วีดีโอ

Rondán !

A faszáig tudtam hallgatni,ez a szerényen kezdett akármit.

:D

Az első gyári komment nem érvényes, így ELSŐ! Amúgy párszor fogom a fejem a videóban, de az egyik fejfogás most tuti hogy azért lesz, mert elolvastam a címet :D

A videóban képek vannak a könyvből és, ha megtalálod a választ a 2 kérdésre, akkor 1000Ft kedvezményt kapsz, ha Rolandtól személyesen rendeled meg a könyvet vagy az ePUB-ot. Email címet itt találsz (oldal alja): infocusuniverse.eu/konyv/ 1. Milyen jellegzetessége van a Kig mellett álló karakternek. 2. Min ül Szharina?

Nagyon jó.A fotó hól készült?

Nocsak, végre eljutottam ide is. Gondoltam ahelyett hogy gondolkodom azon, hogy mi a francot csináljak reggel hatkor, folytatom a hallgatást, mert kezdem hanyagolni. Most próbálok majd rájönni mi is a fejezetcímek pontos eredete, de úgy érzem nem fogok ezzel túl gyakran sikerrel járni. Most sincs még csak ötletem sem. "Eltalált egy furgon." Hol az isekai világom?!!!!!!! 0/10. "Egyesek szerint jól néznék ki rövid hajjal." Rararagi-san, te vagy az? Predikció: Ez egy ilyen nyugodt, átvezető fejezet lesz. Nem, valaminek történnie kell. Mindegy, felkészülök mindenre (nem fog sikerülni). Az enyhén homoszexuális hang alapján azt hittem ez Ádám, de nem hiszem, mert markáns, meg úr, meg izék. Az apja? Most abba gondoltam bele, hogy miért pont "Kéri" lett a vezetékneve. Lehet csak random választás, vagy van e mögötte valami backstory. Ja igen, neki (Padlós) is ilyen hangja volt. Elnézést a jelzőért, muszáj volt, de hanyagolni fogom. "Amint ennek a beszélgetésnek vége, hozok neked egy újat." Remek, mindig is vágytam egy új beszélgetésre. (Padlós a szemetesbe dobja a flakont, nem szelektál.) Úgy tűnik ez valóban chill fejezet lesz. "Faragatlan" te jó isten, ez fájdalmas volt. "A családjával nem tettünk semmit sem." Jó, már kezdtem aggódni. Valami nagyon gyanús itt nekem... "Te láttad már mekkora körmei vannak?" Hm, értem. Vagyis azt hiszem. "Kollár nem egy egyszerű tanár." Tehát egy bonyolult tanár. Hm. Rövidnek tűnt, gyorsan ment, nem sok minden történt. Egyfajta interlűdnek tűnik, összeköt két történetívet. Egy dolog biztos. Fogalmam sincs mi fog ezután történni, ami azt is jelenti, hogy várom a következő fejezetet.

Végre eljutottam oda, hogy meghallgassam. "Meg ne dögölj itt nekem." Hmm... "Félelem összes árnyalata", tetszik. Ez a formátum jól segíti az atmoszféra megteremtését. Helyes magyar kifejezés egyáltalán? Ha nem, remélem érthető mit akarok kifejezni. Hú, hát az az ollós rész... Kirázott a hideg. A váza is jó hangot kapott. Ötször játszottam újra. Megint végigfutott a hátamon a hideg... Bár a kontextus miatt lehet nem ez itt a legmegfelelőbb kifejezés... Jaj. Na ******, el is felejtettem a végén a plot twistet! Látszik sok munka volt vele, minden tekintetben. Omega good job!

