Miklóska Lajos: Egy lány
ฝัง
- เผยแพร่เมื่อ 4 ธ.ค. 2024
- Dióhéjban ez a mi történetünk, és ez végig kísér bennünket, míg valamelyikünk meg nem marad magnak. Új dal 2019-ből, visszanéző hangulatban.
Zene és szöveg: Miklóska Lajos
Egy lány…
A szókincsemben kutatok én immár,
hogy el- elmondjam, hogyan is jutottam el Őhozzá
egy tánc volt, ami döntött,
és sikerült megőrizni az első érzést
egy lány szavaiból írtam zenét
egy lány szavaiból épültem én.
Ő a jóságra fölindított,
és a szépségre tanított.
Ó , de az van, hogy majdnem mindent
elfelejtek, de ezt nem, - sohasem - !
Én bennem csak melódiák voltak.
Ő a költészet világa felöl érkezett
a szó és a zene megőrzi,
és nem hagyja elveszni az érzést.
egy lány szavaiból írtam zenét
egy lány szavaiból épültem én.
Ő a jóságra fölindított,
és a szépségre tanított.
Ó , de az van, hogy majdnem mindent
elfelejtek, de ezt nem, - sohasem - !
Én bennem csak melódiák voltak.
Ő a költészet világa felöl érkezett
a szó és a zene megőrzi,
és nem hagyja elveszni az érzést
egy lány szavaiból írtam zenét
egy lány szavaiból épültem én.
Budapest, 2019.
Megosztok veletek még valamit. A feleségem versét 1966-ból.
Viculinó
I d i l l
Sokszor elképzeltem:
férjem te, feleséged én
túl járunk már a nászéjszakánk ünnepén
egyik szobánkban gitár szól lankadatlan,
homlokod ráncosodik orrnyerged fölött
megszámlálhatatlanul kusza vonalakban.
Izzadsz és nem hagyod a hangszert békén,
az meg küszködik, akadozik,
de szépen szól rendre igazított uijjperceid élén.
Én meg a másik négy fal közé zárva
figyelek a néhol leheletfinom melódiákra,
melyek arcvonásaid lágy puha omlását
agyereidben a hangok vonulását
tested tömegének zenévé szegődött szolgaságát idézik.
És hirtelen eszembe tolulnak majd (a most élt) nyári esték
érzem a szemed kék melegét,
lépcsők mélyén ülünk víz hullámozza bőrünk,
és a csillagok mielőtt még folyójukra hullnak
a neonárban elvesznek, elfakulnak.
Aztán a hűvös rozsdaszínű esték,
nem tudjuk, lesz-e meleg még?
…de sejtjük, a tél nehéz lesz,
nem érezhetjük az éjszakákat oly hosszan miénknek,
Fázósan válunk el a kapuban ,
máskor meg sietünk hazafelé,
hogy följöhess hozzánk
füstkarikákat eregetni a tompult lámpafénybe,
nézni hosszasan, vágyittasan egymás boldog szemébe.
S aztán a majdani jelenben
végre csikordulhat két szoba közt az ajtó
fáradt szemeidet emlékező homlokomra emeled
pilláink már visszatarthatatlanul nehezek
„Sóher” ifjúságunk álma teljesül
mikor a drága orlon paplan selyme testünkre nehezül.
Mily sokszor álmodoztunk éjszakákról,
mikor elalhatunk szerelmes erőnk magunkba fojtva
szelíden, csendesen egymáshoz bújva.
Nem megy majd agyunkra, mert nem gondtalan az élet
lesznek e meghitt csendben csengetések,
lesz munka, család, mozgékonyság,
változnak az évek,
betegségek, új vágyak és remények.
Két nemzedék közt robbanó beszélgetések
néhol érthetetlen, váratlan össze-vissza élet.
Aztán szinte várjuk már az izgalmakat feloldó öregséget.
Jópofa öregekké válunk, vidámak leszünk , ha már nem is oly szépek,
de míg élünk művészek.
Budapest, 1966.
Tasnádi Éva
Szép dal, mikor jelenik meg a lemez?
Egy lemez az tényleg jó lenne.
Nem lesz lemez, töltsd le magadnak- az elég.