Dalszöveg A lelkem itt a mellben él, Szűk a hely, csak Ő meg Én. Aranyszoba, meg vakablak, Nincs fedél, csak Ő meg Én. Szembe szél, de nem beszél Antarktiszi képregény. A mell a rács, a vágy a zár Szív a hús, a szem bezár. Refrén: A maradék itt van bennem, A lélek az elment reggel. Lassan megszűnik minden, Szétszednek újra azért, mert nem kell. A csontok közötti alvó ember, Viszont viszik a többi rendszert. Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem A maradék itt van bennem… A lélek az elment reggel… Az emlékek, a játszótér, Az ott a rajzfilmes véredény Szélmadár az agyba jár Fáért könyörög az alkotás Nincs magány, csak egy parány, Szűk faág kettőnkre vár. Láb lelóg, a szende kéz Fogna még, csak Ő meg Én. Refrén: A maradék itt van bennem, A lélek az elment reggel. Lassan megszűnik minden, Szétszednek újra azért mert nem kell. A csontok közötti alvó ember, Viszont viszik a többi rendszert. Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem A maradék itt van bennem… A lélek az elment reggel… Iszik a szívem, aztán iszik. Na milyen ez az érzés, hogy boldog a vérkép? Eszik a szívem, aztán eszik, az ilyen húsos kis érzést. Alszik a szívem, aztán addig van ilyen, amíg belefér az a két rész. Csalós a szívem, aztán orvosok vizes kézzel szedik szét a mézét. Refrén 2x: A maradék itt van bennem, A lélek az elment reggel. Lassan megszűnik minden, Szétszednek újra azért mert nem kell. A csontok közötti alvó ember, Viszont viszik a többi rendszert. Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem A maradék itt van bennem… A lélek az elment reggel… A maradék itt van bennem… A lélek az elment reggel…
Dalszöveg
A lelkem itt a mellben él,
Szűk a hely, csak Ő meg Én.
Aranyszoba, meg vakablak,
Nincs fedél, csak Ő meg Én.
Szembe szél, de nem beszél
Antarktiszi képregény.
A mell a rács, a vágy a zár
Szív a hús, a szem bezár.
Refrén:
A maradék itt van bennem,
A lélek az elment reggel.
Lassan megszűnik minden,
Szétszednek újra azért, mert nem kell.
A csontok közötti alvó ember,
Viszont viszik a többi rendszert.
Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem
A maradék itt van bennem…
A lélek az elment reggel…
Az emlékek, a játszótér,
Az ott a rajzfilmes véredény
Szélmadár az agyba jár
Fáért könyörög az alkotás
Nincs magány, csak egy parány,
Szűk faág kettőnkre vár.
Láb lelóg, a szende kéz
Fogna még, csak Ő meg Én.
Refrén:
A maradék itt van bennem,
A lélek az elment reggel.
Lassan megszűnik minden,
Szétszednek újra azért mert nem kell.
A csontok közötti alvó ember,
Viszont viszik a többi rendszert.
Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem
A maradék itt van bennem…
A lélek az elment reggel…
Iszik a szívem, aztán iszik. Na milyen ez az érzés, hogy boldog a vérkép?
Eszik a szívem, aztán eszik, az ilyen húsos kis érzést.
Alszik a szívem, aztán addig van ilyen, amíg belefér az a két rész.
Csalós a szívem, aztán orvosok vizes kézzel szedik szét a mézét.
Refrén 2x:
A maradék itt van bennem,
A lélek az elment reggel.
Lassan megszűnik minden,
Szétszednek újra azért mert nem kell.
A csontok közötti alvó ember,
Viszont viszik a többi rendszert.
Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem
A maradék itt van bennem…
A lélek az elment reggel…
A maradék itt van bennem…
A lélek az elment reggel…
💞💗
Miért nincs itt egy komment se? :))
mert ez magáért beszél ;)
úgy van :)