Halihó! Itt az én 2024es Top10 olvasásom : 1. Dan Simmons - Hyperion I-II 2. Gillian Flynn - Sötét helyek 3. Terry Pratchett - Piramisok 4. Andy Weir - A Hail Mary-küldetés 5. China Miéville - Patkánykirály 6. Rafael Pinedo - Plop 7. Carlos Ruiz Zafon - Marina 8. Ray Nayler - Mamutrezervátum 9. Philip K. Dick: Palmer Eldritch 10. Alan Moore - Violátor A Horgok nekem is megvan, csak még nem jutottam odáig, de elmondható tényleg, hogy az Agave sokoldalúsága verhetetlen. Ezen a listámon is öt Agave könyv szerepel.
@SecuRicsi A Hyperiont annyira szerettem, hogy arról írtam külön egy kis "áradozást". Ide biggyesztem, hátha valaki elkezdi olvasni. Mert qrva jó.: Amennyivel jobb író Dan Simmons, mint Ian Watson annyival lett sikeresebb a geek világban az Inkvizítor trilógia(amely regények alapja a Warhammer 40k táblajáték), mint a Hyperioni énekek. Könyveikkel a mocskos és vérgőzös 90-es évekbe lökték át a zsánert. Viszont amíg a W40k "csak" egy gótikus space fantasy, a Hyperion egy totális írói bravúr. Minden sztori más stílusban íródott, és bár a "keresztség" napló történetében is megjelenik a gótikus sci-fi vonal, Simmons átszeli a megkötéseket és egy könyvön belül Gibson cyberpunk világát, Asimov hard sci-fijeit és Orson Scott Card militarista attitűdjét is megidézi, valamint a manapság egyre népszerűbb öko sci-fik alapjait is lerakja. Hat fejezet, hat különböző stílusú történet: horrortól a Benjamin Buttonig van itt minden. A regény világát ezeken a történeteken keresztül bontja ki Simmons, amikből nem csak a szereplők tudnak meg egyre többet a galaxisról és a Hyperion bolygóról, hanem mi olvasók is, valamint a karakterek hátterét is innen ismerjük meg. Csodás felépítmény, nagy ötlet ez az írótól. A regény nyelvezete, színekkel, formákkal való játéka se mindennapi, és az egész műre elmondható, hogy nagyszerűen öregedett. Megemlítésre érdemes még, hogy az első könyv igencsak függővéges, a Hyperion bukása viszont már egy konzisztens egész lett, persze úgy, hogy az említett történetek változatossága azért itt is jelen van. Az 576 oldalas prológus után sem kezd el kapkodni Simmons és ott folytatja, ahol az előző regényt befejezte. A második rész egyszerre mélyíti el és terjeszti ki a konfliktust és minél mélyebbre jutunk a nyúl üregében a könyv Vulcanus kalapácsával repeszti szét megmaradt illúzióinkat. Azt gondolom, hogy 35 évvel a mű megszületése után a történet nem is lehetne frissebb és aktuálisabb. Gondoljunk csak bele, hogy a transzhumanizmus és méginkább a mesterséges intelligencia mennyire foglalkoztatja a mai kor emberét és szövi át egyre inkább az életünket.
végre köszi Ricsi az ajánlót szép napot kívánok
Halihó! Itt az én 2024es Top10 olvasásom :
1. Dan Simmons - Hyperion I-II
2. Gillian Flynn - Sötét helyek
3. Terry Pratchett - Piramisok
4. Andy Weir - A Hail Mary-küldetés
5. China Miéville - Patkánykirály
6. Rafael Pinedo - Plop
7. Carlos Ruiz Zafon - Marina
8. Ray Nayler - Mamutrezervátum
9. Philip K. Dick: Palmer Eldritch
10. Alan Moore - Violátor
A Horgok nekem is megvan, csak még nem jutottam odáig, de elmondható tényleg, hogy az Agave sokoldalúsága verhetetlen. Ezen a listámon is öt Agave könyv szerepel.
@@ragemarci Szép lista!!! Amiket olvastam, azokat szerettem nagyon!
@SecuRicsi A Hyperiont annyira szerettem, hogy arról írtam külön egy kis "áradozást". Ide biggyesztem, hátha valaki elkezdi olvasni. Mert qrva jó.:
Amennyivel jobb író Dan Simmons, mint Ian Watson annyival lett sikeresebb a geek világban az Inkvizítor trilógia(amely regények alapja a Warhammer 40k táblajáték), mint a Hyperioni énekek. Könyveikkel a mocskos és vérgőzös 90-es évekbe lökték át a zsánert. Viszont amíg a W40k "csak" egy gótikus space fantasy, a Hyperion egy totális írói bravúr. Minden sztori más stílusban íródott, és bár a "keresztség" napló történetében is megjelenik a gótikus sci-fi vonal, Simmons átszeli a megkötéseket és egy könyvön belül Gibson cyberpunk világát, Asimov hard sci-fijeit és Orson Scott Card militarista attitűdjét is megidézi, valamint a manapság egyre népszerűbb öko sci-fik alapjait is lerakja. Hat fejezet, hat különböző stílusú történet: horrortól a Benjamin Buttonig van itt minden. A regény világát ezeken a történeteken keresztül bontja ki Simmons, amikből nem csak a szereplők tudnak meg egyre többet a galaxisról és a Hyperion bolygóról, hanem mi olvasók is, valamint a karakterek hátterét is innen ismerjük meg. Csodás felépítmény, nagy ötlet ez az írótól. A regény nyelvezete, színekkel, formákkal való játéka se mindennapi, és az egész műre elmondható, hogy nagyszerűen öregedett. Megemlítésre érdemes még, hogy az első könyv igencsak függővéges, a Hyperion bukása viszont már egy konzisztens egész lett, persze úgy, hogy az említett történetek változatossága azért itt is jelen van. Az 576 oldalas prológus után sem kezd el kapkodni Simmons és ott folytatja, ahol az előző regényt befejezte. A második rész egyszerre mélyíti el és terjeszti ki a konfliktust és minél mélyebbre jutunk a nyúl üregében a könyv Vulcanus kalapácsával repeszti szét megmaradt illúzióinkat. Azt gondolom, hogy 35 évvel a mű megszületése után a történet nem is lehetne frissebb és aktuálisabb. Gondoljunk csak bele, hogy a transzhumanizmus és méginkább a mesterséges intelligencia mennyire foglalkoztatja a mai kor emberét és szövi át egyre inkább az életünket.