggel ne ébredjek fel"! Szerencsére nem sikerült soha egyetlen öngyilkossági kísérletem se! Túléltem, nem úgy mint anyukám és a kishúgom. Saját lábra álltam és jól keresek külföldön! De sajnos párkapcsolatot a mai napig nem tudok kialakítani, mintha látszana rajtam, hogy problémám van az önbizalommal és nem tudok másban sem megbízni! Nem tanultam meg elfogadni a szeretetet, mert hiányzik a minta, pedig én nagyon tudok adni.
Ezzel mit tudok kezdeni szerinted???
Kedves Balázs! Köszönöm a videóidat (főleg ezt) nagyon hálás vagyok érte! Életem során (36) tanultam én már mindent is (természettudományok, személyiségtípusok, pszichológia, grafológia, meditáció, nyugati-keleti filozófia, ezotéria, agykontroll, harcművészet,....(az önismeret sok mindenen átsegített)) de mostanáig éreztem, hogy még mindig van bennem valami alap keserű dolog, amire nincs ésszerű válasz, erre most kiderül, hogy fater egy igazi "sztár" 😅 Nagy felismerés ez nekem! Köszi mégegyszer, további jó munkát! 🙏
3 mas pont: Miattatok( miattad ) veszekedtünk állandóan apaddal.......Mit gondolsz, mindig miattatok...Ja persze.Masik bestélgetésben : Ó apaddal mindig jól megvoltunk...Apad csak most öregségére valtozott meg...Na pesze persze.
Nekem mostoha anyám volt,nem mondott ilyet csak a szemével alázott meg,de nagyon,te végetted dolgozom teher vagy.Szeretettet nem kaptam pedig édesanyám nővére volt.Nagyon fájdalmas gyermekkorom volt.Köszönöm.
Kedves Balázs ! Minden Szülőnek ajánlom ezt a videót ! Ezek a kijelentések , minősítések előfordulnak úgymond "normál" családokban is , sajnos !!! 😢
Kedves Balázs! Sokszor hasonlítottak össze a testvéremmel, hogy a húgom mindig jó jegyeket hoz, én miért nem? Miért nem vagyok olyan szorgalmas mint ő, holott egyáltalán nem erről volt szó, hogy azért ne lettek volna jó jegyeim. Aztán egy másik dolog, hogy ki voltam gúnyolva, hogy nem tudott szoptatni, mert nem voltam rá hajlandó, meg, hogy óvodás koromban folyton megmondtam, hogy beteg leszek, és persze az is lettem(ki hinné, hogy az ember, mégha kicsi is, figyeli a testét, és érzi, hogy valami nem jó, és felismeri beteg lesz...), aztán, fiúk terén én állítólag mindig siettem, meg elszalasztottam lehetőségeket, stb, pedig őszinte legyek félreértettem a jeleket, ha valaki számomra másképp volt kedves, azt én tetszésnek ítéltem meg, és álmodoztam az illetőről, esetleg még kezdeményeztem is, jól leégetve ezzel saját magam. Mindig mindenben kritizálva voltam, soha nem volt jó amit csináltam. Középiskolában jött ki rajtam egy hatalmas szorongás. Egyszerüen kikerültem a falusi kiszámítható mikroklímámból és folyton menekülési kényszerem volt abból az intézményből ahová jártam. Rengeteget hiányoztam. Persze nem bírtam elmondani otthon, mert tudtam nem értenének meg kiforgatnák a szavaim. Egyszer bevettem 8-10 db fájdalomcsillapítót, kezembe vettem egy kést, és elkezdtem felvágni az ereim, miután megint hiányoztam. De nem megfelelő kést választottam, és így csak meghorzsoltam a kezem. Senkinek nem tűnt fel húgomon kívül, de őt meg leráztam egy rossz dumával. Amikor az anyám számára