Kubrick-nál miért emeli ki mindig, hogy angol rendező? Bronxban született. Az apja az Osztrák-Magyar monarhiából vándorolt az USA-ba. 12 filmjéből 6ot amerikában forgatott, és csak azért váltott angliára, mert ott szabadabban alkothatott. Talán csak az Organikus narancs és a Barry Lyndon volt valamelyest Angol film. Ráadásul a felesége, hozzátartozói szerint is, élete végéig megmaradt annak a bronxi, dörzsölt gyereknek, aki még a fotós pályája kezdetén volt.
Az adás hatására elhatároztam, hogy nekivágok a Sergio Leone műveknek és végignézem a rendező hat nagy westernjét időrendi sorrendben. Az előbb fejeztem be az Egy maréknyi dollárért című filmjét, viszont őszintén megmondom, hogy mérsékelt csalódást okozott, ennél átütőbb erejű élményre számítottam. Tény, hogy ez volt az első darab a műfaján belül lényegében, ami újradefiniálta a klasszikus westernt, és a tipikus hős-antihős felállás, a várost megmentő "mesehős" helyett a morális ambiguitást / homályosságot, illetve az életszerűbben bemutatott erőszakot helyezte a középpontba. Úgyhogy a film kulturális / filmtörténeti jelentősége vitathatatlan, viszont másért nagyon nem is lehet emlékezni rá. A legnagyobb gondom a filmmel az, hogy követhetetlen (és logikátlan). Ezt pedig mondom úgy, hogy a legnyakatekertebb sci-fiket is lazán meg szoktam érteni, ez a végtelenül puritán, egyszerű alkotás azonban mégis gondot okozott nekem. Méghozzá azért, mert komoly dramaturgiai problémák vannak vele. Alapvető átkötő dialógusok hiányoznak a filmből, amelyek tisztázhatnák az adott karakterek (illetve csoportok) motivációját, célját, döntését, vagy éppen azt, hogy egyik gondolati síkból hogyan jutottak el a másikba. Példának okáért a film főbb eseményeinek katalizátora az a pillanat, amikor Ramón a csapatával amerikai katonáknak adja ki magát, majd a határon lemészárolja a mexikói katonákat. Ennek mi a cselekményben a szerepe és mi ennek a célja? Egyáltalán mit nyer ő ezzel? Hiszen az aranyat lefoglalnák ígyis-úgyis a hatásóságok, ami a határon maradt. Ha meg Ramónék ellopják az aranyat (ami a cselekmény szerint elvileg megtörtént, de csak nagyon apró utalás van rá, amikor a főszereplő megcsörgeti a két kis zsákot), a hatóságok úgyse fognak arra az egyébként téves következtetésre jutni, hogy pár - a határi lövöldözést túlélő - amerikai katona lépett meg annyi arannyal. Aztán maga a város fölött álló hatalmi megoszlás is érthetetlen a Baxter és a Rojo banda/család között. Láthatóan a Rojok komoly fölényben vannak és amúgy is egyeduralmat akarnak. Akkor miért kell a film végéig várni, hogy játsszi könnyedtséggel, percek alatt végezzenek a Baxterekkel? Miért nem tudták ezt már jóval korábban megcsinálni, mondjuk akár a film elején? Vagy még egy példa: egyáltalán honnan jut arra a következtetésre Ramón / hogyan jön rá, hogy a névtelen főszereplő kiszabadította Marisolt? Mert az a pár szó, amit elmorzsolt, elég össze-vissza volt, és abból nem lehetett rájönni. Na meg miért kellett a Baxter hölgynek és Marisolnak szinte teljesen egyformán kinéznie? A film kétharmadáig azt hittem, hogy a két karakter egy és azonos. Továbbá: a két felállított katonától (akiket élőnek hisznek) a Baxterek csak 1-2 méterre voltak egy fedezék mögött. Egyrészt a Baxterek mi a fenének bújtak el tőlük, hogyha pont, hogy segíteni akartak volna nekik? Másrészt tényleg azt hitték, hogyha az orruk előtt bújnak el két méterrel, kidugott fejjel, akkor amúgy nem látják majd őket? Illetve a Rojok miért nem tudták távolról lelőni a két katonát, miért kellett ahhoz teljesen a hátuk mögé menni? Meg tényleg nem tűnt fel senkinek se, hogy a nagy lövöldözés közepette se mozdul meg az a két katona középen? Nem... értem. Olyan fura dolgok vannak ebben a filmben, hogy az hihetetlen. Na meg ahhoz képest, hogy elvileg mennyire ezt a realistább megközelítést akarja a film alkalmazni, a legtöbb lövöldözős szegmens eléggé a komikum határát súrolja és a '80-as évek tesztonterontól gőzölgő akcióparádéit idézi meg - csak azokban többnyire legalább volt annyi önreflexió, hogy be tudta ezáltal fogadni az ember ezt a fiktív realitást. Itt viszont ilyen nincs, és nagyon teátrális, művi, színházi, túlzott jellegűek az összecsapások, az olyan pillanatokkal az élen, amikor találat után nagy karlendítéssel a mellkasukhoz kapnak a karakterek. Mindenesetre azért nem rossz film, a sok apró értékelhető pillanata és eleme (zene, Clint Eastwood karaktere, egy-egy klasszikusabb irányvonalú western pisztolypárbaj, a főszereplő rafinált játéka a két szembenálló fél között stb.) végső soron kitesz egy egészen szórakoztató - de korántsem hibátlan - egészet. Azt mondanám, hogy egy olyan 6.5-ös film. Nem mondanám azt, hogy bánom, hogy megnéztem, de olyan hű, de nagyon értékes filmélménnyel se sikerült gazdagítania engem.
