"A rohanó világunk új oktatási paradigmát kíván, amiben együtt tanulunk a gyerekekkel" | Simkó Edit
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 30 ต.ค. 2024
- A Reggeli Személy 2024. május 7-i adásában Dési János Simkó Edit oktatóval a magyar közoktatás jelenlegi helyzetéről és az idei érettségiről beszélgetett.
Ez a műsor is a hallgatók támogatásával jött létre. Köszönjük!
Honlapunk - cikkekkel, hírekkel, műsorarchívummal és élő adással: klubradio.hu
Iratkozzon fel a csatornánkra: bit.ly/Klubrad...
Lájkoljon minket a Facebookon: / klubradio
Kövessen minket az Instagramon: / klubradio
A Klubrádió élő adása a TH-cam-on: / klubradiotv
Őszintén üvölteni tudnék attól a hozzáállástól, amit a kormányok a rendszerváltás óta tanúsítanak az oktatással kapcsolatban. Ha csak ez az egyetlen egy terület rendbe lenne rakva, az pozitívan hatra szinte mindenre, de lehet, hogy szó szerint mindenre. Ez az egyik olyan téma, aminek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Számomra megbocsájthatatlan bűn, hogy tisztában vannak az illetékesek az oktatási rendszerünk semmirevalóságával és mégsem tesznek semmit. Ez az egy dolog már önmagában alkalmatlanná teszi őket, hogy vezessenek egy országot, hiszen napi szinten bizonyítják, hogy nekik nem számít az ország jövője. Szólítsuk fel a kormányunkat, hogy álljanak ki és adjanak magyarázatot arra, miért nem számít nekik a fiataljaink jövője!!!? Magyarázzák meg! Ők nekünk dolgoznak és ők vannak értünk. Ezzel legyen mindenki tisztában!
Teljesen igaz. De mivel szánt szándékkal csinálják, egy tervezett feudális rendszer építése céljából, hiába is kérdeznénk őket. Nem pusztán érdektelenség, hanem előre megfontolt szándék. Ennyire egyszerű és ennyire hátborzongató.
Nagyon szimpatikus hölgy, érdekes volt a beszélgetés. Felhozta az emlékeimet. A hatvanas években kisiskolánsként egy nyilván idegbeteg tanítónő úgy megrángatta a fülemet - nem értettem a számtant -, hogy a körme átszakította azt, ömlött a vér, el is fertőződött, orvosi kezelés és rendőrségi ügy lett belőle. De előtte nagy vonalzóval verésben is volt részem abban az iskolában. Nem voltam rossz gyerek. Átirattak a szüleim egy másik iskolába. Ott nem bántottak és csodálatos pedagógusokkal találkozhattam. Még öregen is érzem, hogy építőköveim voltak. Szeretetük, emlékük már elkísér a sírig. A hetvenes évek elején a gimnáziumban édesapám átnézte a tankönyveimet, mondta mi nem igaz benne. Diktatúra volt, már ha puhult is akkorra. És mesélt, magyarázott, kiegészített. De már az általános iskolában tudtam, hogy a városunkban még az ávósok kiket vertek meg, kik voltak börtönben politikai fogolyként, és azt is tudtam, kik voltak a verőlegények és milyen módszerekkel vertek. Közöttünk éltek, egymás mellett éltek, mintha semmi nem történt volna. Nem hiszem, hogy javamra vált ez a tudás ily fiatalon. Mikor a Harry Potter megjelent, berobbant, a nagyobbik gyerekem egyházi iskolába járt. Ki volt téve a bejáratnál, hogy tiltják annak olvasását. Nem az, hogy nem ajánlják, hanem tiltják. Addig kívül esett az érdeklődési körömön. Utánanéztem, miért is tiltják, majd megvettem a gyereknek, hogy olvassa. Velem, vagy a nagyapjával megbeszélheti, ha akarja. Ilyen alapon az összes klasszikus mese árt, mert mind kész horror, tele boszorkánysággal.. A gonosz nem a Harry Potterrel furakszik az életünkbe. Hívőként és a társadalmunkat figyelő, elemző emberként tudom.
Varázshegyet felnőttként olvastam el úton Hollandia felé Németországon keresztül. Lenyűgözött ahogy a József és testvérei is. Simkó Edit szenzációs , és Törley Katalin is.
Igen, a gyakorlatias dolgok elmaradnak az oktatasban. Feledékeny lexikonoknak tanitinak.
A nyelvtanról, helyesírásról szó sem esik.
13:45 -höz kapcsolódva. A 70-es évek első felében gimnáziumban nem magoltunk életrajzokat. És pl. a Szigeti veszedelem is csak kis részleteiben, inkább a korhoz és politikai eseményekhez kapcsolódóan volt anyag, de nem az egész mű.