kiderült, hogy mennyit is hiányoztam, a válasz egy akkora pofon volt, hogy eleredt az orrom vére. Valahogy sikerült kikönyörögnöm egy iskola váltást, de ott sem az akaratom érvényesült. Érettségizni szerettem volna. Mai napig hallom a szavait: "ha nem akarsz érettségizni, akkor szakmát kell tanulj, válassz mit akarsz tanulni" Meg sem hallották, hogy érettségizni akarok, csak másik iskolában. Ahová szerettem volna menni, oda nem akartak iratni, és kénytelen voltam szakmát tanulni. Sorolhatnám még.... Rengeteg máig feloldatlan rossz érzés van bennem. Próbálom a gyermekemet más szellemben nevelni, van, hogy a rossz mintázat megjelenik, és ilyenkor haragszom magamra, de leértékelő sosem voltam a gyermekemmel. Más tekintetben jelent meg a rossz minta. Sajnos férfiak tekintetében egy érzelmi és a végére fizikai bántalmazó és egy borderline-nárcisztikus személyiségzavaros párkapcsolaton vagyok túl, amelyekbe azért mentem bele és maradtam benne, mert azt éreztem, hogy megjavíthatom őket, illetve, ha ők nem lennének senkim nem lenne, és nem akartam egyedül maradni. Vágyom a szerelemre. De sajnos azt a szerelmet ami becsül, és tisztel, én eddig sosem kaptam meg, és sajnos úgy érzem sosem fogom. A jeleket ugyanúgy félreértem, és nem tudom, hogy hogyan kerüljem ki a rossz kapcsolatokat. Elnézést, ha hosszúra sikeredett! A videóid nagyon sokat segítenek a borderline-nárcisztikus kapcsolatom feldolgozásában. Köszönöm!
Köszönöm!
Én le merem írni,ez velem megtörtént. Pontos.
Kedves Bennfentes!Egy ideig nem hallgattam a videókat,mert valami hiányzott nekem az egész téma összképéből…pedig nagyon is érintve vagyok!Vajon,hogy lehet,hogy az emberek generációról,generációra adják tovább a nárcisztikus staféta botot egymásnak?Hetekig tartó belső munkával a következőre jutottam,mint keményen nárcisztikus szülők által fizikailag és érzelmileg bántalmazott szülők gyermeke.A szüleim is bántalmazottak,traumatizáltak voltak,sőt az ő szüleik is visszamenőleg sok sok generációkra.Nem kell említenem bővebben elég ha csak az elnyomottságukat említem vagy a háborúkat már önmagában ez is elég lenne,de többről van szó.Transzgenerációs traumákról amik utaznak időben a generációkban mint az emberek a vonatokon.Hogyan lehetett volna ez másképp ha csak a körülmények általi hatásokat nézzük nőknél és férfiaknál?Dolgozni “megtanították”az embereket,de igazán szerethetőnek érezni magukat nem!Sőt sem önbizalmuk(nem az egós önbizalomra gondolok hanem az egészséges önelfogadó önszeretetre és önbizalomra)sem alakulhatott ki…Mi történik a nárcisztikus szülők gyermekével?Nárcisztikus traumákat kap!Mit kezd el csinálni benne ezeknek a hatása?Elkezd a gyerek majd felnőtté válva a felnőtt kompenzálni!Ami annyit jelent,hogy a nárcisztikus traumák lenyomata benne dolgozik mélyen,a felszínen meg nem akar olyan lenni mint amit kapott,tehát kompenzál.Mivel a traumák dolgoznak a mély tudatalattiban ezért az illető azt hiszi ő jobb mint az elődei,ami igaz is mert kompenzál.Viszont ebbe belefárad mert ugye bevonzódik folyamatosan a nárcisztikus párkapcsolat vagy főnök vagy bárki az életébe