Na várjunk, nincs hogyan készült 7? Én még már arra készültem! Egyből a mínusz 8? Elképzelni nem tudom mi vár rám... "Szemei vörösek voltak." Excuse me wtf. Ja hogy olyan vörösek. Túl sokat írtam vörös íriszű szemekről, így a szemfehérje vörössé válása meg sem fordult a fejemben. Meg az nálam piros, ami természetesen ugyanaz mint a vörös, de lényegtelen. Szamanta most fiatalabb? Eddig ez jött le, ahogy az anyja viselkedik vele, meg a hangja is másabb... Hmm... Sad backstory incoming? (A fejezet címe erre utalna???) A hangja vidámabb hangulatú, vagy hogy mondjam, biztos vagyok benne hogy ez a múlt, mert ugye mi másért lenne mínusz fejezet? De miért nyolcadik? Hogy ne legyen kavarodás? Vagy van itt valami mélyebb jelentés is? Hmmm... Hát ez nagyon egy fura hangulat a reggelinél. "Vajon álmodom-e?" HMMM. Hát ezek a szülők nagyon el akarják zavarni szegény lányt otthonról. "Mostanában a cica szó volt a kedvencem." NE. Ha ez az amire én gondolok, akkor most most leírni sem tudom mit gondolok. Ez annyira a semmiből jött, de mégis van értelme, hiszen voltak erre utaló jelek. Mondtam már hogy egyre jobban tetszik az alkotás? Nem, hát akkor most mondom. Megépiti a tetőt, aztán átszakítja azt és újabb tetőt épít. Ez pedig ahányszor nézek egy nagyot, ismétlődik. "Az írása sem volt olyan szép." Macskakaparás? (Igen) Na ezek is el fognak tévedni, de tippem sincs mi fog történni. "...fejem egyszer csak elkezdett fájni" Ó jaj. Ó jaj. "Valamiért Tibort akartam mondani." Te jó isten... Újabb nagyot nézés történt. Na várjunk... Ez most flashback lenne csak elméleti szinten, mármint álom, gondolatok? Túl sok jövőbeli esemény jelenik meg. Mondtam, álom. Egy pillanatra megijedtem hogy bele lesz keverve valami időutazós dolog is. Hát tényleg, ő nem is tud róla hogy mi van! "De ez már a fejem közepéről szólt." Ó jaj. Ez a konfontráció kettejük között kiváló volt.

A podcast során többször is szó esik egy másik podcastről, amit Martin Key Manóval csinált. Ehhez tudna valaki linket adni? Nekem nem sikerült megtalálnom.

A Dunántúl legfélelmetesebb bandája. Na jó, be kell vallanom, nem gondoltam volna. Szégyellem, de be kell vallanom, hogy alábecsültelek. Nem értettem a bankrablás célját, nem gondoltam bele ennyire, nem gondoltam át, vagy esetlegesen én voltam figyelmetlen (ha igen, elnézést). Mindenesetre, így most már jobban van értelme az egésznek. Sokkal veszélyesebb ez az egész dolog, mint amilyenre én számítottam. Amennyire az első fejezetkor az első reakcióm az volt, hogy "ok", ahhoz képest eddig nagyszerű. Egyre jobb? Azért túlzásokba se essünk. Bár tény, hogy ha megüt egy adott szintet, akkor nem fog zuhanni... Mondani akartam hogy kiemelkedő részek meg minden, de megint csak személyes preferencia kérdése, azt sem tudom mit írjak, inkább hallgatom tovább. (és még csak öt perc? te jó isten, + a fejezet címe... rendesen félek mi fog történni) "Én sem az igazi nevem használom." Pedig azt hittem Padlós István a neve, vagy valami. "Valaki mindig többet akar majd." Foreshadowing? "Nálunk ez nem fog megtörténni." Mondom én. Az egész fejezetet áthatja ez a sötét hangulat. Nehogy az legyen hogy megemlítem hogy nem olyan ez hogy egyre jobb és tényleg az lesz. "Van valami, ami a többiekben nincsen." Ó... Alteregó? Mi van? Feleslegesen féltem, úgy tűnik én is abban a tudatban voltam hogy az alvilág gonosz emberekkel van tele. "Ami mindannyiunkat lesokkolt, hogy ilyen egyszerűen ment minden." Mondom, engem is. Majdnem megkérdeztem minek nekik annyi pénz, miért nem tudnak megelégedni az életükkel, csak aztán rájöttem hogy ilyen a valóságban is megtörténik, a valóságot pedig nem akarom megkérdőjelezni. Tehát a kezdődő vihar nem (csak?) szimbolikus. Rendőrautó. Jajj. Már tényleg nincs visszaút, végetek. A vágyatok fogja a vesztetek okozni (igen, a karakterekhez beszélek). Jó, ez mégis intenzív. (Rendesen látom magam előtt az autósüldözést. Mintha a 2005-os Need for Speed Most Wanted lenne, csak furgonnal és lövésekkel). Nagyszabású ralliversenyek. Látod, Need for Speed. A végén már csak tágra nyílt szemekkel bámultam magam elé, miközben hallgattam. Ez a fejezet szabályosan sokkoló volt. Nincsenek rá szavak.

