Réges-rég megosztott velem egy nagyon kedves kamasztéma-tapasztalatot egy ismerős anyuka. A fiuk kamaszodása idején váltak el. A gyerek sokszor ült fejhallgatóval a fülén a szobájában. Egy alkalommal, miután a fiú elment otthonról, az anyuka feltette a fejére a fülhallgatót és elindította a magnót, hogy vajon mit hallgatott órákon át a gyereke. Óriási megrendülésére régi-régi felvételek voltak a baba-kori hangicsálásokról, beszéd-próbálkozásokról, esti mesélésekről, ...
Csudajó ez az egész koncepció KAP részéről! Hihetetlenül fontosak a témák, nagyon-nagyon hasznos a feldolgozás a meghívott szuper szakértők segítségével. Köszönet mindenkinek, aki részt vesz a munkában!!!
Nekünk most még kicsik a gyerekeink, de már kaptunk olyan tanácsot mi is, hogy jól jegyezzük meg milyen cukik most, hogy amikor kamasz lesz juthasson eszünkbe, mert csak ezért nem fogjuk majd kirakni a hóba.
Sziasztok! Azt hiszem, általában nem az én korosztályom szokott kommentelni ide, de azért leírom amit szeretnék . Szóval, én egy 14 éves lány vagyok, igaz, én is látom magamon, hogy teljesen másként viselkedek a szüleimmel, mint például a barátaimmal... Egy probléma van, sajnos nincsenek barátaim. Emiatt sokkal jobban kötődök édesanyámhoz, mint bárki máshoz. Nekem van egy kis problémám is ezzel, hogy mindennél jobban meg akarok felelni a szüleimnek, és bele is halnék, ha csalódnának bennem. Szeretek kétkezi munkát végezni, jó jegyeim vannak, de ezt sokkal jobban szeretem, mint a tanulást. Szeretek gyakorlati dolgokat tanulni, mindent ami majd egyszer hasznomra válhat. Na én ennyit mondanék röviden a kamaszkoromról. Köszönöm ezt a videót!❤
Erről az jut eszembe 13 évesen Édesanyám el beszélgetett velem, hogy kell viselkedni! Keresztbe fonott karral vágtam a pofákat, grimasszt, ocsmány voltam, pedig a világon nekem volt a legjobb Édesanyám minden téren. Mikor már kinőttem ebből akkor mondtam bocsásson meg miért ilyen voltam! Ez nagyon valós téma most is köszönöm szépen!
Sohasem voltam ilyen kisgyerekként sem. Sokkal inkább minden megfigyeltem, megtapasztaltam ,majd ezt építettem be, kommunikáltam. Volt elég tapasztalat , türelem , és azt tiszán látttam, hogy nem mindeki ilyen szerencsés, mert nagyszüleim gazdálkodó emberek voltak sok állattal, és megtapasztaltam 7-8 évesen, hogy amitől félek, azt én gondolom, de az állatok nem félelmetesek, csak ha én azt jelzem feléjük.. Majd még ifjú koromban kiderült, hogy érzékenyebb vagyok mindenre. De nem éri el a lekiség szintjét, csak pillanatokra. Folyamat a tisztítás már korábban is jellemző volt , meg a tanulságok. Kisgyerekként megtapasztaltam , hogy aki enegem bánt fizikai szándékból, sem ő , sem én nem vagyunk felleősei a történetnek. Ettől nem volt feszültség bennem, és megtanultam a több energia kezelését, a türelem, törődést , feltétlen szeretet áramoltatását bárki felé. Mivel szerencsésnek gondolom magam, ezért tudok úgy hozzáállni bármely esemémnyhez.
