วีดีโอ

Bizony! Végre valami jóízű, valami üdítő! Nem a keresztény közhelyek mesterkélt felvonultatása, ami trend mostanában és ami engem őszintém fáraszt.

Kedves mikiforizs! Ezt írja: "Ez minden csak nem dicsőítés" Teljesen igaza van! Ez valóban nem dicsőítés, nem vers, nem igehirdetés, nem festmény és nem is balett. És ha valaki mégis az imént fölsoroltakként értékeli a dalunkat, akkor tényleg nehéz jó következtetésre jutni. Ez egy régi, híres Carman ének földolgozása, jazz-acapella stílusban, és egy hozzávaló kis klip. Mi hivatásos zenészek vagyunk, nem dicsőítőzenekar és nem gyülekezeti kórus. Soha nem voltunk azok, mégis 30 éve hallgatjuk és olvassuk az efféle beszólásokat, kommenteket. Még egyszer leírom, amit már leírtam egy FB kommenten is: Mi nem gyülekezeti zeneként készítettük ezt a dalt. A saját gyülekezeteinkben teljesen más jellegű zenével dicsérjük az Urat. Mi zenészek vagyunk, akik a Bolyki Brothers együttessel acapella jazz és gospel műfajban alkotunk, bejártuk az egész világot, rengeteget koncerteztünk a hozzáértő közönség nagy örömére, és ugyanebben a műfajban egy rangos jazz-acapella világversenyt nyertünk meg Grazban. Ezen felül én pl a Fesztiválzenekarral is dolgozom, ahol klasszikus zenét játszom. Egyik sem gyülekezeti műfaj (legalábbis Európában, mert a gospel Amerikában nagyon is az). Sokan félreértik a dolgot, mert távolinak érzik a saját egyházi zenéjüktől ezt a muzsikát, azt hiszik, valami “világi” dolog “betörése” az egyház szent falai közé. Nem. Ez a mi munkánk, mint zenészek. Pl a Fesztiválzenekarral is rengeteg olyan zenét játszom, ami nem keresztény zene. Sőt, egy Sztravinszkij Tavaszi áldozat kifejezetten messze esik a kereszténységről. Mégsem szólogatnak be ezért hívő emberek, valószínűleg azért, mert ők nem szoktak frakkban, csokornyakkendőben koncertezni a Művészetek Palotájában. Ám mivel minden hívő szokott énekelni a saját közösségében, azt gondolják, a tőlünk hallott zenét a saját egyházi zenéjükhöz kell hasonlítani. És mivel ez más, már kész is az ítélet, nyilvánosan megszaggatják a ruháikat, szégyenről és gyalázatról beszélnek, és egy általuk nem is ismert zenei műfajtól akarják megvédeni magát Istent. Pedig - még egyszer leírom - ezt nem gyülekezeti zenének szántuk. Profi zenészekként átdolgoztunk egy létező dalt, mégpedig jazz- acapella előadásmódban. Az pedig külön öröm, hogy ebben mi bizonyságot tehetünk a hitünkről is, így az evangélium rengeteg hallgatóhoz eljuthat. Az is érdekes, hogy a nem keresztények ezt alapból értik, a hívők sokasága viszont nem. Sokan gondolják, hogy egy hívő ember kizárólag gyülekezeti énekeket énekelhet, miközben a hívő építészmérnöktől nem várják el, hogy csak templomokat tervezzen, ahogy a hívő péktől sem, hogy csak úrvacsorához való kenyeret süssön. (Ráadásul mi keresztény zenét írtunk, csak más stílusban, mint amit a hívők sokasága megszokott.) Egyáltalán nem zavar, ha valakinek nem tetszik egy zene, nekem sem tetszik sok zene. Az zavar, hogy az önhöz hasonló kommentelők a saját egyházi/gyülekezeti szubkultúrájuk esztétikai világát kérik számon (kőkemény ítélkező hangvétel kíséretében) egy általuk nem is ismert, rendkívül komplex művészeti ág képviselőin, az pedig különösen zavar, hogy közben a keményen ítélkező kulturális keresztesháborújukról azt hiszik, hogy szent szolgálat. De mint említettem, megszoktam. Nem azért írom ide ezt a kommentet, hogy a háborgókat meggyőzzem (erre ott van a "Milyen zenét szeret Isten?" című könyvem, amit kifejezetten ezért írtam), hanem hogy az efféle háborgásokon elcsodálkozók megérthessék, hogy mi az a furcsa lelkiség, ami újra és újra a kommentfalakra fröccsen bizonyos emberek szívéből.

