วีดีโอ

@@eszterhajnalkaszucs3180 Szia! A kisfiam 2 perccel idősebb és ami még érdekes, hogy viszont ő született kisebb súllyal (kb 250g különbséggel). Azóta persze összeszedte magát és már testtömeg tekintetében is ő a nagytesó :)

@EgyIkresAnyukaElete köszi

Pelenkatartó zsák vagy pul zsák néven rengeteget találni, szuper aminek két zsebe is van és viszonylag nagyobb.

@@agneshegyi5785 értem, én valahol mégis hallottam ezt a kifejezést a hüvelyi szülés szinonimájaként és azóta használom néha, mert a "hüvelyi szülés" nem a kedvenc kifejezésem. A "természetes szülés" kifejezést meg szintén nem szeretem annyira, pláne mostmár császáros anyukaként. Google keresés ad egyébként találatot az "élettani szülés" kifejezésre (pl Békés Megyei Központi Kórház oldala), de simán lehet, hogy ők is helytelenül használják, nem ástam le ennek a mélyére.

@ Csak úgy megemlitettem neked. Nincs ám jelentősége. Én elettan szó alatt ezt tanultam.

@@timeaszabo2804 Nagyon köszönöm, szívmelengető volt ezt a visszajelzést olvasni ❤️

@@biankanetedu8044 Ú mindenképp érkezik majd, vagy videó vagy short formátumban. Annyit elárulhatok, hogy nagyon bejött nekünk is és a gyerekeknek is. 😉

@@ljubovluczati El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet két (vagy több) különböző korú gyereket managelni, pedig hát a legtöbben így csinálják :) Vajon az egy hiú ábránd, hogy mindig felnövünk a feladathoz és meg tudjuk ugrani az előttünk álló következő kihívást? Nekem ez a tapasztalatom az elmúlt 7 hét alapján, de csak remélni tudom, hogy így is lesz :)

@@EgyIkresAnyukaElete ez teljesen így van, meg lehet ugrani minden akadályt. De néha azt értem 43 évesen már minden nehezebben megy… alig tudok felállni a játszószőnyegről, plusz nekem az éjfél már az este 9 😂

@ plusz én azt nem tudom elképzelni, hogyan lehet ikreket ringatni és elaltatni… valami csoda tudomány lehet ❤️

@@szaszij7848 Köszi a gondolatokat, jó érzés hasonszőrű emberekkel kapcsolódni ❤️ Az egészségügyről csak annyit, hogy remélem át tudtam adni, hogy alapvetően nagyon elégedett és hálás vagyok a gyermekágyas osztályon dolgozóknak és hogy értem, hogy kapacitás hiány miatt nem jutott meg külön extra figyelem ránk. Egyébként ami miatt elgondolkoznék a jövőben (de egyelőre úgy gondoljuk, hogy nem lesz másik alkalom 😅) a magán ellátáson, az leginkább az lenne, hogy Apa is ott tudjon lenni a kórházi napok alatt. Bár azt hiszem állami kórházakban is van ahol van ilyen VIP(?) szoba, ahol ez engedélyezett. Ezt ez nagyon nagy minőségi különbségnek gondolnám és ezért biztatnék esetleg másokat is, hogy ha van lehetőségük, akkor olyan helyet válasszanak, ahol ez támogatott. A segítségről meg jó, hogy említetted a hivatásos segítséget, mert én elfelejtettem mondani, pedig jár hozzánk heti rendszerességgel egy takarító néni - mondjuk ő is gyakorlatilag családtag. A babákat is simán rá fogom tudni bízni majd a jövőben, egyelőre még egészségügyi okokból csak minimálisat babázik nálunk. Ő volt egyébként az, akin ki tudtam kísérletezni és gyakorolni, hogy hogyan tudok számomra megfelelő segítséget kérni és kapni. És igen, szerintem is fontos, hogy nemcsak túlélni szeretném, hanem megélni is, meg ikrek mellett is, pedig előzetesen azt gondoltam, hogy ez kb lehetetlen lesz. Lehet, hogy ez valakinek a szemében "luxus" és tudom, hogy nagyban függ ez anyagi és családi adottságoktól is, de azt is látom, hogy sokan úgy sem szervezik meg / kérik a segítséget, hogy egyébként elérhető lenne a számukra. Őket biztatnám arra, hogy éljenek a lehetőséggel, mert annyi előnye van, nemcsak a szülők számára, hanem a gyerekeknek és az összes résztvevőnek is.