36:40, jajj de jó, hogy meg lett említve!🤩 Én úgy vezettem rá a fiamat a szobájában való rendrakásra(és más házimunkákra is), hogy azt mondtam neki, nagy szükségem van az Ő segítségére nélküle nem tudom, hogy mit, hivá tegyek...stb. Ez nagyon bevált! 🎉 ❤
Köszönöm szépen a videót. Pont aktuális téma, a lányom 12 éves lett. Egyelőre még jól működik a dolog, bár hozzá kell tenni hogy mi tudatosak vagyunk és spirituális gondolkodásúak a gyerekkel együtt. Tudunk a hormonok hatásáról is így nem mondjuk hogy idióta amikor épp olyan dolgot csinál amit nem szokott. Oda kell figyelni, meditálni, mélyeket lélegezni, a lélekkel /szellemmel beszélgetni hogy mi most a helyes. Békés, értelmes beszélgetések, és jó kapcsolatot kell kialakítani.
...És emlékszem mikor diszperzites vödörrel járt gimibe! Annyira nem volt gáz, nekem budiláncon egy tábla lógott a nyakamban a következő felirattal: "A szellőzőnyílások letakarása tilos és életveszélyes!"
5:36: "ez egy hosszú, fájdalmas folyamat mindenkinek" Kíváncsi lennék hogy ez a helyzet egy jóléti társadalmi vívmány vagy pl. törzsi társadalmakban is jelen vannak? Pl. egy kamasz indiánlány hasonlóan húzogatta a szája szélét amikor "bogyót kellett gyűjteni"?
Gondolom igen. Nincs biológiailag nagy különbség. Hirtelen kell egy teljesen másik élethelyzetbe pár év alatt átsiklania és ugyan úgy nincs nála sem ez elmagyarázva. Shakespearénél is ahogy az apa mondja, Júlia, lányom, már 13 éves vagy, a te korodban mások már szülnek, te meg még férjhez sem mentél. Nem hiszem, hogy kevésbé volt stresszes egy indián lánynak vagy egy középkori, európai nőnek kislányból hirtelen felnőttként viselkedni. Ez itt a probléma. A sok hormonon túl az, hogy meg kell tanulnod csajoznod/pasizni hirtelen, miközben eddig szó sem volt erről; felnőttesebben kellene viselkedned, miközben eddig tökéletes voltál gyerekként és szerettek; hirtelen más lesz a tested, miközben eddig évekig ugyan olyannak láttad magad.
@@garagevogon3798 Úgy hallottam, hogy a beavatási szertartások (pl. fiúkat próbáratevő) vagy a női körök beavató és megtartó ereje adott támaszt a fiataloknak a változásokban. Az erős kultúrális háló miatt a változás emiatt nem volt annyira elvágólagos vagy megterhelő a fiatalnak, szülőknek vagy a közösségben. Ebből a szempontból a kamaszok "lázadása" csak egy kisiklott kultúrára adott válasz, ami alól az sem ad mentséget hogy többszáz éve tart a folyamat.?.
Részben jóléti vívmány, mert régen, ha feleselt a gyerek, kapott két "apait". Sok törzsi társadalomban részben ezért el is különítik a fiatalokat a törzstöl addig, míg férfivá válnak.
Gyermekeim eseteiből már kiskorban 5-6 évesen láttam, hogy mivel én magam is összeszedem a szemetet, amerre járok, így ők is el kezték összeszedni, és nagyon megdícsértem, öleltem őket. Mamánál önmaguktól elkeztek segíteni fát pakolni, pedig az nem az ő feladatuk,ám örömet okozott nekik , hogy segíthettek.