Nos, sok idő után visszatértem, a hatodik után pedig jöhet a következő fejezet. Most pedig, jöjjön ez a fejezet. Vagyis, előtte megemlítem hogy eddig úgy hittem hogy lassan beérem, de úgy látom hogy van egy mínusz nyolcadik(?) fejezet. WHAT? (tehát hatodik második kiegészítése, nem pedig hatpontkettő) Hát ez a híradó kiváló volt, a végén fel is nevettem (kétszer) (háromszor). Nem igaz hogy nem tudtam időt szakítani erre három hónap alatt. Ha tudom mit hagyok ki... Kíváncsi vagyok mi lesz Szamanta reakciója, amikor rájön arra mi történik. Feltéve ha rájön egyáltalán. Hmmm.

amúgy eközött meg egy fiderikusz podcast rész között semmi minőségbeli külömbséget nem érzékelek, pedig kétlem hogy ez egy 30 milliós stúdióban készült

Nos, mielőtt belekezdenék, elmondom mi jutott csak úgy hirtelen eszembe. Ezt az egészet nem lenne olyan túlzottan nehéz megfilmesíteni. (Szerintem.) Az elején különösen tetszenek az effektek, bár ez lehet azért van, mert jó sok idő eltelt azóta, mióta meghallgattam az ötödik fejezetet. Próbálok azért nem hónapokat kihagyni. Nos, öt perc után annyit mondok, hogy ez nagyon depresszív hangulatú az eddigiekhez képest. Szabályosan sokkol, csak hallgatom, nézek előre és így... Mármint, ez jó, mert kivált belőlem valamiféle érzelmet. "Vihar előtti csend..." Na ne, ezt ne csináld, mert ha a vihar a következő fejezet lesz, akkor sajnos még hamarabb kell folytatnom mint eredetileg terveztem. "Gyászos légkör." Igen, ez a legmegfelelőbb kifejezés eddig az egész fejezetre. Hmm... Szamanta (vagy Sam?) gondolatai valamiért arra engednek következtetni, hogy történni fog itt valami még rosszabb is a visszautasítástól. Vagy csak én gondolom most túl. Tudtam én, hogy honnan jött a random repülő. Nos, hirtelen ennyi, viszonylag hamar elszállt az idő, miközben hallgattam, valószínűleg a hangulata miatt élveztem ezt ennyire. Néha elgondolkodom rajta mi bajom lehet, hogy ennyire szeretem az ilyen boldogtalan írásokat. Mindenesetre, úgy tűnik a vihar még nem jött el, de továbbra is kíváncsian várom. Tehát nem fogom idáig halogatni, mire belekezdek a következőbe, ebben biztos vagyok. Bár tudom, hogy a hetedik fejezet előtt még várnak rám dolgok...