és nem érti miért?Azért mert az elszenvedett nárcisztikus traumák mint energiák ott vannak benne!Nem tehet róla de ott vannak!Tehát akik érdeklődnek tömegesen ez iránt a téma iránt azoknak a probléma gyökerét is látniuk kell nem csak a történetüket.Magukba nézni mi is van a felszín alatt?Persze ez a feltárás megértés egy hosszú folyamat…de jobb annál mintha hibáztatnánk akár önmagunkat akár másokat mert ez nem oldja meg a problémákat…Ami előrébb visz az a személyes történetünk megértése és feltárása.Mikor a saját magunkban létező sebek nem változtatnak gyűlölettel rendelkező emberré,mikor nem ártunk többé önmagunknak azzal,hogy hagyjuk magunkat bántani bármilyen módon,mikor mi nem bántjuk nem szabotáljuk önmagunkat állandóan a mélyen bennünk lévő traumák miatt…mikor eltudjuk fogadni,hogy nem csak mi szenvedünk az utóhatásoktól hanem generációink szenvedtek visszafelé nézve és végül a megértés felszabadító megbocsátásba megy át önmagunk és mások felé is ami elhozza a várva várt szabadságot!Elgondolkodtató,hogy ha kielemezzük a nárcisztikusokat és ítélkezik bárki is az maga alá képzeli a másik embert vagyis ő felette áll.Már itt nem jó a megközelítés,hiszen akkor ő is a nárcizmus egyik tünetét produkàlja…vagyis először önmagán belül lenne jó rendet tennie és önmagán dolgoznia mégha ez baromira nehéz is!Szívesen látnék olyan videókat is amiben az kerül szóba,hogyan tudod megváltoztatni önmagadban a nárcisztikus viselkedésű emberek által okozott traumákat?Hogy tudod kezelni magadban?Hogy tudod feloldani?Hogy tudod megérteni a hatásait önmagadban?Hogyan tudod megtalálni azt hol kompenzálod ezeket de valójában dühösen őrjöngesz belül magadban és gondolatban már rég vissza bántottad volna?Vagy lehet meg is teszik sokan csak nem veszik észre!De mindez érthető is,hiszen védekezni ösztönös és természetes reakció!Csak ne legyünk szentek önmagunk előtt és ne utáljuk mások miatt önmagunkat és egymást.Én erre jutottam…ha a felismerésen túl vannak az emberek utána mi a következő lépés?Hova fordulhatnak az emberek traumájuk feloldására,hogy a kompenzációk ne tegyék őket is beteggé?Ezek a kérdések merültek fel bennem…
Elméd van, ezért mindenképp ítélkezel. Már az ítélkezés, hogy az ítélkezés helytelen. Mindenkinek van egy értékrendje, és azon szűrőn keresztül ítéli a dolgokat. Nincs olyan, hogy valakinek nincs értékrendje, és minden belefér.
A haragnak pedig van jó oldala is: nem engedi, hogy újra megtegyék veled azt, ami kárt okozott. Ez egy túlélési stratégia, és mivel a nárcisztikus még évekig próbálkozik, sokaknak segít a harag távolságot tatrtani. Nem beszélve arróll, hogy ha közös gyerekek vannak, akkor egy életre megnyerted, esetleg nézheted, ahogy a gyerekeitek lelkivilágát is rombolja. A dolgok nem fekete-fehérek, az csak a csilli-villi csillámpónis spiri duma. A megértés még nem hoz megbocsátást, erőltetni, megerőszakolni magad meg nem szabad. Egyedi, ki hogy tudja feldolgozni, te is negatívan ítéled meg mások stratégiáját, a sajátodat meg jobbnak, ezzel a többiek fölé helyezkedve: mind ugyanazt a kört futjuk, csak más köntösben.