Azt mondja Robi, amikor Leone-ről beszélnek, hogy az első filmje felejthető, de a következő hat korszakalkotó. Erre csak öt másik filmet sorol fel. Pedig annyira kíváncsi voltam melyik a hatodik, mert ezt az ötöt láttam én is, amiket felsorolt. Persze lehet csak a matek nem az erőssége, de majd most utána járok. 😂
@@ZuccaEZagara nem. Újpest rol akarok hallani mondotta egy idősebb választó asszony puzsérnak a kampányban Azóta egy szalloigd és ha valahol nem szerepel oda igyekszünk beszurni
Luc Bessonhoz és az 5. Elemhez: az egy könnyed film, ami nem veszi magát komolyan. Mi a baj ezzel? A helyén kell kezelni és nem szabad komolyan venni. Így viszont nagyon királyság, nem?
10. Luc Besson 2:12
9. Ingmar Bergman 9:03
8. Tarkovszkij 15:52
7. Miloš Forman 22:44
6. Orson Welles 28:23
5. Francis Ford Coppola 35:40
4. Charlie Chaplin 40:59
3. Stanley Kubrick 48:43
2. Sergio Leone 56:01
1. Martin Scorsese 1:03:15
Nagyon hiányolom Hitchcockot.
Terry Gilliam az abszolút favorit
Kubrick-nál miért emeli ki mindig, hogy angol rendező? Bronxban született. Az apja az Osztrák-Magyar monarhiából vándorolt az USA-ba. 12 filmjéből 6ot amerikában forgatott, és csak azért váltott angliára, mert ott szabadabban alkothatott. Talán csak az Organikus narancs és a Barry Lyndon volt valamelyest Angol film. Ráadásul a felesége, hozzátartozói szerint is, élete végéig megmaradt annak a bronxi, dörzsölt gyereknek, aki még a fotós pályája kezdetén volt.
És igen! Sergio Leone!
Fellini, Herzog, Godard, Bresson, Altman stb. ezek mind inkább helyet kaphattak volna tbh
Martin Scorsese a kedvenc rendezőm.
Az adás hatására elhatároztam, hogy nekivágok a Sergio Leone műveknek és végignézem a rendező hat nagy westernjét időrendi sorrendben. Az előbb fejeztem be az Egy maréknyi dollárért című filmjét, viszont őszintén megmondom, hogy mérsékelt csalódást okozott, ennél átütőbb erejű élményre számítottam. Tény, hogy ez volt az első darab a műfaján belül lényegében, ami újradefiniálta a klasszikus westernt, és a tipikus hős-antihős felállás, a várost megmentő "mesehős" helyett a morális ambiguitást / homályosságot, illetve az életszerűbben bemutatott erőszakot helyezte a középpontba. Úgyhogy a film kulturális / filmtörténeti jelentősége vitathatatlan, viszont másért nagyon nem is lehet emlékezni rá.
A legnagyobb gondom a filmmel az, hogy követhetetlen (és logikátlan). Ezt pedig mondom úgy, hogy a legnyakatekertebb sci-fiket is lazán meg szoktam érteni, ez a végtelenül puritán, egyszerű alkotás azonban mégis gondot okozott nekem. Méghozzá azért, mert komoly dramaturgiai problémák vannak vele. Alapvető átkötő dialógusok hiányoznak a filmből, amelyek tisztázhatnák az adott karakterek (illetve csoportok) motivációját, célját, döntését, vagy éppen azt, hogy egyik gondolati síkból hogyan jutottak el a másikba.
Példának okáért a film főbb eseményeinek katalizátora az a pillanat, amikor Ramón a csapatával amerikai katonáknak adja ki magát, majd a határon lemészárolja a mexikói katonákat. Ennek mi a cselekményben a szerepe és mi ennek a célja? Egyáltalán mit nyer ő ezzel? Hiszen az aranyat lefoglalnák ígyis-úgyis a hatásóságok, ami a határon maradt. Ha meg Ramónék ellopják az aranyat (ami a cselekmény szerint elvileg megtörtént, de csak nagyon apró utalás van rá, amikor a főszereplő megcsörgeti a két kis zsákot), a hatóságok úgyse fognak arra az egyébként téves következtetésre jutni, hogy pár - a határi lövöldözést túlélő - amerikai katona lépett meg annyi arannyal.
