Nagyon szeretem a műsorotokat! 3 gyermekes apukaként folyamatos visszajelzést kapok tőletek adásról-adásra hogy alapvetően jól csinálom. Megkerestem a youtube-on, Ritorno al futuro- t, eszméletlen vicces volt olaszul. :) nekem is évtizedes kedvencem a BTF.
4 éves kislányommal szoktunk nézni űrkutatással kapcsolatos videókat. Egyik kedvenc jelenete az egyik animált videóban, amikor az űrhajós bele esik a feketelyukba és szétesik atomokra. Amúgy érdekes, hogy egy ilyen tudományos dokumentumfilm jobban leköti/érdekli mint a legtöbb mese.
Ezeket a "Saras tócsákban ugrálni" beszélgetéseket többek között azért szeretem, mert kiderült számomra, hogy Tóth Edu, milyen olvasott, művelt, okos srác. Akit egy szeretnivaló hülyegyereknek ismer a fél ország. Aki hebeg, dadog, és a kollégái is egy kedves félnótásként hivatkoznak sokszor rá. Ráadásul úgy látom, hogy mindez őt totálisan nem érdekli.
Továbbmegyek: kifejezetten ellenszenves olykor számomra Edu a színpadon, de Gergő sem tartozik a kedvenceim közé. Finoman szólva... Viszont tökéletesen más oldalukat ismertem meg innen! Sokkal emberibbek, sőt rokonszenvesebbek...
A horrorfilmnek biztos nincs gyógyító ereje. :)) Micsoda ideológia. :)) Inkább az ellenkezője, és pszichopata nevelde. Egyre jobban kitolja az ember érzéketlenségi határait. Egyébként is érzékeltelenebb, empátia hiányos emberek, akár szadizmusra hajlamos emberek számára fontos ilyen filmeket nézni. Más nem igényli. Majd egyre vadabb és vadabb filmeket kíván a pszichéje, kiüzve magából a maradék minimális empátiát is bármi iránt, akár saját magát tekintve is. Ilyen emberek között szokott elhangozni az is, hogy "biztos mindenki gondolt már arra, hogy megölne valaki, hogy ölné meg stb." Van akinek ez a realitása, azt hiszi ez mindenki fejében élénken él, és van akik erről egymás között beszélgetnek is. Miközben az emberek többsége soha nem gondol még arra sem, hogy megpofozna valakit, nem hogy öljön. Más az értékrend, normalitás. Életemben egyszer néztem meg horrorfilmet. Mert mindenki kíváncsi. Én is az voltam. Utána eldöntöttem, hogy soha többet. Nem hiányzik, kidobott idő lenne az ablakon, azért is, mert általában a történet is bugyuta, zs kategóriás színészekkel, ócska megoldásokkal. Vagy alpárian undorító, vagy alpárian drasztikus elemekkel, amit rossz kontextusba is helyez. Számomra teljesen érdektelen tartalommal. Nincsenek rossz álmaim, nem félek olyan szituációkban, amiben az emberek többsége igen, és helyt tudtam állni az életben igazán ijesztő szituációkban is. Ami nem azt jelenti, hogy nem ijedek meg, hanem azt, hogy cselekvő maradok hasznosan az ijesztő szituációban is, amíg az emberek többsége leblokkol a félelemtől és emiatt nem tesz semmi hasznosat, mert lehet bekapcsol nála egy rakás filmekből az agyába égett trauma, amivel tovább plokkolja magát annál is, mint indokolt lenne. Nem beszélve arról, hogy ezeken a pszichéje folyamatosan dolgozik álmában és napközben is. Így egy sokkal frusztráltabb embert csinál magából, mjnt amilyen lenne eredetileg.
Remek beszélgetés! Nagyon jó vendég:) gratulálok! Hajrá fiúk!
Nagyon szeretem a műsorotokat! 3 gyermekes apukaként folyamatos visszajelzést kapok tőletek adásról-adásra hogy alapvetően jól csinálom. Megkerestem a youtube-on, Ritorno al futuro- t, eszméletlen vicces volt olaszul. :) nekem is évtizedes kedvencem a BTF.
4 éves kislányommal szoktunk nézni űrkutatással kapcsolatos videókat. Egyik kedvenc jelenete az egyik animált videóban, amikor az űrhajós bele esik a feketelyukba és szétesik atomokra. Amúgy érdekes, hogy egy ilyen tudományos dokumentumfilm jobban leköti/érdekli mint a legtöbb mese.
Ezeket a "Saras tócsákban ugrálni" beszélgetéseket többek között azért szeretem, mert kiderült számomra, hogy Tóth Edu, milyen olvasott, művelt, okos srác. Akit egy szeretnivaló hülyegyereknek ismer a fél ország. Aki hebeg, dadog, és a kollégái is egy kedves félnótásként hivatkoznak sokszor rá. Ráadásul úgy látom, hogy mindez őt totálisan nem érdekli.
Továbbmegyek: kifejezetten ellenszenves olykor számomra Edu a színpadon, de Gergő sem tartozik a kedvenceim közé. Finoman szólva...
Viszont tökéletesen más oldalukat ismertem meg innen!
Sokkal emberibbek, sőt rokonszenvesebbek...
A horrorfilmnek biztos nincs gyógyító ereje. :)) Micsoda ideológia. :)) Inkább az ellenkezője, és pszichopata nevelde. Egyre jobban kitolja az ember érzéketlenségi határait. Egyébként is érzékeltelenebb, empátia hiányos emberek, akár szadizmusra hajlamos emberek számára fontos ilyen filmeket nézni. Más nem igényli. Majd egyre vadabb és vadabb filmeket kíván a pszichéje, kiüzve magából a maradék minimális empátiát is bármi iránt, akár saját magát tekintve is. Ilyen emberek között szokott elhangozni az is, hogy "biztos mindenki gondolt már arra, hogy megölne valaki, hogy ölné meg stb." Van akinek ez a realitása, azt hiszi ez mindenki fejében élénken él, és van akik erről egymás között beszélgetnek is. Miközben az emberek többsége soha nem gondol még arra sem, hogy megpofozna valakit, nem hogy öljön. Más az értékrend, normalitás. Életemben egyszer néztem meg horrorfilmet. Mert mindenki kíváncsi. Én is az voltam. Utána eldöntöttem, hogy soha többet. Nem hiányzik, kidobott idő lenne az ablakon, azért is, mert általában a történet is bugyuta, zs kategóriás színészekkel, ócska megoldásokkal. Vagy alpárian undorító, vagy alpárian drasztikus elemekkel, amit rossz kontextusba is helyez. Számomra teljesen érdektelen tartalommal. Nincsenek rossz álmaim, nem félek olyan szituációkban, amiben az emberek többsége igen, és helyt tudtam állni az életben igazán ijesztő szituációkban is. Ami nem azt jelenti, hogy nem ijedek meg, hanem azt, hogy cselekvő maradok hasznosan az ijesztő szituációban is, amíg az emberek többsége leblokkol a félelemtől és emiatt nem tesz semmi hasznosat, mert lehet bekapcsol nála egy rakás filmekből az agyába égett trauma, amivel tovább plokkolja magát annál is, mint indokolt lenne. Nem beszélve arról, hogy ezeken a pszichéje folyamatosan dolgozik álmában és napközben is. Így egy sokkal frusztráltabb embert csinál magából, mjnt amilyen lenne eredetileg.