Először is, fogalmam sincs mi ez a cím, fogalmam sincs mi az a kép, de tetszik. Másodszor, mi a franc, live-action?! Lehet ez nem a helyes kifejezés. Nem számítottam erre. Bár lehet még jobban meglepődnék, ha nem mentem volna valahová nem olyan rég, tudjátok ti... (Disclaimer: Igen, én vagyok, a nevemben lévő 真 [Shin] kanji segít a megfejtésben). Tehát nem "Kávé". Már egy ideje gondolkodom azon hogy mit jelenthet a cím, bár nem tudom miért kávé jutott eszembe róla. Inkább "kve"-nek kéne lennie. Igen, jól elvagyok már a címmel is... Megjegyzés, a középső polc különösen tetszik (vajon miért...). Kiváló, még egy podcast amit hallgathatok, késhetek és pótolhatok. Nem mintha baj lenne, nem vagyok valami nagy podcast-fogyasztó. "Three Days of Happiness" Á igen, a négy kedvenc magyar szavam. (Létezik a könyvnek fizikai példánya? Kell!) Az élet/idő rész engem is jól összezavart, főleg így utólag magyarázva. Nos, egy dolog biztos, megint el kell olvasnom. (Természetesen nem csak ezért, amúgy is elolvastam volna.) Érdekes teorizálások ezek a fentebb említett dologgal kapcsolatban. Az igazat megvallva én nem nagyon gondoltam bele abba, hogy mit is adnék el. Vagyis, szerintem első helyen az élet áll, egészséget nem nagyon, az idő meg kérdéses. Van egy enyhén olyan érzése, mintha meghalnál, vagy hogy mondjam, hiába tudsz elbúcsúzni. Meg korlátozva van a szabad akaratod is, mint megfigyelő. Az is kérdéses, hogy akarnék-e egyáltalán megfigyelő lenni. Most nagy hirtelenséggel "nem" a válaszom, de ezen gondolkodni kell még, az biztos. Ez a régi iromány=időkapszula nálam is jelen van, bármennyire is rossz, megpróbálok mindent megtartani amit valaha alkottam. Vagyis, mindent biztosan nem, csak a nagy részüket. Igazából vannak olyan dolgok, amik elvesztek és érdekes lenne így visszanézni őket, mert az emberi memória nem tökéletes, és az is lehet, hogy rosszul emlékszem rájuk. Mindenki negyedikben kezd el írni... Érdekes. Nekem ez jóval később jött csak elő. Bár negyedikes koromban alkottam egy akkoriban "titkos írásnak" nevezett szimbólumrendszert, ami végül hatással lett arra amit írok, vagy sokkal inkább illik ide az át lett véve kifejezés. Fura dolog számomra ez a napló. Igazából volt egy időszak, amikor valami hasonlóval próbálkoztam, de igazából a fele értelmetlen mondatok/gondolatok volt. Még mindig megvan, a videó hatására megjött a kedvem visszanézni. Bár az a szöveg olyan mintha valami elmebeteg illető írta volna, mert a nagy része teljesen értelmetlen, van amit én sem tudok felfogni mit akar jelenteni. Na, látom mennyire szeretek magamról beszélni, de nálam a versek (vagy mik) is ilyen időkapszulák, mert nem csak mondatokat, tényeket írnak le, hanem érzéseket, hogy olyankor mit hogy láttam, amikor meg lettek alkotva. Ráadásul a több rétegű jelentéseknek köszönhetően nagyrészt csak én tudom teljesen megfejteni őket. Az a baj, hogy értelmes hozzászólás nemigen akar kikívánkozni belőlem, mert egyre több mindenen gondolkodok el, ahogy nézem a videót. Ez a "megfigyelővé válni" dolog gondolkodtatott el most igazán. Fentebb is látható, hogy simán rá tudtam vágni a "nem" választ, de most, ebben a pillanatban szép lassan valahová középútra kerülök. Bár az is lehet csak ti befolyásoltok. Ez a láthatatlan személyes dolog is eléggé alaposan megkavart gondolatilag, mert én nagy valószínűséggel nem lennék képes arra, mint くそのき (elnézést, gyakorolom a nyelvet) barátunk. Bár ki tudja, más elképzelni, mint a valóságban megtenni, lehet egy olyan szituációban, élesben teljesen más módon gondolkodnék. Kérdéses, elgondolkodtató. Aztán az meg tényleg eszembe sem jutott, hogy nem láthatatlan, csak a képzeletem szüleménye, van ennek egy elég szomorú hangulata. Fél óra helyett fél perc gondolkodás után arra jutottam, hogy a kerítés talajszinten van, a korlát pedig magasabban, bár hagyom még érni a kérdést, hátha lesz jobb válaszom. Kedvenc out of context mondat: "Hogyan kellene úgy meghalni, hogy nem feltűnő?". Tudom, kissé morbid. Erről a nem mondod el, csak bizonyos embereknek, hogy te ennyi ideig fogsz már csak élni, a Let Me Eat Your Pancreas címet viselő ani... vagyis japán rajzfilm jutott eszembe. Pont arra gondoltam, hogy az utolsó három napot nyugodtságban tölteném, bár lehet nálam ez átmenne egy "túlzottan nyugodt" állapotba és nem csinálnék semmit. Kérdés, hogy valóban nyugodt lennék-e, vagy ezt csak így jó elképzelni? Még azt is kinézném magamból, hogy bepánikolnék "tényleg csak ennyi?" címszavak alatt. Talán amolyan végső elkeseredési fázisba lépnék és próbálnék hirtelen megvalósítani dolgokat, amiket addig nem mertem, hiába lett volna lehetőség. Bár ki tudja, nehéz ebbe belegondolni reálisan. Talán meglenne az idilli reakció és nem félnék, hiszen a vég elkerülhetetlen. Csak feküdnék egy szobában és három napon át zenét hallgatnék. Ez az egyetlen dolog amit biztosan megtennék is erősen kérdéses nálam, mert kinézem magamból, hogy akkor sem tudnék cselekedni, ha tudom mi vár rám. Még az is lehet, hogy csak élném úgy az életem, ahogy eddig. Nem tudom. Nehéz kérdés, a nehéz kérdések pedig olyanok mint a gyümölcsök, hagyni kell őket megérni. Hát igen, ez a random videó --⟩ hobbi (vagy hasonló) velem tegnap pont megtörtént. "Ezért jó dolgokat csinálni, mert abból mindig... Szomorú leszel." Megtaláltam az új (második) kedvenc idézetemet. "Mi lenne a legutolsó dolog amit eladnál?" (Leírom az első dolgot ami az eszembe jutott.) "Az életem..." Nos, szerintem kiváló podcast volt, ezt most jobban élveztem és gyorsabban végeztem vele, mint a távol-keleti országból származó, rossz kedvüket könnyekkel kifejező animált történetekről szóló egyes részeit. A lényeg, hogy a kiváló itt ebben az esetben ugye nem csak annyit fejez ki, hogy "megnéztem, letudtam, jó volt, kész, vége". Motiváló, vagy milyen szót kellene használnom. Érdekes hasonlóság, ez is olyan, hogy nem megnézem és jó volt, hanem volt haszna is végső soron, az örömszerzésen kívül. Még az inspiráló jelzőt is nagyon szívesen ideilleszteném. Mindenesetre várom a következőt, kíváncsi vagyok miről fog szólni.