a műsorvezetők életből hozott példáit láthattuk és hallhattuk...... Hogy a vendég egy gondolatmenetet nem tudott végig vinni, és elmagyarázni dolgokat, azt nagyon sajnálom. Ő csak szinte azért ült ott, hogy bólogasson arra, hogy ti de jól csináljátok!!! Szóval a téma tetszett volna, viszont nem csak történetmesélésekre számítottam.....igy ezért végül is nem tetszett ez a video
Kedves Rozgonyi dokrúr! Ez tanult psychologia. Ami (valószínűleg ön is tudja) nagyon sokszor helytelen annak ellenére,hogy bizonyos könyvekben eznvan leírva ,amit tanult. A legszebb és legnagyobb kérdés,hogy helyes-e a nagyrabecsült tanítás? Mert pl az a bizonyos tinédzser alapjában ösztön szerűen cselekszik,ami a tanult minta és az alapvető természeti ösztön koktélja, ráadásul pontosan természet szabta időben. Mégis diplomát szerzett "szakemberek,mint ön is" próbalják meghatározni egyes viselkedési formákból ,reakcióból a helyes diagnózist és az alapján helyes tanácsokat adni reagálás és viselkedési téren egy-egy adott esetben, miközben a psychologia tudománya ott tart ,hogy halvány fogalma sincs a témáról ,csak ezt színlelik. Nincs konkrét álláspont,diagnolózis és arra tökéletes recept! Nincs !!! Minden gyerekember alap természe.,szülei( ha egyáltalán vannak még életben)mitájától függően vagy függetlenül teljesen különböző minden másik emberétől. Ezt egészen bizonyos formában szakavatott emberként állítom. Csak hitetik az embereket,lényegében átverik őket ,hogy egyetlen szavuk is ér egy forintot is!!! Ez botrány és erkölcstelen! Az igazság,hogy sötétben tapogatóznak, miközben találnak rengeteg segítségért kapálódzó kezét.
Üdv! "... látszólag alantas..." Ezt nem értem! Mitől, honnan veszi ezt egy ifjú? T'án a szülőtől, a környezetéből, barátaitól...?! És ők, honnan van az az értékitélet?
Dorka: a kamerás felvetéseddel kapcsolatban, ebben a videóban az első 3 évet vették fel egy baba és családja életében, bár ezt a beszéd elsajátítása kapcsán csinálták, csak ezt kellene tovább vinni: th-cam.com/video/RE4ce4mexrU/w-d-xo.html
Rendrakàsra reagàlva, tapasztalatom, kèt kamasz nevelèsèn tùl, hàt a lyànyom 22 èvesen is rumlis, hiàba mutatom pèldàval, hogy szeretem a rendet, ő , nem igènyli annyira ( plussz van hozzà egy 25 èves fiù, aki mèg rumlisabb mint a lànyom, (a fiùja)). A fiam ennek ellentète, 17 èves, de mindig rendezett a szobàja. Nincs szerintem erre semmi jo meglàtàs, tanàcs. Minden gyermek màs màs valamièrt, kb megmagyaràzhatatlanùl. 🤷♀️
Nem szívesen bántanálak, de igen szar gyerekkorod lehetett. Én nem utáltam a szüleimet. (7.-ben a "Példaképem" című dolgozatomat, apámról írtam.) Igaz, magamat sem utáltam. Vízilabdáztam. A csapattal bajnokságot nyertem. Ja, és 12 évesen az énekkarban a bariton szólamot énekeltem.
Mert normális szüleid voltak, akik nem adták elő, hogy ők a mindentudók, téged egyfolytában ledegradálva, miközben tök sötétek voltak. Két kamaszlányom van, semmi bajunk egymással. Nagyon sokat nevetünk, szeretem ezt az időszakot.
Akkor te szerencses vagy , akinek jo es normalis szulei vannak/voltak. KAP sokszor elmondta tobb adasaban alkoholista volt az apja, tehat tul sok jot nem kaptak gyerekkent.
Réges-rég megosztott velem egy nagyon kedves kamasztéma-tapasztalatot egy ismerős anyuka. A fiuk kamaszodása idején váltak el. A gyerek sokszor ült fejhallgatóval a fülén a szobájában. Egy alkalommal, miután a fiú elment otthonról, az anyuka feltette a fejére a fülhallgatót és elindította a magnót, hogy vajon mit hallgatott órákon át a gyereke. Óriási megrendülésére régi-régi felvételek voltak a baba-kori hangicsálásokról, beszéd-próbálkozásokról, esti mesélésekről, ...
Csudajó ez az egész koncepció KAP részéről! Hihetetlenül fontosak a témák, nagyon-nagyon hasznos a feldolgozás a meghívott szuper szakértők segítségével. Köszönet mindenkinek, aki részt vesz a munkában!!!
