Az ima párbeszéd , amiben elmondhatom a gondjaimat,hálámat! Beszélgetésem az Úrral. Isten üzenetét és tanácsát számtalanszor ez alatt a párbeszéd alatt tapasztalom meg! Bekességet és megnyugvást ad,hogy barmi történik, Hozzá mehetek!
Férjem, házasságunk 40. évében a halálos ágyán tért meg. Ez idő alatt sokszor elfáradt a lelkem, úgy éreztem felesleges tovább imádkozni, feladom. Ez időben olvastam a hamisbíró történetét és az asszony kitartó unszolása eredményre vezetett, ez új lendületet adott a további imádkozáshoz. Hosszú volt az idő de eredményre vezetett, MEGÉRTE!!! (Miért kellett ennyi idő ??? Nem tudom.)
Nem lehetett könnyű hitetlen férjel együtt élni ennyi éven keresztül, ahogy nekem sem az. Én nem igazán hiszek a halálos ágyon való megtérésben, mivel az lehet a haláltól való félelemtől is, amit az ember az utolsó perceiben érez igazán.
@@Proverbs3198 értem a logikádat, de a lényeg, hogy Isten mit gondol, ő ítéli meg az emberi szíveket. A jobb lator is a végére hagyta, Jézus mégis befogadta. Reménnyel és hittel imádkozzunk és tartsunk ki az utolsó lehelletig. Isten áldjon, Viktor
@@Proverbs3198 Köszönöm a választ! Szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Szerintem a halálos ágy nem csak percekből de órákból, napokból sőt hetekből is állhat. Ilyenkor adatik még lehetőség a megtérésre. Az utolsó percekben általában már döntésre képtelenek a haldoklók. Az emberekben ott van a haláltól, ismeretlentől való félelem (van aki beismeri, van aki tagadja de ez van) ezért is imádkozunk így: Isten légy velünk halálunk óráján, vezess át a halál árnyékának völgyén. Van bennünk félelem de ez természetes. A kereszten függő latorban is lehetett félelem és mégis üdvösséget nyert. Ez az én meglátásom.
@@evahufnagel5541 Én is köszönöm a mondandómhoz hozzáfűzötteket. A perceket term. nem szó szerint értettem, hanem ennél azért jóval többet ami persze függ a földi létből elköltöző állapotától is. Például, hogy mennyire van öntudatánál, mennyire tudatosul benne, hogy mit jelent a megváltás, a bűntől való szabadulás, mennyire képes felfogni, hogy ki tette ezt értünk és miért, érti-e annak előzményét vagyis, az eredendő/örökölt bűnt. Azért Írtam előzőleg, hogy nem igazán hiszek a halálos ágyon való megtérésben, mert még a nem halálos ágyon való megtérés sem mindig szÍvből jövő őszinte hitből fakadó, számos ilyet ismerhetünk a Bibliából, emlÍthetném mindjárt Simon mágus esetét, aki megtért, be is merÍtkezett, mégis azt mondta neki Péter, hogy "veled együtt vesszen el a pénzed", mert Isten megmutatta Péternek, hogy az illető hamis. a hite csak a száján van, nem a szÍvében. A 2Tesszalinika 3:2-ben olvassuk is, hogy "...nem mindenkié a hit!" Az rendben van, hogy "Isten a szÍvek és vesék vizsgálója" - de tudjuk azt is, hogy "akiket eleve elrendelt (Isten) azokat el is hÍvta, és akiket elhÍvott azokat meg is igazÍtotta; akiket pedig megigazÍtott, azokat meg is dicsőitette." (Rom 8:30) Feltételezhető, hogy akiket Isten Így elhÍvott azokkal ezt nem az útolsó napjaiban, óráiban tette, hanem sokkal előbb, hogy az illető pl. növekedni tudjon szentségben, tisztaságban és még hÍrdetni is tudja mások felé azt, amire elhÍvattunk.