Remek volt! Köszönjük a videót! Igen' videót' mert mindvégig filmszerűen peregtek az események' mindent lehetett látni! Ritka az ilyen jól megírt fogalmazás' és szintén ritka az ilyen beleéléssel történő felolvasás! Működött a metakommunikáció!

Hát ez most így elég érdekes lesz. Mindegy, még egyszer nem fordul elő (remélem). Kíváncsi vagyok, hol fog állni a "tetszés sorrendjében". Megüti-e nálam a következő fejezet szintjét, vagy az előzőhöz hasonlatos lesz. Most nem tudok rájönni, milyen zenére utal a cím. "Kapcsolj ki." Milyen jó rádió, hogy hangvezérléses. 1:08 Na jó, mi a fene történik... Ez így intenzív. Egy remekül megalkotott jelenet. Talán az egyik kedvencem idáig. Még én is majdnem elkezdek aggódni. Hát ez így most mi? Mi történik? Várjunk már... "Ruhával vérteztem fel testem." Ez nagyon tetszik. Tehát akkor ez ilyen nyugodtabb fejezet. Rendőrség, kiváló. Bár annak köszönhetően, hogy lespoilereztem magam, tudom, hogy semmi rossz nem fog történni. Na várjunk, nem emlékszik... Nem hogy nem emlékszik, fogalma sincs a dologról. Tehát az előző fejezetben nem is ő volt ő, hanem "valaki más"? "Ötösbe raktam lábaim." Ezt a kifejezést is szívesen kölcsönvenném, de sajnos nem tudom. Amúgy most veszem észre, a címben a "kezdődöt" direkt van így írva? Különleges nyomozóiroda. Ha megmenekülnek, akkor nagyon szerencsések lesznek, az biztos. "Egy rég elkezdett, félbehagyott történetemet." Amikor az író által írt karakter ír valamit. Már csak az a kérdés, hogy a Szamanta történetében szereplő illető is ír-e, akkor pedig ez folytatódhatna a végtelenségig. "Én egyszerű tanár vagyok jelenleg." Tehát később nem lesz az. (Abbahagyom.) "Valami nincs rendjén." Végre rájöttél. "Jól megsimogatom és hallgatnám a dorombolását." "Igen, most tényleg ezt hallgatjátok. Nem, egyáltalán nem utalok semmire." Nem értem, de remélem rájövök. Jó, akkor ezért volt olyan furcsa nekem az ötödik fejezet, mert ez teljesen kimaradt. Egész jó volt, bár a következő jobban tetszett. Talán azért, mert az mégis intenzívebb, vagy hogy is nevezzem. Bár ennek az elején is volt az a rész, amiről csak halvány sejtésem van, mi is lehetett.

Viszonylag lassan, de haladok. A címben lévő utalás ezúttal egyértelmű. Gondolom a fejezet témája is hasonló lesz. Érdekes, vagy hogy is mondjam. "A Nap már rég a föld másik felén volt." Nagyon tetszik ez a kifejezés, kedvem lett használni. "Neked is, kedves hallgató?" A negyedik falra szükségem van, jó? Anélkül összedőlne a szoba. 5:58 Ez egy szép hosszú mondat. "Hívta be a hét főt a nappaliba." Szegény kedd meg kint marad... Lehet kicsit későn esett le a célszemély kiléte. Pedig a hang elég árulkodó. Megmondom őszintén, nekem az apja annyira nem rémlik. "Meg volt hatva eközben, mert azt hitte neki mondtam." Hát ez kész. Már várom a viszonylag sokszor emlegett karakter megjelenését. Igazából a fejezet címéből először azt gondoltam, fel fog itt tűnni. "Ez nem rossz ötlet, a telefonoddal tudsz világítani." Hát ez hülye. De nem baj, nem baj... Történtek dolgok a négyszáz éves házban. "Miféle dolgok?" "Gyilkosságok." Sztálinvárosban? (Ez már nagyon erőltetett) Tetszik a háttérzene, amikor mennek le a pincébe. Szerintem nagyon illik a hangulathoz, bár gondolom ez is volt a cél. Mi ez a műfajváltás? Már enyhén beléptünk a horror területére (ami mondjuk nem baj). "Én vagyok a leszármazott, akinek folytatnia kell a hagyományt." Elnézést, de most erre nem tudok hogy reagálni, csak annyit, hogy wtf. Mondom én, hogy már horrorban vagyunk. Egy pillanatra már elhittem én is. "Kuncogott a hátam mögött." Meg sem lepődök, hogy mögötte megy. Méghozzá felfelé, a lépcsőn. "Szerintem már érdekes dolgok folynak bent." Hmm... "Természetesen apám szobáját kihagyva." *erőteljes, megkönnyebbült sóhaj.* "Feje mennyire puha dolgon landolt." Hmm... Szinte egy hajszálon múlik ez az egész dolog. Valamiért nagyobb az izgalom és a feszültség mint az előző fejezetben, legalábbis nekem. "El sem hiszem, hogy felismerted ezt a dalt." Mondjuk én azt hittem, bárki felismerné, de mindegy, legyen meg az örömöd. Nos, végszónak annyi, hogy ezen hamarabb végigjutottam, mint az előzőn, sokkal jobban is tetszett, bár hirtelen megmondani nem tudok miért. Talán a negyedikben már-már túlzottan nagy volt a szerencséjük, mind a bankban, mind pedig a rendőrnél. Továbbra is vannak dolgok, amiket kevésbé értek, de ez az én figyelmetlenségemnek és két fejezet meghallgatása közötti, sok eltelt időnek köszönhető. Lassan utolérem, amivel annyi a probléma, hogy ha az eddigi utolsó fejezet végén egy cliffhanger (erre van magyar szó?) vár, nem tudom mit fogok csinálni. Várjunk, de igen. ACC. Tudod, a gyógyszer légúti megbetegedések ellen.