@@szilviav.k.9758 Már nem ítélkezem.Inkább magamba nézek,hogy miért vonzottam be olyan embert vagy szituációt ami nem tetszik vagy számomra kellemetlen?Nálam ez a kérdés több választ is tartalmazhat.Nem becsültek ezért én sem becsültem magam annyira,hogy kilépjek egy adott helyzetből vagy kapcsolatból.Vagy nem érdemlek jobbat,mert nem voltam hozzá szokva,hogy törődjek magammal is stb…De a gyökere az okoknak abban van ahogy én reagáltam le és miért úgy reagáltam?Azt gondolom engem csak az vihet előrébb ha a saját reakcióimat megváltoztatom,és kérdéseket teszek fel magamnak.Ezeket tudom befolyásolni,másokat nem tudok…17 évet éltem erősen nárcisztikus férjjel akivel két közös gyerekünket én neveltem fel egyedül,elváltam pont azért mert nem csak magát tette tönkre,minket is majdnem.Anyukám is erősen nárcisztikus volt…aztán rájöttem minden amit velük átéltem és tőlük bennem is meg volt mint energia,és kompenzáltam folyamatosan,hogy ne legyek olyan mint ők…de annyi fájdalom után mikor igen is gyűlöltem őket és igen el is ítéltem,rájöttem igen ők olyanok voltak de én is,mert kiváltották belőlem,csak elnyomtam…kompenzáltam..de ott volt az ítélkezés is…megengedtem magamnak,hogy ezeket felfedezzem és megértsem.Igen…nekem is voltak lépcsőfokok és időszakok…kemény volt nagyon..és igaz nekem is végül a harag tartotta távol őket magamtól,de aztán elkezdtem kutatni mitől váltak ilyenné…és én miért váltam ilyenné?Miért volt esélyük egyáltalán bármire is,és nekem mikor és mitől volt esélyem mellettük?És igaz,traumatizálnak mi meg kompenzálunk…a gyerekeimet részben sikerült megkímélnem,de magamat nem..A harag mindig annak rossz aki cipeli évekig…egyszer jó elengedni…
Minden idők leghasznosabb és legjobb kommentje. Igen, a megbocsátás a gyógyulás kulcsa. En is most ezen dolgozom. Köszönjük szépen a kommentedet. Minden jót. Miriam
@@MiriamHammeiri Köszönöm szépen!Pont ez volt a célom,hogy csak annyi történjen meg másokban is,hogy megértik ennek a dolognak a lényegét…én is ítélkeztem,mert nem tudtam mi mást tehetnék?Aztán évek alatt jutottam el oda ahol most vagyok,a megértéshez.Nem kell benne dagonyázni évekig már senkinek aki ezt megtudja érteni és elindul egy másik belső úton!Hiszen önmagunkat tudjuk a legjobban megismerni,másokat nem..de magunkon keresztül másokat is jobban megérthetünk.Örülök,ha pár mondattal tudtam segíteni!Minden jót kívánok én is!🙂
@@MiriamHammeiri Valójában fordítva van. Megbocsátás akkor van, ha már meggyógyultál, amíg károd van, és fáj, addig nincs megbocsátás.
4 es pont: Mindent megtettem miattatok, egyetlen Anya nem tesz ennyit....csak adtam adtam ...mindig hálátlan voltál.
Sajnos így van...
Mai napig nemtudok teljesen levállni,mindezek után is nagyon szeretem kötödöm hozzá.😢( Traumakötes gondolom)
a teljesség igénye nélkül: "nehéz téged szeretni", azt hittük egy gonosz ember leszel", "na, ismerlek" , "azért lett belőled ember mert kivertem belőled " (ez humor volt a már idős apámtól !), "rossz a természeted"...gondolom sokunknak ismerős...
Mennyit hallottam gyerekkoromban ezek a mondatokat Anyámtól..... Kár volt megszűlni, semmit sem lehet jol csinálni.... Te vagy a leggyengébb stb.... És az állandó összehasonlítás...... A legszarabb mindig én voltam a 4 közül 😂 mégis én éltem túl és már nem hat meg, már látom mit mikor és miért csinál.....