Nekünk most még kicsik a gyerekeink, de már kaptunk olyan tanácsot mi is, hogy jól jegyezzük meg milyen cukik most, hogy amikor kamasz lesz juthasson eszünkbe, mert csak ezért nem fogjuk majd kirakni a hóba.
gyerektől függ. Nálunk nem volt ilyen..... nagyon🤣
Sziasztok! Azt hiszem, általában nem az én korosztályom szokott kommentelni ide, de azért leírom amit szeretnék . Szóval, én egy 14 éves lány vagyok, igaz, én is látom magamon, hogy teljesen másként viselkedek a szüleimmel, mint például a barátaimmal... Egy probléma van, sajnos nincsenek barátaim. Emiatt sokkal jobban kötődök édesanyámhoz, mint bárki máshoz. Nekem van egy kis problémám is ezzel, hogy mindennél jobban meg akarok felelni a szüleimnek, és bele is halnék, ha csalódnának bennem.
Szeretek kétkezi munkát végezni, jó jegyeim vannak, de ezt sokkal jobban szeretem, mint a tanulást. Szeretek gyakorlati dolgokat tanulni, mindent ami majd egyszer hasznomra válhat.
Na én ennyit mondanék röviden a kamaszkoromról. Köszönöm ezt a videót!❤
Erről az jut eszembe 13 évesen Édesanyám el beszélgetett velem, hogy kell viselkedni! Keresztbe fonott karral vágtam a pofákat, grimasszt, ocsmány voltam, pedig a világon nekem volt a legjobb Édesanyám minden téren. Mikor már kinőttem ebből akkor mondtam bocsásson meg miért ilyen voltam! Ez nagyon valós téma most is köszönöm szépen!
Sohasem voltam ilyen kisgyerekként sem. Sokkal inkább minden megfigyeltem, megtapasztaltam ,majd ezt építettem be, kommunikáltam. Volt elég tapasztalat , türelem , és azt tiszán látttam, hogy nem mindeki ilyen szerencsés, mert nagyszüleim gazdálkodó emberek voltak sok állattal, és megtapasztaltam 7-8 évesen, hogy amitől félek, azt én gondolom, de az állatok nem félelmetesek, csak ha én azt jelzem feléjük.. Majd még ifjú koromban kiderült, hogy érzékenyebb vagyok mindenre. De nem éri el a lekiség szintjét, csak pillanatokra. Folyamat a tisztítás már korábban is jellemző volt , meg a tanulságok. Kisgyerekként megtapasztaltam , hogy aki enegem bánt fizikai szándékból, sem ő , sem én nem vagyunk felleősei a történetnek. Ettől nem volt feszültség bennem, és megtanultam a több energia kezelését, a türelem, törődést , feltétlen szeretet áramoltatását bárki felé. Mivel szerencsésnek gondolom magam, ezért tudok úgy hozzáállni bármely esemémnyhez.
Nagyon ugyes vagy @@zoltancziraky5536
36:40, jajj de jó, hogy meg lett említve!🤩
Én úgy vezettem rá a fiamat a szobájában való rendrakásra(és más házimunkákra is), hogy azt mondtam neki, nagy szükségem van az Ő segítségére nélküle nem tudom, hogy mit, hivá tegyek...stb.
Ez nagyon bevált! 🎉
❤
Köszönöm szépen a videót. Pont aktuális téma, a lányom 12 éves lett. Egyelőre még jól működik a dolog, bár hozzá kell tenni hogy mi tudatosak vagyunk és spirituális gondolkodásúak a gyerekkel együtt. Tudunk a hormonok hatásáról is így nem mondjuk hogy idióta amikor épp olyan dolgot csinál amit nem szokott. Oda kell figyelni, meditálni, mélyeket lélegezni, a lélekkel /szellemmel beszélgetni hogy mi most a helyes. Békés, értelmes beszélgetések, és jó kapcsolatot kell kialakítani.
...És emlékszem mikor diszperzites vödörrel járt gimibe! Annyira nem volt gáz, nekem budiláncon egy tábla lógott a nyakamban a következő felirattal: "A szellőzőnyílások letakarása tilos és életveszélyes!"
Képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik tetszik a legjobban mind közül!!! 🤣
Köszönöm ezt is, azt is, meg amazt is! 👋
Nagyon tetszik, köszönöm szépen! Attilát szeretettel üdvözlöm. 🤗
5:36: "ez egy hosszú, fájdalmas folyamat mindenkinek"
Kíváncsi lennék hogy ez a helyzet egy jóléti társadalmi vívmány vagy pl. törzsi társadalmakban is jelen vannak? Pl. egy kamasz indiánlány hasonlóan húzogatta a szája szélét amikor "bogyót kellett gyűjteni"?
Gondolom igen. Nincs biológiailag nagy különbség. Hirtelen kell egy teljesen másik élethelyzetbe pár év alatt átsiklania és ugyan úgy nincs nála sem ez elmagyarázva. Shakespearénél is ahogy az apa mondja, Júlia, lányom, már 13 éves vagy, a te korodban mások már szülnek, te meg még férjhez sem mentél. Nem hiszem, hogy kevésbé volt stresszes egy indián lánynak vagy egy középkori, európai nőnek kislányból hirtelen felnőttként viselkedni.
Ez itt a probléma. A sok hormonon túl az, hogy meg kell tanulnod csajoznod/pasizni hirtelen, miközben eddig szó sem volt erről; felnőttesebben kellene viselkedned, miközben eddig tökéletes voltál gyerekként és szerettek; hirtelen más lesz a tested, miközben eddig évekig ugyan olyannak láttad magad.
@@garagevogon3798 Úgy hallottam, hogy a beavatási szertartások (pl. fiúkat próbáratevő) vagy a női körök beavató és megtartó ereje adott támaszt a fiataloknak a változásokban. Az erős kultúrális háló miatt a változás emiatt nem volt annyira elvágólagos vagy megterhelő a fiatalnak, szülőknek vagy a közösségben. Ebből a szempontból a kamaszok "lázadása" csak egy kisiklott kultúrára adott válasz, ami alól az sem ad mentséget hogy többszáz éve tart a folyamat.?.
Részben jóléti vívmány, mert régen, ha feleselt a gyerek, kapott két "apait". Sok törzsi társadalomban részben ezért el is különítik a fiatalokat a törzstöl addig, míg férfivá válnak.
Nagyontehetséges vagy ❤
Gyermekeim eseteiből már kiskorban 5-6 évesen láttam, hogy mivel én magam is összeszedem a szemetet, amerre járok, így ők is el kezték összeszedni, és nagyon megdícsértem, öleltem őket. Mamánál önmaguktól elkeztek segíteni fát pakolni, pedig az nem az ő feladatuk,ám örömet okozott nekik , hogy segíthettek.
Kovács András Péter, imádom minden előadásod!🥰 Felejtsd el Dorkát, így k...ára gáz a műsorod. 🥱
Ez nagyon jó volt
Remélem lesz vol2. így hárman
A következő beszélgetésben remélem a vendég is szóhoz jut😂
a műsorvezetők életből hozott példáit láthattuk és hallhattuk...... Hogy a vendég egy gondolatmenetet nem tudott végig vinni, és elmagyarázni dolgokat, azt nagyon sajnálom. Ő csak szinte azért ült ott, hogy bólogasson arra, hogy ti de jól csináljátok!!! Szóval a téma tetszett volna, viszont nem csak történetmesélésekre számítottam.....igy ezért végül is nem tetszett ez a video
Kedves Rozgonyi dokrúr!
Ez tanult psychologia.
Ami (valószínűleg ön is tudja) nagyon sokszor helytelen annak ellenére,hogy bizonyos könyvekben eznvan leírva ,amit tanult.
A legszebb és legnagyobb kérdés,hogy helyes-e a nagyrabecsült tanítás?
Mert pl az a bizonyos tinédzser alapjában ösztön szerűen cselekszik,ami a tanult minta és az alapvető természeti ösztön koktélja, ráadásul pontosan természet szabta időben.