Alpár Horváth Kovács Kedves Alpár, köszönöm, hogy valóban szeretettel írtál, nagyra értékelem! 2 dolgot tennék ide válaszul: 1. Mi nem gyülekezeti zeneként készítettük ezt a dalt. A saját gyülekezeteinkben teljesen más jellegű zenével dicsérjük az Urat. Mi zenészek vagyunk, akik a Bolyki Brothers együttessel acapella jazz és gospel műfajban alkotunk. Ezen felül én pl a Fesztiválzenekarral is dolgozom, ahol klasszikus zenét játszom. Egyik sem gyülekezeti műfaj (legalábbis Európában, mert a gospel Amerikában nagyon is az). Sokan félreértik a dolgot, mert távolinak érzik a saját egyházi zenéjüktől ezt a muzsikát, azt hiszik, valami “világi” dolog “betörése” az egyház szent falai közé. Nem. Ez a mi munkánk, mint zenészek. Pl a Fesztiválzenekarral is rengeteg olyan zenét játszom, ami nem keresztény zene. Sőt, egy Sztravinszkij Tavaszi áldozat kifejezetten messze esik a kereszténységről. Mégsem szólogatnak be ezért hívő emberek, valószínűleg azért, mert ők nem szoktak frakkban, csokornyakkendőben koncertezni a Művészetek Palotájában. Ám mivel minden hívő szokott énekelni a saját közösségében, azt gondolják, a tőlünk hallott zenét a saját egyházi zenéjükhöz kell hasonlítani. És mivel ez más, már kész is az ítélet. Pedig nem, ezt nem gyülekezeti zenének szántuk. Profi zenészekként készítettünk egy jazz műfajban földolgozott gospel zenét, mégpedig acapella előadásmódban. Az pedig külön öröm, hogy ebben mi bizonyságot tehetünk a hitünkről is, így az evangélium rengeteg hallgatóhoz eljuthat. Az is érdekes, hogy a nem keresztények ezt alapból értik, a hívők sokasága viszont nem. Sokan gondolják, hogy egy hívő ember kizárólag gyülekezeti énekeket énekelhet, miközben az építészmérnöktől nem várják el, hogy csak templomokat tervezzen, ahogy a péktől sem, hogy csak úrvacsorához való kenyeret süssön. (Ráadásul mi keresztény zenét írtunk, csak más stílusban, mint amit a hívők sokasága megszokott.) 2. Az egyháztörténet valamennyi ébredési mozgalmára a jellemző volt, hogy általunk teljesen új (addig “világi”-nak mondott) zenei stílusok váltak egyházilag elfogadottá. Ambróziusz milánói püspöktől kezdve Luther népénekein át a Wesley testvérekig (és még sorolhatnám) mindig ugyanezt láthatjuk. Boéciusz már a 6. században arról panaszkodik, hogy a világ pogány és értéktelen zenéje betört az egyház szent falai közé. Tudod, milyen zenére mondta ezt? A gregoriánra. Tanulság: nem létezik mennyből kapott zene, minden zene “világi”-nak születik, majd esetleg később válik kereszténnyé. Ez egy végtelen folyamat, és bár nem tudom, Te milyen egyházi zenét tartasz helyesnek, tudnod kell, hogy bármelyiket is, azon egyszer valakik nagyon megbotránkoztak, mondván, hogy a világi zene mefertőzte a szent egyházi zenét. Egyébként (nem termékelhelyezésként írom) erről írtam egy könyvet, melynek címe: “Milyen zenét szeret Isten?” Szeretettel ajánlom elolvasásra.

Milyen érdekes megfigyelni azt a jelenséget, hogy a minőségi, értő hozzászólásokat (akár pozitív, akár negatív) általában névvel fölvállalva szokták írni, míg a hozzáértés nélküli nettó trollkodás legtöbbször a bátor, név nélküli kommenthuszárok szokása. Persze amennyiben az ön becses neve "user-ed6kx8hfl1v", akkor elnézést kérek.

Megtalálható az is az interneten?

@@richardsinkovicz3726 Igen. Több verziója is. Az előadó neve Carman Licciardello, a dal pedig a "Sunday is on the way". Van egy animációval kiegészített verzió, az az egyik legjobb. Az előadó egyéb dalait is jó szívvel ajánlom.

Igen. A TH-cam csatornán. Carman - Sunday is on the way.

Thank you James!! ☺️

Köszönöm!! 🤩

Thank you!

Köszönjük szépen!

❤️