Az ima párbeszéd , amiben elmondhatom a gondjaimat,hálámat! Beszélgetésem az Úrral. Isten üzenetét és tanácsát számtalanszor ez alatt a párbeszéd alatt tapasztalom meg! Bekességet és megnyugvást ad,hogy barmi történik, Hozzá mehetek!
❤❤❤ KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!!!
♡♡♡
Nekem segített, köszönöm! :)
Férjem, házasságunk 40. évében a halálos ágyán tért meg. Ez idő alatt sokszor elfáradt a lelkem, úgy éreztem felesleges tovább imádkozni, feladom. Ez időben olvastam a hamisbíró történetét és az asszony kitartó unszolása eredményre vezetett, ez új lendületet adott a további imádkozáshoz. Hosszú volt az idő de eredményre vezetett, MEGÉRTE!!! (Miért kellett ennyi idő ??? Nem tudom.)
Nem lehetett könnyű hitetlen férjel együtt élni ennyi éven keresztül, ahogy nekem sem az. Én nem igazán hiszek a halálos ágyon való megtérésben, mivel az lehet a haláltól való félelemtől is, amit az ember az utolsó perceiben érez igazán.
Köszönjük, hogy megosztottad ezt az értékes élettapasztalatot, Éva. Hiszem, hogy sok embernek reményt ad. Isten áldjon, Viktor
@@Proverbs3198 értem a logikádat, de a lényeg, hogy Isten mit gondol, ő ítéli meg az emberi szíveket. A jobb lator is a végére hagyta, Jézus mégis befogadta. Reménnyel és hittel imádkozzunk és tartsunk ki az utolsó lehelletig. Isten áldjon, Viktor
@@Proverbs3198 Köszönöm a választ! Szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Szerintem a halálos ágy nem csak percekből de órákból, napokból sőt hetekből is állhat. Ilyenkor adatik még lehetőség a megtérésre. Az utolsó percekben általában már döntésre képtelenek a haldoklók. Az emberekben ott van a haláltól, ismeretlentől való félelem (van aki beismeri, van aki tagadja de ez van) ezért is imádkozunk így: Isten légy velünk halálunk óráján, vezess át a halál árnyékának völgyén. Van bennünk félelem de ez természetes. A kereszten függő latorban is lehetett félelem és mégis üdvösséget nyert. Ez az én meglátásom.
@@evahufnagel5541 Én is köszönöm a mondandómhoz hozzáfűzötteket. A perceket term. nem szó szerint értettem, hanem ennél azért jóval többet ami persze függ a földi létből elköltöző állapotától is. Például, hogy mennyire van öntudatánál, mennyire tudatosul benne, hogy mit jelent a megváltás, a bűntől való szabadulás, mennyire képes felfogni, hogy ki tette ezt értünk és miért, érti-e annak előzményét vagyis, az eredendő/örökölt bűnt.
Azért Írtam előzőleg, hogy nem igazán hiszek a halálos ágyon való megtérésben, mert még a nem halálos ágyon való megtérés sem mindig szÍvből jövő őszinte hitből fakadó, számos ilyet ismerhetünk a Bibliából, emlÍthetném mindjárt Simon mágus esetét, aki megtért, be is merÍtkezett, mégis azt mondta neki Péter, hogy "veled együtt vesszen el a pénzed", mert Isten megmutatta Péternek, hogy az illető hamis. a hite csak a száján van, nem a szÍvében.
A 2Tesszalinika 3:2-ben olvassuk is, hogy "...nem mindenkié a hit!" Az rendben van, hogy "Isten a szÍvek és vesék vizsgálója" - de tudjuk azt is, hogy "akiket eleve elrendelt (Isten) azokat el is hÍvta, és akiket elhÍvott azokat meg is igazÍtotta; akiket pedig megigazÍtott, azokat meg is dicsőitette." (Rom 8:30) Feltételezhető, hogy akiket Isten Így elhÍvott azokkal ezt nem az útolsó napjaiban, óráiban tette, hanem sokkal előbb, hogy az illető pl. növekedni tudjon szentségben, tisztaságban és még hÍrdetni is tudja mások felé azt, amire elhÍvattunk.