Juhász Ferenc: Halott feketerigó Mért is gyászolná a csillag az embert? Mért gyászolná az ember-halált? Mért gyászolná a Meghalt Emberiséget? Mért gyászolná halálod: Emberiség? És zöld harsogó , fortyogó növényfüsttel lett homályos az ég, és a zöldben megfulladt a fény, mert a növény, mint zöldhályog az ember szemén, a halálhályog az emberszemgolyón! Járt a sátán a megsült folyón, a megfőtt köveken, zöld növényfelhőkre ült, s piros mirigypapradicsom segge a növényzeten, mint zöld paradicsombokor levelei közt, a zöld csipketűzben a feszes piros paradicsom. És nézte a macskanagy zöld-piros-kék-arany-ezüst-pepita-lila nyolcfejű legyeket tizenhat színes gyémántgesztenye-szemükkel és nézte a csacsicsődörnagy kétfejű patkányokat az Embernélküli Újkor Dögillatszárnyú Pegazusait, nézte az egymásra- hágó , egymásra-csúszó, egymás hátára kapaszkodó kétméteres ólomrépa-bajszú csótányokat, ahogy kopognak, zörögnek, mint fagyott lószemű fekete bádogkoporsók. S elszenesedett embermaradékot, szénné rühesedett emberiség-cafatokat rágnak, szopnak, nyalnak a legyek, patkányok, csótányok. Vigadnak az űrbe-dagadó zöld növényi gőzben, mint meztelen, homoszexuálisok a gőzfürdőben, a nedves gőz gomolyfelhőiben, csak egy-egy testrészt látsz, testtagot, lábfejet, lábszárat, péniszt, herezacskót, fényes feneket, cuppogást, és kezeket. … Így lesz? Vége így lesz az Emberi Dolognak? Vége így: az Emberiség-Dolognak? Nem tudtam Emberiség: hogy így vagy értelmed konok foglya! Hogy önmagad pusztítod önmagaddal. Az Emberiséget emberagyaddal! Az emberiség-szenny sugárzik, mint az élő csillag! A sugárzás-ketrec végtelen szövetség hálórács-dobozában a zöld-szőrzetű Halott Földgolyó. …És virágtalan a halál, mert világtalan, mert a virágok mind a Holdra repültek! A Holdra áttelepült a Virágok Hatalma! S ott halt meg minden virág! Meghalt a Hold halálába halva! Virágok nélkül én mit is tehetnék. Kivirágoznak az eszmék? Győzelmesen, győztesen? Ha így lesz, elhihetem? Mert akkor már minek a hit és minek a mámor? És minek a vers és minek a szerelem? És minek a csók és minek a munka és minek az emberi teremtés?...Minek a hit, ha nincs az a másik, aki átölel a Tiszta Elmúlásig? Aki szerelmes szíved foga között tartva , mint kicsinyét az állat, vigyáz , hogy ne üssön forró jegével a bánat, s míg érzed szíveden a forró asszony-nyálat, tudod, hogy sorsod ő akarta, s így vigyáz rád: szája szerelmével! Minek a csók, ha nincs aki fogadja, s visszaharapva lágyan visszaadja, minek a csók, ha egyedül maradtál? És minek az elme fényes szerelme, ha nem lesz kinek és miért? Ha nem lesz minek és nem lesz kiért? Mert elhagyta az Élet a Világot, mint ébredéskor emberagy az álmot! Mert elfelejtett minket a Jövő, vagy úgy eltörölt két ujjhegye között, mint mi ujjaink között szúnyogot, muslicát, bolyhos molylepkét:…mohaporgyémántszárazon. És ez alig haszon. Én nem tudtam megfogni halott apám lábait, hogy betegyük őt a koporsóba. Hónaljánál anyám fogta, lábainál Katus- néni fogta…Rohantam fölfelé az utcán. Öcsém rohant lefelé az utcán. Az ajtó nyitva volt. Az előszoba kék padlószőnyegén a halott. Fehér ágylepedővel letakarva. Mint gipszredő- zászlóval szobor…Kontyos fehér porcelánbaba. Szent Erzsébet márványszarkofág - szoborfeje. A gyűlölet szégyene. … És nem gondoltam akkor arra, hogy az a villanyfényes decemberi este, megváltásom tiszta fénykeresztje: Új Éneket szül- Életet szül nekem ! Szívemben se gyász , se árnyék, csak egyszerűség. Egyszerű csönd. Halál-ajándék! De azt gondoltam, magamra maradva: ez az Új Csönd jövőm jutalma! Szívemben egyszerűség! Mint egy szelet kenyér. Mint egy pohár víz. Mint egy meggyújtott gyertya. …Fény a gyerek szemében. Mint piros alma a gyerek kezében. Mint becsukott könyv. …