Mégis diplomát szerzett "szakemberek,mint ön is" próbalják meghatározni egyes viselkedési formákból ,reakcióból a helyes diagnózist és az alapján helyes tanácsokat adni reagálás és viselkedési téren egy-egy adott esetben, miközben a psychologia tudománya ott tart ,hogy halvány fogalma sincs a témáról ,csak ezt színlelik. Nincs konkrét álláspont,diagnolózis és arra tökéletes recept! Nincs !!!
Minden gyerekember alap természe.,szülei( ha egyáltalán vannak még életben)mitájától függően vagy függetlenül teljesen különböző minden másik emberétől.
Ezt egészen bizonyos formában szakavatott emberként állítom. Csak hitetik az embereket,lényegében átverik őket ,hogy egyetlen szavuk is ér egy forintot is!!! Ez botrány és erkölcstelen! Az igazság,hogy sötétben tapogatóznak, miközben találnak rengeteg segítségért kapálódzó kezét.
Üdv!
"... látszólag alantas..."
Ezt nem értem! Mitől, honnan veszi ezt egy ifjú? T'án a szülőtől, a környezetéből, barátaitól...?! És ők, honnan van az az értékitélet?
Kedves Péter. Minden igaz azt amit beszéltek. Szerinted, Dorkával lehet úgy beszélni,hogy az jó legyen?Nem randira gondoltam. Egy kis útba igazítás.
Egyetértek nekem lányom van felnőtt de ahogy kis felnőtt lett nagyon sokakat beszélgettünk vele
...én is depressziós voltam, feketében jártam...csak benne maradtam azóta is!
Dorka: a kamerás felvetéseddel kapcsolatban, ebben a videóban az első 3 évet vették fel egy baba és családja életében, bár ezt a beszéd elsajátítása kapcsán csinálták, csak ezt kellene tovább vinni: th-cam.com/video/RE4ce4mexrU/w-d-xo.html
köszi!!! :) dejóóó!
Tanár úr, de jó itt látni :)
Egy psychologusnak sincs halvány fogalma sem.
Ez az igazság.
Talultak bizonyos könyvekből,amiknek azíróinak sem volt halvány fogalma sem
A ti időtökben is kértetek segítséget? Vagy meg tudtátok oldani?
de mi van az emosokkal, végülis sikerült nekik?
Én ezeket nem éltem meg.
Amikor mar nem tudsz ujat mondani.
Rendrakàsra reagàlva, tapasztalatom, kèt kamasz nevelèsèn tùl, hàt a lyànyom 22 èvesen is rumlis, hiàba mutatom pèldàval, hogy szeretem a rendet, ő , nem igènyli annyira ( plussz van hozzà egy 25 èves fiù, aki mèg rumlisabb mint a lànyom, (a fiùja)).
A fiam ennek ellentète, 17 èves, de mindig rendezett a szobàja.
Nincs szerintem erre semmi jo meglàtàs, tanàcs.
Minden gyermek màs màs valamièrt, kb megmagyaràzhatatlanùl. 🤷♀️
Nem szívesen bántanálak, de igen szar gyerekkorod lehetett.
Én nem utáltam a szüleimet. (7.-ben a "Példaképem" című dolgozatomat, apámról írtam.) Igaz, magamat sem utáltam.
Vízilabdáztam. A csapattal bajnokságot nyertem. Ja, és 12 évesen az énekkarban a bariton szólamot énekeltem.
Örülj,hogy a szüleid jól kezeltek téged és nem úgy mint a többséget, köztük engem is.🫨
@@bikucii Örülök is. Elhiheted.
Mert normális szüleid voltak, akik nem adták elő, hogy ők a mindentudók, téged egyfolytában ledegradálva, miközben tök sötétek voltak. Két kamaszlányom van, semmi bajunk egymással. Nagyon sokat nevetünk, szeretem ezt az időszakot.
Akkor te szerencses vagy , akinek jo es normalis szulei vannak/voltak.
KAP sokszor elmondta tobb adasaban alkoholista volt az apja, tehat tul sok jot nem kaptak gyerekkent.
Ha nem szívesen bántanád, akkor ne bántsd! :-)