Szombat este, koncert napja,
Egész nap ízgatottan vártam már az estét.
Eljött végre, s ott álltál mellettem,
Zavarba jöttem, a szívem érted dobban.
Elragadott a szakállad, a mosolyod,
Úristen, milyen sármos vagy!
Az érzés, ahogy rám néztél,
Egy pillanat volt, mégis örökké tart.
Együtt éltük át a zenét,
A dobok ritmusa bennünk égett.
Vége lett, és eltávolodtál,
De azóta is csak rád gondolok már.
Nem tudom, ki vagy, honnan jöttél,
De a szívem csapdába ejtetted, örökre úgy tűnik.
Minden dal most rólad szól,
A hangod hallani vágyom, mindenhol.
Elragadott a szakállad, a mosolyod,
Úristen, milyen sármos vagy!
Az érzés, ahogy rám néztél,
Egy pillanat volt, mégis örökké tart.
Együtt éltük át a zenét,
A dobok ritmusa bennünk égett.
Vége lett, és eltávolodtál,
De azóta is csak rád gondolok már.
Az élet talán egyszer összehoz,
Egy újabb koncert, egy újabb közös dal,
Addig csak álmodom rólad,
És arról, hogy ismét mellém állsz.
Együtt éltük át a zenét,
A dobok ritmusa bennünk égett.
Vége lett, és eltávolodtál,
De azóta is csak rád gondolok már.
Szombat este, emlékszem rád,
A pillanat örökre megmaradt bennem.
Beléd zúgtam, nem felejtelek,
Remélem, egyszer újra látlak téged.