Most következik akkor az úgynevezett izgalmas fejezet. Mert ugye egyszer ilyen, egyszer meg slice of life. Kíváncsi vagyok, mit fog ez hozni. Nos, nyolc percnyi hallgatás után idáig nem nagyon tudok mit mondani róla. Az a baj, hogy tudom, ez nem a valóság (elnézést, amint látod, a múltbéli énem nem túl éles elméjű), így nincs olyan izgalmas, mint az első fejezet. Bár meglátjuk, mi lesz még itt. Bár a hangeffektekkel semmi problémám nincs. Az továbbra is kiváló munka. De szerintem azt is figyelembe kell vennem, hogy az ilyen, realisztikusabb jellegű történetek nem igazán az én műfajom. Az első és a második szerintem erősebb volt, nekem legalábbis jobban tetszettek, ez az állítólagos izgalmas fejezet pedig közel sem volt olyan izgalmas, mint az első. Bár akkor még ott volt az összezavarodottság illúziója, hogy valóság-e amit hallok, vagy sem. Volt egyfajta veszély érzet, de ezt itt nem igazán tapasztalom. Meg igazából nem is nagyon értem idáig, mit tesz ez hozzá úgy az egész műhöz, bár lehet később rá fogok jönni. Ez csak ilyen első reakció, majd ha elérek az eddigi végéhez, megint meghallgatom és talán máshogy fogom látni. Nos, kicsit össze voltam zavarodva valós-e az egész szituáció, vagy nem. Részben az első fejezet, részben a szürrealitás érzéke tehette ezt velem. Bár a végén, hogy ilyen könnyen megmenekültek, csak még enyhébbé tette az egészet. Talán a következő fejezet, meg persze a hogyan készült segít abban, hogy jobban felfogjam a dolgot. De most így elsőre nekem az első két fejezet jobban tetszett.