Ez a videó rólam és a sárkánykirálynőről szólt. Egész gyerekkoromban duplaszegecses munkásőrszíjjal vert meg söprűnyéllel. Persze koholt vádak alapján, amúgy meg egy szobanövény voltam, csak rajtam vezette le a feszültségét. Mert nem lány lettem. 13 éves koromban az idegösszeomlásom elött közölte velem, idézem: " Soha nem akartam gyereket! Isten azzal büntetett, hogy hármat is adott! De bennetek csak a b@szás volt a jó!" Ekkor kimentem a tyúkólba, kötelet kötöttem a gerendára, a hurkot a nyakamba raktam miközben egy fejjel lefordított vödrön álltam. Kijött utánam, mert nem fejezte be a degradáló mondatát. Kiabálva befejezte mondanivalóját, majd bement a házba, miközben én a fia, ott álltam kötéllel a nyakamban egy vödrön. Ekkor dontötöttem úgy, hogy nem adom meg neki a boldogságot a halálommal, majd idegösszeomlásom lett...
Rettenetes lehetett ilyesmiket átélni! Ezek után felnőttnek lenni is nagyon nehéz lehet. Kívánok a továbbiakban megnyugvást és békésebb, szebb életet.
Elképesztő történet. Remélem, hogy boldog életed lesz a további életedben! 🧡
Kívánom, hogy nagy boldog életed legyen a továbbiakban! 🙏
Remélem túl tetted magad a történteken !
Engem is vert a nárcisztikus anyám. De a Te anyád 1000x rosszabb volt, mint az enyém. Remélem, hogy fel tudod dolgozni ezt a rettenetes gyerekkort. Minden jót. Miriam
Nos, én gyermekkoromban nagyon vékony voltam, majd elfújt a szél... de sosem dicsértek meg érte. Bezzeg amikor tiniként és később is felszaladt rám pár kiló, mindjárt jöttek a negatív kifejezések, az állandó kritika főként az anyám részéről... igazából bárhogy is néztem ki, sosem voltam jó neki. Hatalmas önbizalomhiányom lett és nagyon szégyenlős voltam akkoriban. Teher... hát igen, nem kívánt terhességből születtem, egy futó kapcsolatból, s bizony 47 éve még szégyenfoltnak tekintettek abban a környezetben, ahova születtem. Ráadásul évekkel később visszahallottam a szomszédoktól, hogy az anyám el is akart vetetni, s miket tett meg ezért... nem volt kellemes hallgatni azok után, hogy az apám viszont sosem volt az életem része, mert annyira nem volt rám kíváncsi.
Kedves Balázs! Mi van a fizikai bántalmazással? Kimaradt, vagy nem figyeltem oda eléggé? Engem kicsi korom óta nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is ütött-vágott az anyám. Egeszen kis dolgokért is egy bőrből font korbáccsal kaptam hurkákat a hátamra, combomra, ahol csak elért menekülés közben. Jó tanuló kisiskolás voltam, mégis meg kellett tanulnom profin hazudozni, ellenőrzőt hamisítani, ha nem akartam, hogy kitépje az összes hajam pl. egy 4-esért. Huuuu, de szörnyű volt! Az édesapám napközben dolgozott, amikor hazaért, már tele voltam véraláfutásokkal, hurkákkal, sebekkel. 😢
Benne van a video cimeben hogy ez a videó a szavakról szól amik bántanak.
Szerintem azért maradt ki, mert a címben az áll hogy "toxikus mondatai", tehát itt most csak a verbális bántalmazásról esik szó. De nagyon gyakori a fizikai is, teljesen átérzem amit írsz mert sajnos nekem is volt benne részem:( Míg más visszasírja a gyerekkorát, én hálát adok az Égnek hogy végre felnőtt vagyok.
Engem is naponta vert az anyám már 2 éves koromtól fogva. Nem kellett, hogy rossz legyek. A saját idegességét
verte le rajtam. A mai napig nem tudtam ezt feldolgozni. Pedig már 68 éves vagyok. Minden jót. Miriam
@@MiriamHammeiride azért tiszteljük a szülőket ....a Biblia szerint.....?!
