Karácsony éjjelén
Karácsony éjjelén, az utcákat járom én. Lépteim alatt, ropog a frissen esett hó, némely háznak ablakában, van még bizony látnivaló. Mikulás csomag, ablakdísz, szórt mogyoró.
Színes fények hívogatnak, idenézzél, ünnep van!
Fő utak: világos utcák, némely ablakban színes fény ragyog. A lámpák fényétől, sárga lepelbe öltözött a hó. A leheletem páraként vesz körbe, szellemeket formáz belőle a szél.
Az utca „szűz” havát, csak a lépteim nyoma rajzolja át.
Mellékutcák: a színek alábbhagynak, a feketéből, fehérré változik minden. A falu széle felé, a fények is egyre jobban elvesznek. Az eddig sötét utcákat itt-ott, most fénygömbök ragyogják be, amit ha felülről nézhetnék, olyan képet fest, mintha egy városi panelház képe tárulna elém, így éjfél felé. Fehér alapon, fekete szénszemek, néhány rendszertelen parázs, mely megbontja a két szín egyhangúságát. Mégis, ezek a kis fénygömbök, átölelnek és kézről-kézre adnak tovább. Fényükkel a szeretet melege vesz körül, biztonságot sugározva kísérik lépteidet. A vastag hólepel alatt alszik a ház, alszik a kutyus, a jószág. Alszanak a gyerekek, alszik az egész család, álmukra a Jó Isten vigyáz. Magányosan járom az éjt, de nem vagyok egyedül. Angyalok vesznek körül.
2015. december 23.
@sunomusic @sunomusic