Igazából hamarabb meg akartam hallgatni, de valami mindig közbejött. Azért szereti a hétfőt, mert újra találkozhat a barátaival, kimozdulhat és friss levegőt szívhat. Miért, ezeket hétvégén valaki megtiltja neki? Hát, Szamanta, biztos nem olyan lesz a jövőd, mint amilyennek elképzeled. Talán ~valaki~ ezt garantálni is fogja. Elég részletes módja volt ez annak, hogy valaki leírja az adott karakterről, hogy felkelt. (De a fürdős részt elintézted egy félmondattal.) "Cseles kutya." Igen, az. Szerintem Viktor vicce nem volt túl jó, bár ezt ne mondja meg ne senki. Azért mégis egész reggel ezen törte a fejét. (Bár a szoknyás rész jó volt...) Amúgy tetszenek ezek a jelenetek, amikor hirtelen átugrunk a valós világból a képzeletbe. Ahogy hallgatom, rendesen megjelenik előttem a kép, ahogy a következő pillanatban minden teljesen másmilyen a dzsungel és a várárok részeknél. "Ki a téglafalot támasztotta." Valószínűleg köze sincs a címhez (bár ki tudja), csak feltűnt. Túszejtés? Na várjunk csak... ~ Hát igen, amikor még voltak gombok a telefon elején ~ Ne csináld ezt velem. Ne hints el mindenféle apró nyomot, hogy kedvem legyen tovább hallgatni. "Csőszerelő 3D, M64." Kiváló, kiváló. Leírás-san: "meg szeretne gazdagodni társaival, nem éppen legális módon." Szöveg: bank, kamerák. Nekem már van sejtésem, bár ki tudja. Egyébként valami biztos történt azzal az illetővel, aki elaludt (Ferenc?). Bár az elalvás is történésnek minősül... "Húzni, vagy tolni érdemes." Ennél csak az a jobb, amikor az épületen belül vagy a bejárat előtt kint állnak háttal és te nem tudod kinyitni az ajtót. Nem akarsz szerencsétlennek látszódni, ezért úgy teszel, mintha várnál valakire, aztán közel fél óra múlva valaki be akar jönni és ő sem tudja kinyitni, így jössz rá, hogy zárva van és nem te vagy túl gyenge. (Megtörtént események alapján.) "Megnézzem mi változott az épületben." Meg persze a borítón. Szamanta nagyon szereti a kamerákat. Nos, mit is mondjak a végére, megint csak tetszett, egyértelműen nem volt olyan izgalmas ez a slice of life, mint az első fejezet, bár itt is vannak olyan részek, ahol el kellett gondolkodnom. Ahogy az elején is írtam, korábban is meg akartam hallgatni, megpróbálom kicsit hamarabb a következőket. Egyébként úgy vettem észre, hogy sokkal gyorsabban vége lett ennek, mint az elsőnek. Csak nézem és, ennyi volt? Na még egyet. (Persze nem egyből, de viszonylag hamar próbálom folytatni.) | Vajon Ki Lehet Ez? | (Egyébként igen, most jőttem rá, hogy ez az effektmentes változat. Na, nem baj, meghallgatjuk azt is. Majd. Valamikor.)

