วีดีโอ

💜💜💜

❤❤❤❤

Ö az éntanárom🎉

Szia Detti👋👋

Nekem is hasonló helyzet volt. Annyit kell tudni rólam, hogy látássérült vagyok, ráadásul fiú. Én nem rúdsportolni kezdtem, hanem levegőakrobatikázni. Kb. öt-hat évvel ezelőttig a testvérem ritmikus gimnasztikázott, és én szerettem kijárni a versenyeire. Szerettem, hogy zenére adnak elő egy betanult gyakorlatot. Izgalmasnak találtam. Hasonló, kevésbé nőies sportágat szerettem volna én is űzni, de anyuék inkább az úszás, judo vagy a csörgőlabda felé terelgettek. 2016-ban, egy TV-s tehetségkutatóban volt egy légtornász fiú, aki a kisfilmjében elmondta, hogy volt több versenyen is. Akkoriban nem tudtam, hogy hogy is néz ki ez, szóval utána jártam. Mivel nem láttam/látom, mit csinálnak a sportolók, ezért beszélgetéseket keztem el hallgatni erről, és annyi jött le nekem ebből, hogy a versenyzők egy hosszú koreográfiát adnak elő a magasban. Nem tudtam, milyenek az elemek, hogy néznek ki az eszközök, egy dolgot tudtam, hogy ki akarom próbálni. Először utána jártam, hol lehet ezt megtanulni. Találtam is egy egyesületet, ami közel volt hozzánk. Jött a következő lépés, anyának el kellett mondanom, illetve meg is kellett mutatnom, mit is szeretnék én csinálni. Először kijelentette, hogy ez nagyon nőies, illetve hogy nem lenne könnyű egyesületet találni, ami közel van, és ahol oktatnának egy vak gyereket. Szóval két évig továbbra sem sportoltam semmit. Majd a közelünkben lévő egyesület meghirdetett tanfolyamot kifejezetten látássérülteknek (Ez nagy sikert aratna a rúdtáncban is). Ott kipróbáltam a silk eszközt, és beleszerettem annak ellenére, hogy nem nagyon sikerültek a feladatok az órán, nem tudtam felhúzni magamat. Az edző akkor külön is elkezdett velem foglalkozni magánórában, és a mai napig járok hozzá. Szeretnék minél jobb versenyeredményeket elérni, és elismert sportoló, művész lenni.