Egy nárcisztikus szülő se építsen a Bibliára. Más kérdés a megbocsátás. Hisz az anyámnak is rettenetes gyerekkora volt. A nárcizmus tkp. betegség, - tehát nem kell haragudni. En most azt próbálom elérni, hogy sajnáljam, mert az igazság az, hogy a nárciszista az nem egy boldog ember. Hiszen sose keresi a szeretetet, - hanem a hatalmat mások felett, ami nem tesz boldoggá. Tkp. minden nárciszista egy szerencsétlen ember. Sokszor saját maguknak is ártanak. Tehát mindenképpen sajnálatra méltóak. De tisztelni őket az nem reális elvárás. Minden jót. Miriam
@@Andrea-fi9zd
Helló. Nálam az igéretekkel volt gond. Hogy tudom kezelni? Bizalommal nincs gondom ha valaki megbízható vagy nem.
5.pont stimmel😢
Önző kívánság:
Ne hagyj el soha
Segits nekem mert nekem senki nem segit
Legalabb te ne bánts engem
Keress pénzt nekem, hiszen feleneveltek
Azt szetetném ha büszke lehetnéj rád, ezért foglalkozza azzal ami nekem tetsző
Srb
Bátyám az" aranygyermek"...
1.es pont, 2 es = " Édesanyám"😢
A mai 50- es, 60 -asok szülei kisgyerekként még megélték a háborút, az utána következő ínséges időket, sok esetben nem volt normális gyerekkoruk. Az ő szüleik, a nagyszülők így nehéz körülmények között nevelték őket, sokan nem kapták a videóban szereplő megfelelő támogatást, odafigyelést, emiatt ha nem voltak tudatosak, azt adták tovább. Persze vannak kivételek. Köszönetet mondok a nagyanyámnak, hogy egy nárcisztikus apát adott nekem, ami egész életemre kihat.
Kedves Andrea ! Háborúban is lehet szeretet a családon belül. Ahol nincs, ott nem a háború a baj. Minden jót. Miriam
rendben, szörnyű volt nekik, de ez még nem mentesíti őket az alól a súlyos bűn alól, hogy lelkileg bántalmazták a gyerekeiket🤪, hát én azért jobban érezném magam, ha az apám nem lenne nárci🤔, üdv. egy sorstárs
Andrea, te is nárci vagy?🤔
Nem mentség, az aljassagaikra !
@@HKrys19 igen 💞🫂🌤
Sajnos...................nekem 18 éves koromig..........................azt vágta a fejemhez,hogy 3x el akart vetetni,miért nem tette meg.Miért nem takarodsz már el itthonról.Eltörtem egy vázát,milyen szerencsétlen vagy.Lábossal szétverte a fejem.15 évesen 6 hétig utcán éltem.Nagyon nehéz önismeret ez.Alkohol,gyógyszerek,öngyilkosságok voltak jelen az életembe.Bele is csúsztam többször nárcisztikus kapcsolatba.Most 19 év után léptem,úgy hogy 10 éve nagyon komoly önismereti úton haladok.S a megbocsájtás sokat segített,magam felé,anyú felé,és a felmenőim felé,mert ezt adták anyumnak is.Mielőtt elment megtudtam bocsájtani neki,és akkor ott ő is bocsánatot kért.
Szerintem kimaradt a MINTA. Az is előfordulhat, hogy a gyerek is nárcisztikus lesz, mert ezt a kommunikációs, probléma-megoldó technikát, kapcsolódást más emberekhez pont ugyanígy másolja. Az én párom, a húga és az anyja is nárcisztikus. (El nem tudjátok képzelni, milyen náluk egy családi ünnep..., no meg az utóhangja egy ilyen összeröffenésnek. Napokkal, hetekkel később képesek egymás fejéhez vágni olyan dolgokat, ami nem is fedi a valóságot. Aztán hetekeig nem beszélnek egymással.) A párom a dühöngésig, idiótázásig pillanatok alatt jut el, ha nem őrá figyelnek. Éppen a napokban értettem meg, miért borul ki mindig, ha kérdésként mondok neki bármit is. Igazi dementorok, kiszívják az emberből minden életörömöt. Hat éve ismerem a párom, de még soha nem hallottam egy jóízűt nevetni, de kiröhögni másokat annál inkább... ehhh...! Menekülni kell(ene), .....ha lenne hová mennem...