Persze, teljesen átjött, pláne hogy nekem is ez a tapasztalatom, így az én meglátásom sem a kórházi dolgozók ellen szólt, előttük inkább mélységes fejhajtás, mert durva az az arconpörgés, amit én bent tapasztaltam a részükről és mindezek mellett senkivel nem volt rossz tapasztalatom. De azért az valahogy mégsem oké, hogy frissen szült anyukák ennyire magukra vannak hagyva a saját gondolataikkal, problémáikkal, szükségleteikkel. Én a szülésem alatt is a (sajnos nem a jó értelemben vett) "magamra hagyást" éltem meg és ez sem a "stábon" múlt, hanem azon, hogy minden szülőszoba tele volt éppen. Arról már ne is beszéljünk milyen amikor annyian vannak az osztályon, hogy nem jut hely a gyermekágyon, ezért külön kell töltenünk a babámmal az első napot. Ezek mellett az már csak amolyan másodlagos probléma, hogy mondjuk 8 gyermekágyas anyuka jut egy fürdőszobára, vagy nincs hova leülni megenni az ebédet, vagy hogy az 5 babából a szobában valamelyik mindig sír, így napokig nincs érdemi pihenés, hiába engedné az én babám. Túlélhető, de ezekben az érzékeny napokban miért a túlélésre kell menni, amikor lehetne ez annyira máshogy is!? Ez csak amolyan költői, elgondolkodtató és állandó kérdés a fejemben. A másodiknál az utolsó pillanatig gondolkoztunk, hogy megér-e ennyi pénzt egy (talán) jobb szülésélmény és a nyugalmasabb körülmények. Végül én nem szerettem volna a szerencsére bízni a dolgokat. (Milyen orvost, szülésznőt fogunk ki, milyen hangulatuk lesz, lesz-e alapítványi szoba, mennyire lesz tumultus éppen a szülészeten, gyermekágyon, stb.) Ezt a szerencse dolgot egyszer már tövig benyaltam, másodszorra nem akartam. 😅 Második gyerkőcnél nekünk már nem volt prioritás, hogy a férjem velünk lehessen az első napokban, mert jobbnak láttuk, ha ő a két éves nagytesóval marad fizikailag, érzelmileg, meg mindenhogy, de pl. az is nagyon jól esett, hogyha valaki bejött hozzánk látogatni, bejöhetett a szobába és tevőlegesen is tudott segíteni a cseppet sem eszik-alszik típusú újszülöttünkkel, amíg mondjuk én nyugiban lezuhanyzom, vagy eszek, nem csak egy hideg folyosói padon beszélhettünk sebtében pár szót. Első gyereknél viszont nekem/nekünk is óriási érzelmi töltés lett volna így utólag belegondolva már, ha apuka ott lehetett volna velünk végig és a nulladik pillanattól együtt vagyunk az új helyzetünkben, de ennek a jelentőségét nem igazán gondoltuk túl az első gyerkőcnél őszintén szólva. Amiről egyébként nem is gondoltam, hogy ekkora plusz, amíg meg nem éltem, az a dolgozók ideje. Pl. hogy a szoptatási tanácsadó leül és tényleg időt szán ránk. Hogy a csecsemős nővéreknek szegényeknek nem kell 30 baba mellett ezres fordulaton pörögni, így én bagatellnek tűnő dolgokat is sokkal bátrabban kérdeztem, nekik pedig volt idejük néhány kedves szóra és mosolyra, bíztatásra is ezek mellett. Nincs túltolva, de azért mégis érzi az ember a törődést. Az én lelkemnek ez a fajta odafordulás nagyon jól esett azokban a napokban. Mindegy is, túlbeszéltem. Olyan apróságok ezek, amik alanyi jogon kellene, hogy járjanak minden frissen szült kismamának szerintem. Félreértés ne essék egyébként, nagyon sokan vannak a környezetünkben, akik az állami szülésükkel és bent töltött napjaikkal is maximálisan elégedettek és én ennek szívből tudok örülni! Visszaadja a hitemet, hogy mégsem olyan katasztrófa a helyzet, mint ahogy azt én anno megéltem. 😅 Örülök, hogy a lehetőségek mentén Neked is szép élmény maradt! ❤ Ha már segítség, akkor én szívesen meghallgatnám azt is, hogy te mikor jutottál el arra a pontra, hogy segítségre van/lesz szükségetek, hogy született meg a gondolat, hogy első körben a takarításban legyen és hogyan alakul ki a fejetekben a rendszer, hogy mivel tudjátok könnyebbé tenni az életeteket hosszútávon? Mit szól(t) mindehhez a férjed? Kismillió tartalmat megnéztem már, de szerintem erről iszonyat kevesen beszélnek és én is megküzdöttem azzal, hogy tudjak és merjek segítséget kérni, ahogy szerintem nagyon nagyon sokan, tehát érdekes lehetne.

