Remek anyag, de fel kell hívjam egy pontatlanságra a figyelmet: "Manapság túlnyomórést az A-kobzot használják [...] főleg a népzenész kollegák." Valójában ezek a kollegák feldolgozott és/vagy rekonstruált népzenét játszanak. Természetesen minden kortárs előadás valamilyen mértékű feldolgozása a gyűjtéseknek, de a műanyaghúros A-kobozzal játszott zene és a gyűjtéseken hallott moldvai népzene között markáns súlyozási, ritmikai és stílusbeli különbség van, már csak a megváltozott hangolás és húranyag okán. Bár a műanyaghúros A-koboz hangzása tényleg nagyon megkapó és tiszta skálákhoz szokott mai fülnek elsőre szebb, de semmiképpen sem gyűjtésszerű, nem hű a gyűjtött anyagokhoz. Természetesen sem Kobzos Kiss Tamás, sem a fenti videó készítőinek szakmai hozzáértését nem vitatom, de fontos, hogy még mindig igyekezzünk ismerni a gyűjtések tiszta forrását. Hiszen egy a Nyárádmenti keresőket sem blockflötén játsszuk hagyományosan, hanem a tájegységre a gyűjtések alapján jellemző fafurulyán. Azt gondolom tehát, hogy ha gyűjtéshű népzenét játszó kollégákról van szó, akkor azok valószínűleg, fém húros D-kobzot használnak (esetleg a Paun Vasile-féle E-kobzot), akik pedig a kortárs füleknek kitisztított népzenét, vagy a régiségben feltételezhetően használt bélhúrokra hivatkozva rekonstruált népzenét, azok használnak műanyaghúros A-kobzot. (Az persze megint egy jó kérdés, hogy a rekonstruált népzenei csoportba tartozók a már Liszt Ferenc által is említett hagyományos játéktechnikát miért hanyagolják, de ennek megvitatása nem is dolgunk itt talán.) Ezek alapján pontosabb lenne talán: "A népzenészek egyik fele az műanyaghúros A-kobzot, míg a másik a fémhúros D-kobzot használja." kijelentés. Gondolataimat pedig a következő irodalmakkal kívánom megtámogatni: Hankóczi Gyula: Egy kelet-európai lantféle - a koboz - Ethnographia 99. évfolyam, 3-4.szám, 295-329 o. Bp., 1988. Bolya Mátyás: Kobozjáték a mai magyar táncházas gyakorlatban, in: Balogh Sándor (szerk.): Moldvai hangszeres dallamok, 124-133. o. Etnofon, Bp., 2001. Horváth Gyula: Koboziskola, Hagyományok Háza, Bp., 2011.
Köszönöm a gondos és jogos pontosítást! Természetesen nem az autentikus gyűjtéseken alapuló kobozjátékhoz használt hangolásokra értettem az a-tonalitás túlsúlyát, de saját tapasztalatom szerint az énekkísérő szólisták zöme mostanában - bizonyára Fábri Géza kiváló oktatócsomagja és kurzusai nyomán is - főleg ezt a hangolást kedveli. Sorozatunkban e jelenkori feldolgozói irányt segítenénk néhány ötlettel, csak egy g-s hangolási modellel, amely számunkra ismerős és bevált. S valójában azt gondolom, hogy más kobozhangolásokra is adaptálható ebből sok elem, nyilván nem minden.
Remek anyag, de fel kell hívjam egy pontatlanságra a figyelmet: "Manapság túlnyomórést az A-kobzot használják [...] főleg a népzenész kollegák."
Valójában ezek a kollegák feldolgozott és/vagy rekonstruált népzenét játszanak. Természetesen minden kortárs előadás valamilyen mértékű feldolgozása a gyűjtéseknek, de a műanyaghúros A-kobozzal játszott zene és a gyűjtéseken hallott moldvai népzene között markáns súlyozási, ritmikai és stílusbeli különbség van, már csak a megváltozott hangolás és húranyag okán. Bár a műanyaghúros A-koboz hangzása tényleg nagyon megkapó és tiszta skálákhoz szokott mai fülnek elsőre szebb, de semmiképpen sem gyűjtésszerű, nem hű a gyűjtött anyagokhoz. Természetesen sem Kobzos Kiss Tamás, sem a fenti videó készítőinek szakmai hozzáértését nem vitatom, de fontos, hogy még mindig igyekezzünk ismerni a gyűjtések tiszta forrását. Hiszen egy a Nyárádmenti keresőket sem blockflötén játsszuk hagyományosan, hanem a tájegységre a gyűjtések alapján jellemző fafurulyán.
Azt gondolom tehát, hogy ha gyűjtéshű népzenét játszó kollégákról van szó, akkor azok valószínűleg, fém húros D-kobzot használnak (esetleg a Paun Vasile-féle E-kobzot), akik pedig a kortárs füleknek kitisztított népzenét, vagy a régiségben feltételezhetően használt bélhúrokra hivatkozva rekonstruált népzenét, azok használnak műanyaghúros A-kobzot. (Az persze megint egy jó kérdés, hogy a rekonstruált népzenei csoportba tartozók a már Liszt Ferenc által is említett hagyományos játéktechnikát miért hanyagolják, de ennek megvitatása nem is dolgunk itt talán.)
Ezek alapján pontosabb lenne talán: "A népzenészek egyik fele az műanyaghúros A-kobzot, míg a másik a fémhúros D-kobzot használja." kijelentés.
Gondolataimat pedig a következő irodalmakkal kívánom megtámogatni:
Hankóczi Gyula: Egy kelet-európai lantféle - a koboz - Ethnographia 99. évfolyam, 3-4.szám, 295-329 o. Bp., 1988.
Bolya Mátyás: Kobozjáték a mai magyar táncházas gyakorlatban, in: Balogh Sándor (szerk.): Moldvai hangszeres dallamok, 124-133. o. Etnofon, Bp., 2001.
Horváth Gyula: Koboziskola, Hagyományok Háza, Bp., 2011.
Köszönöm a gondos és jogos pontosítást! Természetesen nem az autentikus gyűjtéseken alapuló kobozjátékhoz használt hangolásokra értettem az a-tonalitás túlsúlyát, de saját tapasztalatom szerint az énekkísérő szólisták zöme mostanában - bizonyára Fábri Géza kiváló oktatócsomagja és kurzusai nyomán is - főleg ezt a hangolást kedveli. Sorozatunkban e jelenkori feldolgozói irányt segítenénk néhány ötlettel, csak egy g-s hangolási modellel, amely számunkra ismerős és bevált. S valójában azt gondolom, hogy más kobozhangolásokra is adaptálható ebből sok elem, nyilván nem minden.