Na, lássunk is hozzá ehhez a véleménynyilvánításhoz, mert úgy látom, elég kihalt a komment szekció. Bár nem tartom magam jónak abban, hogy bármiféle véleményt megfogalmazzak, azért próbálkozom. Kezdjük is az elején. Ha Blenderrel van csinálva a kép, akkor ért engem egy minimális sokkhatás. Bár talán csak kétszer használtam a programot, de még mindig nehéz elhinni, hogy ilyeneket lehet vele alkotni. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan is kapcsolódik a kép magához a műhöz. Folytassuk is egyfajta negatívummal, ami nem rontja az élményt, csak még mindig nem tudom megszokni, ahogy főszereplőnk nevében beszélsz. Mondjuk ezen változtatni nem is nagyon lehet, hisz mindent te narrálsz, bár még mindig fura egy kicsit. (Csak úgy mellékesen, olvasd át a leírást, mert szerintem az "életét" gyorsan írhattad) El is felejtettem említeni, hogy ez az "effektelt hangoskönyv" felettébb jó ötlet volt, mert még hallani sem hallottam ilyenről, bár nem is nagyon szoktam hallgatni hangoskönyveket. Amúgy remélem a kutya fehér színű. Az is elkezdett érdekelni, hogy miért pont ez a mű címe. Szeretem, amikor az ilyen rejtélyek fenntartják az érdeklődésem, mert várom, mi jöhet még. Be kell vallanom, mikor először nekivágtam a hallgatásnak, nem nagyon érdekelt a dolog, lévén ez nem fantasy. De hát van más is azon a műfajon kívül, nem kellene leszűkítenem magam csak arra. Még azt is mondhatom, ez az első nem-fantasy mű, ami felkeltette az érdeklődésem. De nem túlzottan, egyelőre csak egy kicsit. Az a reggeli beszélgetős műsor nagyon érdekesnek hangzik. Főszereplőnk a tipikus átlagos karakter (legalábbis ő így gondolja), mert ugye a főszereplők mindig átlagosak. Amúgy kíváncsi vagyok, honnan jött az ötlet a mű megalkotásához, mi volt az inspiráció. Ha valamit olvasok (bár ebben az esetben nem), akkor mindig azon kezdek gondolkozni, mi állhat a történet mögött, miért lett megalkotva, mi volt az inspiráció. Miféle agresszív módon csinálja Szamanta a reggelit, hogy ráhajítja a kenyeret a tányérra. Azt hittem a Discord hangra, hogy nekem jött valami. Éppen mondanám, hogy kezd kicsit lassulni, mikor elkezdenek beszélni a játékról, erre kopognak az ajtón. Jó, erre a részre emlékszem, csak nekem úgy tűnt akkor, hogy jobban el volt húzva. Ez az egész szituáció olyan szürreális, hogy egy pillanatra azt hittem, valami játékban vannak. Honnan szereztek ezek ilyen dolgokat, miért, meg minden, annyi kérdés vetődik fel, fenntartja az érdeklődést, miközben nem vág fejen két oldalnyi információval. Nem mondom még, hogy valóban tetszik, elhamarkodott kijelentés lenne így az elején, de nem tartom rossznak, annak ellenére, hogy nem vagyok kedvelője a kissé reálisabb műveknek. Már csak az a kérdés, hogy a leírás mit takar magában. A nem éppen legális módon való meggazdagodásra gondolok most konkrétabban. Mivel Szamanta veszi a fejébe és "meg szeretne" ezért egyelőre fogalmam sincs. Eleinte úgy gondoltam, kiraboltak valami bankot, vagy fene se tudja, megloptak valami gazdag embert és ezért menekülnek. Bár még mindig van egy halvány esély arra, hogy ez nem a valóság, hanem talán a játék. Nem tudom. Mondom én, hogy bankról lesz itt szó. A nevek alapján valószínűleg nem Angliában játszódik a történet, így folyamatosan kérdezem magamtól: Honnan szerezték a fegyvereket, meg minden mást? Még mindig szürreális, bár nem tudom ez szándékos-e. Olyan lehetetlennek tűnik ez az egész, meg az is, hogy Szamanta csak úgy vállat vonva elfogadja az egész szituációt. A Határok feszegetése vajon mit jelent. A realitás határai? Tippelni se nagyon tudok. "Legfeljebb egy percünk." Az ismeretlent káoszt fokozza csak az izgalom, gyerünk. Még mindig van egy olyan sejtésem, hogy ez nem lehet a valóság, mert innen még is hogy menekülnének el. Bár az, hogy ez csak egy játék, kicsit megtörné a hangulatot, vagy hogy is mondjam. Mint amikor egy történet úgy végződik, hogy az egész csak álom volt. Mit fognak ehhez Szamanta szülei szólni, bárhol is vannak jelenleg... Amúgy főszereplőnk még mindig nem lepődik meg túlzottan a dolgon, csak úgy elfogadja és kész. "Mint a játékokba szokás". Hmmm... A házban lévő kamerarendszert is vajon mikor csinálta meg... "Szép kék szemeim." Igen, én is gyakran arra gondolok, milyen szép kék szemem van. Még mindig abban a tudatban vagyok, hogy ez nem a valóság, ám az izgalom mégis fennmarad. Tényleg, meg sem kérdeztem. Leírás-san szerint ez egy "kis iromány". Milyen hosszú lesz? (Amúgy csak úgy mellékesen, érdekes, hogy 6 után pont 6.2 jön...) Mi a fene volt az az ágy alatti jelenet... Nos, amikor először hallgattam, már akkor eszembe jutott a kérdés... Hogy is fogalmazzam ezt meg... Amikor Szamanta hasbarúgja az illetőt, az pedig meghátrál és energiát szerez... Nos, nem akarok kertelni... Milyen színű? Szinte gondolkodás nélkül gyilkolja le ezeket az embereket. Visszavonom, bár utólag gondolkodik rajta. Mondjuk olyan hirtelenséggel érthetô, hiszen abban a szituációban az "ölsz vagy meghalsz" érvényesül. Na ez a halántékos dolog aztán hirtelen jött. "Ilyen érzés embert ölni? Nem is olyan rossz." Kételkedem abban, hogy főszereplőnk teljesen ép mentálisan. Még mindig nem tudom megállapítani, hogy ez a valóság-e vagy sem, kiváló. Na, tudtam én. Bár kissé megtöri a hangulatot, hogy az egész egy játék, mégis, amíg a szituáció fennáll, a valóság és nem-valóság úgy keveredik, hogy nem tudom megállapítani, mi a fene is van. Bár vannak olyan dolgok, amik egyértelműen megmondják, nem, ez a játék, mégis olyan élethű az egész, hogy kételkedtem benne. "Egy kicsit túlságosan beleéltem magam a játékba." Miféle realisztikus grafikája lehet ennek amúgy? Az az utolsó mondat elég érdekes. Amúgy kíváncsi vagyok arra, innen merre fog haladni a történet. Mert szerintem a leírás által közölt dolog még vagy nem történt meg, vagy bait volt. Utószónak annyit, hogy jobban élveztem, mint számítottam rá, bár mint már kétszer mondtam (írtam), kissé valóban megtörte a hangulatot, hogy az egész csak egy játék volt, bár ha nem lett volna az, akkor műfajt váltanánk vagy valami. Nem is tudom, mit mondhatnék (írhatnék még). Kíváncsi vagyok a hogyan készültre is, el nem tudom képzelni, mit lehet annyi időn keresztül beszélni róla. - SRTX -

Ettől eskü elgondolkoztam