Aztán maga a város fölött álló hatalmi megoszlás is érthetetlen a Baxter és a Rojo banda/család között. Láthatóan a Rojok komoly fölényben vannak és amúgy is egyeduralmat akarnak. Akkor miért kell a film végéig várni, hogy játsszi könnyedtséggel, percek alatt végezzenek a Baxterekkel? Miért nem tudták ezt már jóval korábban megcsinálni, mondjuk akár a film elején? Vagy még egy példa: egyáltalán honnan jut arra a következtetésre Ramón / hogyan jön rá, hogy a névtelen főszereplő kiszabadította Marisolt? Mert az a pár szó, amit elmorzsolt, elég össze-vissza volt, és abból nem lehetett rájönni.
Na meg miért kellett a Baxter hölgynek és Marisolnak szinte teljesen egyformán kinéznie? A film kétharmadáig azt hittem, hogy a két karakter egy és azonos. Továbbá: a két felállított katonától (akiket élőnek hisznek) a Baxterek csak 1-2 méterre voltak egy fedezék mögött. Egyrészt a Baxterek mi a fenének bújtak el tőlük, hogyha pont, hogy segíteni akartak volna nekik? Másrészt tényleg azt hitték, hogyha az orruk előtt bújnak el két méterrel, kidugott fejjel, akkor amúgy nem látják majd őket? Illetve a Rojok miért nem tudták távolról lelőni a két katonát, miért kellett ahhoz teljesen a hátuk mögé menni? Meg tényleg nem tűnt fel senkinek se, hogy a nagy lövöldözés közepette se mozdul meg az a két katona középen?
Nem... értem. Olyan fura dolgok vannak ebben a filmben, hogy az hihetetlen. Na meg ahhoz képest, hogy elvileg mennyire ezt a realistább megközelítést akarja a film alkalmazni, a legtöbb lövöldözős szegmens eléggé a komikum határát súrolja és a '80-as évek tesztonterontól gőzölgő akcióparádéit idézi meg - csak azokban többnyire legalább volt annyi önreflexió, hogy be tudta ezáltal fogadni az ember ezt a fiktív realitást. Itt viszont ilyen nincs, és nagyon teátrális, művi, színházi, túlzott jellegűek az összecsapások, az olyan pillanatokkal az élen, amikor találat után nagy karlendítéssel a mellkasukhoz kapnak a karakterek.
Mindenesetre azért nem rossz film, a sok apró értékelhető pillanata és eleme (zene, Clint Eastwood karaktere, egy-egy klasszikusabb irányvonalú western pisztolypárbaj, a főszereplő rafinált játéka a két szembenálló fél között stb.) végső soron kitesz egy egészen szórakoztató - de korántsem hibátlan - egészet. Azt mondanám, hogy egy olyan 6.5-ös film. Nem mondanám azt, hogy bánom, hogy megnéztem, de olyan hű, de nagyon értékes filmélménnyel se sikerült gazdagítania engem.
Kusturica?
Ridley Scott, Brian De Palma, David Fincher benne lenne a top 10ben nálam.
Andrzej Wajda neve azért ide kívánkozik..
Azt mondja Robi, amikor Leone-ről beszélnek, hogy az első filmje felejthető, de a következő hat korszakalkotó. Erre csak öt másik filmet sorol fel. Pedig annyira kíváncsi voltam melyik a hatodik, mert ezt az ötöt láttam én is, amiket felsorolt. Persze lehet csak a matek nem az erőssége, de majd most utána járok. 😂
Megnéztem valóban kimaradt, de nem egy hanem kettő film, ugyan is a pályája elején kettő gyengébb filmje volt.
Kubrickot 2. helyre tenném, Ridley Scott és Oliver Stone pedig megerdemeltek volna a vegen egy "majdnem felfértek" fejezetet.
Na de hol van Zeffirelli?
Ujpesten
@@zsoltpeter2858, nem Kispestet akart írni?
@@ZuccaEZagara nem.
Újpest rol akarok hallani mondotta egy idősebb választó asszony puzsérnak a kampányban
Azóta egy szalloigd és ha valahol nem szerepel oda igyekszünk beszurni
@@zsoltpeter2858, úgy látszik, keverem a kettőt, de köszi!
Luc Bessonhoz és az 5. Elemhez: az egy könnyed film, ami nem veszi magát komolyan. Mi a baj ezzel? A helyén kell kezelni és nem szabad komolyan venni. Így viszont nagyon királyság, nem?
Eszméletlen posztmodern nyálcsorgatás az összefüggések szándékos felrúgásával. Szerintem üde volt és a jó értelemben erőltetett.
Nagyon mókás kép ahogy FAM adja a headshotokat a STALKER-ben
A Viharsziget az egyik legjobb Scorsese film...
Spielberget hiányolom azért.
Spielberget? Pfffff... hát én nem.
Láttam
FAM imád dobálózni a katonai rangokkal amikor fingja sincs róluk.
A tégla sehol nincs a Szigorúan piszkos ügyekhez képest.
Puzsér te semmihez nem értesz főleg a filmhez nem