Az utolsó Verebély lány (jazz-operett): Tokió

Ábrahám Pál (zene) és Harmath Imre (magyar dalszöveg) szerzeménye
(- Szegény Bercike!
És tudod, hogy hova mentünk volna nászútra?
Hova?
Tókióba!
Miért éppen Tókióba?
-Azért mert a nászutasokra úgy is mindenütt ferde szemmel néznek az emberek!) ....
Dalszöveg:
Ott ahol a jen a márka
Én a nőnek orra sárga óóó!
S füstölög egy pizsamába
A jó öreg Fuzsiáma óóó!
Pont hét ötvenkor megy a hajó,
Mért ne mennénk oda, ha jó,
Nagasaki, Jokohama,
Már a partot látom papa, óóó!
Refrén:
Tókió, Tókió,
Ott tudja jól a kis japán, hogy mi a jó.
Tókió, Tókió,
Bár nem folyik ott a Duna s a Sió.
Viszont az ember ott kis tarka papirházakban lakik
S ha stájgerol a háziúr, egy szobát leszakít.
Tókió, Tókió,
Ott tudja jól a kis japán, hogy mi jó.
Át kell kelnünk mindenáron
Az Óceán konzervgyáron, óóó!
Bratyizunk egy mandarinnal,
S ellát minket mandarinnal, óóó!
Ott a nép nem nézi sose zsebét,
Mert mindig van kis rizses ebéd.
És ha Csan-Cso-Lin meghina,
Nagy előny, hogy közel Kína, óóó.
(A tánc japán csarlszton.)