Kedves Maria Magdolna ! Rettenetes, amit irsz. Miert nem tudsz elmenni ? Anyagi okokbol ? Ne csuggedj. Erre is van megoldas. Tanulj egy jo szakmat es akkor a sajat labadra tudsz allni. Minden jot. Miriam
@@MiriamHammeiri Igazán köszönöm a jótanácsot, sajnos már nem vagyok sem a helyzetben, sem abban a korban, amikor simán leléphetnék: 65 leszek jövőre... Az exem "jóvoltából" 2018-ban elárverezték az otthonom. 1993 óta ott neveltem fel a 3 gyerekem (pofátlanul, a tudtom nélkül vett föl hitelt arra a lakásra, amelyet a vagyon megosztáskor nekem és a gyerekeknek ítéltek. Amúgyis közösen és keményen megdolgoztunk érte, ő vitte a vagyon kétharmadát, nekem maradt a lakás) Ezt a mostani páromat 2017-ben ismertem meg, és szinte a "megmentőm" lett. Bár éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel vele, így próbálkoztam albérlettel, úgyhogy 2018-ban, amikor elárverezték a lakásom, (három gyerekem háromfelé költözött) én pedig albérletbe költöztem, még a városból is elköltöztem... Két évig próbáltam, de egy ennyi idős nőnek , mint már én is vagyok, és akinek már nincs egyetlen fillérje sem, ezek csak olyan küzdelmek, amikre azt mondják, "Küzd, mint malac a jégen". Két évig próbálkoztam megállni a magam lábán, ám amikor már az albérletet sem bírtam kifizetni, 2020-ban azt mondtam, oké, hozzádköltözöm. Ő már évek óta többször mondta, többször felajánlotta, hogy költözzek hozzá. ALIG TELT EL FÉL ÉV, AMIKOR KIDERÜLT SZÁMOMRA, milyen ember is, mitől óvótt a belső sugallatom. Van munkám, de tudjátok, hogy a mai NŐI fizetésekből nem lehet megélni, főként nem lehet félretenni. 65 évesen már nincs lelkierőm küzdeni. Ha valaki azt mondaná, itt lakás, amit a két kezem munkájával meg tudnék fizetni, minden további nélkül el tudnék innen menni. Engem NEM Ő TART VISSZA, hál'istennek érzelmileg már rég leváltam róla - mondjuk én nagyon hamar átláttam az ő sérült lelkét és nem is kötődtem soha hozzá olyan mélyen, mint amennyire egy nárcisztikus szeretné -. Mostanában kezdem látni őrajta, hogy a hűvös, érzelemmentes távolságtartásommal nem tud mit kezdeni, más családtagjain éli ki magát, és tombol. Ami a legjobban zavar, hogy az energiáit belőlem nyeri, egyre több pénzt keres, és eszébe sem jut a "MI" fogalma...mindent önmagára, önmaga passziójára költ. Könyveket vesz 20-asával, fotózáshoz technikai felszerelést, stb... Azt pármilliót, amit így "kidobott az ablakon", én ennyi pénzből már újrakezdhettem volna az életem.... Mondjuk ezt kb 1-másfél éve értettem meg, hogy mivel nincs a fogalomtárában MI, csak az ÉN, ezért soha nem lesz KÖZÖS CÉLUNK, KÖZÖS OTTHONUNK... Ilyen emberrel nem is kell...!
Kedves Mária Magdolna ! Köszönöm szépen válaszodat. Szerintem, amikor eladta azt a lakást, amit Te örököltél, az bűncselekmény volt. Miért nem fordultál ügyvédhez ? Minden jót. Miriam@@mariamagdolnav.