Juhász Ferenc: Halott feketerigó
Mért is gyászolná a csillag az embert? Mért gyászolná az ember-halált? Mért gyászolná a Meghalt Emberiséget? Mért gyászolná halálod: Emberiség? És zöld harsogó , fortyogó növényfüsttel lett homályos az ég, és a zöldben megfulladt a fény, mert a növény, mint zöldhályog az ember szemén, a halálhályog az emberszemgolyón! Járt a sátán a megsült folyón, a megfőtt köveken, zöld növényfelhőkre ült, s piros mirigypapradicsom segge a növényzeten, mint zöld paradicsombokor levelei közt, a zöld csipketűzben a feszes piros paradicsom. És nézte a macskanagy zöld-piros-kék-arany-ezüst-pepita-lila nyolcfejű legyeket tizenhat színes gyémántgesztenye-szemükkel és nézte a csacsicsődörnagy kétfejű patkányokat az Embernélküli Újkor Dögillatszárnyú Pegazusait, nézte az egymásra- hágó , egymásra-csúszó, egymás hátára kapaszkodó kétméteres ólomrépa-bajszú csótányokat, ahogy kopognak, zörögnek, mint fagyott lószemű fekete bádogkoporsók. S elszenesedett embermaradékot, szénné rühesedett emberiség-cafatokat rágnak, szopnak, nyalnak a legyek, patkányok, csótányok. Vigadnak az űrbe-dagadó zöld növényi gőzben, mint meztelen, homoszexuálisok a gőzfürdőben, a nedves gőz gomolyfelhőiben, csak egy-egy testrészt látsz, testtagot, lábfejet, lábszárat, péniszt, herezacskót, fényes feneket, cuppogást, és kezeket. … Így lesz? Vége így lesz az Emberi Dolognak? Vége így: az Emberiség-Dolognak? Nem tudtam Emberiség: hogy így vagy értelmed konok foglya! Hogy önmagad pusztítod önmagaddal. Az Emberiséget emberagyaddal! Az emberiség-szenny sugárzik, mint az élő csillag! A sugárzás-ketrec végtelen szövetség hálórács-dobozában a zöld-szőrzetű Halott Földgolyó. …És virágtalan a halál, mert világtalan, mert a virágok mind a Holdra repültek! A Holdra áttelepült a Virágok Hatalma! S ott halt meg minden virág! Meghalt a Hold halálába halva! Virágok nélkül én mit is tehetnék. Kivirágoznak az eszmék? Győzelmesen, győztesen? Ha így lesz, elhihetem? Mert akkor már minek a hit és minek a mámor? És minek a vers és minek a szerelem? És minek a csók és minek a munka és minek az emberi teremtés?...Minek a hit, ha nincs az a másik, aki átölel a Tiszta Elmúlásig? Aki szerelmes szíved foga között tartva , mint kicsinyét az állat, vigyáz , hogy ne üssön forró jegével a bánat, s míg érzed szíveden a forró asszony-nyálat, tudod, hogy sorsod ő akarta, s így vigyáz rád: szája szerelmével! Minek a csók, ha nincs aki fogadja, s visszaharapva lágyan visszaadja, minek a csók, ha egyedül maradtál? És minek az elme fényes szerelme, ha nem lesz kinek és miért? Ha nem lesz minek és nem lesz kiért? Mert elhagyta az Élet a Világot, mint ébredéskor emberagy az álmot! Mert elfelejtett minket a Jövő, vagy úgy eltörölt két ujjhegye között, mint mi ujjaink között szúnyogot, muslicát, bolyhos molylepkét:…mohaporgyémántszárazon. És ez alig haszon. Én nem tudtam megfogni halott apám lábait, hogy betegyük őt a koporsóba. Hónaljánál anyám fogta, lábainál Katus- néni fogta…Rohantam fölfelé az utcán. Öcsém rohant lefelé az utcán. Az ajtó nyitva volt. Az előszoba kék padlószőnyegén a halott. Fehér ágylepedővel letakarva. Mint gipszredő- zászlóval szobor…Kontyos fehér porcelánbaba. Szent Erzsébet márványszarkofág - szoborfeje. A gyűlölet szégyene. … És nem gondoltam akkor arra, hogy az a villanyfényes decemberi este, megváltásom tiszta fénykeresztje: Új Éneket szül- Életet szül nekem ! Szívemben se gyász , se árnyék, csak egyszerűség. Egyszerű csönd. Halál-ajándék! De azt gondoltam, magamra maradva: ez az Új Csönd jövőm jutalma! Szívemben egyszerűség! Mint egy szelet kenyér. Mint egy pohár víz. Mint egy meggyújtott gyertya. …Fény a gyerek szemében. Mint piros alma a gyerek kezében. Mint becsukott könyv. …