Dicsérd, Sion, Üdvözítőd: Jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked! Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted. Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk, Estelép a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk. Hangosan hát fönnesengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma! Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma. Ott új húsvét napja támadt: új kötése új Királynak; régi húsvét bétellett. Új világtól fut az óság, árnyat oszlat új valóság, fényesség űz éjfelet. S amit ott tett önkezével, emlékére nyílt igével hagyta Krisztus végzenünk. Szent igéktől megoktatva, üdvösséges áldozatra kenyeret s bort szentelünk. Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek, kenyér s bor mi volt előbb. Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek, szemnek; élő hitből végy erőt! Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg) drága nagy jók rejlenek. Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely. Két szín őt nem osztja meg. Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja; mindenek épen veszik. Veszi egy, és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit; mégis nem fogyatkozik. Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes: élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más. S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban: úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt. Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad. Ímhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége, édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd! Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja, bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt. Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged, te legeltesd, védd a néped, te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett. Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!
![Hogyan került virágszőnyeg az Oltáriszentség alá? [Misevlog #úrnapja]](http://i.ytimg.com/vi/mZmlZkPOH0U/mqdefault.jpg)
![Hogyan került virágszőnyeg az Oltáriszentség alá? [Misevlog #úrnapja]](/img/tr.png)
Dicsérd, Sion, Üdvözítőd: Jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked!
Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted.
Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk,
Estelép a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk.
Hangosan hát fönnesengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma!
Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma.
Ott új húsvét napja támadt: új kötése új Királynak; régi húsvét bétellett.
Új világtól fut az óság, árnyat oszlat új valóság, fényesség űz éjfelet.
S amit ott tett önkezével, emlékére nyílt igével hagyta Krisztus végzenünk.
Szent igéktől megoktatva, üdvösséges áldozatra kenyeret s bort szentelünk.
Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek, kenyér s bor mi volt előbb.
Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek, szemnek; élő hitből végy erőt!
Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg) drága nagy jók rejlenek.
Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely. Két szín őt nem osztja meg.
Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja; mindenek épen veszik.
Veszi egy, és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit; mégis nem fogyatkozik.
Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes: élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más.
S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban: úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt.
Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad.
Ímhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége, édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd!
Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja, bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt.
Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged, te legeltesd, védd a néped, te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett.
Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!