Miklóska Lajos: Egy lány

แชร์
ฝัง
  • เผยแพร่เมื่อ 4 ธ.ค. 2024
  • Dióhéjban ez a mi történetünk, és ez végig kísér bennünket, míg valamelyikünk meg nem marad magnak. Új dal 2019-ből, visszanéző hangulatban.
    Zene és szöveg: Miklóska Lajos
    Egy lány…
    A szókincsemben kutatok én immár,
    hogy el- elmondjam, hogyan is jutottam el Őhozzá
    egy tánc volt, ami döntött,
    és sikerült megőrizni az első érzést
    egy lány szavaiból írtam zenét
    egy lány szavaiból épültem én.
    Ő a jóságra fölindított,
    és a szépségre tanított.
    Ó , de az van, hogy majdnem mindent
    elfelejtek, de ezt nem, - sohasem - !
    Én bennem csak melódiák voltak.
    Ő a költészet világa felöl érkezett
    a szó és a zene megőrzi,
    és nem hagyja elveszni az érzést.
    egy lány szavaiból írtam zenét
    egy lány szavaiból épültem én.
    Ő a jóságra fölindított,
    és a szépségre tanított.
    Ó , de az van, hogy majdnem mindent
    elfelejtek, de ezt nem, - sohasem - !
    Én bennem csak melódiák voltak.
    Ő a költészet világa felöl érkezett
    a szó és a zene megőrzi,
    és nem hagyja elveszni az érzést
    egy lány szavaiból írtam zenét
    egy lány szavaiból épültem én.
    Budapest, 2019.
    Megosztok veletek még valamit. A feleségem versét 1966-ból.
    Viculinó
    I d i l l
    Sokszor elképzeltem:
    férjem te, feleséged én
    túl járunk már a nászéjszakánk ünnepén
    egyik szobánkban gitár szól lankadatlan,
    homlokod ráncosodik orrnyerged fölött
    megszámlálhatatlanul kusza vonalakban.
    Izzadsz és nem hagyod a hangszert békén,
    az meg küszködik, akadozik,
    de szépen szól rendre igazított uijjperceid élén.
    Én meg a másik négy fal közé zárva
    figyelek a néhol leheletfinom melódiákra,
    melyek arcvonásaid lágy puha omlását
    agyereidben a hangok vonulását
    tested tömegének zenévé szegődött szolgaságát idézik.
    És hirtelen eszembe tolulnak majd (a most élt) nyári esték
    érzem a szemed kék melegét,
    lépcsők mélyén ülünk víz hullámozza bőrünk,
    és a csillagok mielőtt még folyójukra hullnak
    a neonárban elvesznek, elfakulnak.
    Aztán a hűvös rozsdaszínű esték,
    nem tudjuk, lesz-e meleg még?
    …de sejtjük, a tél nehéz lesz,
    nem érezhetjük az éjszakákat oly hosszan miénknek,
    Fázósan válunk el a kapuban ,
    máskor meg sietünk hazafelé,
    hogy följöhess hozzánk
    füstkarikákat eregetni a tompult lámpafénybe,
    nézni hosszasan, vágyittasan egymás boldog szemébe.
    S aztán a majdani jelenben
    végre csikordulhat két szoba közt az ajtó
    fáradt szemeidet emlékező homlokomra emeled
    pilláink már visszatarthatatlanul nehezek
    „Sóher” ifjúságunk álma teljesül
    mikor a drága orlon paplan selyme testünkre nehezül.
    Mily sokszor álmodoztunk éjszakákról,
    mikor elalhatunk szerelmes erőnk magunkba fojtva
    szelíden, csendesen egymáshoz bújva.
    Nem megy majd agyunkra, mert nem gondtalan az élet
    lesznek e meghitt csendben csengetések,
    lesz munka, család, mozgékonyság,
    változnak az évek,
    betegségek, új vágyak és remények.
    Két nemzedék közt robbanó beszélgetések
    néhol érthetetlen, váratlan össze-vissza élet.
    Aztán szinte várjuk már az izgalmakat feloldó öregséget.
    Jópofa öregekké válunk, vidámak leszünk , ha már nem is oly szépek,
    de míg élünk művészek.
    Budapest, 1966.
    Tasnádi Éva

ความคิดเห็น • 3

  • @zsoltsztanko4272
    @zsoltsztanko4272 5 ปีที่แล้ว +3

    Szép dal, mikor jelenik meg a lemez?

    • @titan1969
      @titan1969 5 ปีที่แล้ว +1

      Egy lemez az tényleg jó lenne.

    • @mikloska-lajos
      @mikloska-lajos  5 ปีที่แล้ว +2

      Nem lesz lemez, töltsd le magadnak- az elég.