Értem amit mondasz, és ugye a saját tapasztalatom most gyűjtöm csak, viszont annyi kiegészítést tennék, hogy természetesen nem a gyerekek előtti életre törekszem. A magamról való gondoskodás nem wellness hétvégét jelent, hanem napi 1 zuhanyt, tiszta ruhát és megfelelő táplálkozást. A családunkkal és barátainkkal töltött idő nem programokat jelent, hanem azt, hogy ők jönnek és bekapcsolódnak a mi napi rutinunkba és így töltünk együtt időt. A férjemmel nem randizni szeretnénk, csak néha egy időpontban leülni enni - vagy ha ez sem lehetőséges, akkor legalább egy kicsit együtt csinálni a babák gondozását és közben kapcsolódni kicsit. A pihenés nem 8 óra alvás éjszaka, hanem 3 egybefüggő óra egyszer, és esetleg napközben valahol 60-90 perc. Szóval ilyen nagyon apróságokra gondolok és most azt tapasztalom, hogyha ezek nincsenek meg, akkor csak fásult arccal gépiesen ellátjuk a gyerekeket, annak pedig szerintem nincs értelme.

@ áh, értelek, nagyon is. Szorítok, hogy sikerüljön megvalósítani 👍 nekem minden nap egy kihívás. A kisfiam pl másfél éves, mi még nem tudunk együtt leülni enni. Nagyon ritkán, ha a gyerekek már jóllaktak, akkor a.naggyal elmennek játszani, és van 5 percünk… aztán összevesznek, valami leesik, kiborul stb. Én egyelőre akkor tudok csak nyugodtan enni, amikor már az egész család elaludt 🫣 A három óra alvás nekem is nagy vágyam, az én gyerekeim sajnos óránként kelősek 😫 Szóval amiket írtál, azok teljesen validak, és ugyan nem nagy dolgok, de nekem pl még nem sikerült ezeket sem tartósan megvalósítani. Vagy a zuhany marad el, vagy az evés, vagy az iskolatáskából felejtünk ki valamit, vagy apával nem tudunk két értelmes mondatot váltani, akkora a pörgés itthon. Az anyalétre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas 🙈🤣

@@agotakiss8870 Jaj de szupi! Akkor várom majd a meglátásaidat a temáimhoz, mert te előttem jársz ezen az úton ❤️ És gratula Neked is, nem semmi 2 év lehetett 😅

Szia, nagyon szépen köszönöm! A keresztnevem elárulom majd a következő videóban :) Igazi cliffhanger :D

Nagyon szépen köszönjük! <3

Gratulálok! Nagyon izgalmas az élet ikrekkel, majd meglátod :) Persze várandósnak lenni is izgalmas velük. Hányadik hétben jártok most?

Igen, a növényeken mindenképp iterálni kell majd, már csak azért is, mert nem vagyok benne biztos, hogy pont ezek a növények bírni fogják abban a sarokban. De az egész szobára igaz, hogy folyamatosan alakulni fog az igényeink szerint. Például a kanapé sem lesz örökre kinyitva így és idővel majd fel váltja egy fotel.

De szuperek vagytok! Nálunk a mosógép 2 szinttel lejjebb van a mosókonyhában, szóval nem éppen közel, de cserébe nyugodtan tudok az éjszaka közepén mosni és senkit nem ver fel a centrifuga :) Holnap érkezik hozzánk a tesómtól egy ilyen basic pelenkázó állvány és akkor végre nem kell majd a gyerekekkel furikázni a fürdő és a babaszoba között. Idővel szeretnék majd én is mosi pelusozni (ha nem is 100%-ban, de amennyire lehet), meglátjuk, hogy mikor lesz majd kapacitásom rá.

Olyan sokat beszélgetünk meg gondolkozunk azon az anyuka ismerőseimmel, hogy az ikrek a keményebb vagy a két 2 év alatti gyermek. Nincs rá válaszom, mindegyik máshogy nehéz, úgyhogy te is Szuperhős vagy :) Én is alig várom, hogy majd együtt játszanak a babák. Most egyelőre csak együt nézgelődnek a járókában napközben.